Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-10 / 7. szám

1969. január 10. péntek 5. oldal A tanulmányi felügyelő az első félévről A művelődésügyi osztályokra még nem fu­tottak be az iskolák részle­tes jelentései az első félév eredményeiről. A számsze­rű adatoknál azonban töb­bet mondanak nekünk azok a tapasztalatok, amiket az oktatásügy irányítói szerez­tek a tanév kezdete óta eltelt hónapok során. Ezekről a tapasztalatok­ról érdeklődtünk Kecske­méten Hazag Lászlótól, a városi tanács művelődés- ügyi osztályának tanulmá­nyi felügyelőjétől. — Az idei tanév egyik legfontosabb célkitűzése a nevelési feladatok szerepé­nek növelése az iskolai munkában — mondotta. — A hármas évforduló méltó megünneplésével kívánjuk ezt a célt elérni. Jók az eredmények. Megfelelő volt az ősszel a felkészítés, s az a lelkes aktivitás, ame­lyet a pedagógusok és a ta­nulók részéről tapaszta­lunk, beváltja a célkitűzés­hez fűzött reményeinket Az úttörők a helyi hagyo­mányok kutatásával, a ve­teránokkal rendezett talál­kozókkal és sok egyéb mó­don élményszerűen neve­lődnek a szocialista haza- fiságra és internacionaliz­musra, megismerik nemze­ti múltunk dicső tetteit és meggyőződnek róla, hogy hazánk jelentős szerepet vitt fél évszázada a szocia­lizmus megvalósításában. — Az oktatásban a leg­fontosabb célkitűzésünk az úgynevezett hatékonyság- vizsgálat — folytatta. — A pedagógusok munkájának ellenőrzése során elsősor­ban nem azt vizsgáljuk, hogy milyen módszerekkel tanítanak, hanem azt, hogy mennyire, milyen fokon si­kerül elsajáttíttatni a tan­anyagot. . A tapasztalatok szerint jók az eredmények az alapkészségek fejleszté­sében. A legszembetűnőbb a javulás a számolási kész­ségben. Sokoldalúbban és alaposabban gyakoroltatják a pedagógusok a számolást, mert felismerték, hogy a modern termelés követel­ményei szinte valamennyi szakmában magasabb fokú készséget követelnek a ta­nulóktól, a leendő dolgo­zóktól. Fejlődés van a töb­bi tárgyban is, sokat segí­tenek a szakkörök, ahol a tanulók az érdeklődésüknek és képességüknek megfe­lelő irányban fejlődhetnek. A továbbiakban a pályaválasztásról érdeklőd­tünk. — Ma már az osztályfő­nöki munka szerves része a pályaválasztásra való elő­készítés. A nevelők nem kampányszerűen foglalkoz­nak ezzel a feladattal. Jól tudjuk, hogy a pályaválasz­tásnak tekintettel kell len­Baján szerepelt a Zombori Népszínház Elutazott Magyarország­ról a Zombori Népszínház társulata, amely nagy si­kerrel vendégszerepeit Ba­ján, a József Attila Mű­velődési Ház színházter­mében. Baja testvérvárosának színháza három, keretjá- tékkál összekötött, zenés, egyfelvonásos vígjátékot mutatott be. Miért kell ha­ragudni a férfiakra? cím­mel. Írójuk, az 1875-ben fiatalon elhunyt Kosta Trifkovic a szerb-horvát színpadi irodalom egyik megteremtője, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház ál­landó szerzője volt. Pergő cselekményű vígjátékaiban hitelesen elevenedik meg a régi Vajdaság élete, az ötletesen szőtt bonyodal­mak ma is nevetést fa­kasztanak. A zombori színház Ni­kola Petrovic kitűnő ren­dezésében, szép díszlete- zéssel mutatta be a vi­dám játékokat. A bajai és a kalocsai járás délszláv nemzetiségi lakosaiból ál­ló közönség vastapssal ju­talmazta a felszabadultan komédiázó színészek, Zdenka Vidakovic, Smilja Matic, Marko Tasic. Bog­danka Sredojev, Velimir Subotic, Danilo Gavrilov és Vladimir Amidzic játé­kát. A jugoszláv művészek visszautazásuk előtt Buda­pestre is ellátogattak, is­merkedtek a főváros szín­házi életével. A Zombori Népszínház bajai vendégszereplése színvonalas művészi él­mény volt, jelentős esemé­nye a testvérvárosok kap­csolatának. nie egyrészt a népgazdaság követelményeire, másrészt a tanulók boldogulása, a társadalomba való beillesz­kedése csakis úgy képzel­hető el, ha a képességéik- nek és hajlamaiknak meg­felelő pályát, szakmát vá­lasztják. Éppen ezért ezt rendkívül fontos feladat­nak tartjuk, gyakori téma értekezleteken, továbbkép­zésen, s emellett is min­den alkalmat megraga­dunk, hogy a pedagógusok megfelelő ismeretekre te­gyenek szert a pályavá­lasztási tanácsadás felada­tának jobb ellátásához. Igen hasznos volt például az osztályfőnöki munkakö­zösség látogatása az első félévben a Munkaügyi Mi­nisztérium pszichológiai- la­boratóriumában. Melyek a második fél­év feladatai? — Az egyik legfontosabb a honvédelmi ismeretek ok­tatásának bevezetése az ál­talános iskolák hetedik osz­tályában. Erre az illeté­kes pedagógusokat tanfo­lyamon készítettük fel. To­vábbi feladat a tanulmányi versenyek széles körű meg­rendezése, valamint a mun­kás és paraszt szülők hát­rányos helyzetben lévő gye. rekeinek segítése. Ezt ed­dig is igen lelkiismerete­sen végezték a pedagógu­sok, korrepetálásokkal, kü­lön foglalkozásokkal, igye­keztek pótolni a tehetséges gyerekek esetében azokat a hiányokat, amelyeket az otthoni körülmények okoz­nak. Végül a tanulólétszám alakulásáról: — Tavaly kereken 10 és fél ezer volt Kecskemét ál­talános iskoláinak tanuló­létszáma, az idén 9600. Még mindig túlzsúfoltak a hete­dik, nyolcadik osztályok, lejjebb erősen esik a lét­szám. Annyit azonban már örömmel megállapíthatunk, hogy az első osztályban le­lassult a csökkenés, s a kö­vetkező években valószínű­leg ismét lassú emelkedés­re számíthatunk. M. L. Fagy szünet —* - ' H - - V; mm Bár pillanatnyilag szünetel a munka a csávolyi művelődési otthon építke­zésén, a terveket alaposan túlteljesítették. Ha az időjárás igazodna az építkezés előre eltervezett üteméhez, úgy valahol már a tavasz közepén járhatnánk. A három és fél milliós költséggel épülő kombinátban 250 személyes mozi, presz- szó, klubtermek kapnak helyet, az átadási határidő december 31. De az építők súgtak nekünk egy titkot, és az újságíró titka egy kicsit mindig az olvasóé is: Ha az építőanyagot az eddigihez hasonló ütemben kapják, már augusztus 20-án átadják a kulcsot. (Pásztor Zoltán felvétele) 99 Dudanóta” Az ősi hangszer­ből tucatnyi sem ta­lálható az ország­ban. Ám mind sű­rűbben hallunk du­daszót az utcákon, tereken, hála buz­gó gépkocsivezető­inknek. Volt idő, amikor elmélázó járókelők figyelmeztetésére, előzés jelzésére használták csupán. Azóta rengeteget fejlődtünk, s már- már szégyenkezve emlékezünk e pri­mitív korszakra. A duda tucatnyi célra használható. Íme: Játékszer. A gye­rek lent unatkozik a ház előtt, s per­cenként idegesíti a papát, mamát. Vég­re fölfedezi a csa­ládi autót. Abban is a szólógombot. „Juj, de érdekes!” Napokig nem tud betelni vele. A szü­lők is elégedettek: nincs gond a ki­csivel. — A szom­szédokat ne kérdez­zük. Hajókürt. Egy Trabant tulajdonos szerezte kéz alatt. Sokáig azt hitték, hogy a világ leg­nagyobb teherautó­ján szolgált vala­mikor. Tévedtek. Az jóval kisebb hang­erővel működött. Ismerkedésre is kitűnően megfelel. Csinos nő billeg a járdán. A sofőr rá­dudál. A bosszúsan villámló, avagy szendén mosolygó arckifejezésből már tudja: hányadán áll. A figyelmes. In­duláskor kipróbálja autóját. A féket, a kormányt, a tülkölő apparátust. Ezt többször is. Tudja meg a környék, hogy ő kikocsizott! Ébresztőnek is ki­váló. Közelünkben a kora hajnali órák­ban hol egy Volga, hol egy Warsawa jelez fáradhatatla­nul. Az üzenet tu­lajdonképpen annak a nagyon rendes, kedves főigazgató­nak szól, akinek mindössze két fo­gyatékosságáról tu­dunk. Alszik, mint a mormota és irtó­zik a gyaloglástól. Gépkocsi várja reg­gelenként. A sofőr illedelmes ember lévén először csaK finoman tülkül. Nem lebben a füg­göny. Erősebb, hosszabb követi. Avatott fül ebből már némi nehezte­lést is kiérezhet. Ez sem használ, rö­vid és hosszú je­leket ad három per­cig egyfolytában. Mondják, hogy az utolsó ítélethez be­osztott ébresztőan­gyalok már többször jártak nála tapasz­talatcserén. Fára­dozása eddig min­dig sikerrel járt: a szomszédok kivétel nélkül felébredtek... A muzikális. A gépkocsi és vezető­je kellemes meló­diával adja tudtul létezését. Hangja lágy, finom. Más mint a többi. Ezt bizonyítja is, min­den utcasarkon, ha kell, ha nem. összegezés. Tu­dom, hogy a duda nem vonóshang­szer, mégis meg­kérdem: nem le­hetne-e jókedélyű embereknek, a „du­dásoknak” elhúzni a nótáját? Ha vol­na egy jópofa du­dám, addig nyeker- getném, amíg min­denkinek eszébe jutna, hogy csend­rendelet is van a világon. Heltai Nándor DiTatkongresszus Február 10-e és 18-a kö­zött rendezi meg Budapes­ten a KGST öltözködéskul­túrával foglalkozó munka- csoportja a legközelebbi ülését. A Gellért Szálló­ban megnyíló tanácskozá­son hét ország vesz részt, melyen a Divattervező Vál­lalat gyermekruha kollek­cióból kiállítást nyit. A ta­vaszi-nyári divatot a me­gyeközpontokban, üdülési idényben pedig a Balaton környékén is bemutatják. 99. Már elindultak, de az őr­nagy még mindig a völgyet pásztázta távcsövével. Bár­milyen nagy volt is a tü­relme, mégsem sikerült megpillantania azt, amit annyira szeretett volna. Egyetlen füstcsík sem te- keredett az erdő fölé. Ez a nagy, titokzatos erdő tel­jesen kihaltnak látszott... • Ferdeszájú Angyal na­gyon megijedt, amikor egy­más után néhány lövést hallott, amelyeknek vissz­hangja hirtelen végigcsa­pott az erdőn és valahol a hegyekben hält el. A vissz­hang éles volt, mint ami­lyet a lőpor robbanása okoz. Megállapította, hogy vadászpuskából lőttek. Ez a körülmény némileg csök­kentette Angyal ijedtségét: tehát nem az őrök, sem az őrjárat lőtt, amelyek kara­bélyokkal vannak felfegy­verezve. Alighanem egy el­tévedt vadász lehetett. Mindenesetre érdemes volt figyelnie. No persze úgy kell figyelni, hogy csak te láss, téged azonban ne vegyenek észre. Felállt és nesztelenül kilépett az odú­ból. — Hová? — kérdezte tő­le álmosan Knis, s kinyi­totta félszemét. — Levegőzni... — vak- kantotta Angyal és elin­dult a lövés irányába. A szökött banditák ta­nyája azon a helyen volt, ahol a nagy szakadék a völgybe torkollott. Az erdő itt nagyon sűrű, sötét volt, tele áthatolhatatlan bozó­tosokkal. Vadállatok igazi tanyája. A hótól és jégtől itt-ott megszabadult kis pa­tak partján, magas horda­lékon egy óriási vörösfenyő feküdt. Kidőlt, és földes gyökereivel az égre nézett. Fészkében sárgás agyag és kövek látszottak. A dolgos medve annak idején sokat fáradozott e gödör mélyí­tésén. Kidobálta a köveket, szétkaparta az agyagos föl­det és egy mély, kényelmes odút készített magának. Az­tán bizonyára eltávozott vagy elpusztult. Az odú üresen tátongott. De rá­bukkantak a szökött ban­diták és rejtekhelyét ren­deztek be maguknak ben­ne. Ez a hely azért is jó, mert még egy nagyobb tá­bortűz füstje sem látszik ebben a magas erdőben, ha­nem szétoszlik az ágak kö­zött. Ez a körülmény, amint látjuk, igen fontos azok számára, akik bujdo- kolnak az idegen tekintet elől. A banditák már csaknem egy hete éltek a Tomboló folyó völgyében. Nyugatról érkeztek a hóborította he­gyekben való hosszas bo­lyongás után és elhatároz­ták, hogy itt maradnak, ahol sok fa, víz, sőt hal és gyümölcs is van. Volt mindenük: fejsze, kés, tekintélyes élelmiszer­készlet, amelyet a bányá­szok vermeiből szereztek. A gyilkosok egyik napról a másikra éltek, Aludj, egyél, és sétálj az erdőben ... Mi kell még? A jövőről egyi­kük sem beszélt, de nem is beszélhetett még akkor sem, ha ez a kívánsága tá­madt volna. Valahol egy börtön irodáján őrizték a fényképes priuszokat ujj­lenyomataikkal és tevé­kenységük korántsem teljes felsorolásával. Ezeken az írásokon olvashatók az íté­letek is, amelyek elég hosz- szú időre meghatározták jövőjüket: Ferdeszájú An­gyalnak huszonöt évre, Knisnek, Tányérkának és Vörös Lenykának fejenként húsz-húsz esztendőre. De valószínűleg az effajta jö­vendő nem volt éppen ínyükre a banditáknak, s igyekeztek nem is gondolni rá. Egy nap telt el, s a tied volt. Csupán Angyal áb­rándozott olykor, de koránt­sem hangosan. Szeretett volna aranyra bukkanni. Sok-sok aranyra. Feipakol- na belőle, s elindulna ke­letre a kalandorok hajdani ösvényén. Ezek a kalando­rok annak idején a lelőhe­lyekhez csődültek, megtöl­tötték bőrzsákjaikat arany­homokkal és farkasokként sompolyogtak végig a taj- gán. Amikor pedig kijutot­tak a Jeges-tengerhez, a sűrű folyondárok között le­telepedtek a parton, s vár­tak az alkalomra, hogy fel­szedje őket az idegen szi­getek felől érkező csem­pészhajó, vagy az orvhalá­szok bárkája. A tengeren túl gondtalan, félelem nél­küli élet ködlött fel előt­tük. Aranyért ott minden megvásárolható!... E kapzsi álmok csak fo­kozódtak itt ezen a vidé­ken, ahol a madár se jár. Hisz ezt a földet még nem tapodta emberi láb. Hátha sikerül aranylelőhelyre bukkanni? Angyal a folyók partján csatangolt, komor tekintettel vizsgálgatta a kavicsokat és a sziklákat, lehajolt egy-egy csillogó kvarckő után és gyanak­vóan vizslatott körül: nem követik-e társai. A bandában farkastör­vény uralkodott. Amíg elő­nyös számukra egymás tá­mogatása, addig együtt ha­ladnak. De a bűntársak állandóan figyelték egy­mást, készen arra, hogy szükség esetén előkapják késüket és átvágják a má­sik torkát. A félelem a né­ma és zord természettől tartotta még együtt őket. Ez a természet vette kö­rül és tartotta fogságban őket. A banditák féltek tő­le. Négyen mindjárt bát­rabbak voltak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom