Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-04 / 28. szám

1969. február 4. kedd 3 oldal A címzettnek is érdeke Nem kell széle* körű közvé- .ménykutatást tarta­nunk ahhoz, hogy nyugod­tan megállapíthassuk: so­kat szidjuk a postát. Jo­gosan vagy jogtalanul na­gyon sok panasz merül fel a kézbesítéssel kapcsolat­ban. Rövidesen többen megkapják a Szegedi Pos­taigazgatóság felhívását, amely a lakosság segítségét is kéri a kézbesítés zökke- nőmentesebb lebonyolításá­hoz. A felhívás lényegéről, céljáról Lukácsi László, a megyei postahivatal vezető­je tájékoztatta lapunkat Elmondotta, hogy a jo­gos panaszok zöme ott ke­letkezik. ahol nincs levél- szekrény. A címzettek ugyanis érthetően nem tar­tózkodnak mindig otthon, a küldeményeket a postá­sok vagy otthagyják, és akkor megrongálódik, be­piszkolódik, vagy elviszik, és akkor a címzettnek kell érte menni. A megyei pos­tahivatal „feltérképezte” Kecskemétet és megálla­pították, hogy 2500 háznál nincs levélszekrény. Egy­úttal tárgyaltak a kereske­delmi szervekkel, hogy azok. akik nem házilag akarják elkészíteni a ládi- kát az üzletekben megvá­sárolhassák. A lakoság Jóindulatú tá­mogatásával elérhető a si­kertelen kézbesítések meg­szüntetése. A levélszek­rény felszerelésével az al­kalmazottak mentesülné­nek a várakozástól, a tel­ken belüli közlekedéstől, így a küldeményeket is korábban juttathatnák el a címzettekhez. A gyors, pa­naszmentes kézbesítés pe­dig nemcsak a postának, a címzettnek is érdeke! K. K. Közös vállalkozásban Tésztaüzem Dunapatajon Sürget as idő Hétfőn megkezdte mun­káját a dunapataji tészta- üzem. A feldolgozóhelyisé­get a volt moziépületben alakították ki. Az üzem csaknem száz helyi és kör­nyékbeli asszonynak ad munkalehetőséget. Keresett, kézi gyártású tésztafélesé­geket állítanak elő itt. Az új tésztaüzem a jó nevű Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalat, illetve a Dunapataji Üj Élet Terme­lőszövetkezet közös vállal­kozásában működik. Létre­jötte kölcsönös előnyökkel jár: a sütőipari vállalatnak munkaerőre van szüksége, a tsz pedig a téli holt idényben is foglalkoztatni tudja tagjainak egy részét. A távlati tervek között sze­repel, hogy a közös gaz­daság baromfitörzstelepét olyan méretűre fejlesztik, hogy teljes egészében ki­elégíthesse a kalocsai válla­lat tojásszükségletét. Ez évente mintegy 12 millió tojást jelent. A nyersanyag közvetlen beszerzése szá­mottevően csökkenti a tész­tafélék előállításának költ­ségeit Szőlésze!'! és kertészeti vitaestek Soltvadkerien Befejeződött Soltvadker- ten az Ady Endre Művelő­dési Otthonban rendezett téli mezőgazdasági vitaest­sorozat. Az immár hatodik éve folyó szőlész-kertész téli estsorozat a párt és a Rákóczi Szakszövetkezet kezdeményezésére indult meg 1964-ben, azóta évente mind nagyobb hallgatósá­got vonzanak az előadások. A nagy szőlő- és gyü­mölcskultúrával rendelkező község mezőgazdasági ter­melői a most zárult vita­sorozat alkalmával a leg­újabb agrotechnikai eljárá­sokról, a tápanyag-után­pótlásról, a szőlők és gyü­mölcsösök kártevőiről és az ellenük való védekezés­ről, az új növényvédősze­rek korszerű alkalmazásá­ról, a vegyszeres gyomir­tásról, a szőlők rekonstruk­ciójáról, a bor szakszerű kezeléséről és tárolásáról, a tsz- és földtörvényről hal során a hallgatóság nagy­fokú szakértelemről tett ta­núbizonyságot A nyolc alkalommal meg­rendezett ez évi vitaestnek összesen 1062 résztvevője volt A vitában 117-en vet­tek részt a Rákóczi, Kos­suth és Jóreménység Szak- szövetkezetek tagjai közük A rendező három szak- szövetkezet és művelődési ház részéről köszönet illeti dr. Apró János, Fűzi Jó­zsef, Kői Béla, Szűcs József és Unoka Gyula előadókat a tartalmas és színes elő­adásokért Sz. L Szemle a méhésztanyákon Lánc- és hótalpas „motorkerékpár” III Vasárnap, a kellemes, ta- vaszias napsütésben kire­pültek a méhek. Ez alka­lommal az első szemlét is lottak előadásokat. A vita megtartották a méhesek­ben, s megállapították, hogy a hasznos rovarok legtöbb helyen jól teleltek. A „tisztuló” repülés után megkezdték a családok fel­erősítését a gyűjtésre való előkészítéseket Ez a motorkerékpárhoz hasonló jármű nem gyor­saságával tűnik ki, hiszen sebessége mindössze 30 km/óra, hanem kiváló terepjáró képességével. Hátulsó lánctalpas futóművével még a tükörsima jégen is biz­tonsággal halad, miközben az elülső, jól rugózott hó­talpak elfordításával kormányozható. Nyergében két ember számára van hely. a csomagok az ülés mögött és alatt helyezhetők el. A köznapi életben is szívesen fogadják ezt a szovjet járművet, különösen posta- és segélyszolgálati feladatok ellátsáára. (MTI Külföldi Képszolgálat.) KRESZ-vetélkedő Izsákon Immár hagyománnyá vált, hogy minden évben a köz­lekedésrendészeti szabá­lyokból rendezett első el­méleti versenyt Izsákon tartják. Február 1-én, szom­baton este 6 órakor több mint négyszázan voltak kí­váncsiak az 1969. évi első vetélkedő lebonyolítására. A nehéz versenyfeladatokat a legjobban Molnár László oldotta meg, megelőzve Cséplő Gyulát, illetve lAáé- ber Györgyöt. A verseny után fővárosi művészek adtak nagysike­rű műsort, amelyet hajna­lig tartó autósbál követett, figyelt Élelmiszertárolási gondjaink Napjainkban fokozatosan I téli alma és téli körte rö- kialakul a mezőgazdaság és videbb-ho6szabb ideig tar­áz élelmiszeripar vertikális tó tárolása, egysége, vagyis az a szem­lélet és gyakorlat, amely az élelmiszergazdaságot a ter­melő, feldolgozó és az ér­tékesítő folyamatok egy­másba kapcsolódó egységé­nek tekinti. Az élelmisze­reknek a termelőtől a fo­gyasztóig való eljutása bo­nyolult úton történik. Az országban másfél millió, a megyénkben több tízezer ember közvetlen termelő- munkája, s a technika szin­te minden vívmánya kell ahhoz, hogy az élelmisze­rek a kívánt helyen és idő­ben, megfelelő választék­ban és mennyiségben áll­janak a társadalom rendel­kezésére. Több milliós veszteség Sokszor elhangzik ma­napság, hogy a fejlődés során jelentős eredménye­ket értünk el a hozamok növelésében, kiváló termés- eredmények születnek, azonban sokszor nem meg­oldott a felvásárlás, illetve az értékesítés, főként azért, mert a tároláshoz sincs al­kalmas helyünk. Érdemes ezzel egy kicsit részlete­sebben foglalkozni, hiszen a népgazdaságnak többmil­liós veszteséget jelent évente az, hogy a termelt értékek egy része veszen­dőbe megy, vagy nem olyan minőségben kerül a fo­gyasztóhoz, mint azt a mai igények megkövetelik. A megyei tanács végre­hajtó bizottságának egyik közelmúltban tartott ülésén megállapítást nyert: me­gyénkben egyre nagyobb gondot okoz a leszedett gyümölcs manipulálása, a csonthéjas és bogyós ter- mésűek nyári átmeneti, a Gyorsítani az építkezést 1966-ig termelő üzemeink hűtőtárolóval egyáltalán nem rendelkeztek, s ezek hiányából sajnos, jelentős értéket kitevő minőségi romlás és mennyiségi kiesés következett be. Há­rom évvel ezelőtt kez­dődött meg a tárolók építési programjának ki­dolgozása. Eddig mintegy 500 vagon áru elhelyezésé­re alkalmas tároló épült a termelőszövetkezetekben. Az idén elkészül a jános­halmi tsz-közi vállalkozás­nál és a császártöltési Új Ba­rázda Termelőszövetkezet­nél egy-egy százvagonos tá­roló. Az állami gazdasá­gokban Hosszúhegyen, Ba­ján és Kiskőrösön van je­lenleg ilyen építkezés. Ez 700 vagon áru elhelyezésé­re lesz alkalmas. 1972-ig a program szerint a mező- gazdasági nagyüzemeknél és a MÉK-nél 4500 vagon befogadóképességű hűtőtá­rolót építenek, A kezdeti típusok nem kellően váltak be, utólago­san bizonyos mértékű vál­toztatásokat kell végrehaj­tani a biztonságos üzeme­lés végett. Értesüléseink szerint ma az Országos Energiagazdálkodási Intézet rendelkezik legmegfelelőbb és amellett olcsó típusok­kal. A jövőben ilyeneket szeretnének építeni a me­gyében is. Vegyük át a tapasztalatokat Több fórumon egyértel­mű állásfoglalás hangzott el a hűtőtárolók építésének meggyorsításával kapcso­latban. A folyamatos ellá­tás érdekében ma már nél­külözhetetlen a hűtőlánc kialakítása, ami egyúttal a tartósítást is segíti. Nemrégiben az egyik ké­peslapunk első oldalán kö­zölte, hogy a Balatonboglá- ri Állami Gazdaság két év óta nagyobb mennyiségben foglalkozik csemegeszőlő tartósításával. Ilyenkor té­len is árusítanak a gyü­mölcsből és nemcsak ex­portra, hanem hazai piac­ra is jut. Szerintünk a me­gye illetékes szakemberei­nek is foglalkoznia kelle­ne ezzel a témával és át­venni a tapasztalatokat Az idén már nagyobb terüle­tek fordulnak termőre a csemegeszőlő-telepítésekből. Az ellátás közismerten rossz volt az elmúlt esztendők­ben. Csak Kecskeméten le­hetett nagyobb választék­ban és elegendő szőlőt kap­ni, de a felhozatalban még itt is többször volt fenn­akadás. A Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Inté­zet kutatói szerint megfe­lelő műanyagcsomagolással egy hónappal tovább le­hetne megjelenni az őszi piacon a paradicsommal. Gyakran szó esett mos­tanában arról is, hogy a régi kisparaszti gazdasá­gok tapasztalatait haszno­sítsák a nagyüzemekben, például az alma tárolásá­nál, addig amíg korszerűbb megoldást nem találnak. Csupán néhány gondola­tot vetettünk fel. Ügy gon­doljuk, kutatni lehetne a tárolás ésszerű és korszerű módszereit. Számos külföl­di példa áll már rendelke­zésünkre, amit hasznosítani lehet. Ezekről több publi­káció is megjelent. Azon­ban nem elég csak beszélni és írni róla. K. S. 38 éve munkásnő — Éppen az elvtársnőt akartam keresni — mondja a barátságos adminisztrá­tornő, amikor a szakszer­vezeti irodából kilépve ép­pen özv. Terecskei Lajosné- val találkozik. — Tessék már bejönni, az újságtól keresik. Az őszes hajú munkásnő kicsit vonakodva tesz ele­get az invitálásnak. Fakó­kék munkaköpenyéhez két kézzel szorít egy kisebb stósz mozaikparkettát. Lé­legzetvételének tempójából is érezni, sietős az útja. Félig-meddig a küszöbön áll meg csak. Szabadkozik. — Majd nyilatkozik Nagy elvtárs, ha hazajön — int az szb-titkár üres asztala felé. — Én most... Van elég bajom a műhely­ben ... — De én nem az üzem szakszervezeti életéről aka­rok írni... Az elvtársnő­ről, mint régi tisztségvi­selőről szeretnék ... Hiszen annyi jót mondtak itt az épületasztalosipari vállalat­nál magáról... A kecske­méti szaktársak is. Nagy sóhajjal adja meg magát, de azért előbb még leszalad a műhelybe. Mi­kor visszatér, csak a fényes tolómérő van nála. Még az ajtóban is elgondolkozva méretbeállítást Az szb-titkár asztalánál beszélgetünk. Néhány élet­rajzi adat a bevezető. 1959. óta dolgozik ebben agyár­ban, ő volt az első üb-tit- kár itt. Két év után lemon­dott, s azóta a szakszerve­zeti bizottság gazdasági fe­lelőse. — Egyébként 38. éve dol­gozom — fordítja felém még most is töprengő ar­cát. Huszonegy évig vol­tam munkás a gyufagyár­ban. Itt betanított munkás­ként kezdtem, aztán meós lettem... Szocialista bri­gádvezető, s most fél éve — kinevezett művezető ... Üzemrészében készítik a mozaikparkettákat; több mint kilencven munkás — 80 százalékban nő — dol­gozik itt. — Milyen kérésekkel ke­resik fel a leggyakrabban? — Segélykérelmekkel, családi problémákkal... Én is a segélyekkel kapcsolatban érdeklődnék tovább, amikor megenyhül­ve folytatja. Most moso- lyodik el először. — Az előbb fizettem ki egy szülési segélyt... Tavaly jói „túlteljesítettük a ter­vet”: tíz szülési segélyre kalkuláltunk és huszon­rajta valamilyen ötöt fizettünk ki,., Most már örömmel szülnek a fiatalasszonyok. Kapják a segélyt, s pont a legfonto­sabb időszakban, az első években kisgyerekükkel le­hetnek ... A menyemnek is három gyereke van. Meg sem áll egész nap, annyit dolgozik. Két kisfiú van, a pici unoka — kislány. Megint elkomolyodik, szinte aggódó a hangja. — Nagyon „rossz”, na­gyon ... De olyan gyönyö­rű, mint egy hajas baba — ömlik el egész arcán a nagymama öröme. — Apja, anyja, a szomszédok — nem győznek kedvére ten­ni. Felengedett. Nyoma sincs kezdeti izgatottságának, amely valami műhely­problémával függött össze. Boldogan, büszkén meséli, milyen helyesen neveli fia az unokákat, önállóak, talp­raesettek. — Én is így neveltem őt... 1941-ben — mikor az uram meghalt — 4 éves volt. Én dolgozni jártam. Minden este elmagyaráz­tam neki, hol találja a reg­gelit, ha felkel, megmos­dik ... Eljátszogatott az udvaron; s a szomszédok is szerették. Iskolás korára beleszokott a rendbe önál­lóságba ... Most a vízmű­nél dolgozik, gépész. De villanyszerelő is ... Ismét elgondolkodik. ;— Régi munkásember va­gyok. Megszoktam — s a gyerekemet is erre nevel­tem —, hogy amit csinál az ember, teljes odaadással végezze ... Mit érzünk mi, idősebb munkások, mikor egyik másik fiatalabb fér­fit, nőt figyelmeztetni kell, mert zsebredugott kézzel álldogál, az oszlop mögé húzódik, a munka meg nem halad... S van rá eset, hogy ha szól az ember, megsértődik és pár nap múlva odébbáll... özv. Terecskei Lajosné 1967-ben az építők nap­ján aranyjelvényt kapott szakszervezeti munkásságá­nak elismeréseként. Tavaly — még mint szocialista brigádvezető — a második „aranyat”, a kiváló dolgo­zó jelvényt adták át neki Budapesten. Beszélgetésünk vé­gén már nevetve kér elné­zést, hogy olyan nehezen „nyilatkozott”. Valami nem úgy sikerült a műhelyben, mint ahogy szerették vol­na, 's ez bántotta nagyon. — Meg nem szeretem a „nagy nyilvánosságot” ... Jaj, akkor i6 olyan zavar­ban voltam, mikor az or­szággyűlési választáskor Nyers Rezső elvtársat je­löltük. Én voltam a jegy­zőkönyv egyik hitelesítő­je... Tessék elképzelni: annyi férfi közt egyedül voltam nő... Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom