Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-10 / 286. szám

\ 1989. december 10, szerda 5. oldal KISZ-szerrezet a legjobbak A Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékgyá­rának jól felszerelt könyv­tárában beszélgettünk Sal- lai Mihály szervező- és Major Józsefné alapszerve­zeti titkárral. E KISZ-kol- lektíva a város legjobban működő ifjúsági szerveze­tei közé tartozik. Munká­jukról, eredményeikről, problémáikról kérdezem a csúcstitkárt helyettesítő két vezetőt, akik kitűnően ki­egészítik egymást: Major Józsefné a tapasztaltabb, ■Sallai Mihály, az optimis­tább. Elmondják, hogy KISZ- szervezetük Í957-ben a me­gyében elsőként alakult meg. Az első években jól ment a munka, később egé­szen 1967-ig nem tartoztak a legjobbak közé. Három évvel ezelőtt újjászervez­ték soraikat, ők nyerték többek között a megyében a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évfordu­lója tiszteletére kiírt pályá­zatot, s ezzel együtt a 7000 forintos utalványt is. Munkájuk sokrétű; segí­tik a termelést, biztosítják az erkölcsi és politikai ne­velést, a művelődési és sportolási lehetőségeket. Az elmúlt három évben sike­rült kialakítani egy húsz­főnyi szervező gárdát, akikre mindig mindenben lehet számítani. A tagok létszáma 180. Termelést segítő tevé­kenységükben ez évben sok szép eredményt értek el. Védnökséget vállaltak a fémrészek gyártása felett A KISZ-fiatalok szabad szombatjaikon készítik eze­ket munkabérüket felajánl­va az alapszervezetnek. Társadalmi munká­ban készítették el a gyár 800 milliós beruházásánál az anyagmozgatáshoz szük­séges, mintegy 300 méter­nyi utat. A gyár vezetősé­ge ezért 5000 forint juta­lomban részesítette őket amit a legjobban dolgozó fiatalok között osztottak szét A gyár 15 éves fenn­állása alatt rengeteg réz- és vashulladék gyűlt fel az udvarón. Vállalták és el­végezték ennek szétváloga­tását is. Nagy gondot fordítanak a KISZ-tagok erkölcsi-po­litikai nevelésére. A mér­Nép m űvészet i cserépkályhák Karcagon az Agyagipari Népművészeti Htsz alkotó- műhelyében Russói István népművészmester irányítá. sával jellegzetes, hazánk­ban egyedülálló népművé­szeti cserépkályhák készül­nek. Ebben az évben több mint ezerkétszáz: cserép­kályhát raktak fel, a mint­egy harmincféle motívu­mokkal, figurákkal ékesí­tett csempékből. Újdonság a csigaszemes csempékből készült kandal­ló. A csempéken hét és fél centiméter mélyen tizenhat centiméteres átmérőjű szem helyezkedik el, zöld, sárga és bronz színnel dí­szítve. Az első kandallóúj­donságot a csopaki Vízima­lom csárdában rakták ösz- szé Russói István népmű­vész alkotásaival díszítet­ték egyebek között a debre­ceni Bolgár éttermet is. nökök, technikusok részt vesznek a marxista vitakör munkájában, a többi fiatal pedig a fáklyavivők köré­nek a hallgatója. Az olvas­ni, tanulni vágyó fiatalok rendelkezésére áll a 7000 kötetes könyvtár, amely a megye üzemi könyvtárai között a legnagyobb. A szórakozás, tánc iránti igényt a Romulus-zenekar elégíti ki. Évente két al­kalommal hangversenyt rendeznek, de kisebb klub­délutánokon minden va­sárnap szórakozhatnak a fiatalok. Évenként egyszer pedig háromnapos kirán­duláson vesznek részt. Az idén Budapesten voltak. Élénk a sportélet is. A spartakiádokon mindig az elsők között szerepelnek. Az ő kezdeményezésükre indul a járásban 1970 ta­vaszán a Ganz Ábrahám jubileumi sportverseny. Jó volt ilyen szép eredményekről hallani. Már azt hittem, nincs is emlí­tésre méltó problémájuk, amikor a beszélgetés vé­gén kiderült, hogy bizony, akad néhány. A legnagyobb talán az, hogy nincs saját helyiségük. Végigjárták már a várost, felderítve az üres pincéket, kihasználat­lan helyiségeket, de sehol nem fogadták be őket. Leg­többen a beat-zene hang­erejétől tartanak. Pedig he­lyiségre feltétlenül szükség lenne. Szeretnének létre­hozni egy ifjúsági klubot is, de eddig ez is csak terv maradt. Ma még remény­kednek, hogy a vállalat el­végzi a vízitelep téliesíté- sét — s akkor végre lesz saját otthonuk. Becsülendő a Ganz fiataljainak a lelkesedése. A gyár évente mindössze 4000 forintot tud biztosíta­ni számukra, ami ilyen taglétszám mellett bizony, nem nagy összeg. Mindig akad azonban egy-két jó ötlet, amelynek megvalósí­tásával szert tehetnek né­mi pénzre. Az új választá­sok során olyan fiatalok kerültek a vezető helyekre, akiknek munkája, maga­tartása már megbecsülést, barátokat szerzett, biztosít­va ezzel a jövőben is a tá­mogatást saját maguk és a KISZ-szervezet számára. D. É; 75 hallgatóval Továbbképzés szórakoztató zenészeknek PONTOSAN tíz év óla működik az egész ország területére kiterjedt hálóza­tával az Országos Szóra­koztató Zenei Központ Stú­diója. Az országban ma már összesen 21 stúdió dol­gozik. Megyénkben tavaly szervezték meg a hivatásos zenészképzésnek ezt a jól bevált formáját. A stúdióhálózatnak az a fő feladata, hogy a műkö­dési engedéllyel rendelke­zők zenei továbbképzését megszervezze, és azok ré­szére, akik bizonyos zenei előképzettség után a szóra­koztató zenészj pályán kí­vánnak dolgozni, alkalmat adjon stúdió munkájában való részvétel útján műkö­dési engedély megszerzé­sére. Jelenleg Bács-Kiskun megyében 75 hallgatóval működik a stúdió, amely­nek vezetője Vincze Mik­lós tánctanár. Zenei vezető Homoki Ferenc zenetanár. Sajnos, rendkívül nehezíti a, munkát, hogy öt helyen folyik az oktatás, rossz akusztikai, fűtési és egyéb körülmények között. Meg­érdemelnének valamivel több figyelmet, segítséget a művelődés vezetői részéről Egyedül a művelődési köz­pont segíti őket, sajnos, ke­vés eredménnyel, hiszen maguk is ugyanolyan rossz körülmények közt kényte­lenek tevékenykedni. BÁNYAI LAJOS, az Or­szágos Központ szakfel­ügyelője a napokban Kecs­keméten járt. és elmondot­ta: a Bács megyei stúdió tavalyi megalakulása óta országos viszonylatban is figyelemre méltó eredmé­nyeket ért el. Azt is el­mondta. hogy a tantervben a népzenétől a beatzenéig minden szórakoztató zenei műfaj és valamennyi hang­szer oktatása, szerepel. El­mondta még Bányai Lajos, hogy a központ a jövőben is minden segítséget meg­ad a megyei stúdió jó mű­ködéséhez. A napokban ad­nak át például egy 30 ezer forintos zongorát, dobfel­szerelést, magnetofont és más hangszereket. AZ A TERVÜK, hogy a jövőben a szakmai oktatás mellett politikai és ideoló­giai oktatással, valamint nyelvek tanulásával is gaz­dagítják a szórakoztató ze­nészek korszerű továbbkép­zését. Varga Mihály Rudnay-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában Rudnay Gyula életműve kiemelkedő helyet foglal el a XX. századi magyar és egyetemes művészetben. A hazai festészet és népkul­túra hagyományaiból új magyar festőnyelvet kere­sett és alakított ki művé­szetében. „A mi művésze­tünk alapja — vallotta — csakis e föld és a föld né­pének kultúrája lehet.” A Magyar Nemzeti Ga­léria Rudnay-kiállítása a mester művészetét doku­mentáló eddigi bemutatók közül a leggazdagabb. Olyan főművei szerepelnek itt, mint a Pusztaszeri or­szággyűlés 14 méter ma­gasságú gobelinje, a Csoko­nai, a Toborzó, a Kánai menyegző, és az Attila la­komája. A kiállítás Rudnay jel­legzetes korszakain vezet végig. A Münchenben, Ró­mában, Párizsban tanuló fiatal művész pályakezde­tén a nagybányai művész­telepen dolgozik, majd 1905-ben Hódmezővásár­helyre költözik, hogy ele­ven kapcsolatba kerüljön az alföldi néppel és tájjal. Ez az élmény új színnel, mélyen átélt tartalommal gazdagítja művészetét. _Az első világháború dön­tő volt Rudnay mondani­valójának és festői eszkö­zeinek érlelése szempont­jából. Ekkoriban Losoncon dolgozik, Mélyen megren­díti a háború okozta nyo­morúság, „Menekülői” hon­talanságukkal és hajszolt- ságukkal számos változat­ban állandóan foglalkoztat­ják képzeletét és képein ke­gyetlenül valóságos emlé­ket állít szenvedéseiknek. A megrázó, közvetlen él­ményekhez kapcsolódó al­kotásokat a háború után olyan művek váltják fel, amelyek a magyar múlt­ból merítik témájukat. Tör­ténelmi képei csakúgy, mint az ódon házak, pincék és kifeszített kárpitok előtt üldögélő, mulatozó magya­rok hangulatképei Rudnay jellegzetes témáivá váltak. A kiállítás egyik legje­lentékenyebb műve a Ká­nai menyegző első ízben szerepel a magyar közön­ség előtt. A kép Mária megérkezésének pillanatát ábrázolja. A tárlat másik érdekes festménye a Csoko­nai diákjai körében című sokkal gazdagították művé­szetünket Rudnay tájképei. „Tájábrázolásomban — mondja Rudnay — a ma­gyar történelem múltjá­Rudnay Gyulai OlvaSlT nfT nagyméretű kép kevésbé is­mert változata. Rudnay szenvedélyes előadásmód, dal, felfokozott színekkel örökítette meg Csokonai alakját, amint a Múzsával találkozik a debreceni Nagyerdőben, lelkes ifjak- tól körülvéve; Gazdag életművéből nem­csak hazai festészetünk, de korunk egyetemes művé­szete számára is kiemelke­dő jelentőségűek arcképei. Különösen i megragadó gyöngédségűelc a feleségé­ről készült arcmások, ame­lyek végigkísérik Rudnay pályáját. Az eddig kevés­sé ismert Kékruhás lány és a Hímző nő méltán so­rolható Rudnay Gyula fele­ségéről készült egyik leg­szebb magyar arckép, a Csipkekendős nő mellé. Hasonló értékű alkotá­NYELVOR Nyelvünk virágai A szólások különbözöl maradjon ki: az NB I. B. utolsó előtti fordulójáról azt olvastam, hogy az NB I-be már feljutott két csa­pat, a Videoton és a Sze­ged alaposan ráült a ba­bérjaira (ti. mindketten nagy gólaránnyal kikap­tak). Pedig a babérokra nem lehet ráülni, pláne alaposan, mert' a helyes szólás: nyugszik babérain. Harangozó Teri a rádió­ban a bemondó szerint egy világslágert énekelt. A szö­veg magyar fordítója vagy inkább átköltője nem na­gyon lehetett megilletődve a sláger világszínvonalától, mert ilyen lompos sor ke­rült a szövegbe: Benőtt a fejem rég. (Talán fű nőtt rajta? — ötlött eszembe). Ha a szövegíró tudna ma­gyarul, csak így írhatta volna: Benőtt a fejemlágya rég. Mert a csecsemőnek a feje lágya (lágy része) szokott benőni. Ezt is a rádióban hallat­tam (valamelyik riport­alany példázódott így): Fiamnak mondom, menyem is értsen belőle. Akj így fajtáit, az állandó fordula­tokat nevezzük nyelvünk virágainak. Használatukkal gondolatainkat színesen, szemléletesen . tudjuk kife­jezni. Valóban találóan ne­vezzük őket virágnak. De a virágokat szeretjük, be­csüljük, ezeket pedig nem mindig, mert nem hasz­náljuk eredeti alakjukban. Ha megváltoztatjuk őket, jelentésük eltorzul. Egy csomó példát említsünk meg okulásul. A budapesti kerületek egyik televíziós vetélkedő­jén hallottam, hogy az egyik kerületeik „előre örülnek a medve bőrének”. Pedig a medve bőrére elő­re csak inni szoktak a va­dászok. Akkor mondjuk, ha valami a nagy nekikészü- lődés után sem sikerül. Ibsen Hedda Gablerénak tv-előadásán hallottam, hogy valaki „tűkön áll”. Tűkön csak ülni szoktak. Bármilyen furcsa, de a tűkkel kapcsolatban még állva is csak azt mondhat­juk. hogy „tűkön ülünk”. Hogy a labdarúgás se ‘ használja ezt a közmon­dást, az nem érti mély ér­telmét. Helyesen így mond­juk: Lányomnak mondom, menyem is értsen belőle. Lányomnak ugyanis mond­hatom, mert az az én lá­nyom, de menyemnek, nem, mert harag lehet belőle. Olvasóinkkal ünnepélye­sen közöljük, hogy a fecs­ke a tavasz hírnöke. Ne mondjuk tehát azit, hogy „egy fecske nem csinál nya­rat”. Egészen frissen hallottam a rádióban, hogy „vajúd­nak a hegyek, és szülnek egy egeret.” Pedig ez ilyen formában járja: „Vajúdnak a hegyek, és megszületik a kisegér”. Ugyanígy tejben-vajban fürösztünk valakit, ha el­kényeztetjük, mindent meg­adunk neki. A tejben, s vajban való fürösztés, sőt m e gfürösztés már a konk­rét jelentést állítja vissza. Ilyenkor jogos a félelem, hogy a „megfürösztött” bele is fulladhat a tejbe és a vajba. Most egy hétig én is nyugszom babéraimon. ✓ Kiss István nak levegőjét akartam fel­idézni. A magyar történe­lem pedig sok borús feje­zetben bővelkedik. Ezért volt, hogy régi tájképeimre sokan azt mondták, hogy tragikus f eszül tségűek. Új tájképeimen már kivilágo- sodnak a színek, kisütött a nap, a táj is derűsebb, csakúgy, mint maga az élet.” A felszabadulás után Rudnay Gyula megtalálta azt a területet, ahol leg­inkább szolgálhatja új szo­cialista kultúránk építé­sét:; 1947-ben művésztele­pet szervezett Baján „népi festőakadémiát”, ahol a vá­ros gyári munkásságának; a környező falvak paraszt­ságának tehetséges ifjait képezte. „Meggyőződésem — val­lotta Rudnay —, hogy a nép széles rétegeibe kell szétvinni a művészetet. Azért jöttem Bajára, hogy a népművészet szere te tét fejlesszem és ebből a nép­ből, a tehetségek e tárhá-; zából iskolám útján kivá­lasszam azokat, akik meg­érdemlik a tanítást és ké-; sőbb izmosítani fogják a magyar festészetet”. A mester önzetlenül vég. zett munkáját öt éven át lankadatlanul folytatja: „Örülök a sok fiatal te­hetségnek és annak, hogy a magám módján és a ma­gam eszközeivel én is részt vehetek az ország építő munkájában”. A kiállítás gazdag tar-' talmú katalógusa Rudnay Gyulának a művészetről szóló két ismeretlen írását is közli, Bényi László Beatkoncert felvételről Beat-matinét tartattal/ Baján, a József Attila Mű_ velödési Központ ifjúsági klubjában minden vasár­nap délelőtt 10 órai kez­dettel. A műsort külföldi sztereó-felvételekből állit- jáJt össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom