Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-20 / 298. szám
i oldal 1968. december 20. péntek Jönnek már haza... RIFORTUTAKOM — Nem nehéz rá példát szerelő és géplakatos is, találni — mondták a já- adnak neki munkát a szak- résnél. — Ahogyan erő- májában. Bolondság volna södnek a téeszek, egyre továbbra is bejárni Kalo- többen kívánkoznak haza csóró ... a faluba... De amit Miskén láthatsz, az egészen A fiatalasszonyt Czar rendkívüli!... Jánosnénak hívják. SzemLássuk hát. melláthatóan jól érzi maMiskét legutóbb, amikor gát a szövetkezet új szá- erre jártam, úgy jellemez- / ték, hogy: ra- S vasz falu. Ezt \ meg hogy ért- j sem? — kérdeztem. — Hát úgy, hogy: rí tóüzemében, ahova be- „szegény téesz, gazdag ta- osztották, gok”. Azt hiszik, van ma- Az üzem különben im- gukhoz való eszük. A kö- pozáns, vadonatúj létesít- zösben csak éppen hogy, meny. Ki hitte volna né- legfeljebb a részest csinál- hány éve, hogy egy köze- ják, a háztájitól meg nem pes termelőszövetkezet sajnálják a munkát, mert ilyet építhet a saját erőire a paprika remekül fizet, támaszkodva? Tágas csar- De majd ráfizetnek hosszú nők, két, összesen több távon... ' mint 60 vagonos magtár. Ne firtassuk most már. — Ha sikerül okosan Más oka is kellett legyen megszerveznünk — mondja annak, hogy nem tudott a az elnök —, iíí egész éven át termelőszövetkezet az ötről lesz munka. Főleg asszo- a hatra vergődni. Különben nyoknak. Nekik a legfon— Ügyes, találékony munkacsapatvezető — mondja róla az elnök. — Akkor hát... — kezdek bosszankodni’ s röviden összefoglalom, amit láttam. — Ügy Igaz! — bólint. — Kialakult egy elfogadható, biztos átlagjövedelem, így nem érdemes eljárni, vállalni a külön élést, T kényelmetlenségeket. Nekünk az a dolgunk, hogy munkát adjunk és tisztességes keresetet. Akkor jól érzik magukat az emberek a faluban is. Miskén jóval több mint száz új belépő bizonyítÖnzetlen szeretettel hatja... Mester László J ó barátaim közé soro- Is állami gondozott volt. lom azt a fiatal diplo- „Kedves öregeit” — mint ő mást, akivel csak olykor mondja —, ma is édes szü- találkozom évközben. Hiva- Ifiként szereti, tiszteli, tésát rendkívüli módon sze_ ö jutott eszembe a na- rető pedagógus, mindig él- pókban, amikor Alpárról, mény hallgatni a munkája* Kerekegyházáról, s a merői szóló beszámolóját, gye más tájairól is megka- Ilyenkör, a karácsonyi ün- pó példákról értesültem. A nepek előtt azonban immár karácsonyi ünnep közeled- néhány éve rendszeresen tén ugyanis valóságos ro- felkeres, s beszélgetésünk ham érte a megye gyámközben rendszerint szégyen- ügyi hatóságait. S a kíván- lösen kérdezi: „Adjon ság egy és ugyanaz: Hadd már valami jó ötletet, mi- vihessék haza az ünnepek- vel kedveskedhetnék az én re, a téli szünidőre a gyer- öregelmnek?” Aztán közö- meknevelő intézetekből a sen fundálgatjuk, mi is len- hosszabb, vagy rövidebb ne a leghasznosabb aján- idő alatt a szívükhöz nőtt dék a szomszédos megyé- gyermeket, hova-tovább ben élő két idős ember- serdülő fiatalt. nek, ifjú barátom hajdani nevelőszüleinek. Mert mint számos mai társa, jó néhány esztendővel ezelőtt ő Czár Jánosné (jobb szélen): Most már itthon is megkeresünk annyit. nem lendültek volna neki úgy az idén, hogy most már szó szerint százával jönnek vissza az emberek a faluba, s kérik a termelő- szövetkezetbe a felvételüket. Előbb az elnököt, Agócs Istvánt keresem. Tavasz óta van itt Jólöltözött szemüveges fiatalember, inkább tanárnak nézném. — Ne én mondjam — mosolyog. — Mondják meg ők maguk, miért jobb most már itthon. Talál itt nem egy hazatértet. Ügy nézem, csendes derűjét nem nekem tartogatta az elnök. Akárkivel találkozunk a továbbiakban, mindenki mosolyogva beszél vele. Egy csokor asszony ül ládákon és dolgozik. Kérdezem az egyiket a szélen. — Untuk már a sok utazgatást — áll meg a kezében a munka. — Az urammal együtt... — Hol dolgoztak? — Kalocsán. Én az Iszk- rában, az uram meg a sa- lakblokkgyárban. A két gyerek meg egész nap a nagyanyjuknál... — Miért nem jöttek előbb haza? — Á!... — legyint. — Az édesanyám tsz-tag, helyette dolgoztam hatvanháromig. Azután jöttek a gyerekek, kellett a pénz, itthon meg nem lehetett keresni. A férjem se dolgozhat mezei munkán, ahhoz beteg. Most már itt is megkeresünk annyit, mint odabenn, s gépesítik a téeszt. A férjem villanytosabb munkaalkalmat teremtenünk. S nekünk is jó, mármint a közösnek, mert nem leszünk kiszolgáltatva az átvevőknek (maguk is megírták ugye az ősszel, hogy mint jártak a mélykútiak a szegedi paprikaüzemmel), s végül: a nyers termék olcsóbb, előkészítve viszont drágábban adhatjuk... Átvisz egy másik üzembe, ahol majoránnát csomagolnak. Mutatja a zsákokat: — Nyugat-Németország- ba megy az áru. összesen két vagonnal küldünk exportra. Tudja mit jelent ez? 1 millió forintot hoz a gazdaságnak! Tágas mezőn hosszú gó- résorok. — Ideiglenes tákolmányok, nagyhirtelen ügyes- kedte össze az építőbrigád, hogy ne penészedjen meg a kukorica. Ki kellett találnunk valamit, mert tavaly 10 mázsás volt az átlagtermés, az idén meg hatvan körül. Itt is egy új belépővel találkozom. Miskei Ferencnek hívják. Évekig Pesten, az építőiparban dolgozott. — Az asszony mindig panaszkodott: már megint nincs pénz, sosincs pénz... Azért kellett Pestre mennem. De meguntam, hogy ő itt, én meg messze. Házas embernek már hiányzik, hogy gondját viseljék. Lestem, mikor jöhetek. Most már megkeresem itt is a kétezret. Nyáron öntözőgépszerelő vagyok, máskor meg „műszaki”. A posta előkészületei a nemzetközi „telefonraodevúkra” Karácsonykor és újévkor nagyobb erőfeszítések árán ugrásszerűen megnövekszik sem képes az igények sze- a nemzetközi magán-tele- rint 17—22 óra között le- fonbeszélgetések száma. A bonyolítani a több ezer Helyközi Távbeszélő Igaz- nemzetközi beszélgetést, gatóság a tapasztalatok Ezért is kérik, hogy ne ra- alapján felkészült a várha- gaszkodjék a közönség az tó forgalom zavartalan le- esti órákhoz. A külföldre bonyolítására, s az átlagos szóló karácsonyi és újévi beszélgetésszámnak meg- telefonbeszélgetések — felelően bejelentette igé- mind az európaiak mind a nyét a tengerentúli beszél- tengerentúliak már most getéseket lebonyolító, kicserélő központnak. A hazai nemzetközi központban az ünnepeken háromszorosára növelik a létszámot. A posta azonban a legmegrendelhetők. (MTI) ’NLf’ert... tessék elhinni, nem is lenne igazi az ünnep, ha a gyerek nem lenne közöttünk! — hangzik az indokolás. Az alpári házaspár meg egyenesen két gyermekért kopogtatott, mert testvérpárt: fiúcskát és kislányt neveltek néhány éven át. A két gyermek jelenleg a megye két egymástól távoleső intézetében van — állandó levelezésben állnak a nevelőszülőkkel. A fiúért elég messzire, Kalocsára kellene menni, s ez külön költség is, holott a nevelőszülők szívben, szeretetben sokkal gazdagabbak, mint anyagiakban. S mégis, csupán a kisfiú utazási költségeihez kértek segítséget. Dicséretére legyen mondva az illetékes gyámhatóságnak, egy-kettőre meg is kapták az utazási utalványt S ha már itt tartunk, hadd említsük meg: a gyámhatóságoknál rendkívül megsokasodott a munka ezekben a napokban. Hiszen a gyermekvédő intézetek nagy számban küldik a megkereséseket, hogy a családi környezetből elkerült kis állami gondozattak — a nevelőszülők kérésére —, ne az intézetben töltsék az ünnepet. Különösen nagy forgalmat kell lebonyolítania a gyermekvédelmi apparátusnak az iskolai szünidő első napján, hogy minden gyermek oda kerüljön, ahová szeretettel hívják, illetve ahová vágyik. Hiszen előbb meg kell állapítani, megfelelőek-e a körülmények a gyermek fogadására. S erre a feladatra — mint azt volt alkalmunk lemérni —, a legteljesebb odaadással készülnek a gyámhatóságok és a gyermekvédelem hivatásos képviselői. ¥ ám, milyen sokféle-*-1 módon lehet készülni a szeretet ünnepére! A gyermekvédelemmel foglalkozóknak, a nevelőszülőknek, s a hajdani nevelteknek egyaránt! Ismét az ifjú, nem is olyan régen még állami gondozottként nevelkedő pedagógus jut eszembe: A „kedves öregeitől” kapott szeretetért szeretettel adózik. S ha akad is ellentétes példa, a kivétel csak erősíti a szabályt: az önzetlenül adott és kapott szeretet hasonlóan kamatozik! P. t. Budapesten lesz a szakszervezeti világkongresszus Csütörtökön Berlinben négynapos tanácskozás után véget ért a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának XVIII. ülésszaka. A záróülésen a küldöttek határozatot fogadtak el, amely megjelöli a Szakszervezeti Világszövetség feladatait a Budapesten 1969. október 17. és 31. között megtartandó VII. Szakszervezeti Világkongresszusig. (MTI) Víz az aluljáróban Városunk egyetlen aluljáró- jában állandóan több-kevesebb a talajvíz. Jómagam naponta többször megyek itt keresztül, ezért módomban áll megfigyelni, hol és mikor gyülemlik fel. A víztorony felőli oldalon nappal kevesebb, éjszaka pedig mindig több fekete latyak borítja az úttestet. Munkaszüneti napok után joggal félünk, mert kerékpárral szinte lehetetlen közlekedni — a víz ilyenkor nagyon magas. Hála az autóbuszvezetők figyelmességének, megkímélik a kerékpárosokat a reggeli hideg zuhanytól, lassan haladnak át ezen az útszakaszon. Rosszabb a helyzet, amióta a fagyok beálltak, a felgyülemlett víz nappal sem tűnik el, mivel időközben megfagy. Még mindig reméljük, hogy az illetékesek a zord időjárás eile* nére, találnak megoldást a víztelenítésre. Dakő János Kecskemét Utasok és csomagok Az utóbbi Időben a 9. sz, AKOV a Kecskemét—Baja útvonalon egy Ikarusz 630-as típusú pótkocsis autóbuszt állított be azzal az elgondolással, hogy az autóbuszon utasokat, a pótkocsiban pedig darabárut szállít. Az elgondolás azért rossz, mert az utas kevés, ugyanakkor a pótkocsit úgy megterhelik, hogy egész úton rángatja az autóbuszt és kényelmetlenné teazi az utazást. Nagyon furcsának találjuk, azt is, hogy helyi járatokhoz jól fűtött kocsikat biztosítanak, 130 kilométeres úthoz viszont olyanokat, amelyekben csak reumát szerezhet az ember. pásztor József Kecskemét Szerkesztői üzenetek Fehér utcai lakos: Névtelen bejelentésekkel nem foglalkozunk. Panaszával, kérjük, jelentkezzen személyesen, vagy pontos címmel ellátott levelet küldjön. N—Y-né: Elbeszélését érdekesnek találtuk. íráskészségét érdemes fejleszteni. Kérjük, Írja meg pontos címét. Újsághír: Idegen nyelvet tanulnak a magyar kutyák. Beszélő kutya Éppen ráfordultam volna az állomáshoz vezető főúttá, mikor összeütköztünk. De alaposan ám. Majd levert a lábamról. — Nem tud vigyázni?! — förmed- tem rá, mert meg is ijedtem csontos tagjai ütésétől. — Nein! — reagált ő haragomra majdhogynem incselkedő hangsúly- lyal. Az idegen szóra megenyhültem. — Ja, persze, ön német. Külföldi! — jegyeztem, meg félig bocsánatkérően, holott még húztam kissé a jobb lábam, amelynek nekiszaladt — Nein! — hallatta az iménti hetyke hangot — Nem német? — csodálkoztam rá. Igaz, csak a mögöttes részeit láthattam, mert kissé előbbre kocogott tőlem. — Nein! — Nein! — hajtogatta öblös hangszínnel. — Hát akkor? — álltam meg egy pillanatra. — Nein! — ismételte csökönyösen. Kezdett az idegeimre menni. Ö ront nekem, s még ő felelget ilyen hányaveti módon. Fejezzük be a társalgást — gondoltam. Még egyszer megkérdeztem. — Hát ha nem német, akkor mi maga? — Nein! — ma- kacskodott, de most már barátságosan függesztette rám a tekintetét. — Eh! Viszlát! — legyintettem rá, s készültem áthúzni a másik oldalra. — Ne, ne, ne! — dörzsölőzött hozzám, szinte nyüszítve. — Ne menjen még. Megmagyarázom — szólt elég tört magyarsággal. S felvilágosított. — Én — vizsla... Vadkuty... vadas- kuty... — Vadászkutya — segítettem ki. — Hova való, hogy ilyen akadozva társalog magyarul? — Virtigli kecskeméti kuty avagyok — erőltette meg jobban a beszélőkéjét. — De mint inteligencs viszlát, ekszkjuz! — vizslát exportálnak dájcslandba. Előbb ám tanulni kell a némöt vezénylőszavakat, mert vizsgáztatnak belőle... Olvashatta a lapokban. — Gratulálok, vizsla koma... De azért magyarul is jobban megtanulhatott volna, ha már idegen nyelvre is ráadta a kutyafejét. Mert csak furcsa... Ö azonban neveletlenül közbeugatott. S a következőket tiszta magyarsággal közölte. — Idehaza nem volt fontos helyesen beszélni tudni. Magamfajta kutya megszokta, hogy kritikus helyzetekben, jobb nem ugatni ... Kifizetődőbb, ha olyankor behúzom, vagy alázatosan csóválom a farkam ... Ugye egy ilyen vadászkutya sokat forgolódik emberek között, s óhatatlanul csiszolódik... Tóth István Válaszol az illetékes Műszaki vezetőnk is segít December 6-1 számban megjelent Talpalás ktsz módra című cikkre válaszolva megjegyezni kívánjuk: Szigeti Ödönné megrendelőnk által javításra behozott bakancs olyan rossz állapotban volt, hogy azon más műveletek elvégzése is szükségessé vált. (Ezt a nálunk alkalmazott munkanorma előírja.) Szövetkezetünk évente 80 ezer pár cipót javít meg. A vállalási árat a hivatalosan felszámítható árakon belül mindig a behozott cipő elhasználtságától függően lehet és kell megállapítani. Jogos panasz esetén ilyen irányú problémával mindenkor szövetkezetünk műszaki vezetőjét kell felkeresni, aki megvizsgálván a panaszt, kellő felvilágosítás után kedvezően Intézte volna el e problémát. Szabó Fereftc ktsz-elnök Nincs már szemét az utcán November 15-1 lapszámunkban Szemét az utcán címmel cikk Jelent meg. Ezzel kapcsolatban vizsgálatot tartottam és megállapítottam, hogy a Mária utca 9. számú házingatlan utcai részéről a gyalogjárdára hullott kb. 20 kg vakolat. A ház tulajdonosát felhívtam, hogy a lehullott törmeléket azonnal takarítsa el. Egyéb szemetet a gyalogjárdán nem találtam.. Gyöngyösi Imre osztályvezető
