Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

Z. oldal 1967. november 12. vasárnap Második hete tart a DNFF-offenzivája Dak To térségében PHNOM PENH (MTI) A. Dél-vietnami Nemzeti Fel- •eabadítási Front szombaton szabadon bocsátott három ame­rikai hadifoglyot. A foglyokat Nguyen Van Hieu professzor, a DNFF képviselője adta át Phnom Penhben Tom Hayd en­nek, a „DNFF által szabadon- boesátott foglyok jogainak meg­védésére alakult amerikai bi­zottság” képviselőjének. A há­rom szabadon' bocsátott hadifo­goly közül kettő néger. Edward Johnson őrmester 1964. júliusá­ban James Alex Jackson őrmes­ter. 1966. júliusában, és Daniel Lee Pitzer őrmester 1963. ok­tóberében esett fogságba. Hieu professzor hangsúlyozta, nem ez az első eset, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front emberba­ráti érzésekből kiindulva hadifoglyokat bocsát szaba­don. Hozzáfűzte, a DNFF lépése „gesztus a vietnami békét kö­vetelő, az imperialisták agresz- szív háborúját ellenző haladó amerikai közvélemény felé, és ■ szolidaritás kinyilvánítása az alapvető állampolgári jogaik­ért küzdő amerikai négerek iránt”. Miként az UNA közli, a dél- vietnami felszabadító hadsereg harcosai súlyos vereséget mér­nek a Vietnamban tartózkodó amerikai csapatokra és a sai- goni bábkormány alakulataira. November 4-től, november 7-ig a hazafias erők My Tho, Bien Hoa és Thu Dau Mot tarto­mányban több támadást intéz­tek az ellenséges egységek el­len.- A harcok során a saigoni kormánycsapatok ezerhá­romszáz katonát és tisztet, míg az amerikaiak egy szá­zadot veszítettek. Tíz napja taxi a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front fegyveres alakulatainak offen- zívája a kambodzsai határ kö­zelében levő Dak To térségében. Miként a Reuter jelenti, a he­ves harcokban eddig 247 ame­rikai katona vált harcképtelen­né. Az összecsapások hevessé­gére jellemző, hogy az ameri­kaiak a partizáncsapatok ellen B—52-es óriásbombázókat is bevetettek. EL TOROO Johnson amerikai elnök Mc Namara hadügyminisztér kísé­retében szombaton a kaliforniai El Torodba érkezett. Az elnök körútja során az Egyesült Álla­mok legnagyobb haditengerésze­ti támaszpontjait látogatja meg. Johnson a pendletoni katonai támaszponton tett látogatását arra használta fel, hogy heves kirohanásokat intézzen mind­azok ellen, akik bírálják viet­nami politikáját. Az elnök azt tanácsolta a vietnami háború ellenzőinek, hogy „maradjanak csendben, amíg a vietnami csa­tatéren amerikai fiatalok áldoz­zák életüket”. , Megfigyelők véleménye sze­rint Johnson újabb erőfeszítése a növekvő bírálatokkal szemben arra irányul, hogy megfordítsa a közvélemény mindjobban ellene irányu­ló hangulatát, amit a legutóbbi hónapokban végzett közvéleménykutatások eredményei tükröznek. Növeljék az ENSZ szuezi megfigyelőinek számát Szovjet javaslat a BT előtt Kairói jelentések Magyar—chilei kapcsolatok Közös közlemény küldöttségünk tárgyalásairól SANTIAGO DE CHILE. (MTI) A Chilei Köztársaság kormá­nyának meghívására a Magyar Népköztársaság kormányának küldöttsége Szurdi István mi­niszter vezetésével 1967. novem­ber 6—11. között hivatalos lá­togatást tett a Chilei Köztársa­ságban. A magyar küldöttséget fogadta dr. Eduardo Frei Mon- talva, a Chilei Köztársaság el­nöke, Gábriel Valdez Suber- caseaux külügyminiszter, dr. Edmund Perez Zujovic gazda­sági miniszter, dr. Juan Gomez Millas oktatási miniszter, Ale­jandro Hales J. bányaügyi mi­niszter. dr. Fernando Luengo, a szenátus elnökének első helyet­tese, Oscar Pinochet külügyi és Sergio Saldivia (közlekedési ál- Jamtitkár és több más politikai és kulturális személyiség, akik­kel őszinte és mindkét fél ré­szébe hasznos eszmecserét foly­tatott a két ország szívélyes kapcsolatairól. Tárgyalásaik eredményeként kereskedelmi megállapodást, műszaki együttműködési, vala­mint kulturális és tudományos együttműködési megállapodást írtak alá. A Magyar Népköztársaság küldöttsége felajánlotta, hogy vállalatai révén ötmillió dollá­ros keretben hitelt nyújt beru­házási javak, gépek és felsze­relések chilei exportjára. A fe­lek tanulmányozni fogják an­nak lehetőségét, hogy ezen hi­telek ellenértékét Chiléből im­portált árúkkal egyenlítsék ki. A magyar küldöttség vezető­je reményének adott kifejezést, hogy a magas szintű személyes kapcsolatok tovább fejlődnek a két ország között. NEW YORK (MTI) A szovjet ENSZ-dalegáció pénteken határozati javaslatot terjesztett a Biztonsági Tanács elé. A dokumentum felhatal­mazná U Thant főtitkárt, hogy 90-re emelje a Szuezi-csatoma övezetébe küldött ENSZ-meg- figyelők létszámát. Egyben fel­kérné U Thantot: intézkedjék, hogy az ottani ENSZ-megfigye- lőket ellássák további műszaki és közlekedési eszközökkel. Fedorenko, a szovjet ENSZ- delegáció feje, a határozati ja­vaslat benyújtásával kapcsolat­ban kijelentette: Küldöttségé­nek véleménye szerint az ENSZ- megfigyelők létszámának növe­lése, az ENSZ-alapokmányban lefektetett illetékességi körénél fogva, a Biztonsági Tanács dolga. KAIRÓ Mint a kairói rádió jelenti, a Moszkvában tartózkodó Ali Szabri, az EAK alelnöke, pénte­ken több mint kétórás megbe­szélést folytatott Brezsnyewel, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkárával. A Nemzetközi Pénzügyi Alap delegációja szombaton megkezdi tárgyalásait az EAK illetékes képviselőivel. Az EAK kölcsönt kíván felvenni a NPA-tól.' Az Ahram szerint az EAK leg­utóbbi gazdasági intézikedései a helyzet reális felméréséről ta­núskodtak. A beruházás és a fogyasztás csökkentése, az ár­emelés és több más intézkedés azt a gazdasági stabilitást cé­lozta, amelyet a NPA a hitel feltételének tekint. Az EAK folytatni kívánja ezt a gazdasági politikát, és nehézségei ellenére meg fogja fizetni tartozásait a hitelező államoknak és pénzügyi intézményeknek. Az EAK tör­leszti adósságát a NPA-nak is; az esedékes törlesztés mintegy 41 millió dollár. Az EAK kvó­tája és a NPA szabályzata alap­ján kérte az újabb hitel folyó­sítását. A kért hitel összegét a sajtó nem közli. A kairói lapok hírei szerint közkegyelmi intézkedések foly­nak az EAK-ban. A helyzet megszilárdulása lehetővé tette, hogy szabadon bocsássák azt az ezer személyt, akit a Muzulmán Testvériség nevű szervezet veze­tőinek pere alkalmával internál­tak. Négyszáz volt „muzulmán testvért” már szabadlábra he­lyeztek és a többieket is sorra szabadon bocsátják. Az Ahram jelentése szerint felülvizsgálják azokat a vagyon- zárlati és vagyonelkobzó ren­delkezéseket. amelyeket koráb­ban elhatároztak. Az állami ellenőrző bizottság határozatait felülvizsgálva 250 olyan személy ügyét revidiáljákj akit az államigazgatásból és a közösségi szektorból elbocsátot­tak. Zambia alelsiökének nyilalHozafa afrikai kérdésekről (Folytatás az 1. oldalról) getlenség egyoldalú kikiáltása után? — Ha az angolok és az ame- rlakaiak érdekeltek lennének a megoldásban, már régóta nem lenne rhodesiai kérdés. Rhode­sia önmagában nem probléma számunkra. Az igazi probléma az angol és az amerikai impe­rializmus jelenléte Afrika déli részében. Ezek továbbra is im­perialista nyersanyagbázisnak tekintik Afrikát, és ezt igazo­landó. azzal fenyegetőznék, hogy a nacionalizmus behatolá­sát Dél-Afrikába a kommuniz­mus követi majd. Mi azonban világosan látjuk, hogy a lé­nyeg az imperialista ellenőrzés tartósítása Afrika felett. lan Smith csupán parányi legyecs- ke ebben a játékban. Kroy We- lensky sokkal erősebb volt, mint Ian Smith, az angolok mégis minden habozás nélkül elmozdították a hatalomból. Ez ismét csak azt bizonyítja, hogy a rhodesiai kérdés megoldásá­nak igazi kerékkötői azok, akik Forster, Ian Smith és a portu­gál gyarmatosítók mögött álla­nak, vagyis a nyugati imperia­listák. — Dél-Afrika és Rhodesia több ízben megfenyegette Zam­biát a nemzeti felszabadító moz­galom támogatása miatt. Mi Zambia válasza erre a fenye­getésre? — Mi nem vagyunk ijedősek. Nem félünk sem Dél-Afrikától, sem Rhodesiától. Tudjuk, hogy 'fasiszták, és hogy a fasizmus embertelen és kegyetlen tud lenni. Bombázhatnak is bennün­ket, de számolniuk kell azzal, hogy ha megtámadják Zambiát, hazánk és népünk nem lesz egyedül ebben a harcban. Egész Afrika hadra kel ellenük. A végeredmény az lehet, kiebru- dalják őket az afrikai konti­nensről. — Hogyan ítéli meg az afri­kai nemzeti felszabadító moz­galom helyzetét? — Tagadhatatlan, hogy fel­szabadító küzdelem folyik Rho­desiában és Angolában, Mo- cambiqueban és más területe­ken, de nyíltan meg kell mon­danom, véleményem szerint a felszabadító mozgalom vezetői­nek sokkal több lelket kellene vinni ebbe a harcba. Minden perc drága. Harcolni nem lehet féj szívvel és kényelmesen. — Helyesli-e Zambia és a szocialista országok kapcsolatai­nak fejlesztését? — Igen. Zambia barátjának tekint minden békeszerető és haladást szolgáló népet és or­szágot, köztük a szocialista or­szágokat is — mondotta Simon Kapwepwe alelnök. Hazánk a Biztonsági Tanácsban A nagy évforduló világ visszhang ja Arab és afrikai problémák A HÉT nemzetközi krónikájának jelentős magyar vonatkozású ese- ____ m enye: az Egyesült Nemzetek Szervezetének köz­gyűlésében lezajlott a szavazás, a Biztonsági Tanács nem állan­dó tagjainak kijelölésére és be­választották a Magyar Népköz- társaságot az ENSZ e legfonto­sabb szervébe. 1968. január 1-től kezdve hazánk képviselője két éven át helyet foglal az opera­tiv jogkörű ENSZ-szervben, és minden alkalommal kifejtheti a magyar, kormány álláspont­ját a világ legidőszerűbb és legégetőbb kérdéseiben, a Biz­tonsági Tanács szavazásaikor pedig érvényre juttathatja a magyar állásfoglalást. A MAGYAR Népköztársaság nemzetközi tekintélyének növe­kedését joggal lemérhetjük az ENSZ-ben való szerepünk ál­landó nagyobbodásán: 1965-ben az I. számú politikai bizottság elnöke lett hazánk képviselője, tavaly az ENSZ-köz gyűlés egyik alelnöki tisztsége jutott Ma­gyarországnak. Mindez azok után, hogy tíz esztendeje még a mondvacsinált „magyar kér­dés” ürügyén az imperialista hatalmak képviselői dühödten támadták a világszervezetben a Magyar Népköztársaságot... Hazánk belső megerősödése, a szocializmus építésének szá­mos sikere adja nemzetközi sú­lyunk gyarapodásának egyik magyarázatát, a másik döntő ok a szocialista közösséghez tartozásunk. A magyar nép és vezetői együtt ünnepeltek Moszkvában a testvéri szovjet néppel, Október 50. évforduló­ján. A világ képét megváltoz­tató forradalomra emlékezett a héten — túlzás nélkül mond­hatjuk — az egész földkerekség. A tőkés világban az ellenséges felhangok sem tudták elnyom­ni a kényszerű elismerés mon­EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN datait: 1917-ben. Moszkvában valami nagy, történelemformáló erő indult el útjára. A szocia­lista világrendszer, a harmadik világ népei és a kapitalista ál­lamokban a haladás hívei őszin­tén, büszkén és bizakodóan ün­nepeltek. AZ EGYESÜLT Államok a vietnami agresszió támogatásá­ra még a NATO-országok leg­többjében sem tud híveket to­borozni. Az elszigetelődés az úgynevezett harmadik világban talán még veszélyesebb Wa­shington számára: ennek ellen- súlyozására járt Humphrey ál- elnök Malaysiában és Indoné­ziában, miután Dél-Vietnam- ban helyszíni szemlét tartott. A jelek szerint az amerikai kor­mány kitart illúziója mellett, hogy „színesbőrű” fegyvertár­sakat verbuválhat háborújához. Az arab világon és Afrika két pontján volt még ezen a héten a világ szeme. A jemeni őrség­váltás és a dél-arábiai felsza­badítási szervezetek viszálya csak újabb bizonyítékkal szol­gált arra, hogy az imperialista hatalmak „oszd meg és ural­kodj” módszerei még mindig hatásosak lehetnek. Különösen Adanre vonatkozik ez. ahol a brit kormány ígérete szerint küszöbön áll az angol csapatok kivonása és a terület független­ségének elismerése. A még az angol gyarmatosítók által szer­vezett dél-arábiai hadsereg a Nemzeti Felszabadítási Front elnevezésű mozgalmat támogat­ja, ezt pedig a Megszállt Dél­iemen Felszabadítási Frontja azzal vádolta, hogy az új-gyar­matosítás kezére játszik. A két rivális arab mozgalom küzdel­mének hevessé válása nyilván összefügg a jemeni események­kel is. Szalal marsallt az úgynevezett „mérsé­kelt köztársaságiak” megfosztottak minden politikai és katonai hatalmától. Az új vezetők, a hírek szerint tárgyalásokba kezdtek a király- párti törzsek képviselőivel —j ma még nem tudni bizonyos­sággal, hogy a kapcsolatfelvétel csak belső kompromisszum el­érését célozza-e vagy pedig to­vábbi fordulat előhírnöke? A BIZTONSÁGI Tanács ered­ménytelenül birkózott a héten a közel-keleti problémával, amely e pillanatban a két gyö­keresen ellentétes állásfoglalás között holtponton vesztegel: a#: afroázsiai csoport határozati ja­vaslata az izraeli csapatok visz- szavonását sürgeti, ebbe Izrael és a mögötte álló Egyesült Ál­lamok nem hajlandó belemenni. A Biztonsági Tanácsnak af­rikai üggyel is kellett foglal­koznia: Kongó panaszával Por­tugália ellen. A kinshasai kor­mány azzal vádolja a portugál gyarmatosítókat, hogy Angolá­ból segítséget juttat el ember­ben és hadianyagban azoknak a fehér zsoldosoknak, akik még Csőmbe egykori „birodalmá­ban”, Katangában garázdál­kodnak. A zsoldosok sorsáról ellentmondó hírek érkeznek, nehéz tisztán látni ebben a sö­tét ügyben. MÉG EGY afrikai esemény: a két éve Nagy-Britanniától el­szakadt Rhodesia fővárosában újból megindultak az alkudo­zások ■ a Wilson-kormány kép­viselője, Thomson nemzetkö- zösségügyi miniszter és lan Smith fajüldöző kormányának tagjai között. Ügy tűnik, hogy a munkáspárti kormány gazda­sági okokból még presztízsének feláldozása árán is kész meg­békélni a neki fittyet hányó rhodesiai rendszerrel. Pálfy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom