Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-14 / 62. szám
4. oldal 1970. márcus 14. szombat A gondokról szót értve... Egy községi párt alapszervezet VÁSÁR 1970 Látogatás Lipcsében — A világsajtót bejárta m ftép, magam is láttam: 35 miniszoknyás-egyenruhás csinos lány, a vásár ste- wardessei, népszerű nevükön „stuvik”, a Lipcsei Vásár emblémája előtt. Üdvözlésre emelt karok, mosolygós arcok; várjuk önt a vásáron. A vendégek, akik megjárták Lipcsét — a vásár már egy hete megnyitotta kapuit — valamennyien irigykedve figyelték a csinos útikalauznők lábait. Pontosabban szólva a csizmákat, amelyek csak itt tűntek fel mindenkinek, sajnos elég későn. Dehát ki is indulna csizmában a vásárra? Pedig elkelt volna, hiszen Lipcsében 35— 40 centis a hó, a vásár területén pedig ebből már latyak „készült”. Takács László, a solti Szikra Termelőszövetkezet főagronómusa kezdte így a beszélgetést, aki a napokban érkezett haza az NDK vásárvárosából. Mit keresett, mit látott és mi az, ami a legjobban tetszett neki az év első nagy ipari kiállításán? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel, njindjárt a hazatérés másnapján. — Elsősorban az élelmi- szeripari gépeket néztük végig, útitársammal, tsz- szövetségünk titkárhelyettesével. Mint már említettem, a nagy sár akadályozta az embert, hogy nap, mint nap összejárja a hatalmas parkot, így aztán csak a legfontosabb látnivalókat tudtuk végignézni, azt viszont alaposan. Rengeteg olyan élelmiszeripari gépet láttunk, amelyet szívesen üzembe állítottunk t olna akár másnap a termelőszövetkezetben. Ilyen volt a tej flakonos csomagolására szerkesztett NDK gyártmányú gép. Nálunk ebben a gyártmánycsoportban az ÉLGÉP által készített Minipack elnevezésű van forgalomban, amelynek bizony alacsony a teljesítménye. A vásáron látott gépsor óránként 2 ezer liternyi tejet csomagol műanyag tasakokba és — automata. Az ára hozzávetőlegesen félmillió forint, lényegesen olcsóbb a hasonló felépítésű és teljesítményű nyugati gyártmányoknál. Lipcsében. A gyártmányok többsége — beleértve a nyugati, az osztrák, az angol, a holland tárolókat is — silórendszerű. Ezekhez hasonlót, talán jobbat is gyárt itthon a Kecskeméti Bizonyára nem sok községben mondhatják el magukról a kommunisták, amit Tataházán: az 1800 körüli lélekszámú faluban 135 a párttag. A belőlük kialakított hat pártcsoport mindegyike átlagosan 24— 25 főt számlál. Képviselve vannak e csoportokban a termelőszövetkezet különböző üzemágai, továbbá a tanácsi és szövetkezeti dolgozók, a pedagógusok stb. Helyet kapnak természetesen azok is, akik más községben, városban dolgoznak, de pártmunkát lakhelyükön kívánnak végezni. Külön pártcsoportot képeznek a nyugdíjasok. A tagságnak több mint 20 százaléka 45- ös kommunista. Persze, nem mindegyikük nyugdíjas, akad köztük jóval fiatalabb „veterán” is. — Évente két-három fiatalt javasol felvételre a KISZ-szervezet — mondja Selymes József, a pártalap- szervezet titkára. — Arra is törekszünk a pártépítésben, hogy a közös gazdaság fiatal dolgozói, traktorosok, szerelők is hallassák szavukat az élcsoportban. A műszaki, technikai dolgozóknak csaknem a fele párttag. Megtudjuk, hogy a tízes bizalmiak rendszere igen jól bevált. Bármilyen feladat, fontos döntés vetődjön is fel, gyorsan mozgósítani tudják a párttagságot. A nyugdíjas, idős párttagok a bizalmi hálózat révén ugyancsak rendszeresen tájékozódnak a párt, a község, a tsz életéről, munkájáról, terveiről. Sőt, 2500 tonna kenyér Több mint 2500 tonna kenyeret és 4,6 millió darab péksüteményt szállított ebben az évben ez- idáig a kecskeméti és kiskunfélegyházi járásban a sütőipari vállalat, amely az idén először édesipari termékeket is készít. A közkedvelt linzerekből, teasüteményekből, tortakarikákból ebben az évben mintegy 31 mázsányi került a két járásba. a fontosabb események alkalmával gépkocsit is biztosítanak számukra, hogy így lehetővé tegyék megjelenésüket. — Elégedettek lehetünk a társadalmi ünnepek elterjedésével is — újságolta a párttitkár. — Az esetek többségében például már KISZ-esküvőt rendezünk. A legtöbb még a kívánni való — de hisz ez, úgy tudom, általános tünet, a társadalmi temetések tekintetében. A társadalmi és tömegszervezetekkel meglevő jó kapcsolatok még szorosabbra fűzését célozzák az egykét hónaponként rendezett koordinációs értekezletek. Ezeken a községben tevékenykedő valamennyi szervezet, intézmény képviselői ott vannak — MHSZ- től a nőbizottságig, sportkörtől a fogyasztási szövetkezetig —, s a gondokról szót értve, a tennivalókat alaposan megbeszélve döntjük el, kinek milyen támogatást nyújtunk — magyarázza Selymes elvtárs. Jól sikerültek a hatvannégy résztvevőt mozgósító gazdaságpolitikai tanfolyamok. A nőbizottság kézimunka- és varrótanfolyamain pedig összekötöttük a hasznost a még hasznosabbal, s esetenként elbeszélgettünk napjaink legégetőbb kérdéseiről. Nem hiányoztak az egészségügyi témák sem: a körzeti orvosunk is párttag, s szívesen működött közre. — Mindig többet akarunk, a mozgalmi élet bármelyik posztjáról legyen is szó. Tekintélyes létszámú alapszervezetünkben sem a mennyiségi továbbképzésre törünk, hanem arra, hogy a jót — még jobban végezhessük! J. T. Három magyar terméket jutalmaztak aranyéremmel az 1970. évi lipcsei vásáron. A képen: Kurt Schmcis- sen, a lipcsei vásáriroda vezérigazgatója (jobbról a második) átnyújtja az aranyérmet Bódis Mihálynak, az esztregomi szerszámgépgyár igazgatójának (balról a második) a gyár által kiállított MM 320—01 típusú elektrohidraulikus másolómarógépért. A tejipari gépek közül érdeklődéssel vizsgáltuk az NDK gyártmányú fölöző és hűtőgépeket. Sajnos, a hazai gyártmányok sem teljesítményben, sem élettartamban nem felelnek meg a kor követelményeinek. Végignéztük az új vezetékes fejőgépeket, a komplett félautomata fejésre berendezett, úgynevezett Karusszel tejházat is. Mivel 1971. január elsejétől kötelező bakterioliai vizsgálatnak vetik alá a tejet átvétel előtt, igen fontos lesz a higiénikus tejkezelés. A jó minőség árban is sokat fog jelenteni, hiszen az első-, második-, illetve harmadosztályú tej ára között lényeges különbség lesz. Akkor pedig azok az üzemek, amelyek kézifejésre rendeztek be, mindenképpen hátrányba kerülnek a gépesített tehenészetekkel szemben. A mezőgazdaság tárolási gondjai közismertek, igen sok jó megoldást láttunk Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. A külföldi gyártmányok érdekessége inkább az anyagukban rejlett, a műanyagtól, a fán, az alumíniumon keresztül az acéllemezig a legkülönfélébb megoldásokat láttuk. A vásár „királynője” kétségtelenül a K 700-as jelű szovjet gyártmányú, 200 lóerős gumikerekű traktor volt. Az új Kirovec-hez — a régebbi típusokból kettő próbaüzemei nálunk a Laj- tahansági, illetve a Szombathelyi Állami Gazdaságban —, négy munkagépet már meg lehet vásárolni, közöttük a hatalmas, 8 vasú ekét, valamint olyan dózerlapot, amely kiválóan alkalmas lehet nálunk is a földmunkák gyorsabb végzésére. Ebből a traktorból és a szintén nagy feltűnést keltett igen jó konstrukciónak látszó NDK gyártmányú E 512-es kombájnból mindenképpen vásárolni akarunk. B. P. Kép m m ~ A Petőfi Népe-tOtO és a Kisz felszabadulási rejtvénypályázata Az ország legnagyoob nitrogén-mutragyagyarat/an Készült ez a felvétel. Az üzem nevében is viseli uildrajzi adottságát. Mi a gyár neve? Tiszamenti Vegyiművek — Tiszai Vegyikombinát — Péti Nitrogénművek? A totószelvény a 12. oldalon található. IS „szürke eminenciás“ (II.) Néhány hónap alatt R. Károly nevére összesen 46, különböző típusú és gyári számú kerékpár érkezett. Ezt a „felfedezést” még nem tekinthették bizonyítéknak, de mindenképpen gyanúba keverte R. Károlyt. A következő lépés nem is lehetett más, mint mindent megtudni erről az emberről. A bűnügyi nyilvántartó a megszokott gyorsasággal szolgáltatta az adatokat: „R Károly . .. 1937-ben volt először büntetve, azóta kilenc esetben ítélték el, mindig kerékpárlopásért, amelyhez kapcsolódott az orgazdaság bűntette . .. összesen 16 évet töltött a börtönben...” — Ez igen — füttyentett a nyomozó —, szóval megint az eminenciás. Így emlegették R. Károlyt, ugyanis ez a kvalifikált bűnöző megrögzött szokásain nem tudott, s talán nem is akart változtatni. Lopni csakis szürke öltönyben, s szürke micisapkában járt. A lopásokat mindig ő követte el, ám az értékesítést a háttérből irányította, nőismerőseire bízta. Ezért kapta a nevét. A bejelentő hivatalban mint ezt a nyomozó előre sejtette, R. Károly véletlenül sem szerepelt, sőt korábbi munkahelyéről, — mert ilyen irányban is folytatódott a nyomozás —, 1959. január 20-án önkényesen kilépett. Az összegyűjtött adatok amellett szóltak, hogy R. Károly követte el a lopásokat, de e közvetett tények még nem voltak bizonyítékok. Hiányoztak ebből a kialakuló, s egyre szorosabban szoruló körből a lopott kerékpárok, az orgazdák, a hamis papírokat gyártó nyomdafelszerelés és a tettes. — Sokan azt hiszik — szakította meg a történetet X. alezredes —, hogy csak a súlyos bűncselekmények nyomozása jelenthet izgat más feladatot a rendőrtiszt számára. Az elmondottakból, úgy vélem az is kitűnik, egy kerékpártolvaj elfogása is igényli, megköveteli az alapos, pontos és legtöbbször fáradságos munkát. A kerékpárlopás nyomozásával megbízott csoport vezetője a vasútállomáson megszervezte a személypoggyászként feladott kerékpárok ellenőrzését, s természetesen figyelték a küldemények átvevőit. Hosszú, kilátástalannak tűnő várakozás után, egyik délután megjelent a vasútállomáson R. Károly. A szentesi rendőrkapitányság által keresett és a szentesi vasútállomáson feladott kerékpárt akarta átvenni. Mielőtt a raktárhoz ért volna, alaposan körülnézett, s bár sokan voltak az állomáson, azonnal észrevette az őt szemmeltartó nyomozót. Erőteljes könyöklőssel sikerült szétlökdösni maga körül az embereket és futásnak eredt. A nyomozó nem érte utói. Ebben az órában a kecskeméti rendőrkapitányságon újabb, nagyon is jelentős ténnyel egészültek kl R. Károlyról gyűjtött adatok, kikerült azonosítani az ’gyik eladót. F. Rozáliával. A sikertelen elfogás után a nyomozók, körbe vették a nő lakását, bízva abban, hogy R. Károly félelmében vagy a korábban értékesítésre váró kerékpárok miatt, felkeresi ismerősét. Csupán néhány órát kellett várakozniuk! Esteledett már, amikor R. Károly a házhoz ért. Belépett a kapun, néhány lépést tett az udvaron, s megállt. Akárcsak a veszélyben levő róka körülnézett, felkapta a falhoz támasztott kerékpárt, kirobogott az utcára. Néhány lépést futott a kerékpár mellett, de felugrani a menekülés izgalmában nem tudott. — Állj! — hangzott a kiáltás. R. Károly lihegve nézett hátra. A nyomozók, néhány lépésre voltak tőle. Megtorpant. A kerékpárt a nyomozók elé dobta. Az egyik valóban megbotlott benne, ám a fuvarleveleket felfedező rendőrtiszt félreugrott, néhány lépéssel utolérte, megragadta a kabátját. Az eminenciás nem hagyta magát, foggal-körömmel igyekezett megszabadulni. Pillanatokig tartott a dulakodás, mert az időközben odaérkező nyomozó megbilincselte. R. Károlyt, F. Rozália lakására kísérték, ahol újabb meglepetés várta a nyomozókat. Az egyik szobában több kerékpár várt arra, hogy lefessék, hiányzó alkatrészeit pótolják. Valóságos raktár volt nyergekből, gumiköpenyekből, kormányokból, küllőkből. Előkerültek az üres számlanyomtatványok, a kézinyomda, a párnafestékek, s természetesen a „munkaruha”, a szürke nadrág, a zakó és a sapka. — Jól ment az üzlet, igaz? — kérdezte a házkutatásban részt vevő egyik rendőrtiszt. Három takarékbetétkönyvben ugyanis 16 ezer forintot őrzött R. Károly. — A bűnügy teljes felderítése hónapokat vett igénybe, ugyanis R. Károly öt megyéből 57, főleg női kerékpárt lopott. Miért éppen nőit? Mert megfigyelte: éppen a nők azok. akik a kerékpárok lezárásával nem sokat törődnek. Az értékesítés is biztosabb volt így, hiszen kinek tűnt fel az. hogy nők eladják kerékpárjaikat. A „szürke eminenciás” elnyerte méltó büntetését, ugyanis a bíróság hat és fél évi börtönre ítélte. (Következik: Holttest a padló alatt.)
