Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-11 / 34. szám
4. oldal IMI. február TL kedd Egy „száraz“ tudomány izgalmas számai megye cmográfíai helyzetéről Aitomatizálják a hazai távbeszélfi-hálézatot A múlt év decemberében eléggé részletesen foglalkoztunk már lapunkban a megyei tanácsnak az 1968. évet záró ülésével, ezenbe- lül is a napirend egyik fő témájával, a megye demográfiai helyzetével. A téma fontossága és sokrétűsége mégis indokolttá teszi, hogy visszatérjünk néhány, annak idején kevésbé, vagy egyáltalán nem ismertetett érdekes népmozgalmi adatra. Mindenekelőtt jó tudni, hogy Bács-Kiskun az ország legnagyobb megyéje, 8 ezer négyzetkilométert meghaladó területe az ország területének 9 százalékát teszi ki. Népessége az 1967-es adatok szerint 563 ezer fő. A népsűrűség — négyzetkilométerenként 68 ember — viszont jóval alatta marad a 108 fős országos átlagnak. A nők számaránya a férfiakéhoz viszonyítva azonos az országossal (51,7 százalék); ezer férfire 1070 nő jut. A legutóbb vizsgált 1967. évben egyébként az élve születések száma a megye- székhelyen volt a legmagasabb (ezer láko6ra 15,6). A születésszabályozás bevezetése a városokban jobban éreztette hatását. Megyei átlagban ezer élve- születésre 121 művi vetélés jutott. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy időközben életbe léptetett gyermeknevelési segély e tekintetben lényeges változást jelent, s kedvező hatását elsődlegesen ugyancsak a városokban érezteti! A halálozások statisztikája ezer lakosra 11,5 halálesetet jegyez fel, ami jelenleg kedvezőtlenebb a 10,7-es országos átlagnál. A népesség elöregedésének jelensége megyénkre fokozottan érvényes tendencia. Az 1949. évi 11,8-cai szemben 1967-ben már a lakosság 16,4 százaléka volt 60 éven felüli, összefügg ez az egészségügyi ellátás magasabb színvonalával, a társadalom gondoskodásának hatékonyságával is. Ugyanakkor viszont növekednek az eltartó társadalom gondjai, szociális és gazdasági vonatkozásokban egyaránt. A megye össznépességének egyharmad része él városokban és csaknem ugyanekkora hányad — 32,3 százalék — külterületen. A külterületi és tanyai lakosság lélekszáma legmagasabb a kecskeméti (54 ezer), a legalacsonyabb a kalocsai járásban (2 és félezer). A munkaerőhelyzet vizsgálata során kitűnik, hogy Szanatórium Cserkeszölön A cserkeszőlői 96 fokos gyógyvíz és fürdő jó hírnek örvend az Alföldön. Különösen az idősebb generáció jár ide pihenni és gyógyíttatni magát Most érdekes tárgyalások kezdődtek a Pest megyei dabasí járás, a Bács-Kiskun megyei kecskeméti járás és a Szolnok megyei kunszentmártoni járás vezetői között A három járás összefogásának lényege: közös vállalkozásban a termelőszövetkezeti gazdaságok százágyas szanatóriumót építenének Cserkesző- lőn. (Szolnok megyei Néplap) Kecskemétről Pécsre Néhány hét után tegnap jelent meg először a színházban Bánfíy György. Természetesen azonnal nekiszögeztük a kérdést: Mi az oka annak, hogy az évad kezdete óta egyszer sem láttuk őt a pécsi színpadon.- Nekem is nyomja a lelkemet ez a kérdés, mert hozzám is több levél érkezett, miért hagytam itt a színházat. Most legalább válaszolhatok: -Nem hagytam itt, nem is áll szándékomban, már csak azért sem, mert — ha szabad így mondanom — itt segítettek engem színésszé válni. Ezek után azt hiszem nem logikátlan a kérdés, honnan érkezett pár napja Pécsre? — Kecskemétről. Egészen pontosan arról a Kecskemét melletti tanyáról (Lakitelek— Tőserdő. Szerk.), ahol Jancsó az aktív keresők száma 1949 és 1960 között 41400- zal nőtt. Ennek túlnyomórészét viszont (32 100 fővel) a női munkaerő teszi ki. A megyében egyébként minden ezer lakosra 504 kereső jut! így a foglalkoztatottságot illetően a megyék rangsorában az előkelő harmadik helyet foglaljuk eL Magától értetődően a szakmákon bedül a mezőgazdasági keresők csoportja a legnépesebb. legújabb francia—magyar koprodukcióban készülő filmjét, a Sirokkót forgattuk. (Dunántúli Napló) Arany az ünnepen Meghitt ünnepség színhelye volt a napokban a kapuvári kórház vérellátó állomása. A kórház igazgatósága és a kapuvári járási vöröskereszt ünnepséget rendezett a községek és az üzemek kiváló szervezői és a véradók tiszteletére. Az ünnepségen két véradó a Kiváló véradó kitüntetés arany fokozatát kapta, a kiváló szervezők pedig tárgyjutalomban részesültek. (Kisalföld) Az oroszlányi Ifjú Gárda Oroszlány életéhez hozzátartoznak a kisebb csoportokban esténként ügyeletet tartó fiatalok. A KISZ Ifjú Gárdájának tagjai járják hármas-négyes csoportokban a város szórakozóhelyeit, s amennyiben szükséges beszélnek a hangulatukkal nem bíró ifjú vendégekkel. Sokrétű az oroszlányi Ifjú Gárda tevékenysége. Különböző rendezvényeken testületileg jelennek meg és így segítenek a rend fenntartásában. Együttműködnek a tanács gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságával. A társadalmilag rendezett családi eseményeken — házasságkötéseken, névadókon, temetéseken — díszőrséget állnak. (Dolgozók Lapja) A megyei lapok írják Segélykérő telefonok — Tv-torony Sopronban Bővíti, korszerűsíti a posta az országos távbeszélőhálózatot. Már a harmadik ötéves tervben megkezdődött az automatizálás; 1968. elején üzembe lépett az országos automata hálózat első szakasza a Pápa —Veszprém—Budapest vonalon. A továbbiakban 10 gyűjtő központot építenek ki és kötnek össze Bu- pesttel. Még az idén Győr, a későbbiekben Pécs, Miskolc, Gyöngyös, Kaposvár, Debrecen, Szolnok, s további három nagyváros kapcsolódik be az automata hálózatba. A Automata falusi telefonközpont — gyűjtő góc köré „bclülnézctben”. csoportosuló városok, falvak, telefonközpont- nül, kezelőszemélyzet köz- jait is automatizálják, s így reműködése nélkül tárcsázr- a vidéki előfizető közvetle- hatja a budapesti számot, vagy Budapesten át más. az automata hálózatba bekapcsolt helységeket. A tervekről a Posta Vezérigazgatóság távközlési- fejlesztési osztályán elmondták, hogy elsőnek — még a tavasszal —, az észak-balatoni kísérleti hálózat épül meg, Balatonfü- red központtal. 1970-ig a falusi központok is belépnek az automata hálózatba Balatonfüred vidékén, s attól kezdve például Alsóőrsről Füreden és Veszprémen át tárcsázással hívható a budapesti fél. A BaA soproni, tv-torony makettje. Sok az Ez év negyven napja alatt kilenc esetben keletkezett tűz építési hibából E tűzesetek kapcsán töbfc mint 40 ezer forint anyagi kár keletkezett. Legutóbb | február 4-én a PIERT kecs- ! keméti irodájának meny- ' nyezete gyulladt ki, de sze- j rencsére idejében észrevették a tüzet, így csak égj négyzetméternyi felüle égett el. A veszélyre jel- I lemző, hogy ha a tűz átterjedt volna a tetőszerke- | zetre, a raktárakban elhelaton északi részén a posta kísérleti hálózata elektronikus vezérlésű Cross- bár rendszerű központokkal épül meg. Az automata telefonközpontok űj, korszerű típusát a 70-es évek elejétől Svédországból vásárolt li- cenc alapján a magyar ipar fogja gyártani. A nemzetközi összeköttetések javítására tavaly márciusban jugoszláv importból félautomata Cross- ’bár központokat vásároltak; ezek beváltak, tovább bővíthetők. A negyedik ötéves terv időszakában tovább fejlesztik a főváros távbeszélőhálózatát. Ekkor kap Szeged is új. Crossbar rendszerű központot. A világtól elzárt távoli kisközségekbe, szükség- megoldásként 400 segélykérő telefont helyez el a posta. Olyan községeket, falvakat, tanyaközpontokat szerelnek fel ilyen telefonnal, ahol délután bezár a posta, s megszűnik a nagyobb településsel mindenféle kapcsolat. Sürgős esetben e telefon a legközelebbi ügyeletes központba kapcsol, s riasztja a tűzoltókat, a rendőrséget, a mentőket. A távbeszélő-hálózat fejlesztésével egyidejűleg foglalkozik a posta a rádió- és tv-hálózat bővítésével. Növelik a mikrohullámú összeköttetést, épül az impozáns soproni tv-adó, s mint ismeretes, március 21- én megkezdi kísérleti adását Budapesten a színes televízió. K. M. lyezett nagy mennyiségű papíráru is tüzet fogott volna. így a tűzoltók több mint százezer forintnyi értéket mentettek meg. Az építési hibából ebben az évben a legnagyobb tűz Hartán keletkezett: egy lakóház tetőzete égett el, több mint 29 ezer forint anyagi kárt okozva. E két példából következik, hogy a megelőzés érdekében szükséges a kémények felülvizsgálata és a beépített fagerendák kiiktatása. A protekció „Kérem, tekintsék levelemet tárgyilagosnak, de ugyanakkor névtelennek. Mert ha az önöknek írott tények napvilágra kerülnének, úgy én N-bén a következő időkben, illetve években munkát még létszámhiány esetén sem kapnék. •.” Ezt a két mondatot egy, állást sikertelenül kereső fiatalasszony panaszleveléb&l idézzük. Hozzátesszük, hogy majdnem azonos megfogalmazásban nem egy, nem két — nekünk címzett névtelen (vagy aláírt, de írójának kilétét elhallgatni kérő) levélből citálhatnánk ezt a kitételt. A panaszleveleknek ez a fajtája, melyben a munkaalkalmat kérők mondják el gondjukat, általában keserűbb hangvételű, mint a többi. Hogyne, hiszen egy egyén vagy család helyzetét közvetlenül érintő, a szó szoros értelmében létfontosságú problémájáról van szó. Akinek nincs keresete, vagy a család jövedelméből na- gyon-nagyon hiányzik egy valakinek a fizetése — azt semmiféle statisztikával, a foglalkoztatottság növekedését bizonyító adatok közlésével sem tudjuk megvigasztalni. Vannak, akik olyan „szórásba esnek”, hogy egymást követően több — állást kereső próbálkozásuk végződik kudarccal. Nem csoda, ha szájuk megkeseredik, s ha valóban rendkívül rossz anyagi helyzetben vannak, hajlamosak — okkal — egészen kilátástalannak tekinteni sorsukat. Különösen faluhelyen, de népesebb községekben is, kerülnek némelyek olyan helyzetbe, hogy teljesen reménytelennek látják állapotukat. Kik ezek a „némelyek"? Gyengébb szervezetűek, magányos, elbátortala- nodott öreglányok, gyámoltalanabb idősödő emberek, valamilyen akut nyavalyát hordozók, akik „hivatalosan” nem csökkent munkaképességűek ugyan, de például a mezei munkát se bírják, vagy ha munkabíróbbak is, gyerekeik miatt képtelenek kötött munt-u^sben dolgozni ... Márpedig hova menjenek az ilyenek, ha a községben még valamire való ktsz sincs? Mondjuk, gyors- és gépíróiskolát végzett nőről van szó, aki a fenti kategóriák valamelyikébe sorolható. Valamilyen adminisztrátori munkakört keresne. De ebből nem sok van faluhelyen, s azok rendszerint be vannak töltve. Mikor lehet remény ilyen helyre „betömi”? Ha a gépírólány férjhez megy, s tovább nem akar dolgozni; ha ugyanez mégiscsak marad, de egyszer szülési szabadságra megy, s akkor fel kell venni valakit a helyére; s végül ha elbocsátják... Több eshetőség nemigen van, s kis községben a gyors- és gépírói munkakörök száma aligha szaporodik számottevően. De vegyük a példánkbeli, iskolázottabb nőt. aki fiatalasszony is, s csak adminisztrátori munkát bírna. Mit tud tenni? Vár, kilincsel, tanácsnál, ktsz-nél. bolti irodában, de üresedés nincs. Vár. Fél évig, egy évig. Valaki megsúgja neki, hogy X intézménynél kisbabája lesz a gépírónőnek, aki szintén fiatalasszony. Valakinek a sugallatára arra is vállalkozik az állásra váró, hogy ugyanott „társadalmi munkában” végezzen valamit. Így majd biztosítja helyét, ha a másik szülési szabadságra megy. Madarat lehetne vele fogatni, mikor erre ígéretet is kap. Mekkora ám a csalódása, mikor az „idők eljövetelekor” mégsem ő, hanem egy protezsált jut be az állásba, akinek pedig fele annyi az iskolája, anyagi körülményei sem szorítják különösebben. (Lehet, arról van csak szó, hogy az átmeneti állásban szerzett kis pénzből egy-két bútordarabbal szeretnék gyarapítani a szobaberendezést.) Lehet ezt felróni? Hogy más is dolgozni akar? Szó sincs róla, hiszen senki sem olyan dúsgazdag, hogy elítélendő lenne, ha többre törekszik ... De megnyugtatja-e ez a bölcsesség azt az asszonykát, akinek a családjánál ez a kis kereset nem bútor-, szőnyeg-, porcelánlcészlet-kérdés, hanem kenyérgond? Ahol a férj segédmunkási keresetéből kellene mindent — otthont, megélhetést, ruházkodást, szerény berendezkedést, családalapítást beleértve — anyagilag fedezni? — A nála jobb helyzetben levő protekciós elhelyezkedését igazságtalanságnak, becsapásnak veszi... S ilyen esetben teljes joggal. Mert igaz, akármilyen intézmény vezetője sem képes egy álláshelyből mondjuk négy jelentkező óhaját teljesíteni. Az is igaz, hogy amíg az ipartelepítésekkel, tsz-melléküzemágakkal nem tudjuk megnyugtatóan feloldani egy-egy község, vagy ezek csoportja foglalkoztatási gondjait, addig nehezen lehet igazságot tenni... De sok múlik mégis azon, hogy a helyi vezetők, a népfront, különböző bizottságok miként őrködnek a méltányosság gyakorlásán. Hogyan teremtenek olyan légkört, amelyben a mi rendszerünk alapelveiből következő kötelességének érzi minden vezető, hogy a kevés munkahelyet igazságosan, emberségesen osszák el. Ne a haver, a rokon részesüljön előnyben, ha sokkal-sokkal rászorultabbak várnak munkára. Közhangulatmérgező minden protekció; az meg egyenesen felháborító, amely olyantól vesz el kenyeret, akinek amúgy is kevés van. Tóth István
