Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

& »Ms!

IMS. jűlhií S, *eOé

I

A tüneti kezelés kevés — végleges orvoslásra van szükség

Szülő bűne A megyei tanács vb egyik K fjfl ff fT

közelmúltban tartott ülésé- J tujh. •

A Medárd köti magát j a hagyományaihoz. Kiadósán porciózza a burgonya, kukorica terméshozamát növelő, gabonát hizlaló, az aratást nehezítő esőzéseket. Van azonban egy kecskeméti terület, ahol egyszerűen nem tudnak a nyári zuhatagok hasznosságára gondolni, mert a nyomukban csak keserűségben van részük. Nagy bosszúságban, amellyel szemben tehetetlenek. Már több mint másfél évtizede.

Keserű panaszbejelentés áyornán e környékre látogattunk a terület tanácstagjával: Dudás Gyuláné- yal:

Az átrakó pályaudvar felől kezdtük meg terepszemlénket, a Szultán utcán. Az első, a Kinizsi utcai kereszteződéshez érve, meg kellett torpannunk, hogy száraz talajt keressünk a talpunk alá. Miután az úttestre szökell- tünk, a tanácstag-asszony innen mutatott vissza a járdára és színültig telt, sót kiöntött vízlevezető ár- kocskára.

— Látja, ez itt áldatlan helyzet, ha egy kiadósabb esőt kapunk. Ilyenkor száraz lábbal lehetetlenség közlekedni. És ez nemcsak a környéken lakók bosszúsága, hanem az átrakó állomásra érkező utasoké is, akik a Szultán utcán igyekeznek a városba.

Aztán az utcakereszteződés két sarkára hívta fel a figyelmemet: Mindkét oldalon aknát készítettek nemrégiben. (Az egyik a posta kábelaknája, a másik gazdája pedig alighanem a vízmű vállalat.)

E munkálatok — az

aknaépítés — során tönkre tették az úttest alatt húzódó csapadéklevezető csatornát. Igaz, az is csak átmeneti megoldás volt, de elpusztításával visszaállt ez az esőzéskor ismétlődő állapot: úszik a járda és az úttest.

Menjünk azonban to| vább, a Nándorfehérvári utca felé. Odáig — a Zománcipari Művek terjeszkedése miatt — már a Kinizsi utca folytatásaként inkább csak ösvény vezet el. Az ösvénynek az átrakó állomás felőli partja mintegy 60—70 centire magasodik. Nem csoda, hogy a sarki, 40. számú lakóház kertjéhez érve, már iszapban taposunk, hiszen a fel- töltött páráról ide zúdul le a víz, amelyet nem győz elnyelni az alighanem régen tisztított csatorna. A kert képe elszomorító, árvíz pusztítása utáni látvány. Vastagon lepi az iszap, nyoma veszett a már terméssel kecsegtető paradicsomnak, zöldségnek. Hasonlóan fest az épület is. De lám, itt a gazdája: a nyugdíjas Tur- jánszki Antal, aki keserűen mutat a falakra:

— Itt minden esőzés után tataroztatni lehetne, de ki győzné azt! A múlt nyárunk viszonylag szerencsés volt, de mostanában megint sűrűn úszunk a pocsolyában. A minap is csak úgy hömpölygött be az udvarra, a lakásba ... Itt már valamit cselekedni kellene!

Való igaz. S itt térjünk vissza a bejelentésre, amelynek nyomán a helyszínre látogattunk. A panaszos: Győri László,

ugyancsak a Nándorfehérvári utca 40. számú ház lakója egy 1954-ben a tanácshoz benyújtott panasz másolatát és egy 1957. augusztus 1-én keltezett határozatot mutatott fel. A sérelem tárgya ugyanaz volt, mint a mostani. A határozat pedig — miután vezetősége több felszólítás ellenére sem intézkedett, a gépgyár költségére — az akkor Víz- és Csatornamű Vállalatot utasította a környékbeli csapadékvíz elvezetésére, pontosabban: a korábban meglevő, de salakkal betemetett csatorna elkészítésére.

Szó. ami szó, annak idején elkészült az azóta ismét tönkre tett, illetve nem gondozott csatorna, s a környék eső utáni helyzete változatlan. Rongálódik, pusztul az ingatlanuk, nem szólva arról, hogy a szennyvízhordalék erjedése fertőzés veszélyével is fenyeget. És minthogy a Kossuth körút egy része hasonló gondokkal küzd — a jelek szerint ezt a területet a leninvárosi szennyvízcsatorna által el nem nyelt víz árasztja esőzéskor, alighanem a baj forrásának komplex megvizsgálására van szükség.

A tüneti kezelés — amire másfél évtized alatt nem egyszer volt példa — kevés, hiszen lényegében minden a régiben maradt. Igazán időszerű lenne a végleges orvosolás.

Perny Irén

ről írott beszámolónkban

csak érintettük, hogy megtárgyalták a megyei egészségügyi és művelődésügyi osztály együttes előterjesztését is a gyermekvédelem helyzetéről, különös tekintettel a testi és értelmi fogyatékosok nevelésére.

Az ügy fontosságát aláhúzza — s ezért is került önálló témaként napirendre —. hogy

megyénkben is. mint országosan, az utolsó tíz évben növekedett az értelmi fogyatékos gyermekek száma.

Ezek közül a képezhető értelmi fogyatékosok iskoláztatási feltételeit a járási-városi tanácsok az utóbbi 4—5 évben megfelelő mértékben növelték. Ennék következtében, valamint a különböző gyógypedagógiai intézményekben dolgozó pedagógusok munkájának eredményeként megnyugtató módon történik a fogyatéTöbb gyermek —

több gyermekkocsi

Egy egri és egy debreceni ktsz, valamint a Miskolci Vasipari- és Gyermekkocsigyártó Vállalat készít gyermekkocsit az országban. A hazai szükséglet kb. egyhar- madát a miskolciak adják. Termékükre az anyasági segély bevezetése óta megnőtt az igény: az 1966. évihez viszonyítva csaknem kétszeresére, 14 ezer darabra emelkedett a legyártandó gyermekkocsik száma a miskolci vállalat idei tervében. Képünkön: Összeállítják a gyermekkocsit.

kos gyermekek rehabilitálása. a társadalomba való beillesztése.

Az utolsó 4 évben a megye gyógypedagógiai intézményeiben 371 tanuló fejezte be tanulmányait 16 éves korig.

Döntő többségük — 89 százalékuk — munkára alkalmassá vált. Saját eltartását is biztosító munkában dolgozik 67 százalékuk (teljes rehabilitáció), osák hasznos munka végzésére (részleges rehabilitáció) vált alkalmassá 22 százalék.

Az oktató-nevelő munka eredményességéért a végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki az intézményekben működő pedagógusoknak. Áldozatos tevékenységüket az anyagi feltételek további javításával is igyekszik elősegíteni Mert az is tény, hogy az intézeti férőhelyek szűk volta miatt eddig még nem lehetett biztosítani a képezhető fogyatékosok teljes beiskolázását. Megállapította a vb, hogy a helyi erőforrásokon túl az eddiginél nagyobb erőfeszítések szükségesék az intézeti férőhelyek fejlesztése érdekében, Érdekes momentuma volt a téma vitájának, hogy fontos hangsúlyt kapott a határozati javaslatok sorrendje. Dr. Kolozsi Gyula megyei főügyészhelyettes észrevételének helyt adva, a határoaatai javaslat 6.. utolsó pontjaként szereplő feladatot — a megelőzds- r e, a felvilágosításra, az intézmények tartalmi munkájának fejlesztésére vonatkozó tennivalókat — első helyre tették. Mert tényleg elengedhetetlen feltétel az értelmi fogyatékosok okta- tása-nevelése szempontjából az általános iskolák melletti kisegítő osztályok, s a kisegítő iskolák hálózatának fejlesztése.

Szükséges az intézetek bővítése, a nevelőotthonok adottságainak javítása.

De mindez nem elegendő.

Dr. Kolozsi Gyula — utalva arra, hogy a mélyen

elemző előterjesztést ügyész« társaival megkonzultálta — meggyőzően érvelt a megelőzés elsőrendűsége mellett Éppen a jelentésben adatszerűén kimutatott tendenciára hívta fel a figyelmet tehát hogy — sajnos —, egyelőre növekszik az értelmi fogyatékos gyermekek száma, így nehéz lépést tartani a megfelelő speciális iskolák, intézetek, otthonok, szaktanerők biztosításában, hiszen jelenleg is a követelmények mögött járunk.

Rendkívül fontos tehát hogy a társadalom, a szakszervek a megelőzést ne tartsák kevésbé lényegesnek, mint az anyagi feltételek szaporítását. S hogy álláspontjának akusztikáját még mélyebbé tegye, igén figyelmeztető tényekre hívta fel a figyelmet dr. Kolozsi Gyula — a gyermekéi ifjúságvédelemmel kapcsolatban — általában.

Tízezer fiatalkorú közül — a megyében — 116 a bűnt elkövetők száma. (Országosan 100 ez az arány.) Az ifjúság el.leni bűntettek sértettjeinek — a gyermékefcnek — 70 százaléka nem jár rendszeresén iskolába. Ilyen bűntett miaitt évente 50—60 szülő (zömmel 3—4 gyerekesek) kerül bíróság elé. A bírósági tárgyalásokon tapasztalható — s ez a gyógypedagógusok véleménye is —, hogy az ilyen ügyekben meghallgatott. ilyen családokból való gyermekiek szellemileg is visszamaradottak.

Testileg, lelkileg is vészes rombolást visz végbe a gyermekekben, ha az apa iszákos, vagy az anya zilálja szét a család életét.

Márpedig az értelmi fogyatékosok kórelőzményeként kimutatott körülmények között — az öröklött (családi eredetű) terheltség után, a szerzett eredetű fogyatékosság okai között legaggas^- tóbb a szülők, nagyszülők alkoholizmusa... Ez tesz szerencsétlenné legtöbb gyereke*.

Tóth István

Kunszabó Ferenc:

GROTESZK

K

i tudná megmondani, mi lehet az oka, az alapja: az egyik község lakosaiban akkora az öntudat, hogy önmagukon kívül senkit és semmit nem ismernek el, sem tudást, sem tekintélyt, míg a másik falu községének szinte semmi önbizalma sincs — mindenesetre tény, hogy a szomszéd faluban, Tataházán néha még ma is nadrá- gos napszámosoknak mondják a falusi értelmiséget, itt viszont mindig egészen másképp tekintettek rájuk: tudást elismerő res- pekttel és a hivatalviselő iránti tisztelettel.

így tekintettek az ügyvéd úrra is, ki ugyan Bácsalmáson tartott irodát, de itt kezelte apja birtokát, itt parancsolt a béreseknek és napszámosoknak, itt fogadta úri barátait egy kis parázs murira — s itt pihente ki fáradalmait, hogy új aktacsatákra indulhasson az instanclázó parasztok megnyúzásában. Tudta ezt róla a falu népe, számon is tartotta, ez azonban nem akadályozta őket abban, hogy még egymás között is reverendával beszéljenek

róla, hogy nagyon magasra emeljék a kalapot, ha a bricskával elporzik mellettük, s hogy nagyon meg- döntsék a vállukat, ha valamilyen ügyben elébe kell járulniok. Tisztelték benne az urat, a hatalmat — tisztelték benne, amit ugyanakkor gyűlöltek is: a szipolyt, az erőszakot.

S

a felszabadulás után induló demokrácia már azzal rokonszenvet vívott ki ebben a községben, hogy az ügyvéd úr elvesztette a birtokát. Egy darabig még kijárt a kastélyába, de már nem voltak béresek és napszámosok, akiknek parancsolhasson, az utcán nem lendültek magasba a kucsmák és kalapok —, s mikor egyszer az úri barátokat vendégül látta, éjfél után beállított a községi rendőr, hogy a becsületes dolgozó emberek pihenni szeretnének, ne verjenek ricsajt.

Ez már igazán több volt, mint amit elbírhatott a falu «zíne előtt: beköltözött Bácsalmásra és évekig feléje se nézett a községnek, amit a lakosság

igazán nem bánt, mert ezzel nyilvánvaló lett, hogy végképp megszabadultak tőle.

C rősen tévedtek, öt^ venegyben újra megjelent, a volt kastélya mögött egy apró házba költözött, foltozott ruhát viselt — és magasra emelte a kalapját, ha az utcán falubelivel találkozott. A megdöbbenés határtalan volt. A háború előtt, vagy a felszabadulás után teljesen világos volt, hogyan viselkedjenek vele szemben —»’most azonban nem tudták, sajnálják-e, vagy gyűlöljék, tiszteljék vagy megvessék. Mert a felszabadulás előtt egyértelműen tisztelni és gyűlölni kellett, negyvenöt után pedig nem érdemelt sajnálatot — de most, amikor sehol sem tudott elhelyezkedni, s minden jeles ünnep előtt biztonsági őrizetbe vették... Azt mondták, valami ösz- szeesküvésben vett részt. Rendben van, gondolták az emberek, akkor zárják börtönbe, vagy toloncolják ki az országból, de hogy itt tengjen-lengjen ez a szellemileg és fizikailag egyaránt használható ember, hát annak nincsen értelme.

És amikor az egyik csősz a mezőn káposztalopáson kapta, egycsapásra megfordult a közvélemény: szinte

mindenki sajnálta és tisztelte. Éjjel pénzt dugtak be az ajtaján, disznót vittek az óljába, csirkét az udvarába, s élelmiszereket pakoltak le az eresze alatt. S mikor az utcán találkoztak vele, először körülnéztek, hogy nincs-e arra hivatalos ember, aztán mély meghajlással viszonozták a volt földesúr mély meghajlását.

}y| ár úgy tűnt, állandó■ ■ sül ez a különös helyzet, melyben a falu dúsan eltartja és mélységesen tiszteli volt szipolyo- zóját, de elkövetkezett 1957 és 58, mikoris a volt ügyvédet először rehabilitálták, majd pedig felajánlották neki, hogy lépjen be valamelyik ügyvédi munkaközösségbe. A falu a hírek hallatán fellélegzett — de néhány hét múlva megütközött: emberük ugyanis nem mozdult. Továbbra is délig aludt, akkor etette meg éhesen kornyikáló jószágait, utána megebédelt, majd sétára indult, hogy begyűjtse a napi meghajlásokat. Mert ő maga már nem hajolt. Egy ideig még előre köszönt, aztán már csak fogadta az üdvözléseket, végül észre sem vette, mint hajdanában, mikor sebes bricskán imbolygott el

az emberek feje fölött

A sajnálat és tisztelet egyre csappant, s vele egyenes arányban csökkentek a könyöradomá- nyok, s ötvennyolc végén a volt ügyvédnek azt kellett észrevenni, hogy már a lakodalmi ételekből sem visznek semmi kóstolót, pedig ez olyan régi szokás volt, annyira idegeibe ivódott a község lakosainak, hogy sokan még a negyvenes évek végén is utána vitték Bácsalmásra.

A falu kitartottja lát- hatólag megsértődött ezen a fordulaton. Csendes téli estéken sértő szavakat kiabált a község lakosaira, ahogy egyedül menetelt a havas úton. Az emberek elkerülték, sőt az idősebbek házaikban maradtak, mikor a gyalázkodó körút a kezdetét vette. Ám nem így a fiatalok: meglesték és rárohantak, lehetőleg épp abban a pillanatban, mikor leghangosabban ordítozott... Pár ilyen lecke már teljes sikert hozott. Az ügyvéd úr többé nem mozdult ki portájáról, csak néha, a postára mikor is különböző feljelentő leveleket küldözget szét erre-arra, a szélrózsa minden irányába.

Jelenleg több éves szakállal, hosszú szennyes hajjal, madzaggal meggubancolt ruhában él, mosdani talán csak minden jeles ünnepen mosdik, ha mos- dik, s a községi tanács szociális alapja az egyetlen bevételi forrása. Ott- jártamkor a következő szervektől várt választ: Egyesült Nemzetek Szervezete, Nemzetközi Döntőbi- róság, Hága, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága és Legfelsőbb Ügyészsége, Jogászok Nemzetközi Szövetsége, Magyar Ügyvédi Kamara ... Mindre azonban nem emlékezik.

Azt mondják, mindig akad valaki, aki bedől instanciáinak, s vagy válaszol, vagy lejön terepszemlére, hogy aztán rémültén rohanjon el.

A falu lakossága ma már nem gyűlöli, nem féli, de tisztelet vagy sajnálat sincs bennük.

Cllenzik, hogy a szó-'

■“ ciális alapból pénzt kapjon:

— Az ötvenes évek elején mások akarták róla bebizonyítani, hogy életképtelen, aztán megokosodott az állam és hagyta, hogy maga bizonyítsa be önmagáról — mondják az emberek és érzik, hogy egy gyökeres társadalmi forduló groteszk kivetülése az ügyvéd úr eseta.