Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-15 / 242. szám

1968. október iS. kedd S. oldal Mi történt ké alatt? Tízéves a Duna Fotoklub Beszélgetés egy pedagógus pártalapszervezetről A kecskeméti pedagógu­sok II. számú pártalapszer- vezete kibővített vezetősé­gi ülést tartott a napokban, amelyen a legutóbbi veze­tőségválasztás óta eltelt két évben végzett munkát érté­kelték részletesen. Az alap­szervezet négy tanintézet, a Bányai Júlia és a Katona Józsiéi Gimnázium, a Ber­kes Ferenc Közgazdasági Technikum, a Közgazdasá­gi és Mezőgazdasági Szak- középiskola, illetve a hoz­zájuk tartozó diákotthonok kommunista pedagógusait egyesíti. — Nem befolyásolja kedvezőtlenül az alap­szervezet egységét az, hogy tagjai különböző iskolákban tanítanak? — kérdeztük a titkárt, Barabás Jánost, a Tán­csics Mihály Diákott­hon igazgatóját — A nevelés fó célkitű­zései minden iskolában azonosak, valamennyien a jövő szocialista nemzedé­kének formálásán dolgo­zunk, és ez összehasonlít­hatatlanul erősebben ösz- szetart bennünket, mint amennyire elkülöníthetne az iskolatípusok különböző­sége, amely szakmai prob­léma. Csupán a taggyűlések időpontjának megválasztá­sában okoz gondot olykor, hogy nem egy iskolában tanítunk. Némi áldozatkész­séggel és rugalmassággal ez is könnyedén áthidalha­tó. — Mi volt ctz elmúlt két év legfontosabb fel­adata? — Az iskolareform sike­re érdekében minden eddi­ginél szilárdabb politikai egységre, szorosabb együtt­működésre volt szükség az alapszervezeten és az egyes nevelőtestületeken belül is. Párttagjaink példamutató­an törekedtek az új, kor­szerű módszerek alkalma­zására, igyekeztek ideoló­giai fejlettségüket erősíte­ni, szervezett formában is, a marxizmus—leninizmus esti egyetemén és önképzés útján is. Az elkövetkező időkben arra kell ügyel­nünk elsősorban, hogy ne szálljon alább a lendület, mert a reform szellemével merőben ellentétes a stag­nálás, különösen a kommu­nista pedagógusoknak nem szabad lemondani a neve­léselméleti és oktatási eljá­rások folytonos tökéletesí­téséről. — Miben segítette az alapszervezet az isko­lák vezetőségét? — Szívügyünknek tartot­tuk a hátrányos helyzetű tanulókról való gondosko­dást Minden pártcsoport felmérést készített a maga iskolájában, s ezek tapasz­talatait taggyűlésen beszél­tük meg. A határozat alap­ján történt meg a konkrét segítségnyújtás, a korrepe- tációk és a tanulópárok megszervezése, természete­sen az osztályfőnöki mun­kaközösségekkel egyetér­tésben. Nagy gondot fordí­tottunk a pályaválasztás helyes irányítására is, nem­csak az órákon és a tantes­tületi megbeszéléseken, de a szülői értekezleteken is. Ügy érzem, eredménnyel járt az igyekezet: egyre in­kább képességeiknek és rá­termettségüknek megfelelő­en választanak hivatást az érettségizők, a múlté már a mezőgazdasági pályáktól való általános idegenkedés is. — Milyen a párt- és a KISZ-szervezet kapcsa•> lata? — A pártcsoport-bizalmik és a KISZ-vezető tanárok kifejezetten pártfeladatként kapták meg, hogy rendsze­resen segítsék a KISZ isko­lai végrehajtó bizottságai­nak tevékenységét. Mind­annyian tanácsokat adtunk a KISZ munkatervek elké­szítéséhez, de óvakodtunk attól, hogy gátoljuk a tanu­lók önállóságát. A legtöbb párttagunk örömmel elvál­lalta a KISZ-esek egy-egy politikai körének vezetését. — Volt-e rá lehetőség, hogy a közismerten I kevés szabad idővel rendelkező pedagógus­párttagok a szorosan vett iskolai ügyeken kívül mással is foglal­kozzanak? — Nagy hiba lenne, a szocialista pedagógia alap­elveire cáfolnánk rá, ha csak belső ügyeink kötné­nek le bennünket. Az új gazdasági mechanizmus előkészítése és bevezetése különösen időszerűvé tette, amit egyébként állandó kö­telességünknek érzünk, hogy az ország és szűkebb hazánk gazdasági-társadal­mi problémáit figyelemmel kísérjük. Hathatós támoga­tást kaptunk ehhez a me­gyei és városi pártbizott­ságoktól, tanácsoktól. Igen jó a viszonyunk a másik kecskeméti pedagógus párt- alapszervezettel, amelynek általános iskolai nevelők a tagjai. Többször tartottunk közös pártnapokat, taggyű­léseket, ezekre továbbra is szükség van az oktatás és nevelés folyamatosságának igénye miatt. I — Milyen új feladatok várnak az alapszerve­zetre? — Erre a kérdésre in­kább az új vezetőség len­ne hivatott válaszolni. De akár hoz változást vezető­ségünkben a választás, amelyet a hónap végén tartunk, akár nem, min­denképpen megvalósítjuk régi tervünket; részletesen megvizsgáljuk, mennyire tölti be hivatását egy-egy iskola, különös tekintettel a tagozatos osztályok és a munkára nevelés szem­pontjaira. Sok munkánk lesz a két új tantárggyal is, a honvédelmi ismere­tekkel és a világnézetünk alapjaival, amelyet egye­lőre csak a Bányai Júlia G imnáziumban oktatnak, kísérleti jelleggel. Végül, de nem utolsósorban, a személyes példaadás fon­tosságát említem meg, amely ránk — úgy _is mint kommunistákra, úgy is mint pedagógusokra — két­szeresen kötelező. Szabó János 32. Azitán újabbak ereszkedtek le. A hóesés meggyorsult, a hópelyhek száma megsza­porodott. Aztán bátorságra kaptak és most már mint egy szétszakadt dunyhából a tollpihék, a széllel együtt sűrűn hullottak az ala­csonyan csüngő szürke fel­hőkből. Béköszöntött az igazi tél, s alig egy óra múlva a köveket, a hegye­ket, a völgyeket vastag hó­takaró borította. Vastag hó_ takaró, tehát újabb nehéz­ségek. újabb akadályok. VIII. FEJEZET. AZ ARANYVÖLGY. — SZPERANSZKIJ BARLANGJA Kora reggel a kutatók a patak mentén délkeletnek indultak. Itt valahogy vi­dámabbak voltak, mint a hegyek között. Hol itt, hol ott találkoztak facsoportok­kal: nemcsak a téli mezíte­lenségükben komoran bó­biskoló vörösfenyők kerül­tek útjukba, hanem széles lombú nyárfák, alacsony füzek, s fehér és vörös szí­nű fűabükkök is. Érezni le­hetett az életet, amely a korai hótakaró alatt kissé elcsendesedett. Kitisztult az idő. Minde­nütt csillogó hó feküdt, de vékony volt és könnyű, úgyhogy a lovak simán hozzájutottak a fűhöz, ha patájukkal szétkaparták a vékony hóréteget. A mér­sékelt hideg frissítőleg ha­tott. A szélcsendes völgy napfényben fürdött. A ter­mészet látványa emelte az emberek hangulatát és ku­tatóink égtek a vágytól, hogy mielőbb rábukkan­janak az értékes kincsre, amelyet egykor Szperansz- kij és társa fedezett fel. A csoport két részre osz­lott. mert attól féltek, hogy elvétik a hasadékot, amely­be huszonhat évvel azelőtt a két vándor befordult a völgyből. A málhát szállí­tó karaván a patak part­ján haladt, Hvataj-Muha, Orocsko és Pétya a lovak­kal maradtak. A többiek lóháton elvágtattak a völgy széléhez és azokkal párhu­zamosan a meredek oldalú, zord vulkánkúpok mellett folytatták útjukat. Ide a völgybe szinte minden ki­lométer után keskeny ha- sadékofc, repedések szalad­tak le, sőt még széles, er- dős. horhosok is, amelyek­ben apró erek siettek le a völgybe. Uszkov és Fiszun minden ilyen kis patak mellett megállt és gumi­csizmájukban sokáig mász­káltak a sekély vízben. Vizsgálták a medret és a köveket. A geológus helye­sen okoskodott: ha a pa­tak felső folyásánál érc fek­szik, álékor a torkolatában okvetlenül kell lenni belő­le. Ezért vizsgálta oly ala­posan valamennyi mellékág medrét abban a remény­ben, hogy legalább az arany nyomát felfedezi. Éjszakára egy hasadék bejáratánál vertek tanyát. A kutatók előtt keskeny völgy húzódott, amelyet alig borított növényzet. A völgy alján patak csobo­gott. Kristálytiszta hegyi víz. A vándorok elalvás Tízéves jubileumát ün-1 vánosság emellett tömeg- nepli a Bajai Duna Foto- nevelő tényező. Az ország klub. Ilyenkor egy amatőr művészeti társaság évfor­dulóján többnyire mélta­tást illik írni, s ezt mun­kásságuk színvonalával a bajai amatőr fötösök meg is érdemelnék. Legyen ez a megemlékezés mégis rendhagyó: ezúttal a klub politikai eredményeit te­gyük mérlegre. Kétségtelen, számok is tartoznak ehhez a tíz év­hez, s ezeket le kell írni: a klub általában félszáz főnyi tagsága eddig 45 kül­földi leállításon vett részt, összesen hatvan képpel. Ezek között olyan mesz- sze világvárosok fototár- latain is, mint Buenos Ai­res. Idehaza szinte az or­szág valamennyi fotókiál­lításán szerepel a Duna Fotoklub tagjainak egy­két alkotása. A számok mögött meg­határozhatatlan értékű kultúrpolitikai haszon rej­lik. Mert minden művé­szet akkor kezd igazán élni, ha közönsége van. S a klub megalakításával a bajai amatőr fotosok nem­csak egymást segítették, nemcsak kollektív műhely­munkájuk révén fejlesztet­ték technikájukat, művé­szi látásmódjukat, hanem közönséget is szereztek. Ebből pedig nyilvánvalóan következett, hogy hatot­tak a közönségre. A nyil­vánosság ereje éltet min­den művészetet, így a fo­tóművészetet is. S a nyil­legkülönbözőbb tárlatain adtak néhány szép alko­tást a bajai ak ahhoz a nagy munkához, amivel a közönség vizuális kultúrá­ját nevelni lehet. A jubileum alkalmából meg kell emlékezni a me­cénásokról is ezúttal a Ba­jai Városi Tanácsról és a József Attila Művelődési Házról. Hiszen a városi ta­nácstól kapott évi öt, utóbb tízezer forintos tá­mogatás, s a művelődési házban talált, a hétköznapi fotoséletet lehetővé tevő otthon nélkül nehezen ér­ték volna el sikereiket. F. D. A Tv negyedik negyedéve Elöljáróban egy kis számvetés. Ez év harmadik negyedében hazánkban 27 ezerrel gyarapodott a te­levízió-előfizetők tábora, jelenleg 1 302 342 televízió­tulajdonost tartanak nyil­ván. Hét postaigazgatóság van az országban. Nem ér­dektelen, hogy a legtöbb előfizető a budapesti igaz­gatóságon jelentkezett, utá­na következik a Budapest- vidéki, majd hatodiknak a Szegedi Postaigazgatóság, amelyhez megyénk is tar­tozik. A szegedi igazgató­ság területén 3200 televízió engedélyt adtak ki júni­us, július, augusztus fo­lyamán. Hogy ebből a számból Bács-Kiskun me­gyére mennyi jut, azt pil­lanatnyilag nem tudjuk megállapítani. Annyi azon­ban bizonyos: utolsó előtti helyünket a rangsorban an­nak köszönhetjük, hogy az Vietnam! Ifjúság! küldöttség érkezett hazánkba vül ellátogat vidékre is. A vendégeket hétfőn a KÍSZ Központi Bizottságá­nak székházában fogadta Méhes Lajos, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára. Á találkozón meg­beszéléseket folytattak a két __ifjúsági szövetség e gyüttműködésének idősze­rű kérdéseiről, a magyar fiatalok szolidaritási akció­iról. (MTÍ) A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Közpon­ti Bizottságának meghívá­sára hazánkba érkezett a Vietnami Dolgozó Ifjúság Szövetségének delegációja. A küldöttség, amelynek Vu Guang, a Vietnami Dolgo­zó Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottságának el­ső titkára a vezetője, né­hány napot tölt Magyaror­szágon, s Budapesten kí­élőtt mágeigyszer utoljára végignézték a maguk mö­gött hagyott völgyön és álomra hajtották fejüket. Döntő fontosságú napra ébredték. Kora reggel a csoport útnak indult. „Is­mét kezdődtek a sziklás szakadékok, ritkás ligetek, nehéz átjárók, esténként fájt a megkínzott lábunk, a hátunk, egész testünk, az ember legszívesebben le­dobna magáról mindent és a hóra feküdne, hogy töb­bé fel se keljen ...” Mint­ha semmi sem változott volna negyed század alatt ebben a keskeny hegyi szo­rosban. Ugyanazok a sötét hegyek vették körül min­den oldalról, súlyos, hideg karjukba 6zöHtva a völ­gyet. Sebesen szaladt a kö­vek között a víz, pajkosan dalolva. Simára csiszolt ka­vics bélelte a patak med­rét, s még ott is áttetsző volt és közszemlére tette ki medrének titkait, ahol mély volt a víz. Uszkov a parton haladt. Olykor belegázolt a víz­be, türelmetlenül kimar­kolt a homokból, s Bo­risz gyorsan átmosta a próbát. — Nyomok! Néhány szemcse...