Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-06 / 55. szám

'. o*dal 1968. március 6, szerda T udósítás a konzultatív találkozóról A kommunista és mun­káspártok konzultatív ta­lálkozóján — mint lapunk keddi számában beszámol­tunk róla — tovább foly­tatódtak a vasárnapi ta­nácskozási szünet után a kommunista és munkáspár­tok küldötteinek felszóla­lásai. A hétfői ülésen egyebek között felszólalt Ausztrália, Jordánia, Tunézia kommu­nista pártjának küldötte. A küldöttek meghallgatták S. A. Dangénak, az Indiai Kommunista Párt elnöké­nek hozzászólását. Szólásra jelentkezett San Marino, Izrael, Belgium kommunis­ta pártjának delegátusa és a késő esti órákban ke­rült sor a Bolíviai Kom­munista Párt képviselőjé­nek felszólalására. A küldöttek egybehang­zóan hangsúlyozták, hogy napjaink legfőbb nemzetkö­zi problémája az imperia­lizmus agresszív tevékeny­ségének kiszélesedése. Ez­zel kapcsolatban egyetér­tettek azokkal az elgondo­lásokkal, melyek szerint a kommunista és munkáspár­tok idén megrendezendő nagy találkozójának leg­főbb témája az imperializ­mus elleni egybehangolt harc taktikájának és stra­tégiájának meghatározása. Ezzel kapcsolatban Clau­de Jones, az ausztrál kül ööttség vezetője megállapí­totta, hogy az együttműkö­désre való törekvés a kö­zös ellenség ellen rendkí­vül erős minden pártban, ‘•-beleértve azokat is, me­lyeknek kételyeik voltak és haboztak a nemzetközi gytálálkozóval kapcsolatban. Az értekezlet célkitűzései közül legfontosabbnak ítél­te annak meghatározását, milyen szerepük van a kommunista és munkás­pártok, valamint az összes demokratikus erők egysé­gének az imperializmus el­leni és a békéért folyó harcban. Ezt a gondolatot egészítette ki Fouad Nas- sarnak, a Jordániái KP fő­titkárának megállapítása, mely szerint a nemzetközi kommunista mozgalom egy­sége, valamint a szocialista országok szolidaritása ma | inár nemcsak a kommunis­tákat érintő probléma, ha­nem érdeke korunk összes antiimperialista erőinek, mindazon erőknek, melyek reszt vesznek az imperia­lizmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni harcban. Ma ezek az erők — mondotta Nassar elvtárs — tudatában vannak an­nak, hogy eme egység hiá­nya, vagy gyengesége fel­bátorítja az imperialistákat és lehetőséget teremt szá­mukra, hogy egyre inkább kiterjesszék agressziójukat. Mohamed Harmel, Tuné­ziai KP Központi Bizottsá­gának titkára az afrikai és arab országok helyzetére mutatott rá az imperializ­mussal folytatott harc idő­szakában. Az imperialisták minden módon meg akar­ják akadályozni a fejlődő országokat abban, hogy to­vább haladjanak a megerő­södés útján. A harmadk világ ellen intézett impe­rialista támadás szerves ré­sze az imperializmus glo­bális stratégiájának, mely- lyel szembe kell állítani a forradalmi erők, a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom egységfront­ját. San Marino Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának küldötte, Agosiino Giacomini saját hazája pél­dáját említette az imperia­lizmus agresszív tevékeny­ségének példájaként. En­nek a béke és demokrácia elleni támadásnak esett ál­dozatul 1957-ben a San Marino-i Köztársaság szu­verenitása is. A népi kor­mány ellen elkövetett ál­lamcsíny a reakciósok és az amerikai imperialisták biztatására és segítségével zajlott le az országban — állapította meg Giacomini elvtárs. Éppen ezért fontos az egyes országok népei ha­ladó erőinek kérlelhetetlen harcot kell vívnia a világ csendőrének, az Amerikai Egyesült Államoknak re­akciós stratégiája ellen. Rá­mutatott a Kína, Kuba, Kambodzsa és Laosz, vala­mint a Korea elleni pro­vokációk veszélyességére, a béke szempontjából. Nem kisebb veszélyt rejt magá­ban a revansizmus felúj u- lása a Német Szövet­ségi Köztársaságban, mert ez állandó fenyegetést je­lent az európai békére. A küldöttek egyértelműen állást foglaltak az idén év végére tervezendő nagy ta­nácskozás összehívásának fontosságáról. Támogatta a tanácskozás összehívását David Khenin, az Izraeli KP Politikai Bizottságának tagja is. Javasolta, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségét és az i960 óta alakult többi testvérpárto­kat is hívják meg a tanács­kozásra és vonják be őket a további előkészületekbe. A felszólaló hangsúlyozta, hogy Izraelnek érdeke az arab népekkel kötendő szö­vetség az imperializmussal szemben —, nem pedig az, hogy az imperializmussal szövetkezzen az arab nem­zeti felszabadító mozgalom­mal szemben. Jean Terfve, a Belga KP Politikai Bi­zottságának tagja az össze­hívandó tanácskozás célját az alábbiakban jelölte meg: 1. A világhelyzetben 1960 óta bekövetkezett változá­sok elemzése, hogy a táv­lati feladatokat meg lehes­sen határozni 2.; A kom­munista és haladó erők összehangolt akciótervének kidolgozása a béke megőr­zésére és a haladás előse­gítésére a szocializmus irá­nyában. Hangsúlyozta a küldött, hogy pártja támo­gatja az imperialistaellenes erők nagy világtalálkozó­jának előkészítését Hasonló szellemben szó­laltak fel az előbb említett többi küldöttek is a kon­zultatív tanácskozást kö­vető nagy értekezlet napi­rendjéről, illetve a tanács­kozás előkészítésével kap­csolatos kérdésekről. A keddi ülésen felszólalt a Perui Kommunista Párt, a Paraguayi Kommunista Párt képviselője, Dzselil Dzsandzsal, az Iraki Kom­munista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, Ruben Dario Souza, a Panamai Néppárt főtitkára, Eduardo Gallegas Mancera, a Vene­zuelai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja. a Központi Bizottság titkára. Tűz alatt a „legbiztosabb támaszpont »7 Miért sürgős Johnsonnak a réz-sztrájk megszüntetése WASHINGTON (MTI) Johnson amerikai elnök a Fehér Házban fogadta négy amerikai réztermelő vállalat és 26 szakszervezet képviselőit, hogy közvetít­sen közöttük. Az Egyesült Államok rézbányászatát már hét hónapja megbé­nítja 60 000 munkás sztrájkja. A sztrájk 22 ál­lamra terjed ki. Johnson arra szólította fel a szembenálló feleket. hogy „éjjel-nappal szünte­lenül tárgyaljanak”. A nagy vállalatok azonban nem akarnak tanácskozni a szakszervezetekkel, ha­nem csak helyi szinten hajlandók a bérkövetelé­sekről tárgyalni. Johnson elnök azzal ér­velt, hogy a sztrájk aka­dályozza a fegyverkezéshez annyira fontos réz termelé­sét és ily módon az ameri­kaiak vietnami háborúját. SAIGON (MTI) Nincs többé biztos pont az amerikaiak számára Dél­Vietnamban — ez tűnik ki a kedd reggeli amerikai hadijelentésből, amely be­számol arról, hogy a haj­nali órákban a dél-vietnam. partizánok tűz alá vették a „legbiztosabb” amerikai tá­maszpontot a Cam Ranh- öbölben. A támaszpont Sai­gontól 280 északkeletre fekszik és mindeddig elérhetetlennel tekintették a partizántüzér­ség számára. Az amerikai hadi jelentés szerint 60 mii liméteres aknák csaptak be a támaszpont különálló re­pülőterére és egyes meg nem erősített hírek szerint 122 milliméteres rakéta robbant a támaszpont fő­hadiszállásának építmé­nyeinél. Cam Ranh volt ed dig az egyedüli olyan tá maszpont, amelyet nem éri kilométerre [ partizántámadás: két viet­nami villámlátogatás során Johnson amerikai elnök is itt szállt le néhány órára. Közel-keleti helyzetkép KAIRÓ. (MTI) Az egyiptomi lapok ked­den közölték, hogy szaba­don bocsátottak 61 diákot, akiket a múlt heti tünte­tések alkalmával tartóztat­tak le. Nasszer elnök va­sárnap a heluani gyűlésen tartott beszéde után adott utasítást a diákok szaba­don bocsátására. A munká­sok és a diákok azért tün­tettek, mert túlságosan enyhének tartották a kai­rói perben hozott ítélete­ket. A kormány a tünte­téseket betiltotta és feb­ruár 25-én öt egyetemet bezáratott. Az A1 Ahram szerint az egyetemeket szombaton ismét megnyit­ják. BEJRŰT Az El Fatah gerillaszer­vezet közölte, hogy az iz­raeliek által megszállt te­rületeken az elmúlt 24 órá­ban súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. Je­ruzsálemben, Nabluszban, Ramallahban és Gazában rajtaütöttek izraeli katonai objektumokon, Nyugat-Jor- dániában egy izraeli he­likoptert lelőttek. Feszültség Kiesinger és Brandt között A Süddeutsche Zeitung kedden feltűnő tálalásban arról ír, hogy Kiesinger és Brandt között komoly konfliktus körvonalai raj­zolódnak ki. Ennek fő oka a keleti politika. Kiesinger visszadobott két válasz­tervezetet az erőszakról való lemondás kérdéséről, amelyet a külügyminiszté­rium dolgozott ki, s ame­lyet a szovjet kormányhoz már régen el kellett volna juttatni. A kancellár ezen­kívül megvétózta Brandt jelöltjének, a szociálde­mokrata Amoldnak belg­rádi nagykövetté való ki­nevezését. A nemzetközi sajtóközpont mérlege: Több mini11300 felex- és telefonbeszélgetés külfölddel A hétfő délutáni — bát­ran mondhatjuk — nor. stop jellegű sajtókonferen­cia-sorozat után a keddi nap már lényegesen csen­desebb, nyugalmasabb volt a tudósítók, rádió- és tele­vízióriporterek főhadiszál­lásán, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában berendezett nemzetközi sajtóközpont­ban. így azután mód nyí­lott a konzultatív találko­zóval kapcsolatos különbö­ző adatok összesítésére. A statisztikából kitűnik, hogy március 4-ig a telexgépeket a különféle hírügynöksé­gekkel, külföldi lapokkal lebonyolított beszélgetések­re több mint 700 alkalom­mal vették igénybe. Leg­többször Japánba telexez- tek, ezenkívül az angol Reuter, illetve az amerikai hírügynökségek használták leggyakrabban a telex­gépeket Az interurbán telefon- forgalom méreteire jellem­ző, hogy egy hét alatt ösz- szesen 5C8 külföldi hívást kezdeményeztek a sajtó- központ postahivatalából, ahová viszont 102 hívás fu­tott be öt világrész orszá­gaiból. Ha a perceket ösz- szeadjuk, kiderül: 90 órát beszéltek a tudósítók. Kü­lönösen nagy számú be­szélgetést folytattak a nyu­gatnémet, az olasz, az an­gol, a francia, a csehszlo­vák és az NDK-beli újság­írók. Az alkalmi televíziós stúdióból 32 élő adást köz­vetítettek külföldre: Cseh­szlovákiába, a Szovjet­unióba, a Német Demok­ratikus Köztársaságba, Ju­goszláviába, Olaszországba. Ausztriába és Franciaor­szágba. E tekintetben az NDK a listavezető, utána a Szovjetunió, illetve Cseh­szlovákia következik a leg­több élő adással. A kül­földről érkezett tv-sek ezenkívül 24 esetben kér­tek filmforgatásra stábot magyar kollégáiktól. A magyar televízió 15 alka­lommal sugárzott interjút, illetve adott tudósítást saj­tótájékoztatókról. összegezve a budapesti konzultatív találkozó egyéb tapasztalatait: ami a nem­zetközt sajtóközpontot ille­ti, örömmel állapíthatjuk meg, hogy példaszerű együttműködés alakult ki a külföldi és a magyar új­ságírók között, s lépten- nyomon felfigyelhetett az ember arra, hogy bár az idegen nyelvet nem min­denki beszélte tökéletesen, különösen a külföldi kollé­gák a magyart —, mégis a legtöbb esetben sikerült megérteniük egymást, s teljesíteni az akkor éppen időszerű kívánságokat. V. T. A lap szerint Kiesinger­nek az az álláspontja, hogy a Szovjetunió még nem kész érdemi tárgyalások folytatására az NSZK-val. Brandt viszont azt tartja, hogy elérkezett az ideje az őszinte eszmecserének. A kancellár magának akarja fenntartani a döntés jogát, s ezt megígérte pártjának, amelynek sok politikusa gyanakodva figyeli Brandt működését. Az allnesbachi demosz- kópiai intézet által végre­hajtott legutóbbi közvéle­ménykutatás alkalmával megkérdezettek 60 százalé­ka nem tartaná Kiesingert árulónak, ha elismerné az NDK-t és lemondana az Odera—Neisse határon túl fekvő területekről. Hatvan­két százalék „örökre elve­szettnek” tekinti a „keleti területet” és 76 százalék szeretné, ha Kiesinger ta­lálkozna Stoph-al. A többi harci jelentés is a partizánok élénk aktivi­tásáról számol be. A kedd hajnali órákban a deltavi­dék öt nagyvárosának ka­tonai berendezéseit ágyúz- ták a szabadságharcosok. Saigon körzetében két ösz- szecsapásra került sor az amerikaiak és a partizánok között. Harcokra került sor Közép-Vietnamban is, to­vább tart az amerikaiak számára a feszült várako­zás a bekerített Khe Sanh-i támaszponton. Smithnek nincs angol útlevele WASHINGTON (MTI) Ian Smith, a rhodesiai fehértelepesek miniszter- elnöke nem kapott beuta­zási engedélyt az Egyesült Államokba. A miniszter- elnököt a virginiai egyetem diákjai hívták meg, beuta­zási vízumkérelmét azon­ban az amerikai hatóságok elutasították, arra hivat­kozva, hogy Smith nem rendelkezik érvényes angol útlevéllel, márpedig az Egyesült Államok nem is­meri el a Smith-rendszert, tehát nem ismerheti el a rhodesiai hatóságok által kiadott útlevelet sem. Leiárt a „kímélet éve” DAR ES.J3ALAAM (MTI) Egy évvel ezelőtt hirdet­ték meg Tanzániában az arushai nyilatkozatot, amelynek célja, hogy a szo­cialista útra vezesse az or­szágot. A nyilatkozat ér­telmében szocalizmust épí­teni csak olyan vezetőkkel lehet, akik egyszer s min­denkorra szakítanak a ka­pitalista és feudális kizsák­mányolás gyakorlatával. Ennek biztosítása végett a nyilatkozat egyebek között előírja, hogy nem lehet ve­zető az, aki két vagy több fizetést vesz fel, bérházai vannak, vagy kapitalista vállalkozás részvényese. Az ilyesfajta kölöncöktől való fájdalommentes megszaba­dulás céljából Nyerere el­nök és a parlament egy évet adott a “vezető pozí­ciókban levőknek. A „kí­mélet éve” március 5-én járt le. Tanzánia közvéle­ménye érthető érdeklődés­sel várja, hogy az ország jelenlegi vezetői közül hány szakít a politikával saját jóléte és a kizsákmányolás érdekében. Véres verekedés egy amerikai választási gyűlésen OMAHA. (MTI) George Wallace volt ala- bamai kormányzó, aki „harmadik párti jelölt­ként” akar indulni az idei amerikai elnökválasztáso­kon, hétfőn este a Neb­raska állambeli Omahában tartott kortesbeszédet A választási gyűlés azon­ban véres verekedésbe tor­kollott. A városháza ter­mében ötvenegynéhány né­I ger is egybegyfllt. de je­lenlétük Wallace híveinek egyáltalán nem tetszett. A kivezényelt rendőrök a te­rem hátsó sarkába tusz­kolták a négereket, mire verekedés robbant ki. A négerek letépték a terem falára akasztott zászlókat és dobálni kezdték Walla- Cet. A fajüldözők székeket ragadtak fel és a négerek közé vágták. Szerteszét re­pültek a dulakodásban a televíziós kamerák is és tíz percen belül az egész ter­met törmelék borította el. Igen sok néger megsebe­sült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom