Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-17 / 292. szám
1 oldal 1969. december Pi, szerda Száldeszka, parkettfriz Százötvenezer köbméter fát vágtak ki Amikor eljön a tél. ak- [ Ságok 120 ezer köbméterkor kezdődik az erdőkben a favágók munkája. Ezt ma is így tartja a hagyomány holott erdőgazdaságainkban a korszerű eszközökkel történő fakitermelés egész esztendőben folyik. Sót, mivel a sáros, havas utak megnehezítik a szállításokat, úgy ütemezik a munkát, hogy az év utolsó hónapjára minél kevesebb maradjon. 1969-ben 150 ezer köbméter fa kivágását és részben történő feldolgozását irányozták elő a tervek megyénkben. Az erdőgazdanyit dolgoztak fel. A többi a termelőszövetkezeti az állami gazdasági és a vízügyi szervek kezelésében levő területek erdőiből kerül kivágásra. Ez utóbbiaknál, de különösen a termelőszövetkezetek esetében még megmutatkozik az idényjelleg, a kitermelést is a hagyományos módon, ké. zifűrésszel, fejszével végzik. Az eddig kivágásra ke. rült erdők többsége akácos és vegyes, úgynevezett „sarjerdő”. A faanyagnak csak mintegy harminc százalékát értékesítik natúr állapotban, a többit feldolgozzák parkettfrizzé. száldeszkává vagy ládaléccé. Az erdőgazdaságok ez évi terve 30 millió forint értékű faanyag értékesítése, és a terv kétharmadát teszi ki a feldolgozott áru. Mivel a fakitermelés éves munka, elkészültek már az 1970-es tervek is. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban az év első hónapjaiban megtörténik a helyszínelés, az erdőfelügyelőség szakemberei kijelölik a vágható törzseket. Ember a mérlegen A négykerekű bálvány furcsa bálvány ez. Ki- rapodott a személykocsik lesz. hiszen éppen a közel- utalásra adják, várakozni száma, s közülük már kell rá, s fizetni érte. Valamennyi négy keréken gurul. döcög, suhan, száguld. Ahogy éppen motorja, típusának évjárata, tulajdonosának vezetési készsége vagy felelőtlensége engedi, s hajtja. Valamennyi négy keréken fut. de mégsem egyformák. Fürge kicsik, méltóságteljes nagyok, s a kettő közötti átmenetek követik. előzik egymást az or. szág betonból vagy csupán zúzott kőből formált érhálózatán. A huszadik században gépkocsira ült, illetve ül a világ. Majd’ nyolc évtizede. 1892-ben nyolcezer gépkocsi pöfögött a világon, gyalogost, fiákerest rémíszt- ve. lovat vadítva. 1907-ben ,.már” 125 ezer géperejű jármű futott a kontinenseken. 1921-ben 12.6 millió. A gyors térhódítást még inkább igazolják a további adatok. 1939-ben 46. 1950- ben 63.2, 1960-ban 117.7 millió gépkocsi gurult, vágtatott tülekedett a világon. Számuk 1968-ban meghaladta a 220 milliót... Tülkölni kötelező Hazánkban 1900-ban jelent meg az első, a géperejű járművek közlekedését szabályozó rendelet, mely kimondta: a jármű vezetőjének menet közben állandóan tülkölnie kell. hogy idejében figyelmeztessen mindenkit a közeledő veszélyre. A következő esztendőben. 1901-ben már 38 kocsinak adtak _ ki rendszámtáblát, s még ennél is többen. negyvenkilencen szereztek hajtási bizonyla- tot. azaz jogosítványt.. 1914-ben ezer magánautót „vonultattak be — a fővárosi Vérmezőn volt a gyülekezőhely — a hadseregbe ... 1969. januárja es szeptembere között 18729 személygépkocsit hoztak be az országba ... Múlt és jelen. Múlt; mosolyogtad. ködbe vesző em- lék. jelen: igények, lehetőségek. adottságok csata ja. 1950-ben összesen annyi személygépkocsi volt az országban. amennyit tizenöt esztendő múlva. 1965-ben, egyetlen év alatt importáltak. Mégis: kevés a kocsi. Ezért annyira áhított, már. már önálló „személyiséggé” avatott holmi. Bálvány. 1950-ben összesen 13 054 személygépkocsi volt ha zánkban Közülük csupán néhány tucat — művészek, csodacsatárok, professzorok __ magánszemélyek kesében. 1960-ban 31268-ragya1 8 499 viselt C, azaz „maszek” rendszámot. A növekvő behozatal eredményeként 1968-ban 163 636 személygépkocsi futott az országban. s míg a közületi gépkocsik száma alig, a magánosok tulajdonában levőké egvre gyorsabban nőtt, s 140 974-re gyarapodott. Vezet a vidék Az utakat megtöltő, ben- zinkutak előtt türelmetlenkedő. s sajnos, nem egyszer múltban került nyilvános ságra. hogy a negyedik ötéves tervben 340 ezer kocsit importálnak — úgy oszlik el a ritkaságával kiérdemelt. misztikusságának köde is. Ami utána jön A gépkocsipiac 1972—73- ra várható viszonylagos telítettsége leemeli majd a négykerekű bálványt végképp talapzatáról. Leteszi a — földre. Pontosabban: az utakra. S ez az, ami mar íme a világ első gépjárműveinek egyike, amellyel 200 évvel ezelőtt Nik. Joseph Cugnot, a jáímű gazdája és alkotója 4 km,'óra rekordsebességgel utazott. egymásnak rontó kocsiáradatból a vidék mondhat magáénak többet: 106,5 ezer személygépkocsit, ebből 95,4 ezret C-vel kezdődő rendszámmal. A fővárosban 56 ezerből 45.5 ezer a magánkocsi. Nem vigasz azoknak, akik csak 1970-ben vagy 1971-ben várhatják áhított Trabantjukra a kiutalást, de ebből a típusból fut a legtöbb: 34 ezer. Az országutak kissé lenézett, de közkedvelt vándorát, a legelterjedtebb kocsitípusok sorrendjében a Moszkvics követi, 28 ezer van belőlük. Okét a Skoda, majd a Wartburg, de található néhány tucat ritkaság is a kocsifolyamban. negyven esztendős. fakarosszériás Mer. cedes — a műszaki vizsgán is simán átment —. háború előtti Austin, s a legújabb japán Toyota ... Ha egyik oldalról nézzük: típusok, köbcentik, pénztárcák vetélkedője. A másik oldalról: hasznosan szolgáló eszköz sokak munkájában. utazást, hazát és világot megismerni könnyítő négy kerék. Bálvány? Nem az, csak vannak, akik azzá avatják. Ma már eltűnőben a legújabb típusú, külföldi rendszámú „csatahajók” csodálóinak csoportja. s mind több mosol ytl arat a kocsiját szent áhi- tattal emlegető, azzal minduntalan büszkélkedő ember is. Mert ahogy egyre több lesz a négykerekű vándort ból — márpedig egyre több a több gépkocsi után következik. Az utak állapota, kiépítettsége, a töltőállomások. szervizek hálózata, a javítás, alkatrész-utánpótlás megszervezése, a parkolási, garazsirozási lehetőségekről már nem is beszélve. Nehéz, mert bonyolult, s nagy anyagi áldozatokat követelő gondok ezek. A Minisztertanács közelmúltban hozott — a szolgáltatások egészére vonatkozó — határozata kezdete lehet egy átfogó, s megnyugtató rendezésnek, a gyorsan gyarapodó gépkocsiállomány célszerű, zökkenőmentes üzemeltetésének. M. O. Hónapok óta bogoz- gatjuk már Nagy Ferenc érsekcsanádi lakos ügyének összekuszált szálait. Amikor november 16-i lapszámunkban Az elbírálás változatai címmel írtunk róla csak egy szeletet akartunk kimetszeni abból a szövevényes helyzetből, amelybe ez az ember —- részben saját hibájából, de akaratán kívül — került. Húsz év óta dolgozik egy helyen, a bajai Dunaártéri, későbbi nevén a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaságban. Azt mondják, megbízható embere volt az előző vezetésnek. Sokat látott és sok mindenkit kiszolgált, mint erdész. Feladatát mindig rendben és kifogástalanul hajtotta végre, amit az is bizonyít, hogy többször kapott jutalmat, dicséretet, s ez idő alatt egyszer sem volt fegyelmije, kártérítési kötelezettsége. Miután három esztendővel ezelőtt egy véletlen baleset miatti betegsége — lábfej- csont lágyulás — a járóképességét megbénította, s egy évig táppénzes állományban volt, átmenetileg könnyebb irodai munkát kapott, majd csemetekert- kezelő lett a gazdaságnál. Ezt követte az érsekcsanádi fűrésztelepre történt be. osztása. Mint termelő erdészt a körfűrészhez osztották be, valamint a telep felügyeletével bízták meg 1968. márciusában. Időközben a fűrészgépet elvitték a telepről, újabb beosztása nem volt, s mivel úgy érezte, hogy egészségi állapota javult, kérte, helyezzék vissza a volt kerületébe és beosztásába. Május 14-én behívatták az akkori igazgatóhoz, aki közölte vele, hogy visszahelyezik az érsekcsanádi kerületbe, mint kerületvezető erdészt. Hetekig várt ennek a szóbeli utasításnak a végrehajtására, de az nem történt meg. Majd végül is azzal bővítették ki írásbeli kinevezéssel is hatáskörét, hogy a fűrésztelepen levő nem fagyártmányt képező anyagokat kezelje és forgalmazását önállóan végezze. Július végén szóbeli —- ismételjük: csak szóbeli ! — utasítást kapott az erdészetvezetőtől, hogy Faj- szi Ferenctől vegye át az egész fűrésztelep irányítását. Lényegében 1968. augusztus 1-től december 13-ig, felfüggesztéséig, volt a telep vezetője. (Ezt a négy és fél hónapi munkáját állították később szembe az előző húsz évivel!) Az ott levő faanyagokat csak raktárkönyv szerint vette át a tételes felmérésre akkor nem került sor. Ez pedig a japán autóipar egyik 1970-re tervezett újdonsága. a Datsun 2000-res, amelynek utazósebessege alkalmas útviszonyok között elérheti az óránkénti 180 kilométert isi „Ez a bizonytalanság és ' káosz — vallja a vállalati döntőbizottsághoz írt fellebbezésében Nagy Ferenc — olyan áldatlan állapotokat teremtett, hogy nem egy esetben magam sem tudtam, hogy mi a valósá. gos megbízatásom". Gyakran kapott egymásnak ellentmondó utasításokat — például a bérezésre, elszámolásra, vonatkozóan. Volt rá eset, hogy a telep ügyeit közvetlen felettese nem is vele, hanem a később ellene feljelentést tevő személyekkel beszélte meg. „Több esetben tapasztaltam, hogy nevezett személyek elmentek a felettes elvtárssal, bemondásuk szerint, halat főzni." Ezeknek a dolgozóknak azután parancsolni nem lehetett, mert maguk mögött érezték a „halazó, italozó" felettest. „Ismételt utasításaimat nem hajtották végre, ehelyett bementek az illetőhöz és panaszt tettek ellenem." Áruikor az inkriminált jegyzőkönyvet felvették, akkor is igen jó hangulatban lehetett a társaság, mert többek állítása szerint ezt is italozás előzte meg. Csak ezzel magyarázható, hogy néhányan később írásban visszavonták, illetve módosították az ott felvett és — állításuk szerint olvasatlanul — aláírt vallomásukat. („A kivizsgáló személy igyekezett rám hatni, hogy úgy beszéljek, hogy Nagy Ferenc- re mennél terhelőbb legyen" — ifj. Farkas Mihály. „A jegyzőkönyv tartalmilag nem egyezik az általam elmondottakkal." — B. Lévai Lajos.) De ne részletezzük. Pedig érdemes volna ezt az egész anyagot még egyszer alaposan áttanulmányozni az illetékeseknek! Egyszóval megszületett a jegyzőkönyv, melynek alapján eljárás indult Nagy Ferenc ellen, majd fegyelmi úton 1969. január 7-én elbocsátották. Nem állíthatjuk, hogy az illető vétlen valamennyi ellene felhozott vádpontban, melyek közt bőven szerepel a bizonylati fegyelem megsértése, s egyéb szabálytalanság. De az tény, hogy a kialakult helyzetért nem ő az egyedüli felelős, hanem közvetlen felettesei is, akik nem adták meg munkájához a segítséget, s a telep átadását nem az előírás szerint végezték. Az is tény, hogy a Ba. jai Városi és Járási Rendőrkapitányság (324/1969. hü. számú határozatában) a nyomozást megszüntette ellene. Megállapította ugyanis, hogy a fő vádként felhozott „illegális” szőlőkarótermeléssel — mellyel a később felfedezett és bizonyítottan nem az ő idejében keletkezett leltárhibát akarta korrigálni — a gazdaságnak nem kárt okozott, hanem — idézzük: „1829,30 forint többletértéket hozott létre." Az egyéb vádpontok is összezsugorodtak a tanúvallomások alapján. (Ismét hadd ne idézzük részletesen a rendőrségi jegyzőkönyvet, mely nyilván a fegyelmi ügy lebonyolítóinak is ha kell, rendelkezésére áll.) A lényeg, hogy végül is maradt — írd és mondd! — 15 forint 30 fillér érték mellyel a rendőrségi nyomozás szerint is Nagy Ferenc megkárosította a gazdaságot ..; Mindezt a területi döntő- bizottság is tudomásul vette, de a fellebbezés mégis elutasította, mert „az eljárás megszüntetése büntetőügy vonatkozásában még nem jelenti azt, hogy a dolgozó egyben a fegyelmi büntetéstől is mentesíthető.” Megjegyzendő, hogy az eredeti döntőbizottsági határozat, mely helyben hagyta Nagy Ferenc elbocsátását, egyúttal hatályon kívül helyezte azt a vállalati határozatot, mely háromezer forint kártérítésre kötelezte az elbocsátott dolgozót. Indoklás: „A bizottság a kártérítési kötelezettség alól a dolgozót mentesítette, mert ez idő szerint rendelkezésre álló bizonyítékok alapján (1969. június 6.) a károsodás ténye és összegszerűsége nem nyert bizonyítást. „Megjegyzi, hogy a nyomozás folyamatban van. Nos, a nyomozás eredménye — június 27 — ismeretes előttünk... Nyitva marad továbbra is a kérdés, amit első cikkünkben is lényegében feltettünk: vajon arányban áll-e Nagy Ferenc fegyelmi vétsége a terhére kirótt legsúlyosabb büntetéssel? Beleszámítva húszéves szolgálatát, munkában szerzett betegségét, családi körülményeit . is. Hiszen családja van, akiknek eltartója, s éppen egy esztehdeig volt munka nélkül. (Sokáig reménykedett, hogy megváltoztatják a döntést. Kiújuló betegsége egyébként is akadályozta az elhelyezkedésben.) Magyarázni, mentegetni persze minden intézkedést lehet. Kérdés azonban, hogy mi használ jobban a vezetők tekintélyének: ha elismerik, hogy hiba történt egy ember cselekedeteinek, értékének megítélésében, vagy ha rosszul értelmezett presztízs-okokból kitartanait az elhibázott döntés mellett? A társadalmi rendszerünkben rejlő humanitást, melyre korábban is hivatkoztunk — természetesen senki sem állíthatja szembe a kötelező munkafegyelemmel és a fe. lelősségrevonás szükségszerűségével. A kettő nem zárja ki, sőt feltételezi egymást. A fegyelmezés azonban csak akkor éri el a célját, ha az arányban van az elkövetett cselekedetek súlyosságával és nem zárja ki a hiba jóvátételének lehetőségét. Ha nem taszítja embertelenül nehéz helyzetbe azt aki meg. botlott, vagy — nem csak saját hibájából — rosszul intézte a rábízott dolgokat. Nagy Ferenc ügye — véleményünk szerint — még nincs lezárva. Ezt a feladatot azonban csakis a gazdaság felelős vezetői vállalhatják magukra. Nem engedve, hogy a helytelen döntés meghozatalában segédkező nem egészen pártatlan személyek befolyása érvényesüljön. F. Tóth Pál Kerekasztalbeszélgetés December 19-én. pénteken este 18 órai kezdettel a kecskeméti művelődési központ Rákóczi úti nagytermében A kisajátítás jo- Ü problémái címmel ke- ekasztal-beszélgetést rendeznek. Dr. Sahin-Tóth István. dr. Rebek Lőrinc és dr. Kajó Imre jogászok tartanak vitaindító előadást.
