Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-14 / 216. szám
W. oldal 1971. szeptember 14, fCMfS Szénhegyek tövében Hiába próbálnánk a j augusztus 31-ig mintegy 26 nyarat marasztalni: soka- millió forintos forgalmat sódnak a ködös reggelek, a bonyolítottunk le, most pe- soká késlekedő eső is le- I dig ugyanezen időpontig hullott már. A szeptember j mindössze 18 és fél millió szigorúan figyelmeztet ben- ! forint értékben árusítot- nílnket, hogy ősz után jön I tunk. a tél. Bizony, sokan és sokáig nem gondoltak a hideg évszakra, egyebek közt a tüzelő beszerzését is húzták halasztották. — Már a nyáron igyekeztünk sajtóban, rádióban, s minden lehetséges eszközzel felkelteni az érdeklődést, rábírni a vevőket a kényelmes és biztonságos vásárlásra — mondja kér- dezősködésünkre Magyar Ferenc, a TÜZÉP kecskeméti 1001-es telepének vezetője. — Nem sok eredménnyel. Pangott az árusítás, nem vitték úgy a szenet, fát, mint a korábbi években. — Az ok közismert— vetjük közbe. — Valóban, az olajkályhák, a gázprogram a legfőbb versenytársaink. Ehhez csupán egy jellemző adat: a közületek 50 ezer mázsával kisebb mennyiségre kötöttek szerződést, mint a múlt évben. Tavaly — No, de azért a kezdődő ősz talán mégiscsak figyelmezteti a lakosságot? — Az utóbbi két hét már napi 80—100 ezres forgalmat hozott. Bírnánk azonban a nagyobb ostromot is, í hiszen a készletünk ezer vagon, közte kétfajta brikett, berentei dió és kockaszén, koksz stb. A cserépkályhák általában kedvelt „táplálékából”, az iszapszénből 100 vagonnyit tárolunk. Jó minőségű keményfából 5 ezer mázsa van raktáron. ... A telep sarkában két fűrészgép aprítja a fát: belőle napjában 300—400 mázsa hasáb jut a fogyasztókhoz. Mint Magyar Ferenc telepvezető tájékoztat, a szüret után nagyobb forgalomra, fokozott vásárlókedvre számítanak. Képünk is bizonyítja: felkészültek rá. J. T. Cikkünk nyomán Még sincs minden rendben... Két ízben is foglalkoztunk már lapunkban Kun- peszér áldatlan telefonhelyzetével. Először augusztus 6-án írtuk meg, hogy el vannak szigetelve, a nap túlnyomó részében, a világtól — mentőktől, rendőrségtől, tűzoltóktól. Azután szeptember 3-án közöltük a Szegedi Postaigazgatóság válaszát, amely a korábban elmondottakat nem helytállónak minősíti. őszintén szólva, vártuk, hogy a község illetékesei hozzászólnak maid a témához, igazat adva egyik vagy másik közleménynek. így is történt. A napokban megkaptuk Kancsár Fe- rencné kunpeszéri levelezőnk sorait, amelyekben arról tájékoztat, hogy — miként ezt első glosszánk- ban is írtuk — nem felesleges és elhanyagolható a község lakóinak kérelme, vagyis a segélykérés a nap bizonyos szakában teljesen megoldatlan. A szolgálati időn túli összeköttetés a rendőrségi körzeti megbízott hivatali helyiségéből elvben megvan ugyan — írja levele-, zőnk —. csupán a gvaVo- j latban igen ruh V'' tünk e lebe**'5z-",1 vatali helyiségben ■ n - , ként egyszer — akkor is a l nappali órákban — van a községben fogadónap. Ez idő alatt a posta egyébként is szolgálatot tart, tehát a segélykérő nem szorul külön vonalra. Éjszaka viszont a rendőri körzeti megbízott irodája rendszeresen zárva van, onnan tehát telefonhívásra sincs mód. A bajbajutottak vagy a szomszéd községből kénytelenek mentőt hívni, vagy megpróbálnak személyautót igénybe venni. Elképzelhető, mennyire bizonytalan, vagy-vagy megoldás ez... Az lenne a célravezető — tájékoztat tovább Kan- csárné —, ha a postaigazgatóság éjszakára bekapcsolná a nyilvános telefon- fülkét. A helyzet ezek szerint az, hogy Kunpeszérről éjszakai segélykérésre lehetőség nincs, és a szeptember 3-i közleményünkkel ellentétben, a lakosság — mégis csak elszigetelt. Véleményünk szerint a nehézségeket kiküszöbölve, ha a postaigazgatóság képviselői, megbízottai a helyszínen >r ten ének szót a községi ! vezetőivel, s keres’Uetve rnn'i '—a léginké'-''-'sí-- ! ható utat. I J. T. I A pincegazdaságok felkészültek Több mint 2,6 millió hektoliter tárolótér és 2,2 millió mázsa feldolgozó kapacitás várja az állami pincegazdaságokban az új termést. Az állami pincegazdaságok a szezonban mintegy 700 000 termelővel állnak kapcsolatban, ezért a nagy termelőkkel, a termelőszövetkezetekkel pontos, napra szóló átvételi menetrendet dolgoztak ki. Az üzemek szükség esetén hordóval, szállítóeszközökkel is segítik mezőgazdasági partnereiket, és szőlő bér- feldolgozást, must és bor bértárolást is vállalnak tőlük. A termés közepesnek, a tavalyinál valamivel jobbnak ígérkezik, a szőlő minősége azonban jobb. A száraz időjárás — bár közben nem ártott volna a szőlőnek sem egy kis eső — kedvezett a cukrosodás- nak, az érés is előbbre van két-három héttel a szokásosnál. Szórványosan szedik már a szőlőt, s a jelzések szerint szeptember 15—20. között az egri, a gyöngyösi és a badacsonyi borvidéken teljes erővel megkezdődik a szüret. A tröszt üzemei a IV. negyedévben a tavalyinál mintegy 50 ezer hektoliterrel több, összesen 1,3 millió hektoliter must és bor zavartalan felvásárlására, átvételére készültek fel Új tantárgyak az MSZMP Politikai Főiskoláján Megkeződött a tanév az MSZMP Politikai Főiskoláján. Az idei programot új oktatási formák, változatos, kibővített tananyag jellemzi. Az új tanévben mintegy 660 hallgató vesz részt a nappali és az esti oktatásban, az egyetemi szintű politikai képzésben. Az első évfolyam hallgatói filozófiai ismeretekét, a nemzetközi munkásmozgalom történetét, valamint a szocialista állammal, elsősorban a tanácsi munkával összefüggő tudnivalókat sajátítják el. Üjdonság, hogy az idén a marxista filozófia alapjainak oktatása mellett nagy figyelmet fordítunk a hallgatók világnézeti látókörének szélesítésére. A második évfolyam hallgatói az idén új tantárggyal is találkoznak: az MSZMP művelődéspolitikájának, pártunk irányító munkájának elvi és gyakorlati kérdéseivel. A harmadik évfolyamon a hallgatók a szocialista gazdaságpolitika oktatása során az eddigieknél jóval részletesebb, alaposabb ismereteket kapnak a KGST- országok pártjai gazdaság- politikai célkitűzéseinek témaköréből. Az új tanévben megalakult az idegennyelvi tanszék, amely három esztendőn át képezi a hallgatókat oroszra, németre és angolra. (MTI) Meglehetősen kevesen vannak azok — nemcsak a megyében, de az országban is — akik pontos eligazítást tudnának adni arra a kérdésre, hogy merre van Állampuszta. Ha né- hányan mégis képesek elmagyarázni, azok kapcsolatban voltak, vagy vannak ezzel a helységgel. Lehet, hogy ők maguk töltöttek ott egy-két évet, mint elítéltek, de előfordulhat, hogy rokonuk, ismerősük rótta le ott a bíróság által kiszabott esztendőket, hónapokat. Állampuszta ugyani büntetés-végrehajtási intézet. De nemcsak az: település, ahol „civilek” is laknak, s amelynek vasútállomása, jól kiépített úthálózata van. A környéken mégis úgy emlegetik, hogy rabgazdaság. Valóban az, sőt már évtizedekkel ezelőtt is az volt. Pontosabban szólva ,1883- ban alapították. A Hartától északra elterülő Állampusztán hosszú idős elítélteket tartottak a felszabadulás előtt (akiket 15—20 évre, vagy életfogy - tiglanra ítéltek). Az őrökön kívül sok pap és apáca teljesített szolgálatot az intézetben. A fegyencek dolgoztak: napi két fillérért. Az akkori fenyítések között nem a legritkábbnak számított, ha 20— 20 kilós vasgolyóval a lábán küldték ki kapálni az elítéltet. Emberek és fokozatok Közeledve a pusztához, szokatlan látványban van része a látogatónak. A hatalmas tábla szélén lóháton az őr, körülötte fegyelmezett sorokban, fehér ingben, csíkos nadrágban, sapkában az elítéltek kapálnak. A brigád csöndes, munka közben beszélgetni tilos. Bekanyarodva a központból vezető útra, még hajlékony törzsű, fiatal gömbakácok alatt gördülünk. Az előírás szerinti alapos igazoltatás után felnyílik a sorompó, amelyen belül példás rend, szanatóriumi tisztaság, nyugalom fogad. Az út menti füvet, virágokat elítéltek locsolják, csíkos nadrágban ül a traktoron a vezető, sapkát emel. amint elhaladunk mellette. A nevelési csoportvezető idősebb őrnagy. Kellemesen berendezett, virágokkal díszített irodájában beszélgetünk. Elmondja, hogy Állampusztán több száz elítélt van, akik az elkövetett bűntett súlyának, elő- életűbe "k s?e s'-í szerint *'irom cs* portly tartoznak. I Riport Állampusztáról — A fokozatok a büntetés-végrehajtás egyéniesité- sét szolgálják. Ennek megfelelően van szigorított munkahely, börtön és szigorított börtön — tájékoztat az őrnagy elvtárs. Mit jelentenek ezek a fokozatok? Az 1966. évi 21. számú törvényerejű rendelet a következőket írja. „A szigorított börtönben és a börtönben az elítélteket zárt helyiségekben és körletben kell elhelyezni, mozgásuk korlátozott, napirendjük részleteiben is irányított: a külvilággal való kapcsolatuk — levelezés, látogatás, csomagküldemény stb. — fokozottan korlátozott... A szigorított börtön rendje súlyosabb, mint a börtöné . .. A szigorított büntetés- végrehajtási munkahelyén a rend kötöttebb. mint a büntetés-végrehajtási munkahelyen. Az utóbbinál az elítéltek a kijelölt részben kíséret nélkül mozoghatnak, szabad idejük fel- használása kötetlen, levelezésük nem korlátozott, keresményüket saját céljaikra felhasználhatják.. ” De tekintet nélkül a „beosztásra”, Állampusztán mindenki dolgozik. Majd később látjuk, hogy nem egyforma szorgalommal. Munka és munkanap A több, mint hatezer holdas gazdaság fő profilja a szőlő- és gyümölcstermesztés. Ezen kívül jelentős a sertéshizlalás is: évenként jó néhány ezer darabot adnak át szerződés alapján. A szőlő termését saját pincében tárolják, a bor zömét palackozva hozzák forgalomba. — A hatszáz holdat meghaladó gyümölcsösünkben főleg almát és körtét termesztünk. De foglalkozunk szamócával, ribizlivel, málnával. Tavaly 150 vagon gyümölcsöt szállított a nagykereskedelemnek a gazdaság— mondja a továbbiakban a csoportvezető őrnagy. Arra a kérdésemre, hogy hogyan telik egy munkanap, a következőket tudom meg: — Szigorúan szabályozott fegyelem van nálunk minden területen, a nap minden szakában. Reggel ébresztő, tisztálkodás, a körlet rendbehozása, reggeli és indulás munkára. A "”inkm'dő nyáron tíz óra. 1 <1,»n nvolc. ékik közel l-c 37 V7P— gek központjához, bent kapnak ebédet, akik távol vannak, azokhoz kiviszik. Vacsora ismét a körletben. Az ünnep itt is ünnep. Ilyenkor sportolhatnak, olvashatnak — nagy könyvtárunk van — levelet írhatnak az elítéltek, kivéve a szigorított börtönösöket. Űk ilyenkor zárkában töltik az időt. A hatalmas szőlőtáblák sorai között végig lehet látni: sehol egy szál gaz a gereblyézett homokban. Amerre járunk, az elítéltek sapkát emelnek. Ez a szabály. Megnézzük az új hűtőházat. a sertéshizlaldát, a pincét, a gyümölcsöst, a palackozót. Olyan a rend, a tisztaság, a fegyelem, hogy bármelyik „civil” állami gazdaság, vagy tsz eljöhetne tapasztalatcserére ebből a tantárgyból. Tanulók és nevelők A már említett büntetési fokozatokon túl különbséget tesznek az elítéltek között abban a tekintetben, hogy milyen volt a viszonya a munkához. Kétféle ember kerül ide: aki rendszeresen részt vett a társadalom termelő munkájában, de ennek ellenére bűncselekményt követett el, s aki nem dolgozott. Itt bent, Állampusztán azonban mindenkinek dolgoznia kell. Ezen túl azok, akik írástudatlanok, kötelesek iskolába járni ötven éves korhatárig. Öthónapos egy tanév és egytől négy osztályig szervezik meg évenként az iskolát. Az elmúlt időszakban például az I—IV. osztályban összesen 64 elítélt tett sikeres vizsgát. Önkéntes alapon azonban tovább is tanulhat, akinek hajlandósága van erre. Elgondolkozom néhány másodpercig azon, hogy amerre jártunk, az elítéltek mellett — ha nem is közvetlenül — mindig ott találtuk az őröket is. Az őrnek sok mindent kell tudni: kinek mi a joga. kötelessége, hogyan beszélhet az elítéltekkel, s azok hogyan vele. Ismernie kell a szabályzatokat, törvényeket, tisztában kell lennie az elítéltek lélektanával, látnia a különbségeket ember és ember között és még tovább: az elítélt és a „kinti világ” között. Talán nem is olyan helyes őrnek nevezni őket. Hiszen valamennyien elsősorban nevelők. Mert azzal j is neveiőhatást gyakorol-1 nak az elítéltekre, hogy őrzik őket. — Persze mindez így elmondva talán úgy fest, mintha nagyon ideális volna az élet itt Állampusztán. Tudni kell azonban, hogy mégiscsak elítéltek vannak itt, akik valameny- nyien a szabadulás óráját várják. Akadnak közöttük, akik nem szeretnek dolgozni, mert kint sem dolgoztak. Ezek mind rafinált eszközzel ki akarnak bújni a munkavégzési kötelezettség alól: betegséget szimulálnak, nagyon ritkán kanalat, szöget, drótot nyelnek, mások kereken kijelentik : nem dolgoznak Ilyenkor jön a fegyelmi felelősségrevonás, ami külön büntetés: kedvezmények megvonása, zárka stb. A szabadulás napja — Mi történik azzal, akinek letelik a büntetése — kérdezem a csoportvezetőt, s természetesen nem csupán arra gondolok, hogy kiszabadul. — Minden embert meghatározott helyre irányítunk. Van, aki korábbi munkahelyére megy, de vannak, akiknek mi keresünk állandó elfoglaltságot Elvétve találkozom olyanokkal, akik tőlünk szabadultak néhány éve. Jólesik látni, hogy újra beilleszkedtek a társadalomba, becsülettel dolgoznak, szeretik őket a munkahelyen. Ritka, hogy visz- szatér ide, aki letöltötte a büntetését. Persze akad. Ezek a „gyökértelen” emberek, akik többszörös visz- szaesők, se családjuk, se lakásuk, dolgozni nem szeretnek, s fél életüket már börtönben töltötték. — Van-e, aki nem akar szabadulni’ — teszem fel a meglepő kérdést az őrnagynak. de nem ütközik meg rajta. — Olyan nincs, nvnden- ki várja, hogy leteljen a büntetése. Akad viszont, aki szeretne továbbra is Állampusztán maradni. Mint polgári alkalmazott. Ez nem lehetséges, éppen azért mert büntetett előéletű. Az utakat már fellocsolták. Jóval rövidebbek lettek az árnyékok, közeleg a dél. Hamarosan egy nappal megint közelebb kerülnek a szabaduláshoz az. elítéltek. Vajon munka körzben eszükbe jut-e nekik a bűncselekmény, amiért elítélték őket, okulnak-e az itteni fegyelmezett. sőt keményen szigo- ",'i hétköznapokból? Minden bizonnyal. Gál Sándor
