Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-30 / 230. szám

1. oldal

1371. szeptember 30. esfltOrtBfc

A munkások szóvivői

Kezdjük kétkedéssel-, szükség van-e egyáltalán szóvivőkre, hiszen a hatalmat birtokló és gyakorló osztály képviselői ott vannak minden fórumon, s valamennyi lényeges kérdésben érvényesítik, oltalmazzák a munkásság igazát Ám a sokat emlegetett mindennapi élet, a hétköznapok nemcsak lényeges, azaz az osztály egészére kiterjedő kérdésekből állnak. Sőt. Napról napra ezernyi apró ügy adódik, s ezek helyben, a szűkebb kollektíva körében életbevágóakká nőhetnek. Szükség van-e ilyen esetekben szóvivőkre, a munkások véleményének, álláspontjának tolmácsoló- ira? Kétkedés nélkül felelhetünk igennel. S a szóvivő szerepet legjobban azok tölthetik be, akik társaik bizalmából kapott tisztségük ellátása közben nemcsak értesülnek mindarról, ami a munkahelyen történik, hanem — ahogy azt mondani szokták — saját bőrükön is tapasztalják. Tisztségük szerény, szerepük nagy. Sokan vannak. Több mint 173 ezren. Szakszervezeti bizalmiak.

A lehetségesnél szerényebb

A számokba foglalható valóság imponáló, hiszen tovább nőtt a szervezett dolgozók hatalmas tábora, s ma meghaladja a 3,5 milliót Az év elején lezajlott szakszervezeti választások során 524 ezer embernek adtak társaik bizalmat, mert ennyire rúg a különböző tisztségek betöltőinek száma. Közülük 173 ezer a bizalmi, s 61 ezer a bizalmihelyettes. A számok azonban nemcsak megmutathatnak, hanem el is rejthetnek lényeges tényeket. így például azt, amit a Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentése a szakszervezetek XXII. kongresszusára így fogalmazott meg: „ ... viszonylag lassabban fejlődtek a tagság közvetlen részvételét biztosító demokratikus fórumok”. Ahogy a lehetségesnél szerényebb a haladás a munkások szóvivőinek, a bizalmiaknak a megbecsülésében, meghallgatásában is. Igaz, többségük már nem „bélyegárus”. Ám még nem is igazi szóvivő. Ennek sok oka van.

A bizalmi nem mentőöv

Nem lehet mindig és mindenben demokratikus módon előkészíteni a döntést, s nem is szükséges. Ám ennek a fordítottja is igaz: egy sor dologban

csak akkor lesz helyes a döntés, ha meghozatala előtt a vélemények sokaságát hallgatták meg, elemezték, ha a döntést ugyan egy ember, vagy egy testület mondja ki, de sok ember, több testület érzi a magáénak, hiszen részese volt formálódásának. Az üzemi demokratizmus leglényegesebb tényezője ez, mert hiába a forma, ha hiányzik a tartalom. Fölösleges összehívni a bizalmiakat, ha csak kész tényeket, tennivalókat közölnek velük. Kárbave- szett idő a vállalati szak- szervezeti tanács ülése, ha ott ugyanígy zajlanak a dolgok. A bizalmiakat gyakran csak akkor „mozgósítják”, amikor szorult helyzetbe került a gyár, túlórázni kell, vasárnapi műszakot tartani, s így tovább. Nosza, álljanak csatasorba a bizalmiak, s győzzék meg társaikat. Igen, ez is feladataik közé tartozhat, de miért csak ilyenkor jut eszébe a vezetőknek a bizalmiak testületé? Miért nem figyeltek jelzéseikre már korábban? Miért nem hallgatták meg véleményüket az új technológia bevezetése előtt, az anyaghiány miatti tétlenkedéskor, a munkaszervezés melléfogásairól?

Igényesebb, őszintébb , kapcsolatot

Ugyanabból a szájból hol hideget, hol meleget fújni nemcsak erkölcstelen, de a tartós eredmények föladása is. Ahol csak „tűzoltásra” kellenek a bizalmiak, ott fokozatosan lelohad a kezdeményezőkedv, elsorvad a munkát segítő bírálat, csupán öltözői beszélgetések témája lesz a kollektíva álláspontját tükröző észrevétel, javaslat. Igaz, küzdeni lehet és kell is íz ellen, de nehéz, nagyon nehéz ott szóvivőnek lenni, ahol a fül hallani, a szem látni nem akar. Az tehát, hogy a szakszervezeti bizalmiak valóban betölthessék szerepüket, nemcsak rajtuk, múlik. Hanem valamennyi munkahelyi társadalmi szervezet tevékenységén, igényességén, a gazdasági vezetők szemléletén, és magatartásán, a közösség egész légkörén.

Akik vállalták a szóvivői szerepet, azok túlnyomó többsége a megbízatásukhoz méltóan igyekszik ellátni feladatát. A párbeszédhez azonban ketten kellenek. Nos, az egyik oldalon ott sorakozik 173 ezer partner, . vélemények, észrevételek, bírálatok és javaslatok regimentjével, közös dőlgaihk javát, bájaink orvoslását szolgálva. Szóvivői rangjuk, szerepült fontossága arra kötelez mindenkit, aki csak illetékes benne, hogy meghallgassa és megértse, mit tolmácsol társai nevében a munkások szóvivője, s hogy megértését kövessék, bizonyítsák a cselekedetek.

M. O.

Hasznos együttműködés

Zöldségtermesztés nyolcszáz hektáron

Egyre nagyobb gondok jelentkeznek a zöldségtermesztésben. A mezőgazda- sági nagyüzemek jelentős része csökkenti a vetésterületet, emiatt évről évre kisebb a kínálat, kevés és egyre drágább a zöldségféle. Az idén az aszály miatt is csökkent a felhozatal.

Mindez indokolja, hogy napirendre került a zöldségtermesztés fejlesztése. A növekvő munkaerőhiány

miatt megindultak a kísérletek a nagyüzemi termesztésre, a gépesítés megoldására. A Kecskemét— Szikrai Állami Gazdaság összefogott a Vörös Csillag Termelőszövetkezettel egy zöldségtermesztési övezet létrehozására, azzal a céllal, hogy a megyeszékhely lakosságának ellátását javítsák. Jövő évtől kezdve fokozatosan kialakítanak egy 800 hektárnyi területű, korszerű zöldségII Barátság II.

olajvezeték a Tiszánál

A Barátság II. olajvezeték éiJÍt'ésc jelentős állomáshoz érkezett. Leninvá- ros közelében az építők elérték a Tiszát. A folyó bal partján földbe helyezik a szigetelt csővezetéket, a jobb parton hegesztik és; ellenőrzik a csöveket, aj

Tiszában kotorják a medret az ú j csővezetéknek. (MTI foto — Fényes Tamás felv. — KS)

termesztő üzemegységet. A főbb zöldségnövények termesztésének teljes gépesítésére megvan a lehetőség. Jövőre paradicsommal kezdik a nagyüzemi termesztést, majd sorra kerül zöldbab, uborka és egyéb zöldségféle is.

A kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézettel külön megállapodást kötnek a legújabb fajták gyors elszaporítására. ezért 20 hektáron létesítenek szaporító táblákat.

A Szikrai Állami Gazdaság keresi az együttműködés lehetőségeit más termelési ágazatokban is a környező gazdaságokkal. Ének egyik jó példája az a szerződés, amelyet a Városföldi Állami Gazdasággal, és öt termelőszövetkezettel kötött. Eszerint most a szüret idején 32 ezer mázsa szőlő feldolgozását és az ebből származó must és későbbiekben a bor tárolását vállalta. A Lakiteleki Szikra Termelőszövetkezettel egész szoros kapcsolat alakult ki. A termelőszövetkezet anyagilag is besegít bortároló építéséhez.

Tovább fejlesztik az állami gazdaság faiskoláját Ennek érdekében az ország több termelőszövetkezetével kötöttek megállapodást egyes keresett gyümölcsfacsemeték szaporítására. Az eddigi 700— 800 eizer darab facsemete helyett a következő években 1 milliót szeretnének forgalmazni.

K. S.

**'****+%****•

15.

— Anyukám, bemutatom neked Közép-Európa legnagyobb cirkuszművészét.

— Szántódiné.

— Luciánó.

Szántódiné ettől meg is hatódik, meg nem is. Sokkal jobban érdekli Margit jelenléte. A tisztességes asszony erkölcsi' szigorával tekint rá. Szántódi észreveszi.

— A múzsája. Képzeld, jeles tanuló itt nálunk a bábaképzőben. A művész úrra még senki nem hatott így, pedig bejárta szinte egész Európát.

Szántódi a gyermekeire mutat.

— A gyermekeim. Jeles tanuló mind a kettő.

— Nagyra nőjetek! — mondja Luciánó.

Szántódi tovább intézkedik. A nejéhez fordul:

— No most anyukám, ahogy megbeszéltük. Elmentek sétálni, vagy átmentek anyádékhoz és 1 óra előtt semmiképp nem jöttök haza, mert nekünk itt a művész úrral nagyon fontos dolgot kell megbeszélni.

Szántódiné csak Margitot nézi közben. A gyerekek is maradnának. Ök meg a bohóc miatt.

Szántódi azonban könyörtelenül a kapuhoz tessékeli őket.

Luciánó megkérdezi:

— Miért kellett elkergetni őket?

Szántódi fogadalomszerűen és egyszersmind paran- csolólag:

— Ezt a dolgot csak mi hárman tudhatjuk. Ha a titok kipattan, mit dobunk be a jövő héten? Te erre nem gondolsz?

— Te a jövő héten is? Minden héten egymillió?

Betessékeli közben őket. Bemennek.

— Nálam sok helye van a pénznek — mondja Szántódi.

Bent a „tiszta” szobában három személyre dúsan megterített asztal: étel, ital, gyümölcsök. Ugyancsak ebben a szobában foglal helyet a televízió is, a jelenet főszereplője. Szántódi azonban mielőtt leültetné és megkínálná őket, áradozni kezd.

— Életem legboldogabb napja. Egyél, igyál, érezd otthon magad. Kezicsókolom, maga is — mondja Margithoz fordulva.

Bekapcsolja a televíziót, aztán folytatja:

— Különben is utolsó alkalom, hogy itt, ebben a lakásban vendégül látom magukat Eladom ezt a putrit. Megkérem, legyen háziasszony.

Luciánó letelepszik a televízióval szemben, falatozni kezd, inni, arról a tálcáról, amit Margit tart elé. Szerelmes tekintetet váltanak közben. Margit Szántó- dit is kínálja, de ő most nem tud enni az idegességtől.

Megjelenik a bemondó a képernyőn;

— ... Helyszíni közvetítést adunk az Országos Takarékpénztár Sportfogadási és Lottóigazgatóságának díszterméből.

Luciánó is ideges kissé. De egészen más okból.

A képernyőn a kép változik. Előbb a közönséget mutatja, majd a színpadot, melynek közepén ott a szerencsekerék, mellette a közjegyző, a forgató ember, a húzás vezetője, és a lány, aki húz. A húzás vezetője éppen azt mondja:

— Kérem a kereket megforgatni!

Megforgatják a kereket.

— Kérem a húzást elvégezni!

Szántódi tekinteté 'a képernyőre ragad. Ezt használja ki Luciánó, hogy mégegyszer figyelmeztesse Margitot egy tekintettel: ő nem dobott be szelvényt.

Aztán megkezdi Szántódi előkészítését.

— Attól félek, más is eltalálta. Ezek valahogy olyan számok...

Szántódi ránéz, valami nagyon halványan átfut az arcán.

— Várd ki a végét. Csak mi eltaláljuk.

— No, persze.

Margit tudja mi a feladata.

— Nekem is az az érzésem ...

Ez már sok Szántóéinak.

— Micsoda?

Margit visszaretten, elcsavarja.

— Hogy nyerünk.

— Persze, hogy nyerünk! Amit az Ultinál csináltál,

meg a billiárdnál

__

E

gy bókra is futja erejéből?

— Pedig azokhoz nem is volt gamma-tényező!

Felragod egy pohár bort. felhörpinti.

A képernyőn már húznak.

(Folytatása következik)

Ä minőség őrei jelentik

Bizonyítvány az élelmiszerekről

Ellenőrzések, szabványok, intézkedések egész sora védi a fogyasztót, hogy jó minőségű áru kerüljön az asztalára. A láncolatba illeszkedve a kecskeméti központú Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet is folyamatosan mintákat vesz a szállítmányokból. Korszerű módszerekkel vallatják, elemzik a termékek tulajdonságait, s összegezésként kiállítják a bizonyítványt. Csupán az esztendő első felében 5 ezer tételt „szedtek ízekre” az intézetben, s a munkatársak a kereslet-kínálat változásának jeleit ugyancsak figyelemmel kísérik.

Az áruellátás alakulásáról elmondható, hogy iparáganként eltér a helyzet. Jó minősítést kapott a baromfi-, dohány-, cukor-, gabona-, növényolaj-, tej- és sütőipar. A tapasztalatok szerint viszont sorozatosan hiány mutatkozott a tartós töltelékárukból, az olcsóbb csokoládéfajtákból és az úgynevezett lisztes árukból. Észrevehetően megnőtt a kereslet a kisebb csomagolású konzervipari termékek iránt, amivel a gyártás nem tudott lépést tartani. Az import fokozódása ellenére továbbra is a hiánycikkek listáján tartják számon a sört.

Bács-Kiskun üzleteiben a fogyasztók sok olyan terméket vásárolnak, amelyeket közeli, a megyében levő üzemek állítanak eíő. A Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyára — a kiskunhalasi gyáregységgel — egymilliárd ötszázmilió forint termelési értékű üzemmé szerveződőt át. Befejeződött a Kecskeméten folyó rekonstrukció, Kiskunhalason új nagycsarnok épült fel. Az önállóvá vált gazdálkodás próbaszerű, első félévében hiányosságként a tisztítás, a törött végtagok, s a bőrsérülések állapíthatók meg.

A gabonaipar munkájának minősítése során az intézet munkatársai ismét leszögezték, hogy a malmok régiek, fejlődés inkább a raktárhálózat bővítésében jelentkezett.

A legfontosabb élelmezési cikk, a kenyér minősége mindenütt megfelelő, amit az elmúlt években kezdődött nagyobb aránvú termelői beruházások alapoztak meg. Annál inkább kifogásolható időnként a péksütemények formája, színe és súíva.

A konzervek egy része az érzékszervekkel észlelhető hibák, a címkejelzések pontatlansága és a súlyhiány miatt kapott gyenge osztályzatot. A bizonyítványon a belső minőségellenőrzések alaposabbá tételével, s a néhol eluralkodó mennyiségi szemlélet, kritikájával javíthatnak a vállalatok.

H. F.