Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-06 / 131. szám
Í961. június 9, kedd S. oldal Cikkünk nyomán Ha ma nem, hát holnap Március 10-i számunkban — a dunavecsei járási népfronttitkár tájékoztatása, egyben saját régebbi értesüléseinkre is alapozva vetettük fel az újsolti postafiók létesítésének ügyét. A választási jelölőgyűlésen a lakosság ismételten nehezményezte, hogy — jóllehet augusztus 20-án két esztendeje áll már az új tanácsháza, postaügynökség még mindig nincs az erre a célra rendelkezésre álló épülétrészben. Holott, míg nem volt alkalmas hely, régebben volt postafiók. Cikkünkre, valamint az Újsolti Községi Tanács V. B. ilyen irányú megkeresésére az alábbi válasz érkezett a Szegedi Postaigazgatóságtól. „A kért fiókposta várható forgalmának megállapítása érdekében Solt postahivatal útján harminc napon keresztül adatokat gyűjtöttem a kissolti lakosok által feladott küldeményekről. Az adatgyűjtés átlageredménye szerint naponta 11 közönséges levelet, 17 levelezőlapot, 3 ajánlott levelet, egy 3465 Ft összegű utalványt, két 682 Ft összegű csekkbefizetést, 17 totólottószelvényt, s kétnaponként 1 csomagot adtak fel. Az átirat szerint a község lakói nehezményezik, hogy a csomagok feladása céljából Soltra kell bemenniök, illetőleg az érkezett csomagokat a solti posta- hivatalból kell elszállítaniok. Az adatfelmérés szerint az újsol- tiak kétnaponként agy csomagot adnak fel, és részükre, naponta, két csomag érkezik csupán. A lakosok pénzfeladása a külterületi kezelő útján biztosított. Harminc nap alatt a feladott utalványok és csekkbefizetések összege mindössze egy napon érte el a 10 000 forintot, máskor ez összeg alatt volt. A külterületi kezelő-kézbesítő körútja során folyamatosan vesz fel küldeményeket, így a kijelölt 30 perces tartózkodási idő alatt csak azoknak kell felkeresniök, akiknél a kézbesítés során nem fordult meg. Miként már március 6-án kelt iratomban is közöltem, a földművesszövetkezet — amennyiben ezt igényli — Solt postahivataltól kaphat értékcikkárusítási engedélyt, és így a lakosság bélyegellátása is biztosítva lesz. Egyébként a szükséges postai értékcikkeket a lakosság a külterületi kezelőnél is beszerezheti. A jelzett adatgyűjtés szerint a községben megfelelő forgalomra nem lehet számítani, ezért a kért fiókpostát berendezni, sajnos, nem áll módomban. Dr. Hódi István igazgató-he lyettes.” Megköszönjük a Szegedi Postaigazgatóság lelkiismeretes utánajárását, a reális helyzetfelmérésre alapozott válaszát. Felhívtuk telefonon az Újsolti Községi Tanács V. B.-t, ahol a titkár elvtársnő néhány szavas véleményét kértük a nekik is megküldött válaszra. A lényeg: megnyugodva nincsenek, hogy posta- fiók nem lesz. A postaigazgatóság adatgyűjtése, a tények alapján azonban megértik, hogy egyelőre nincs mód erre, mivel a forgalorh nem elég nagy. Ahogy azonban Űjsolt is fejlődik, minden remény megvan rá, hogy a postafiók ügye, reális igények folytán, hamarosan ismét napirendre kerül. Ötűdjz&i. ála (> ij a rá rs gún a JHo jsze jei) Oáneei/ijülte Harminc évvel ezelőtt egy geten. Hol vasúton, hol kocsin, tét bemutató szatirikus jelene- fiatal orosz balettmester maga máskor lovagolt, sőt gyalogosan tekből áll. Legsikerültebb kő- köré gyűjtötte azokat a lelkes is nekivágott a távoleső falvak- zülük a „Moszkva-környéki lí- ifjú táncosokat, akik érdeklőd- ba vezető utaknak. Leghitele- ra” és a „Vasárnap”* A „Képek tek művészi tervei iránt, s ve- sebb forrásainál ismerkedett a szovjet életből” legjelentoJúnius 6, kedd Portréfilmet készített a tv Lányi Saroltáról, akinek sajátosan egyéni hangú, árnyalt, finom költészetét már jó néhány évtizede ismeri a magyar venskedvelő közönség A gyermek- és ifjúkori emlékei, a természeti szépségek, a hitves iránti rajongás, életszeretet fejeződik ki költeményeiben. Az emigráció, a forradalmi küzdelem, a haza iránti hűség bátor és tiszta hangjai is megszólalnak egyik legjelentékenyebb költőnőnk életművében, aki most személyesen is megjelenik előttünk, életéről, munkásságáról beszél. (19.20) Június 8, csütörtök 5,0 az utolsó, akivel este beszélek és az első, akit reggel hivatok” — mondta Bobby Bakerről néhány évvel ezelőtt Johnson, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke. Baker szenzációs karriert futott be. Liftesfiúként kezdte, de mint a szenátusi iroda cipőtisztítója rövidesen bekapcsolódott a politikai életbe. Kilenc év alatt 2 millió dollárt harácsolt össze, kizárólag személyes összeköttetései révén. Tündöklése és bukása, arhely Johnsont is csaknem magával rántotta tipikus amerikai pályafutás. A Baker-ügyet k*t kitűnő újságíró Geszti Pál és Gimes György dolgozta át háromrészes tv-játékká, eredeti dokumentumok alapján. Rendező: Keleti Márton. Érdekessége a filmnek, hogy a főhős Baker meg sem jelenik a képernyőn, mégis a körülötte zajló események logikája „A kolhoz utcája” című táncjelenet. lük együtt hozzálátott a népi meg a népi táncművészettel. A sebb száma a „Partizánók”: a táncok tanulmányozásához. Ne- falusi ünnepségeken és klubes- Nagy Honvédő Háború történeve: Igor Mojszejev. _ téken találkozott a tehetséges tének egyik dicsőséges fejezeMojszejev járt Ukrajnában, n^pi táncosokkal; gyűjtötte a ta- tét mutatja be. Belorussziában. Tádzsikisztán- pasztalatokat és ismereteket. „A A táncosok műsort szerkesz- ban, a Volga-vidéken. az Ural népművészet nyitotta meg élőt- tettek a kollektíva utazásairól; hegyei között, Szibériában, a *'ern hivatásom útját” — mond- Óriási földgömböt állítottak a ja. színpad közepére, s azon megNagyon komoly követelménye- jelölték az együttes csaknem két támaszt táncosaival szem- harminc év alatt megtett útját, ben: a tehetségen és megfi- A távolság azóta tovább nőtt: gyelő készségen kívül az együt- az együttes most fejezte be ne- tes minden tagjának páratlan gyedik földkörüli útját, munkakészséggel kell rendel- Egyes országodban többször keznie. Ha művészkörökben va- is jártak Mojszejevék; Lengyellakit dicsérnek a munkájáért, országban, és Csehszlovákiában Kaukázusban és a Krím-félszikónyörtelen élességgel rajzolja elénk alakját. A filmet A 101. szenátor címmel kedden, csütörtökön és szombaton sugározza a tv. Június 10, szombat A televízió felidézi a nemrég hazánkban járt, többek közt megyénkbe is ellátogató barátaink, a molda- vai művészek emlékét. A mi népdalainkra annyira hasonlító énekek csendülnek fel, fergeteges táncokat láthatunk a Miorica-együttestöl a Kecskeméten Is szerepelt Mugurel népi zenekar kíséretével. Június 11, vasárnap Nemosiak az ipar vezetői, a köny- nyűzene kedvelői is örülhetnek a székesfehérvári tv-gyár egyre korszerűbb, gyorsabb ütemű termelésének. A két és fél milliomodik készülék átadása alkalmából ajándékműsor köszönti a gyárat, amelyben Záray Márta, Koós János, Németh József, Vámosi Janos és Stúdió 11 szerepel. harapdálva. Az öregasszonyok megállapították, hogy nyavalya- törés. Ez. alatt azt értették, hogy nem lehet már ezen a gyereken segíteni, majd a koporsó kigyógyítja. Előfordult még vele egyszer-kétszer, de többet nem jött rá. Csak homályos, émelyítő emléke maradt az egészből. Most ez Ihlette meg nehéz helyzetében Vaszilij Akulovot, hogy megtalálja a biztos utat. öt napig zötyögtette magát üres tehervagonokban. Háromszor váltott vonatot, mire végre megérkezett Brianszkba. Ott megtudakolta, hogy hol van a legközelebbi ideggyógyintézet. Megváltotta oda a vonatjegyét, aztán elindult. Ekkortól fogva úgy ment minden, mint a karikacsapás. Nem várta volna, hogy Ilyen köny- nyen sikerül. ... A vasúti kocsi képtelenül zsúfolt volt. Úgy látszik, Oroszországban a vagonok gumiból vannak. Komor bácsika üldögél az egyik pad végén. A szomszédja gyerekeivel nem akar játszani, ha meglökik, nem szitkozódik. Súlyos gondolatokba merülhetett. A vonat fékez, az utasok a kijárat felé tódulnak. Ki teáskannával, forralt vízért, ki anélkül. Nagy pályaudvarra érkeztek, sokáig áll a vonat. Egyszercsak a komor bácsika a mellette ülő gyerekek legnagyobb csodálkozására valahogy furcsán tekeregni kezd. A fogait csikorgatja, feláll, végigvágódik a padok között, hogy majdnem lever a lábáról valakit Görcsösen rángatózik, megmerevedik, a szája habzik. — Kalauz, kalauz! Hol a kalauz? Jöjjön ide! — kiáltoznak a vagonban. De a kalauz késik, a bácsika pedig egyre rángatózik, sehogyan sem bírják felemelni a padlóról. Valaki elszalad a pályaudvar épületébe és az ügyeletes nővérrel tér vissza. A nővér megnézi, a pulzusát tapogatja, és kiadja a parancsot: — Férfia*k, segítsenek! Hozzanak hordágy at! Tíz perc múlva a beteget elvitték a segélynyújtó helyre. Újabb tíz perc múlva a vonat továbbment, a beteg pedig lemaradt. De hova is utazott volna tovább, hiszen még most sem tért magához... Az ügybuzgó nővér egy óra hosszat ült az állomásfőnök telefonja mellett, míg fel tudta hívni az ideg gyógyintézetet, honnan kocsit küldtek a betegért. Az Intézetben megállapították a diagnózist, amit mindenki elfogadott: Epilepszia. A beteg bemondása alapján felvett kórelőzmény is megerősítette ezt. Kora ifjúsága óta szenved epilepsziás rohamokban. A legutóbbi, a vonatban, különösen heves volt. Soha nem fordult orvoshoz, mert tudja, hogy az epilepszia gyógyíthatatlan. Néhányszor már volt ideggyógyászati rendelőintézetben, de nem maga ment, hanem úgy mint most, jó emberek felszedték és bevitték... Bárkinek, aki kórházba kerül, kell legyenek iratai. De nála ilyesmi nem volt. Valószínűleg valahol kirázta a zsebéből, vagy ellopták tőle. A kórházban Akulov néven jegyezték be. Két hétig volt a gyógyintézetben és nem ette potyán a kenyeret. Már a második napon egészen jól érezte magát, mint ahogy az epilepsziásokkal gyakran előfordul. A harmadik napon önként felajánlotta segítségét a konyhán. Vizet hordott, fát vágott. Igaz, gyenge volt, gyakran leült pihenni, de szorgalmasan dolgozgatott. A személyzet megkedvelte. (Folytatása következik) „Tavaszi láz” — ukrán szvit, azt mondják: „Ügy dolgozik, mintha Moszejevnél táncolna”. Az együttes eredetileg 35 táncosból állt. Sokan közülük öntevékeny művészegyüttesektől jöttek. A Mojszejev Együttesnek jelenleg száz tagja van, s csaknem valamennyien elvégezték a táncművészeti iskolát. A fiatalok átveszik az idősebb nemzedéktől az együttes hagyományait: a népi táncokban érvényre jutó kifogástalan stílusérzéket, az előadás páratlan könnyedségét, elsajátítják a rendkívüli összeszokottságot, amelynek alapján a táncosok csoportját valóban együttesnek lehet nevezni. A műsorban a népi táncok mellett —. több mint nyolcvan ilyennel dicsekedhetnek —, akadnak olyan számok is, amelyek teljes tematikai ciklusokat alkotnak. A „Képek a múltból” a forradalom előtti Oroszország élepéid ául négyszer vendégszerepeitek. Kétszer jártak Olaszországban, háromszor Franciaországban és Belgiumban. Diadalmas vendégjáték-körútjuík végigvezetett az Egyesült Államok és Latin-Amerika városain, s a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese 1966 őszén hatalmas sikerrel vendégszerepeit Spanyolországban. Magyarországon az együttes 1946 elején járt először. A most következő vendégjáték már az ötödik lesz. A Mojszejev Együttest nemrégiben a Szovjetunió Akadémiai Népi Együttesének címével tüntették ki. Ezt a címet a Szovjetunióban csak a legkitűnőbb és legkiforrottabb színházi és zenei kollektíváknak adományozzák. Igor Mojszejevet Is nagy kitüntetés érte az idén: az „Üt a tánchoz” című műsoráért Lenin díjjal jutalmazták.
