Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-28 / 305. szám
i oldal 1971. december 88, kedd Szolgálatban az ünnep éjszakáján Időajándék Karácsony. A béke és a szeretet ünnepének estéjén szinte minden család valamennyi tagja együtt van a fenyőfa körül. A viszályok ilyenkor elcsitulnak, helyébe a szeretet, a béke költözik. Nem mindenkinek sikerül azonban ezen a bensőséges ünnepen együtt lenni a családdal, átadni szeretetének jelképét, mert a kötelesség elszólítja őket a békés családi tűzhelytől, a csillogó fenyőfától. Ezen az éjszakán azokat kereste fel az újságíró, akik az ünnep legmeghittebb óráiban is szolgálati helyükön voltak, hogy óvják, vigyázzák az emberek karácsonyi nyugalmát A mentők Este 11 óra. A megyeszékhelyen csend honolt, ám a mentők ügyeletén Mészáros István szolgálatvezető a távbeszélő központot figyeli. Este 8 órától összesen 4 hívás érkezett. Gyom or vérzéses beteget, két rosszul lett embert, s egy részeget kellett a kórházba szállítani. A 32 éves férfi immár nyolc éve dolgozik a mentőszolgálatnál, s ünnepnapjai egybemosódnak a hétköznapokkal. — Előkarácsonyt tartottunk a családdal, hiszen kisfiamnak, aki mindössze 6 hónapos, s 6 éves kislányomnak hamarabb kellett átadnom az ajándékot. Nemcsak én, de társaim, a mentőben szolgálatot teljesítő gépkocsivezetők és ápolók ugyanezt tették. Jó lenne a családdal együtt ünnepelni, de nekünk mindig készen kell állnunk a gyors segítségre. Ide kívánkozik az ápolók és a gépkocsivezetők neve is. Ali Dénes, Vágó Attila, Ordasi Sándor, Daróczi Imre, Sándor László, Juhász Imre. A központkezelő Éjfélre járt az idő, amikor a Oül-es telefonszámon bejelentkezett Györffy Ferencné, a posta távközlési üzemének dolgozója. Tőle is azt kérdeztem, hogyan ünnepelt. — Este 9 órakor kezdtem a műszakot, s azt megelőzően sütöttem, főztem, elláttam a családot. Fiam, aki a szegedi gépipari technikum tanulója, már nagyon várta a karácsonyi vacsorát. De most inkább a munkámról beszélnék. Szinte hihetetlen hogy mennyi külföldi hívást kellett lebonyolítanom. A megyeszékhelyről hívták Londont, Párizst, Stockholmot, Berlint, Belgrádot, Frankfurtot, Zürichet, Moszkvát... Szeretteikkel beszéltek, kívántak boldog karácsonyt az itthoniak. A vidéki hívások közül is a távolabbiak domináltak. Budapest, Salgótarján, Cegléd, Leninváros, s lehetne tovább sorolni. Győrffy Ferencné ebben a késő éjszakai órában is udvariasan, kedvesen és főleg gyorsan hozta be az állomásokat, s a beszélgetés befejezése után mindenkinek kellemes ünnepeket kívánt. Közlekedési rendőrök Jóval elmúlt már éjfél, amikor a rendőrség balesetvizsgálóival találkoztam. Tassi István rendőr törzsőrmesterrel, Boldogh Sándor rendőr őrmesterrel, Harsányi Pál rendőr szakaszvezetővel. Annak ellenére, hogy a forgalom szinte teljesen leállt, mégis történt néhány közlekedési baleset. Este 8 órakor Kecskemét belterületén a Szegedi úti vasúti átjáróban egy teher- és egy személygépkocsi ütközött öszsze. Lakitelek és Kecskemét között egy motoros kisfiút ütött el, majd a helyszínről elmenekült. Petró Ferenc Józsefet az ittas motorost egy óra múlva elfogták, s őrizetbe vették. Szerencsére a gyermek csak könnyebben sérült meg. — Nekünk talán a legnehezebb ilyenkor intézkedni — mondta Tassi István rendőr törzsőrmester —, de a közrend, közbiztonság érdekében nem lehetünk elnézőek. Nekem egy fiam, Boldogh elvtársnak két lánya, hamarabb megkapta a karácsonyi ajándékot, Harsányi szakaszvezető elvtárs nemrég jött vissza a kórházból, ott látogatta meg ifjú feleségét. Mi így ünnepeltünk. DÁV és a DÉGÁZ A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat központkezelője Gál Istvánná, az első csöngetésre felvette a telefont. Mint elmondta, egy fia és egy lánya van, akiknek már kora délután átadta az ajándékot. Könnyű a szolgálata, hiszen egyetlen hibabejelentés sem érkezett, mindenütt rendben volt minden. Nem is kellett felkeltenie Dakő János szerelőt, aki a karácsony éjszakáját szolgálatban átaludta. Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat állomáskezelője Prikkel József a következőket mondta a telefonba. — Egész éjszaka csend és nyugalom volt. Szolgálatomat este 10 órakor kezdtem, tehát még néhány órát otthon, családom körében tölthettem el. Két lányom, s fiam megköszöntöttek, s én is őket. Az ünnepi vacsora után azonban be kellett jönnöm munkahelyemre. Remélem az éjszaka többi része is ilyen nyugodtan telik majd el. A baleseti ambulancián A megyei kórház baleseti ambulanciáján dr. Sárkány Jenő osztályos orvos elmondta, hogy szokatlanul csendes volt az éjszaka, mindössze három kisebb sérültet, s egy részeget hoztak be hozzájuk. — A karácsony estéből egy órát édesanyámmal töltöttem el, akitől kedves ajándékokat kaptam. Munkánk nekem, s Gondi Endréné ápolónőnek, Kovács Erzsébet segédápolónőnek nem sok volt, de mint ön is tudja állandóan készenlétben kell állnunk. Itt benn, a kórházban nincs ünnepi hangulat, nem is lehet, hiszen a betegek ellátása, a sérültek elsősegélybe részesítése a feladatunk. Nekünk, egészségügyi dolgozóknak ezért mindent, még az ünnepet is fel kell áldoznunk. Szívesen tesszük, ugyanis életünk, munkánk értelme az embereken való segítés. A tűzoltók Hajnali kettőt mutatott az óra, amikor Szabó József tűzoltó törzsőrmesterrel arról beszélgettünk, hogyan töltötték el a karácsony éjszakáját. — Éjjel II órakor érkeztünk vissza Alpárról, ahová Lévai Imre tűzoltó százados parancsnokságával két kocsival vonultunk ki. A Háziipari Szövetkezet kosárfonó részlegénél öngyulladás következtében vessző lobbant lángra, s azt kellett lokalizálnunk, megmenteni az értékeket. Mit kaptam karácsonyra? Még nem tudom, hiszen nem voltam otthon, de azért sejtem. A feleségem fehér nyloninggel, tízéves kislányom pedig likőrrel lepett meg. A tűzoltók az éjszakai óra ellenére sem pihentek, ugyanis beérkezés után azonnal feltöltötték a tartálykocsikat, megtisztították a felszereléseket. Mit tehet ehhez hozzá az újságíró? Talán annyit, hogy akik a karácsonyt szolgálatban töltötték, megtettek minden tőlük telhetőt, s ezért vidám szilvesztert, eredményekben gazdag, boldog új évet kíván: Gémes Gábor December 24-én és 31-én üresen érkezik 6 órakor a Habselyem és Kötöttárugyár kecskeméti gyáregysége elé a 7-es autóbusz. Nem kászálódnak le róla az asszonyok kedvtelenül, hogy véget ért a 10 percnyi bóbiskolás, amit zötyögés közben próbáltak a kurta alváshoz ragasztani. Az esti „fáj ront” sem vezényel nyújtózást a görbült hátaknál?. A fejenként kétszer nyolc óra ajándékidőben. * * * — Három évvel ezelőtt kezdtük tömi rajta a fejünket, hogyan tehetnénk szabaddá ezt a két napot az asszonyoknak. A háztartás amúgyis százféle gondját az ünnepek csak megpúpozzák, s erről egy ilyen üzemben, ahol a műszerészeken kívül mindenki nő, nem szabad megfeledkezni. A megoldáshoz a kulcsot a szabad szombat bevezetése adta. Tavaly és az idén októberben is ezeken váltották meg a nem piros betűs ünnepeket — meséli az ajándék történetét Mócza Lajosné igazgatónő. — Pont az utolsó hónapban nem hiányoznak ezek a műszakok — vetem ellen. — Erre is gondoltunk. Az átszervezésnek nem vallja kárát a termelés. Nálunk nincs hajrá, már az év elején úgy állítottuk össze a programot, hogy Épül a jánoshalmi tejfeldolgozó december 23-ra befejezzük a tervünket. Az utolsó exportszállítmányainkat már 10-én elküldtük 15-e helyett, s lesznek olyan blokkok, amelyeken a hónap derekán már a jövő évi megrendeléseket varrják. Beszélgetésünk megszakad, a parányi irodába értekezletre gyülekezik az üzemi „vezérkar”, öt nő, három férfi. * * * A fenti arány — mint Paizs Józsefné szavaiból kiderül — sok mindenre magyarázat. — Tudja, rengeteget jelent, hogy nálunk „nőuralom” van. A főnöki székekben olyanok ülnek, akik maguk is háziasszonyok, családanyák. Ezért ment simán ez a karácsonyi műszakcsere is. Én is dolgoztam szalagon, tudom szenteste szívesebben ülök a gyermekeimmel, mint a gép mellett. Szilveszterkor a fiatalok pedig szórakozni szeretnének. * * * Az tudja igazán, menynyit ér egy nap, akinek nagy a családja — kezdi Rácz Endréné. — Nálunk három gyerek van, a legnagyobb fiú, 19 éves. A másik kettő lány, az egyik 17, a másik 4 esztendős. Szerencsére a nehezén, a disznóvágáson már túl vagyunk, de mégis megnyugtat, hogy tudom: van még egy nap. A háztartásban mindig akad tennivaló. * * * — Már hetekkel előbb küldözgettek az asszonyok. „Kati, kérdezd már meg lesz csere?” — mondja Barócsi Katalin — számítottak rá az asszonyok és jólesett nekik, hogy nem hiába. De bármit kérünk — kirándulás, színházlátogatás — mindig segítenek, amennyit lehet. Ilyenkor a hangulat is más. Szombat-vasárnap volt egy kis túlóra, nem kötelező — mégsem hiányzott senki. Tudjuk, érdeke a vállalatnak és nekünk is, elvégre innen élünk. * * * Az értekezlet véget ért. — Szombat, vasárnap túlóráztak miért? — kérdem az igazgatónőt, némi provokatív éllel. — A kereskedelem az év elején túl óvatosan rendelt, mi nem ülhettünk ölhetett kézzel, más termékekkel kötöttük le a kapacitást. Most viszont jelentkeztek, hogy áru kellene. Nem rendeltem el túlórát. Azt mondtam; lehet róla szó, ha az asszonyok vállalják. Bejöttek. Szerepe van ebben az ünnepi átszervezésnek is. Biztos vagyok, ha lefújjuk a műszakok áthelyezését, hiába rimánkodtak volna a szalagvezetők. A munkaügyi rendelkezések tiltják az ilyen megoldást, de nem rövidítünk meg vele senkit, akkor miért ne? * • • Mielőtt leírtam a címet, tűnődtem; ajándék-e ez a két nap és a 31 ezer forint, amit a 23-i előleggel osztottak szét? A forgalom ugyanis ellenszolgáltatás nélküli juttatást, adományt takar,' a nyolc órákat pedig letöltötték, mintahogy megdolgoztak a jutalomért is. Erről az oldalról nézve nem az, egyszerűen jár. Ám az átszervezés —■ ha pusztán a szabályokra ügyelnek — elmarad, a prémiumot pedig kifizethették volna a végelszámolás alkalmával. De nem így történt, éppen ezért ajándék. Pulai Miklós OLVASÓINKÉ A SZÓ Árdrágítás a javából December 11-én este ifjúsági bált rendezett klubj helyiségében a városföldi J Petőfi Termelőszövetkezet 1 KISZ-szervezete. A szóraj kozás kellemesnek ígér\ kezett, de csak addig, amíg i a büféhez nem mentem. ! Ott ugyanis felháborodott ] fiatalok vitatkoztak a fel- I szolgálókkal. Hogy miért? Mert borsos árat kértek az üdítő és szeszes italokért. Egy pohár jaffa például 5, fél deci rum 7, egy üveg sör pedig 9 forintba került. Az esetet az illetékesek szíves figyelmébe ajánlom. Kovács István Helvécia Sikeres klubtalálkozó Bajai fiatalok, a Finom- tők, majd szellemi vetélke-Nemcsak szakosított tehenészete, hanem tejfeldolgozója is épül Jánoshalmán a Jókai Termelőszövetkezetnek. Az egykori tej csarnok elárvult épületét a tsz hattagú kőművesbrigádja vette gondjaiba, hogy a belső átalakítást, villanyszerelést elvégezze. Az újjávarázsolt épületben a Budapesti Tejipari Vállalat szerelői rövidesen megkezdik a pasztőröző és polipack-csomagoló berendezések felállítását. Januárban — ha váratlan akadály nem befolyásolja az üzem átadását — már a jánoshalmi feldolgozóban töltött zacskós tejet vásárolhatják a boltokban a helybeli, a mélykúti, a borotai, a rémi, a kéleshalmi — és ha érdeklődnek iránta — a kiskunhalasi háziasszonyok is. A naponta tizenötezer liter tej feldolgozására alkalmas üzembe a jánoshalmi szövetkezetek tehenészetéből és a háztáji gazdaságokból szállítják a tejet. A hárommillió forintos beruházásnak így a termelők és a fogyasztók közvetlenül élvezik az előnyeit. A képen: Villanyszerelők dolgoznak az épülő tejcsomagol óban. (Tóth Sándor felvétele) posztó Vállalat ifjúsági klubjának tagjai keresték fel az elmúlt napokban a bátmoncstori művelődési otthont. A vendégek a helyi ifjúsági klub meghívására érkeztek. A találkozónak változatos programja volt: először a két klub eddigi munkájáról, s a tervekről számoltak be a klubvezedőre és humoros játékra került sor. A rendezvény tánccal fejeződött be. A bátmonostori fiatalok elhatározták, hogy a jövőben gyakorta szerveznek hasonló találkozásokat, s ennek érdekében felveszik a kapcsolatot a megye több ifjúsági klubjával. Cjvári Mária Bátmonostor Érdemes-e libát hizlalni? Sokan hizlaltunk libát a helyi ÁFÉSZ-szel kötött szerződés alapján. E hónap 7-én átadtuk a kövér szárnyasokat. Legnagyobb meglepetésünkre a felvásárló csak 29 forintot fizetett a libák kilójáért. Ügy véljük, becsaptak bennünket, hiszen tudomásunk szerint 30 forint a hízott liba átvételi ára. De ez még nem minden. Ugyanis májprémiumot sem kaptunk. * A Petőfi Népe december 4-i számában olvastunk a jövedelmező libahizlalásról. Kár, hogy e sorok elkerülték a fogyasztási és értékesítő szövetkezet vezetőinek figyelmét. Mert különben rádöbbentek volna, hogy szabálytalanul jártak el velünk szemben. Ha a dolgokat már nem lehet korrigálni, akkor csak egy tapasztalattal lehetünk gazdagabbak: a soltvadkerti ÁFÉSZ-szel kötött libahizlalási szerződés egyet jelent a ráfizetési kötelezettségvállalással. Csikós Péterné és társai Soltvadkert
