Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-21 / 17. szám

Kilenc tsz gépjavító állomást vásárolt A győri járás kilenc Ba- kony-alji termelőszövetke­zete tizenkét millió forin­tért megvásárolta a Töltés­tavai Gépjavító Állomást és megalakította a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek gépjavító és növényvédő közös vállalkozását. A négyéves hitelre vett gépja­vító állomáson mintegy tíz­millió forint értékű álló- és másfél millió forint értékű fogyóeszköz került a vál­lalkozás birtokába. Mind ez ideig a dimbes- dombos vidéken gazdálko­dó szövetkezetek erő- és ta­lajművelő gépeinek javítá­sa sok utánjárással járt. A jövőben saját vállalkozásuk keretében gyorsabban ja­víthatják ki a meghibáso­dott gépeket. Ezenkívül évente mintegy tízmillió fo­rint értékben sertés- és ba­romfiszállások fűtésére al­kalmas kályhákat készíte­nek. Megfelelő gépek beszer­zésével a közös vállalkozás ellátja mind a kilenc ter­melőszövetkezetet teljes gé­pesített növényvédelmét is. Kiállítás a kenyér történetéről Mióta eszünk kényé- I rét? És vajon milyen le­hetett őseink mindennapi kenyere? — A múlt szá­zad húszas éveiben Nagy- váthy János; Magyar házi gazdasszony című könyvé­ben így ír: „Jó kenyérnek azt tart­juk, amely domború, héja sem igen lágy, sem ke­mény, sárga vagy barna, de nem fekete égett; a béli szívós és nem elmor­zsolható. Ha a bélit be­nyomják, ismét magától felduzzad, inkább apró sű­rű,, mint igen lyukatsos, jóízű, nem savanyú, több napok múlva is a tejet fal­issza, mint a spongya, ha a fenekét megütik ököl­lel, az egész kenyér meg­rendül.” A mai kenyér eredete után kutatva egészen tá­voli időkhöz érkezünk. Kis-Ázsiában és Észak- Iránban már időszámítá­sunk előtt 10—8 ezerben, Közép-Európában 5 ezer körül már foglalkoznak búzatermesztéssel. Igaz, ezek az ősi búzafajok — az alakor és a tönkebúza _ csak kása készítésére v oltak alkalmasak. Vaseszközeikked a kel­ták már magasabb szintű földművelést folytattak, javult a búza minősége, ekkor (i. e. 4—1. század­ban) kezdődött a maihoz hasonló kenyér fogyasztása. A kelták forgó kézimalmo­kat és sütőkemencéket is használtak. Az első magyar ke­nyérsütőnek nevét 1139-ből ismerjük. A dömösi apát­ság szolgái voltak. Meári faluban Vrabog, Kimis, Haladi, Muncasti, Scege, Gukus, Tenkudi, Hidegkút faluban Cosar, Edelényben Kimis és Gonoidi, Eszter­gomban Milost, Enyingen Casmer és Dömösön Cigu. A malmokról az első írásbeli említést a Nagyobb Gellért legenda 12. fejeze­te tesz — „Éjféltájban malomzörgést hallott, olyan malomét, aminöt egyebütt nem látott volt. Elcsodál­kozott, hogy mi is lehet az. S nyomban utána a nő, aki a malmot hajtotta, éne­kelni kezdett.. .* A középkorban használt kézi malom alig véljtoaatt és még századunkban is használták. Az első magyar vízimalomról az első em­lítést 1061-ből való. Irodal­mi emlékeink szólnak a dunai hajómalmokról. A szélmalmok viszont csak a XVIII. században jelen­nek meg hazánkban. Va­lamennyi malom kővel őrölte a gabonát. De a kő maghéját is összetörte, a korpa benne maradt a lisztben, — ettől szitálás- sal kellett megtisztítani. Mechwart András találmá­nya, a máig használatos henger.székkel sikerült a malomkövet helyettesíteni. A gőzenergia elterjedésével felépülnek az első gőzmal­mok is. A mai, modern malom­ban már valamennyi fo­lyamat — még az anyag- mozgatás is — gépekkel, automatikus úton történik. És természetesen tudomá­nyos liszt- és tésztavizsgá- lattal ellenőrzik már 100 éve — a kenyérhez fel­használt anyagokat. A kenyér történetének nevezetes korszaka, a XIX. század második fele, amikor Magyarországon Mokry Sámuel elkezdi a búza nemesítését. Később Baross László, Fledsch- mann Rudolf és Székács Elemér minőségi búzái ne­vezetesek. 1950-től termel­nek intenzív búzákat. ínséges években a leg­különbözőbb növényekkel pótolták, helyettesítették a búzát, fűrészporból, kuko­ricacsutkából, sás és nád' gyökeréből, tölgy és bükk makkjából sütötték a nyo­morúságos kenyeret. A kenyérsütés csak las­san vált iparrá, még las­sabban nagyiparrá. A vá­rosokban ugyan pék sütöt­te a kenyeret — kisipari módszerekkel. Falun még nem is olyan régen házi­lag sütötték a foszlós, fe­hér óriás veknit. Paraszt- asszonyok árulták a deb­receni Simonyi utcai pia­con, a házikenyeret. A sü­tőipar korszerűsítése Ma­gyarországon csak 1953 után indult meg. Mindennapi elede­lünkről a kenyér történeté­ről nyitott kiállítást a Me­zőgazdasági Múzeum. (K. M.) 1999, január 21, Feltűntek a csíkoshátú vadmalacok A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság rezervátu­mában a 70—8Ö centiméte­res vastag hótakaró hete­kig szinte rabságban tar­totta az értékes vadállo­mányt. A gazdaságban kü­lön gondot okozott az ete­tés, mert olykor lehetetlen volt utakat törni az erdők­ben. A szokatlanul nagy ha­vazás miatt elmaradtak a téli vadászatok is. A vad­disznó, illetve apróvad ki­lövésre egyáltalán nem fo­gadták külföldi vendégeket. Utószezonra is alig kerülhet sor, mert már megjelentek az újszülött csíkoshátú vadmalacok, s a gímszar­vasok is rövidesen hullajt- ják fejdíszüket. Érdekesen alakult a „ma­dárforgalom” is a rezervá­tumban. Az idő enyhülésé­re eltűntek az itt vendé­geskedő csonttollúak s az északi süvöltők. Az újabb havazás most ismét a vad­védelemre terelte a figyel­met. Hétfőn feltöltötték friss szénával az etetőket, s megkezdték a dúvadirtást is. Az erdőkből elköltözött csonttollúak, süvöltők pe­dig a környező települé­sek terein, parkjaiban tűn­tek fel. Üjra termel az algyői 13-as Az algyői 13-as kútnál — amelynél a szombati olaj- és gázkifúvás keletkezett — keddre virradóra eltávolí­tották a zárószerkezet mű­ködését akadályozó tárgyat. A kút, amelyet ezzel végle­gesen „megzaboláztak” reg­geltől ismét teljes üzem­mel termel. Részlegesen mindvégig termelt egy 12 milliméteres nyíláson, a ki- fúvás ugyanis 20 millimé­teres fúvókán következett be. Ezen a nyíláson, a kifú- vás ideje alatt körülbelül 15 000 liter olaj ömlött szét a környéken, mintegy 300 méter hosszú sávban. Vi­szonylagos szerencse, hogy éppen a kitörés napjára a kutat környező belvízten­ger a hirtelen hőmérséklet­csökkenés következtében jégpáncéllá fagyott, s így az olaj nem ömlött szét az óriási vizes, sáros felületen. A kiömlött olaj azonnal megdermedt, s így egyen­lőre nem veszélyezteti a Ti­szát. Most buldózerekkel hatalmas árkot, illetve sán­cot készítenek, hogy esetle­ges olvadás ne ömlessze szét az olajat. Közben igye­Zalai olajkutatók fúrnak az iraki sivatagban Irak nemzeti olajiparának megteremtésében — az ira­ki és magyar gazdasági szervek megállapodása alapján — magyar szakem­berek is részt vesznek. A megállapodás szerint 400 nap alatt 4 olajkutat fúr­nak a zalai olajkutatók az iraki sivatagban. A hosszú útra készülő kutatócsoport már együtt van. s jelenleg Bázakerettyén „edzőtábor­ban” dolgozik. Az univer­zális képzettségű, a kutató­szakma több ágában jártas szakemberekből álló cso­port a termelésre is kiképe­zi és megnyitja az olajku- takat. Feladatkörükbe tar­tozik az iraki olajipari szakmunkások nevelése is. A zalai olajkutatók a ta­vasszal utaznak Irakba és júniusban kezdik meg a munkát a Rumailai siva­tagban. keznek majd az olajat ösz­szegyűjteni, hogy elejét ve­gyék a folyó szennyezésé­nek. (MTI) 1500 kínai írásjel percenként A 9. számú AKÖV AUTÓBUSZ­VEZETŐI TANFOLYAMOT INDÍT Jelentkezni lehet a •vállalat személyzeti és oktatási osztályán, Kecskemét. Csáktor­nyái utca 4—6. 416 A kínai távközlési ipar két jelentős termékéről szá­mol be a China Pictorial című pekingi folyóirat ja­nuári száma. Először sike­rült megoldani a kínai írás­jeleket alkalmazó táviratok nagy sebességű elektroni­kus továbbítását. A kínai technikusok által előállított tranzisztorizált távírógép az eddigi berendezések hírto­vábbítási sebességét 75-szö- rösen múlja felül 1500 kí­nai írásjelet ír le percen­ként. A China Pictorial lapban közölt fénykép szerint a be­rendezés írógépe nagyjából rendes telexgép méretei­hez hasonlítható. A másik új hírközlési termék új­ságoldalak továbbítására szolgáló telefoto-berendezés. Segítségével igen rövid idő alatt sok ezer kilométeres távolságra lehet továbbíta­ni egy egész újságoldalt, te­hát a központi lapokat nem kell Pekingből szállítani az európai nagyságú ország különböző részeibe, hanem a telefoto-berendezésen to­vábbított oldalakat nyom­tatják ki az egyes városok­ban. Nem ismeretes, sor ke­rült-e az új termék soro­zatgyártására. Bz időváltozás és a betegségek összefüggései, a „frontátvo- nulás” ártalmai sokak sze­mében babonának tűnnek. A Delta tudományos maga­zin új száma részletesen is­merteti a bebizonyított ösz- szefüggéseket az időjárás és az ember élete-halála, be- tegsége-egészsége között. Beszámol a lap egy világ­raszóló új magyar talál­mányról, a sokszögű tenge­lyek készítésére alkalmas esztergáról. Az emlékezet­biológia dilemmája címen vázolja az idegélettan né­hány megoldatlan kérdését, ír a munkára fogott plaz­masugárról és a statiszti­kát készítő komputerről, a gázturbinás „országúti cir­kálókról”, a korszerű sző­nyegpadlókról és az újra tért hódító természetes tex­tíliákról a gyapjú tökélete­sítését szolgáló kutatások­ról. Izgalmas cikk részlete­zi az antropológusok és paleontológusok kutatásá­nak új eredményeit, az emberré válás folyamatának hiányzó láncszeme után; eszerint a Homo sapiens története nem csupán 35 ezer év, hanem kétannyi, vagy még több. A Deita gazdag híranyaga, száznál több fotója, híreinek tudo­mányos érdekességeinek se­rege mellé ezúttal kérdő­ívet mellékel. Közvéle­ménykutatással kíván ia felderíteni, hogy olvasói miként vélekednek és mit kívánnak a negyedik évfo­lyam küszöbén. A Budapesti Kőolajipari x Gépgyár azonnal felvesz központi telephelyére esztergályos, marós, lakatos, lemezlakatos, ív-lánghegesztő, Diesel-motorszerelő, kazán­fűtő és villanyszerelő szakmunkásokat, to­vábbá raktári kiadókat és férfi segédmun­kásokat. A központi munkahelyen 44 órás a munkahét, minden második szombat szabad. KÜLSZOLGÁLATOS MUNKAKÖRBE műszer- és technológiai-szerelési munkahelyekre; Algyőre és Százhalombattára felveszünk csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos és hegesztő szakmunkásokat, továbbá férfi segédmunkásokat. Vidéki munkahelyeinken is 44 órás a munkahét, minden szombat szabad. Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend sze­rint dolgoznak. Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás ingyenes. Bér: megegyezés szerint. A béren kívül még 500 Ft külszolgálati átalányt, az alföldi munkahelyeken pedig még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel ese­tén megtérítjük az útiköltséget, ezt azonban azoktól, akik a próbaidő alatt kilépnek, vissza­vonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzést szervezünk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: 3udapest, XVIII., Györnrői út 79—83., illetve a vidéki munkahelyek vezetőinél. 257 A GANZ-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár Kiskunhalasi Gyára az 1970. szeptember 1. napjával induló tanévre gépi forgácsoló, kovács, gépszerelő és szerkezetlakatos szakmákba szakmunkástanulókat iskoláz be A gépi forgácsoló, kovács és szerkezetlakatos tanulók részére a tanulmányi ösztöndíjon felül navi 250 Ft társadalmi tanulmányi ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet: MüM. 618. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóságán. Kiskunhalas. Kazinczj u. 1—3. sz. Ganz-MÁVAG Kiskunhalasi Gyára, ipari tanműhelye vezetőjénél. Kiskunhalas. Szénás u. 14. sz. 130

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom