Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Ä. oldal

1972. Janó ír t;

Az elviselhetőség határán

Tűnődés a csikériai pedagógusok közérzetéről

Szita Bálint csikériai iskolaigazgatótól a következő levelet kaptam: ...... a nev

előtestület nevében az október 31-én megjelent újságcikkel kapcsolatos megbeszélésére meghívom, s szíves megjelenésére feltétlenül számítunk.”

A nem hivatalos szóbeli üzenet pedig valahogy ilyen formán jutott tudomásomra: „Jöjjön, hallgasson meg minket is az újságíró, ne csak a művelődési ház munkáját ellátni nem tudó vezetőjét!”

„Már megint a pedagógusérzékenység !” — summáztam magamban a meghívás körülményeit. Mert a kérdéses újságcikkben — amely a csikériai közművelődés teljes pangását próbálta elemezni —. nagyjából és egészében annyit címeztem a helyi nevelők részére, hogy többnyire ők is kívül esnek azon a körön, amelyikre számítani lehetne.

Így jutottam el újból Cáikériára. A jó háromórás beszélgetés végül is elérte célját.

Egy rövid statisztikai helyzetelemzés:

A 11 pedagógus közül 3 a férfi. 8 a nő. Kettő kivételével családosak. Hárman Bácsalmásról járnak ki naponta. A járatok száma gyér, az autóbuszoknak sem az érkezése, sem az indulása nem igazodik a munkához. A nyolc helyben lakó közül egynek saját, pedagógus-kölcsönnel épült háza, a többinek szolgálati lakása van. I

Ez utóbbiaknak a Csikéri- án való letelepedés nem áll szándékukban. Néhányuk- nak a hosszabb helyben- maradás sem. „Itt belátható időn belül nem épül vízvezeték” — hangzik a nyomós érv. S a vélekedés nem alap nélküli: a vízmű nyolcmilliós „bekerülési” költségével a 120 ezer forintos évenkénti lcözségfej- lesztéái bevétel áll szemben.

Megoldatlan a közétkeztetés. Az óvodai napközi csak időszakosan működik. De akkor is csak a pedagógusok vehetik igénybe, a családtagjaik már nem. Tiltja a rendelet. Ezért nem is veszik igénybe, inkább maguk vállalják a főzést, ami értékes órákat von el mind az önképzéstől, mind a közművelődéstől.

Éz utóbbival függ össze, hogy a pedagógusok kénytelenek ragaszkodni az illetményföldhöz, illetve annak terméséhez, hogy jószágot, baromfit tarthassanak. mert másképp nem jutnának húshoz. A „pedagógus-háztáji” megint csak a tanítás utáni órákban igényli a .törődést, az el-' foglaltságot

A követelmények — helyesen — városi színvonalú oktatást írnak elő. Ehhez azonban a tárgyi feltételek — egyebek között a napközi, a tornaterem — vaskosan hiányoznak. Az egyik, 26-os létszámú alsótagozatos osztály kétféle bontását bürokratikus kötöttségek akadályozzák, sez a körülmény is zárójelbe teszi a fizikai dolgozók gyermekeinek fokozott támogatása elvét.

Egyébként az iskoláskorú gyermekek száma évről évre csökken. 1966-ban még 220 körüli volt a létszám. Jelenleg csak százharminc.

Az előrejelzések szerint a csikériai tanulók száma a2 1974—75-ös tanévben nem éri majd el a százat. A matematika—fizika szakos tanár valószínűségszámítást végzett, s eszerint — bár ezt ő maga sem veszi komolyan — a 80-as évek közepére a csikériai általános iskolának egyetlen tanulója sem lesz.

A letelepedési szándék hiányát nem kis részben ez a körülmény is magyarázza.

Gyógypedagógiai osztály nincs, noha gyakorlatilag — de facto — legalább 15 a „gyp-alanyok” száma. így a szellemi különbségeket csak a fokozottabb egyéni foglalkozással lehet valamelyest mérsékelni.

Csoda-e. ha ezek után a

pedagógusok erejéből nem igen futja többre, mint az évenkénti 2—3, „községi érvényű” ünnepség megszervezésére. az időszerűségnek megfelelő műsor betanítására? Ennek azonban nem sok köze van a naponkériti tartalmas közművelődéshez, amelynek a pedagógusok nemcsak a részesei, de az élesztői is lehetnének. Az ünnepi alkalmakra való készülést nem a belső igény, hanem a rituális megszo- kottság, a határidők kény- szerűsége diktálja.

Kérdőjeles tűnődéseim a vitát kiváltó cikkből: „... nem arról van-e szó. hogy népművelési elképzeléseink még mindig az 50-es évek körülményeihez szabottak? Mert az elmúlt évtizedben akkorát fordult a falusi világ, mint soha azelőtt”

Nos. a csikériai falusi világ nem kis részben az elnéptelenedés irányába fordult. Nemcsak a fiatalok, de a középgeneráció túlnyomó része messze a község határain túl találja meg a munkáját, megélhetését Ezek egy része BácsalmásI ra ingázik. Aid egyszer ki [ tette a lábát a faluból, a: kötődésének egész rendszerét lazította fel. Csikéria £ „legjobb úton” van afelé hogy a közelebbi-távolabb ipari központok „alvó városa” legyen. Lakóit az érdektelenség nemcsak a közösségtől, egymástól is elszigeteli. Nincs közös mondanivaló. tehát nincs köz- művelődés sem. S éppex ezért falusi közérzetről is csak feltételesen beszélhetünk. Ez a közérzet pedig mindennek, csak éppen jónak nem nevezhető.

Az, hogy új házak sora épül, mind több a magángépkocsi, korszerűbbek e lakberendezések, a célszerű komfort mellett a ross2 közérzet ellensúlyozását is szolgálja. A televízió „papucskultúrája” a kényelem langyos öblében tartja az embereket. Az igényesebb kisebbség, ha módjában áll, kocsijával olykor kimozdul, s meg sem áll Szegedig. Az igénytelen többség nem a művelődés házát, hanem az italboltot veszi célba.

Régente mozgalmasabb volt a falu. Egy nagyon lényeges okra az egyik pedagógusnő hívja fel a figyelmem : évente tucatszámra maradtak odahaza tehetséges, érdeklődő, továbbtanulásra érdemes fiatalok. Ha mások nem is, de ezek megkeresték és megtalálták egymást.

De hosszú évek óta azok maradnak odahaza, akik nem éreznek magukban sem hajlamot, sem szellemi és életerőt, hogy a község határain túl is helyt álljanak, vagy hagy úgy tetszik: szerencsét próbáljanak. Észre kell végre vennünk, hogy Csikériát, s a hozzá hasonló falvakat két évtized óta fojtogatja a kontraszelekció!

Xlten okok miatt ritkult meg a falusi közművelődés

levegője — Csikérián is, másutt is. S ennek következtében a falusi értelmiségi lét alig van innen az elviselhötőség határán.

A kapcsolatok „minden szinten” formálissá szikkadnak. Kiskunhalasról a járási oktatási felügyelet évente átlagosan egyszer jut le Csikériára, s tartalmi kérdésekről akkor is csak elvétve esik szó. A pedagógusok valamelyest többször eljutnak Halasra — értekezletekre és továbbképzésre.

A falu népével, á fent leírtak miatt, nincs eleven kapcsolat Az idősebbek részéről még megnyilvánul a hagyományos tisztelet, a fiatalabbak részéről már az sem. A községi vezetés nem lát túl a tárgyi fejlődés napi gondjain, s ha a közéleti beleszólást nem is gátolja, azt különösebben nem is igényli. Az orvossal, az állatorvossal. a két mezőgazdásszal való kapcsolat nem nagyon terjed túl a hivatalos érintkezésen. (Eltekintve a családi kapcsolatoktól, amelyek azonban — a dolgoknak ezen a szintjén — esetlegesek.)

A rossz közérzet légkörében a falusi értelmiségiek hajlamosabbak az egymással való szembefordulásra, mint az összefogásra. Ezzel is magyarázható a csikériai művelődési ház vezetőnője és a pedagógusok közötti elmérgesedett viszony. Még csak kísérlet sem történik a „hídverésre” — egyik részről sem. A tantestület afféle szellemi beltenyészetté vált, tagjai egymás között még jól érzik magukat Ehhez azonban nem kell kimozdulniuk a nevelői szobából. Ily módon maguk is hozzájárulnak a szellemi légritkuláshoz.

Ablaknyitásra volna szükség. Mert az elviselhetőség határán túl már az elvisel- hetetlenség kezdődik.

Hatvani Dániel

Tribuna, kafedra

Nagyon felkeltette érdeklődésemet a lap 1971. december 15-i számában közölt „Agitációs művészet’’ című, B. I. aláírással közölt, cikk. Valóban érdekes témát fejteget a szerző, de nem lehet maradéktalanul egyetérteni vele.

N helytálló az a megállapítása, vagy állítása, hogy „Az orosz nyelv ugyanazt a kifejezést használja a szónoki emelvényre és a templomi szószékre.” Az orosz nyelv ugyanis a (politikai) szónoki emelvényt a „tribuna” szóval jeleli, míg a templomi szószék esetében a „kafed- ra” kifejezést használja. Feltétlenül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az Oroszországban egykor egyeduralkodó pravoszláv egyház templomaiban nincs, illetve elvétve fordul elő szószék. Megfordultam néhány pravoszláv templomban, de csak a mai L eningrád Péter Pál- erődjének templomában találkoztam szószékkel.

Vafószínűleg ' elírás lehet, (mint egyszer nálam a szonr't — szonáta) a „Rosta-ablakok”. Az elnevezés ugyanis az Oroszországi ' Távirati Irodával áll összefüggésben, melynek rövidítése a „ROSZTA”. Tehát Majakovszkij „ROSZTA-ab- lak”-okat szerkesztett. Bizonyos szójáték is rejtve van ebben az elnevezésben, ugyanis az orosz „r oszt” szó növekedést, fejlődést jelent, birtokos esete „roszta”, Így Majakovszkij által használt „okno ROSZTA” elnevezést tulajdonképpen értelmezhetjük: „Az Orosz- országi Távirati Iroda ablaka”, vagy a fejlődés ablaka”.

Nagyon vitathatók a szerzőnek a cikk utolsó bekezdésében tett megállapításai. Az orosz avant- garde ugyanis nem játszott jelentős szerepet tf

forradalomban, egy-kétí kiemelkedő egyéniség kivételével. Érdekes idézni Lunacsarszkijt: „...a forradalom befűtött a burzsoáknak és a futuristáknak, minden a pokolba repült. Akkor a futurizmus ezt mondta: ■te forradalmár vagy, én forradalmár vagyok, proletár, hiszen nekünk egy az utunk, add a kezed elvtárs!

S kiderült, hogy forradalmi tartalmuk teljese, eltérő: a proletár!'t tudatosan haladt a sadalmiság kom m. jövője felé, a futuri. pedig határozatlanul é tétlenkedett, s ezt ha gáttá: „A futurizmus r jövő, de hogy milyen, a:l magam sem tudom”.

Feltétlenül tisztázni kell még egy fogalom- zavarát a szerzőnek. A szovjet művészet gyűjtő- fogalom, a Szovjetunió területén élő nénel'""k a művészetét értjük alatta, az avantgarde irányzatok pedig Oroszországban alakultak ki, virágoztak. Hatásuk aligha lehetett olyan, hogy a Szovjetunió minden népének képzőművészetét! érintette volna, legfel-' jebb a szovjet-orosz 1 képzőművészetre lehettek! hatással. Sávolt Béla

„TITKOS”

TELEFONOK

Több olvasónk b panaszolta mostanában, hogy a nem is oly rég megjelent zöld színű kecskeméti telefonkönyvben megadott számon hasztalan hív egy- egy állomást. Végül aztán kiderül, hogy időközben az előfizető telefonszáma megváltozott.

Jómagam is Így jártam a napokban. Olyan intézmény vezetőjével akartam beszélni, amellyel nem állok mindennapos kapcsolatban. Teljes héten át nem jelentkezett a hivott szám. Vagy ki sem ment a csengetés, vagy pedig hosszá negyedórákon át élvezhettem az egyenletes búgó hangot. Először arra gon-‘ doltam, hogy házon kívül vannak. Aztán magamban megállapítottam, hogy a nap mindegyik szakában ez megengedhetetlen luxus lenne.

A hibabejelentőhöz folyamodtam, felsorolva panaszom tüneteit. „Persze, hogy hiába hívja — hang- . zott csakhamar a válasz —, hiszen a szám megváltozott”.

Mivel, mint említettem, nem egyedi eselről van szó. a postához két kérdéssel fordulok:

1. Mi szükség van az nak idején olyannyira v s végre kiadott új tel könyvben rögzített i zetői hívószámok me toztatására, alig né hónap múltán?

2. Mivel jóhisze

feltételezem,' hogy a nem puszta passzióké 1 toztat számokat (bár voltaképpen a nyíl,. sakból „titkos” állom' kát kreál), arra i jól be vált módszerre hivatko zom, amellyel I utóbb ép pen a teleiéi-: yv megjelenése cl<5í( a változott hívé: í írásos

közlése az c' izetőkkel. Szerkesztősé ilyet

nem kanom, s bizonyára több mcltatlr. ló olvasó

sem. De miért nem?

22.

Veszély fenyegeti szegényt! Pedig olyan kedves, olyan udvarias, olyan szelíd! Társ nélkül engedték erre a hosszú útra, biztosan az irányítóközponttal is megszakadt az összeköttetése. Szép kis vezetők lehetnek, szép kis állapotok uralkodhatnak odaát is! És ahogyan haragudni lehetett a „főnökeire”, percről percre úgy nőtt a rokonszenv Hax iránt.

Újabb milliók szívébe lopta be magát, amikor felajánlotta a háromperces kozmikus közvetítését. Ezzel nagyjából eloszlatta azt a feltételezést, hogy kémkedni jött, hogy ki akarja fürkészni az itteni helyzetet, visz- szamegy, jelentést tesz, jön a kegyetlen támadás. Nem, aki önként teszi lehetővé, hogy hírt adjunk magunkról a kozmosz értelmes lényeinek, az nem törhet az életünkre.

Aztán meg az is nagyon Imponált mindenkinek, hogy bár az idegen űrhajós veszélyben forog, még ilyen körülmények között is kötelességének tartja, hogy szolgálatot tegyen az emberiségnek. És nem kerített nagy feneket az egésznek, még csak nem is bízta hivatalos szervekre a műsor összeállítását, hanem arra a fiatal, kockás inges, farmernadrágos újságíróra. Ez főleg az ifjabb nemzedékhez tartozóknak tetszett.

A sok hangulatváltozás, érzelmi ingadozás után végeredményben az egyszerű emberek zöme úgy érezte, hogy ebből az űrlátogatásból nem lesz baja, sőt, jó és hasznos dolgok kerekedhetnek ki belőle.

Szeretetre méltó az a fókafejű teremtmény abban a labdában.

Remélhetőleg sikeresen vissza tud majd térni a saját világába, az övéihez.

Azt az adást meg holnap délben mindenképpen meg kell nézni! Hány óra is lesz náluk, amikor Magyar- országon áél yml

A legszélsőségesebb indulatokat Hax látogatása természetesen a tudósok, elsősorban a csillagászok körében váltotta ki Ehkeseredett utóvédharcra készülődtek azok, akiknek hosszú évtizedek során kimunkált hipotéziseit döntötte halomra az űrvendég megjelenése, míg az ellentábor diadalmi tort ült.

Ami viszont a különböző országok kormányát illeti, ezek álláspontja a Kopasz-hegyen történtekkel kapcsolatban nem derült ki. Egyelőre nem is derülhetett ki, feltehetően ily rövid idő alatt nem is alakíthattak ki semmilyen álláspontot Felbecsülhetetlen tény azonban, hogy akár titkos utasítások eredményeként, akár spontánul, de ezen a napon elhallgattak a fegyverek, ezen a napon nem volt háború a Földön. Legalább is azokon a helyeken, amelyek a telekommunikációs szervek szeme előtt voltak. És nem ropogtak ezen a vasárnapon rendőrsortüzek, nem fordult elő bombamerénylet, emberrablás, puccs, kivégzés, repülőgép-eltérítés. Kormányzati szinten is szünetelt a brutalitás, magánemberi szinten is. A földlakó, ünnepi, tiszta arcát akarta megmutatni egy furcsa kis lénynek, aki pedig most zárt űrhajójában kuksol, nyilván a műszereit vizsgálgatja szorongva, aligha szerezhet tudomást bármiről, ami közel és távol körülötte lezajlik, ezen a Naptól számított harmadik bolygón.

Szűkítsük a kört Milyen kérdések foglalkoztatják azokat az embereket, akik — ilyen, vagy olyan formában — közelebbi kapcsolatban állnak a Kopasz-hegy platóján történtekkel, esetleg személy szerint is érdekeltek az események további alakulásában?

Figyelmük középpontjába — Kopra Tibor került. Hisz ez a fiú most húsz órányi időtartamra a szó szoros értelmében a marslakó földi helytartóid lett. Igaz, nincs semmiféle különleges hatalom a kezében, csak arról dönthet, mi lesz a holnap déli műsorban.

Csak?!

•

A jól sikerült sajtótájékoztató után a különleges megbízott felajánlotta Ipacs Andrásnak, a Déli Újság főszerkesztőjének, jöjjön az ő kocsiján Pestre.

— Azért kértem, hogy tartson velem — tért a tárgyra, amint a zöld Mercedes felgyorsult a műúton —, mert szeretném, ha szolgálna némi felvilágosítással a munkatársáról, Kopra Tiborról. Nem hebehurgya egy kicsit? __.

íF

olytatása következik}