Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-02 / 27. szám
1968. február Z, péntek 5. oldal Honismeret = hazaszeretet Bak Júlia foktői kislány, a Kalocsai I. István Gim názium Ill/a osztályának növendéke. Hasonló korú társai közül a honismereti munka iránti lelkes érdeklődése, abban való részvétele és az eddig elért szép eredmények emelik ki. A legjobbak közt — Kuczi Károly, iskolánk tanára hívta életre mintegy két esztendeje a honismereti szakkört — mondja Jutka. — Azóta az ország egyik legeredményesebben dolgozó közösségévé vált a miénk. Ezt nem én mondom — mosolyog szerényen —, de ékesen bizonyítja az a 30 aranyérem, amelyet az elmúlt évben a Gyulai Ifjúsági Napokról hoztak haza iskolánk növendékei; honismereti dolgozataikkal a szakköri tagok, bemutatójával pedig a népi tánccsoport. A tíz aranyérem ecrvike Bak Júliáé. Mivel érdemelte ki? — Falum közös gazdaságának, a foktői Béke Tsz- nek a történetét dolgoztam fel, az alakulástól napjainkig. Sokan úgy gondolhatják, hogy nem volt nehéz a dolgom, hiszen édesapám a szövetkezet elnöke. Pedig ennek ellenére sok utánajárásba került, amíg az alapító tagokkal szót váltva, s az első korszak ma már ereklyeszámba menő írásos anyagát felkutatva, sikerült elkészítenem a díjnyertes tanulmányt. A néplélek ifjú búvárai A szakköri tagok mindegyike igyekszik magát a honismereti munka valamelyik ágában „szakértővé” képezni. Van, aki a ragadványneveket gyűjti, másikuk a népi hímzések, festés szakavatott ismerője. Jutkát témája megválasztásában nem csupán lokálpatriotizmusa vezérelte, hanem jórészt az is, hogy — mint mondja — Foktő folklórban, néphagyományokban, viseletben meglehetősen szegény. — Büszke és boldog voltam, amikor hosszas „nyomozó munka” után végre kezembe került a tsz első vetésterve, vagy az egykori hiteligénylések. Több okmányról fotókópiát készítettünk, s ezeket csatoltam a dolgozathoz. Napjainkhoz közeledve már könnyebb volt a dolgom, hiszen jóval több írásos anyag állt rendelkezésre. A legutóbbi évek fejlődését több grafikonon ábrázoltam. Jó pár éjszakám ráment, de meg érte! Emlékek és tervek Csillogó szemmel beszél a tavalyi nyár nagy élményéről, a Nógrád megyei honismereti táborozásról. Négyen voltak ott Bács megyeiek és nemcsak az ország más tájainak ifjú honismerőivel” cserélhették ki tapasztalataikat, hanem számos szakelőadást is hallgattak a gyűjtőmunka módszereiről. — A legújabb témám: a hagyományos paraszti gazdálkodás Foktőn. Könyvtári búvárkodással kezdem a felkészülést, á4 tanulmányozom előzőleg az e témával kapcsolatos szakirodalmat. Azután kezdődhet a „házalás”, a bekopogtatás falum lakóihoz. Ismerni és szeretni... Azt, hogy a honismeretnek mi a haszna, a jelentősége, az „aranyérmes” sokoldalúan összegezi: — Megtanultam becsülni a néprajzkutatók munkáját. Ha én két évtizedre visszatekintve is csak nehezen boldogultam, mekkora feladat lehet száz és ezer évek távlatában kutatni! A honismereti munkának kettős a haszna: a szerzett megannyi ismereten, tudáson túl — emberközelbe is hoz. Megtanít bánni az emberekkel, akiknek öröme, gondja a témánk tulajdonképpeni „nyersanyaga”. De légióként hazaszeretetre nevel. Hiszen népünket megismerni annyi, mint szeretni is. Soha nem felejteni el a számomra akkor még ismeretlen nógrádi bányavidéken tett gyűjtő kőrútunkat. Én a bányászok lakásproblémáit vizsgáltam. Sorsokkal, emberekkel ismerkedtem, s kötöttem így maradandó barátságokat. Őszinte lelkesedés hevíti a hangját. S úgy érzem: amit Bak Júlia és társai honismereti gyűjtőmunkájuk hétköznapjaiban átélnek, tanulnak és tapasztalnak — az felér egy aranyéremmel! ' Jóba Tibor Ötmillió néző Javult a falusi műsor — 42 új film márciusig Megyénk filmszínházainak üzemvezetői a napokban több, tájegységenként tartott termelési tanácskozáson értékelték a múlt év eredményeit. Vécsy Györgyöt, a Bács megyei Moziüzemi Vállalat vezetőjét kerestük meg, hogy tájékoztassa olvasóinkat a taA Szerelmem Hirosima című film főszereplőjét, Emanuelle Rivát most új filmben láthatja a közönség. Képünk a Kereskedelmi kockázatok című film párizsi premierjén készült. megyei ossznácskozások képéről. — 34 ezer előadásunkat 5 millió néző tekintette meg, 19 millió forint volt a jegybevételünk. A vállalat tehát valamivel száz százalék fölött teljesítette az évi tervet. — Az előző évekhez képest nálunk is csökkent a nézőszám? — Csökkent, de egészen minimálisan. A nézőszám országos átlaga egy év alatt 6,8 százalékkal esett vissza a televízió konkurrens hatása miatt. Bács megyében alig érzékelhető az érdeklődés lanyhulása. — Mivel magyarázható ez az örvendetes eltérés? — Elsősorban a műsor- politikai osztály jó munkáját és a szervezést dicséri, összes nézőink négy százaléka különböző bérleti akcióknak, és szervezésben újításoknak köszönhető. A Nagy Októberi Forradalom jubileumára hirdetett 5 részes szovjet sorozatunkra 22 ezer felnőtt és 11 ezer diák váltott bérletet, a spontán jegyváltók száma pedig megháromszorozta a nézőszámot Különös gondot fordítottunk az ifjúsági előadásokra, 1000 terven felüli vetítést tartottunk a tanulóknak. — Milyen filmek aratták a legnagyobb sikert? — Az abszolút nézőszár mot tekintve természetesen a kalandfilm és a krimi a sláger. De figyelemre méltó, hogy míg a múlt évben forgalmazott 165 film átlagos látogatói kihasználtsága 52 és fél százalékos, a politikailag és Csendélet a háziasszony asztalán Kiskőrösön jártam a minap, az MHSZ egyik köny- nyűbúvárának lakásán. Az ügy, amiért mentem nem fontos, inkább a lakásban látott kép kívánkozik papírra. Megpróbálom felvázolni. Az asztalon nyitott könyv, nem is egy, hanem kettő. Egyikből ellesem: az 1437-es paraszt- felkelés, Budai Nagy Antal stb. Tankönyv tehát. A másikban: receptek, a fokhagymás rostélyos készítése. Arrébb, egy kisasztalon mestermívű kézimunka, szinte meleg rajta a fonal a háziasszony kezének érintésétől. — Most készülök vizsgára, második gimnáziumba járok — így az asszonyka. — Nemsokára hazajön a férjem, ebédet főzök neki. Rostélyost persze. És a kézimunka? Igen: ha a tanulásban elfáradok, akkor előveszem. Pihenésnek. A konyhából beszökik a rostélyos illata, a rádióból halk szonáta árad. Kedves kis csendélet. És mennyi mozgás, szorgalom van benne! A tevékenység szimbólumát festeném így... B. J, esztétikailag értékes filmeké 5 százalékkal magasabb. — A falusi filmszínházak műsorára egy időben sokat panaszkodtak a nézők. — Mechanikus volt a filmelosztás, az egyes mozik mindig ugyanolyan sorrendben kapták meg az új filmeket. így előfordulhatott, hogy heteken keresztül dráma, vagy 16 éven felüli filmek szerepeltek műsorukon, s ez a közönség egy részét elidegenítette. A múlt év utolsó negyedétől kezdve úgy állítjuk össze a műsortervet, hogy a különböző műfajú, nemzetiségű és korhatárú filmek változatosan kövessék egymást Ez a módosítás 30 ezerrel növelte falusi nézőink számát az utolsó negyedévben. — Műszakilag mennyire fejlődött mozihálózatunk? — Tizenhat falusi filmszínházat alakítottunk át szélesvásznúvá, tíz 35 milliméteres szélesvásznú mozink új vetítőberendezést kapott. A gépszereléseket a Balázs Béláról elnevezett szocialista brigádunk végezte, és ezzel körülbelül egymillió forintot takarítottunk meg. — Mit várhatunk 1968- tól a mozikban? ■— Célunk a közönség iránti még nagyobb figyelem és a gazdaságosság. Közvéleményfcutatás segítségével nemzetiségi sorozatokat tervezünk, a moziktól távoleső tsz-ek, állami gazdaságok részére vándor- autó-szolgálatot indítunk. Hogy terveink sikerüljenek, jó filmeket várunk a MOKÉP-től. Az első negyedévre 42 új alkotást jeleztek. Sz. J. Oroszlán-invázió Kinshasáből érkező jelentések szerint mintegy 50 oroszlán arra kényszerítette a kongói fővárostól 200 kilométernyire délnyugatra fekvő körzet lakosait, hogy abbahagyják a mező- gazdasági munkát és sürgősen menedéket keressenek. A helyi hatóságok a hadseregtől kértek segítséget a hivatalán vendégek inváziója ellen. 27. Ez most lassan felállt. Lovaglóbotjával ütögette a csizmáját és elindult... A mindenségit! Ha a homokdombok mögött eltűnik ... Most már futni kezdett. Ezt mégis csak el kell intézni egyszer, ezekkel az örökös kísértetekkel. Hát már sohasem hagyják békén? Megkerülte a dombot. Semmi... De mintha nagyon messziről jönne, talán az ötvenedik dombhullám távolságából... Halk, lágy alt hangú bölcsődalnak hangzott a melódia. Galamb leült, és idegesen fütyürészett. Ügy, ahogy az ember elhagyott sikátorban önmagát bátorítja ilyesmivel. Mert ez mégis túlzás, kérem. Lássuk be. Azt már meg se kísérelte, hogy utána menjen a látomásnak. Csodálatos, de igen távolról énekel a hölgy... Csak abban téved, ha azt hiszi, hogy egy Harrincourt az ő kedvéért idegösszeroppanásban fog meghalni. • Azért a mindenségit ennek a dúdolásnak... Idegesen rágyújtott. Hogy kerül egy nő ilyen városi öltözékben a sivatagba’ A század csak látta volna a végtelen síkon, ha valaki errefelé utazik? Mit sétál ez itt 45 fokos melegben ilyen könnyedén a Szahara közepén? És ki lehet? ... Élő ember nem ... ez már valószínű ... Eddig ugyan nem hitt a kísértetekben, de ezután kénytelen lesz vele... Majd rajta is úgy röhögnek, mint öreg matrózokon, amikor előadják hasonló élményeiket, de a tengerrel kapcsolatban. Még szerencse, hogy ő nem mesélheti majd el élményeit, mert rövidesen „hivatása közben ért baleset” következtében meghal. De ilyen dalolásokat éjszaka nem fog rendezni. Ez marhaság. Ezek őnagysága tempói... Igazi női dolog. Agyonlövik, mert szpáhi kapitányokkal flörtöl, erre idegen férfiakat nem hagy nyugton... Mit akar tőle? Bántotta ő? Egyszerre olyan közel, hogy úgy érezte, mintha kinyújtott karjával megfoghatná, feltűnt a dúdoló kísértet... És hangosan, messzehangzóan énekelt! A holdfény csalóka távlata ellenére sem lehetett ötven lépésnél messzebb. Utánavetette magát. Most megvagy! Hopp... Egész határozottan látta, hogy ide a domb mögé futott... Megkerülte. A nő nem volt ott... „Si l’on savait...” — hangzott nagyon távolról... ... És ezzel bizonyossá vált, hogy nem ember. Ilyen közelről egyszerre ennyire eltávolodni, azután Ismét ötven lépésről dalolni... De a csizmája nyoma itt világosan kirajzolódik a porban... Követte a nyomát. Határozottan látszott a bemélyedő sarok és talp köröskörül a porban. Hohó! A kísértet őnagysága lába belenyomodik a porba? De hiszen akkor súlya van! Térfogata! És épp úgy rakja egyik lábát a másik után, mint a többi halandó... Ilyen kísértetet az öregapja sem látott... Akkor ez valami svindli, és ilyesmit ő kikér magának ... A nyomok visszatértek az oázis felé... De most..; Elhűlten állt! • • • Egy homokdomb után, ahol rövid sík rész következett, megszűntek a nyomok. Egyszerűen megszűntek! Hát ilyen még nem volt! A nyomok véget értek a homokterepen két domb között, a szabad síkon, mintha mondjuk felrepült volna a hölgy. Az utolsó két lábnyom tisztán látszott, de tovább semmi, csak a sima por... Ezek után nem törődött tovább az üggyel. Kérem. Tudomásul veszi, hogy kísértetek igenis vannak. De milyen csinosak! Leült ismét a bokrok közé, és tovább kutatta a tárca tartalmát. A kísértettel feladta a játékot, önagy- sága nyert. ... Egy levél volt benne. Monsieur Henry Grison- nak címezve. Sürgetik benne, hogy intézkedjen gyorsan az „ügyben”, mert „Kalimegdán nem várhat tovább ősznél...” Hm... — gondolta Galamb. Kalimegdán úr majd elszalad, ha nem vár, mivel őszig Gri- son úr nem intézkedhet, mert nem bizonyos, hogy idén lesz a végítélet és az ezzel kapcsolatos feltámadás. De ebből legalább tudja, hogy ki az áldozat. Henry Grison, Avenue Magenta 9. Mi van még? Egy csontplakett. Nézd csak... Az van ráírva, hogy „őrnagyi rangban”, de név vagy ilyesmi sehol. Illetve itt lent: személyesen állítottam ki: olvashatatlan tábornok. És egy szám: „88”. Felette aranybetűkkel: „Vezérkar. D. osztály.” Szóval Grison úr valami kiszolgált reumás katona volt, és ez valami emléklapféle, vagy tízéves ütközeti találkozó. No jó... Ez itt egy értesítés... A csudába!... ... Nem messze a homokdomb tövében, térdeit átkarolva ott ült a kísértet, és énekelt! (Folytatjuk.)