-— Gyerünk tovább! — mondta Uszkov csalódot­tan. Néhány perc múlva is­mét megálltak. — Üjabb nyomok. Egy aranyrög. Borsónagyságú. — Mutasd ... Hm ... Gyengén van csiszolva: látszik nemrég hozhatta a víz... Gyerünk tovább! Ljubimov messze előre lovagolt. A szakadék ide- oda kanyarodott, hol jobb­ra, hol balra, közben ál­landóan és észrevehetően emelkedett. Am egy bizo­nyos pont után megszűnt az emelkedés. A völgy ki- szélesedett, a hegyek hát­ráltak és most zordan, s éberen álltak mindkét ol­dalon. A patak már nem szilajkodott. Lassan csor­dogált, mintha vize telje­sen megállt volna. Űjabb próbák és pró­bák ... Borisz guggolt és óvatosan forgatta a tek- nőt, előre-hátra, jobbra- balra, előre-hátra, jobbra- balra. A fateknőt megtöl­ti kőzettel, vizet önt rá, aztán rázni kezdi: a nehéz érc leülepszik az aljára, a könnyű anyagok kicsapód­nak. A homokot, az apró kavicsot lassan kimossa a víz a teknőből, s az alján csak a nehéz ércszemek maradnak. Egyszer csak Borisz fel­kiáltott : (Folytatjuk.) igazgatósághoz tartozó mindhárom megye — Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyék —, la­kosságának jelentős része még tanyán lakik. Mindezeket az adatokat azon a sajtótájékoztatón kaptuk, amelyen a televí­zió utolsó negyedévi prog­ramját ismertették. Magá­nak a programnak puszta felsorolása tekintélyes he­lyet venne igénybe és er­re nincs is szükség, hiszen azt hétről hétre közöljük. Kitérünk inkább ehelyett néhány érdekességre, vál­tozásra, műsorbővítésre, amelyet a negyedik ne­gyedévi terv tartalmaz. Természetes, hogy a televízió műsoraiban is el­ső helyen szerepel a ju­bileumi évfordulókra való felkészülés. Ennek megfe­lelően állították össze mű, soraikat, amelyekben do­kumentumfilmek éppúgy szerepelnek, mint külön er­re az alkalomra összeállí­tott irodalmi műsorok. A korabeli írók mellett meg­szólalnak mai irodalmunk jeles képviselői is az őszi­rózsás forradalomról, a KMP megalakulásáról, a Tanácsköztársaság megala­kulásának jubileumára va­ló előkészületekről. Az egyes műsorszámok mellett a Tv-híradó is állandóan napirenden tartja az évfor­dulók megünneplését. Sokat vitatott műsorfaj­tája a televíziónak a szó­rakoztató műsor. Ezen — figyelembe véve a jogos kifogásokat —, úgy igyek­szik segíteni a Tv vezető­sége, hogy több és az ed­digieknél nívósabb, tartal­masabb filmeket, színielő­adásokat, kabarédarabokat tűz műsorára a jövőben. Jelentős lépést tesz­nek előre az ismeretter­jesztő tevékenységben, öt­részes kémiasorozat indul, négy előadásban foglalkoz­nak a biológiával, s a Tu­dósklub vitái is újabb té­mákkal bővülnek. Újdon­ság: fotoiskola indul kez­dőknek a televízióban. Még két érdekességet említünk meg. Az idén megrendezik a Tv kará­csonyát. A műsor az álla­mi gondozott gyermekek­nek szól majd, és ez alka­lommal a Televízió adomá­nyozási akciót indít a gyermekgondozó intézetek javára. Az adományok le­hetnek: felszerelési tár­gyak, játékok, édesség. Ru­haneműt és pénzt nem fo­gadnak el. ígéret hangzott el a saj­tótájékoztatón arra is, hogy a szilveszteri műsor, ame­lyet az óév utolsó két órá­jában sugároz a televízió, felülmúlja majd az eddi­gieket. A műsor nyilvános felvételei már folynak. Hogy milyen eredménnyel, majd meglátjuk — szil­veszterkor. B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom