Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-06 / 131. szám

Í961. június 9, kedd S. oldal Cikkünk nyomán Ha ma nem, hát holnap Március 10-i számunkban — a dunavecsei járási népfront­titkár tájékoztatása, egyben sa­ját régebbi értesüléseinkre is alapozva vetettük fel az újsolti postafiók létesítésének ügyét. A választási jelölőgyűlésen a la­kosság ismételten nehezmé­nyezte, hogy — jóllehet augusz­tus 20-án két esztendeje áll már az új tanácsháza, postaügy­nökség még mindig nincs az erre a célra rendelkezésre álló épülétrészben. Holott, míg nem volt alkalmas hely, régebben volt postafiók. Cikkünkre, vala­mint az Újsolti Községi Tanács V. B. ilyen irányú megkeresésére az alábbi válasz érkezett a Sze­gedi Postaigazgatóságtól. „A kért fiókposta várható forgalmának megállapítása ér­dekében Solt postahivatal út­ján harminc napon keresztül adatokat gyűjtöttem a kissolti lakosok által feladott küldemé­nyekről. Az adatgyűjtés átlageredmé­nye szerint naponta 11 közönsé­ges levelet, 17 levelezőlapot, 3 ajánlott levelet, egy 3465 Ft összegű utalványt, két 682 Ft összegű csekkbefizetést, 17 totó­lottószelvényt, s kétnaponként 1 csomagot adtak fel. Az átirat szerint a község la­kói nehezményezik, hogy a cso­magok feladása céljából Soltra kell bemenniök, illetőleg az ér­kezett csomagokat a solti posta- hivatalból kell elszállítaniok. Az adatfelmérés szerint az újsol- tiak kétnaponként agy csoma­got adnak fel, és részükre, na­ponta, két csomag érkezik csu­pán. A lakosok pénzfeladása a kül­területi kezelő útján biztosított. Harminc nap alatt a feladott utalványok és csekkbefizetések összege mindössze egy napon érte el a 10 000 forintot, más­kor ez összeg alatt volt. A kül­területi kezelő-kézbesítő körútja során folyamatosan vesz fel kül­deményeket, így a kijelölt 30 perces tartózkodási idő alatt csak azoknak kell felkeresniök, akiknél a kézbesítés során nem fordult meg. Miként már március 6-án kelt iratomban is közöltem, a föld­művesszövetkezet — amennyi­ben ezt igényli — Solt postahi­vataltól kaphat értékcikkárusí­tási engedélyt, és így a lakosság bélyegellátása is biztosítva lesz. Egyébként a szükséges postai ér­tékcikkeket a lakosság a külte­rületi kezelőnél is beszerezheti. A jelzett adatgyűjtés szerint a községben megfelelő forga­lomra nem lehet számítani, ezért a kért fiókpostát berendezni, sajnos, nem áll módomban. Dr. Hódi István igazgató-he lyettes.” Megköszönjük a Szegedi Pos­taigazgatóság lelkiismeretes utá­najárását, a reális helyzetfelmé­résre alapozott válaszát. Felhív­tuk telefonon az Újsolti Községi Tanács V. B.-t, ahol a titkár elv­társnő néhány szavas vélemé­nyét kértük a nekik is megkül­dött válaszra. A lényeg: meg­nyugodva nincsenek, hogy posta- fiók nem lesz. A postaigazgató­ság adatgyűjtése, a tények alap­ján azonban megértik, hogy egyelőre nincs mód erre, mivel a forgalorh nem elég nagy. Ahogy azonban Űjsolt is fejlő­dik, minden remény megvan rá, hogy a postafiók ügye, reális igények folytán, hamarosan is­mét napirendre kerül. Ötűdjz&i. ála (> ij a rá rs gún a JHo jsze jei) Oáneei/ijülte Harminc évvel ezelőtt egy geten. Hol vasúton, hol kocsin, tét bemutató szatirikus jelene- fiatal orosz balettmester maga máskor lovagolt, sőt gyalogosan tekből áll. Legsikerültebb kő- köré gyűjtötte azokat a lelkes is nekivágott a távoleső falvak- zülük a „Moszkva-környéki lí- ifjú táncosokat, akik érdeklőd- ba vezető utaknak. Leghitele- ra” és a „Vasárnap”* A „Képek tek művészi tervei iránt, s ve- sebb forrásainál ismerkedett a szovjet életből” legjelento­Június 6, kedd Portréfilmet készített a tv Lányi Saroltáról, akinek sajátosan egyéni hangú, árnyalt, finom költészetét már jó néhány évtizede ismeri a magyar venskedvelő közönség A gyermek- és ifjúkori emlékei, a ter­mészeti szépségek, a hitves iránti rajongás, életszeretet fejeződik ki költeményeiben. Az emigráció, a for­radalmi küzdelem, a haza iránti hű­ség bátor és tiszta hangjai is meg­szólalnak egyik legjelentékenyebb költőnőnk életművében, aki most személyesen is megjelenik előttünk, életéről, munkásságáról beszél. (19.20) Június 8, csütörtök 5,0 az utolsó, akivel este beszélek és az első, akit reggel hivatok” — mondta Bobby Bakerről néhány év­vel ezelőtt Johnson, az Egyesült Ál­lamok jelenlegi elnöke. Baker szen­zációs karriert futott be. Liftesfiú­ként kezdte, de mint a szenátusi iroda cipőtisztítója rövidesen bekap­csolódott a politikai életbe. Kilenc év alatt 2 millió dollárt harácsolt össze, kizárólag személyes összeköt­tetései révén. Tündöklése és bukása, arhely Johnsont is csaknem magá­val rántotta tipikus amerikai pálya­futás. A Baker-ügyet k*t kitűnő új­ságíró Geszti Pál és Gimes György dolgozta át háromrészes tv-játékká, eredeti dokumentumok alapján. Ren­dező: Keleti Márton. Érdekessége a filmnek, hogy a főhős Baker meg sem jelenik a képernyőn, mégis a körülötte zajló események logikája „A kolhoz utcája” című táncjelenet. lük együtt hozzálátott a népi meg a népi táncművészettel. A sebb száma a „Partizánók”: a táncok tanulmányozásához. Ne- falusi ünnepségeken és klubes- Nagy Honvédő Háború történe­ve: Igor Mojszejev. _ téken találkozott a tehetséges tének egyik dicsőséges fejeze­Mojszejev járt Ukrajnában, n^pi táncosokkal; gyűjtötte a ta- tét mutatja be. Belorussziában. Tádzsikisztán- pasztalatokat és ismereteket. „A A táncosok műsort szerkesz- ban, a Volga-vidéken. az Ural népművészet nyitotta meg élőt- tettek a kollektíva utazásairól; hegyei között, Szibériában, a *'ern hivatásom útját” — mond- Óriási földgömböt állítottak a ja. színpad közepére, s azon meg­Nagyon komoly követelménye- jelölték az együttes csaknem két támaszt táncosaival szem- harminc év alatt megtett útját, ben: a tehetségen és megfi- A távolság azóta tovább nőtt: gyelő készségen kívül az együt- az együttes most fejezte be ne- tes minden tagjának páratlan gyedik földkörüli útját, munkakészséggel kell rendel- Egyes országodban többször keznie. Ha művészkörökben va- is jártak Mojszejevék; Lengyel­lakit dicsérnek a munkájáért, országban, és Csehszlovákiában Kaukázusban és a Krím-félszi­kónyörtelen élességgel rajzolja elénk alakját. A filmet A 101. szenátor címmel kedden, csütörtökön és szombaton sugározza a tv. Június 10, szombat A televízió felidézi a nemrég ha­zánkban járt, többek közt megyénk­be is ellátogató barátaink, a molda- vai művészek emlékét. A mi nép­dalainkra annyira hasonlító énekek csendülnek fel, fergeteges táncokat láthatunk a Miorica-együttestöl a Kecskeméten Is szerepelt Mugurel népi zenekar kíséretével. Június 11, vasárnap Nemosiak az ipar vezetői, a köny- nyűzene kedvelői is örülhetnek a székesfehérvári tv-gyár egyre kor­szerűbb, gyorsabb ütemű termelésé­nek. A két és fél milliomodik ké­szülék átadása alkalmából ajándék­műsor köszönti a gyárat, amelyben Záray Márta, Koós János, Németh József, Vámosi Janos és Stúdió 11 szerepel. harapdálva. Az öregasszonyok megállapították, hogy nyavalya- törés. Ez. alatt azt értették, hogy nem lehet már ezen a gyereken segíteni, majd a koporsó kigyó­gyítja. Előfordult még vele egyszer-kétszer, de többet nem jött rá. Csak homályos, éme­lyítő emléke maradt az egész­ből. Most ez Ihlette meg nehéz helyzetében Vaszilij Akulovot, hogy megtalálja a biztos utat. öt napig zötyögtette magát üres tehervagonokban. Három­szor váltott vonatot, mire végre megérkezett Brianszkba. Ott megtudakolta, hogy hol van a legközelebbi ideggyógyintézet. Megváltotta oda a vonatjegyét, aztán elindult. Ekkortól fogva úgy ment min­den, mint a karikacsapás. Nem várta volna, hogy Ilyen köny- nyen sikerül. ... A vasúti kocsi képtelenül zsúfolt volt. Úgy látszik, Oroszországban a vagonok gumiból vannak. Ko­mor bácsika üldögél az egyik pad végén. A szomszédja gye­rekeivel nem akar játszani, ha meglökik, nem szitkozódik. Sú­lyos gondolatokba merülhetett. A vonat fékez, az utasok a kijárat felé tódulnak. Ki teás­kannával, forralt vízért, ki anélkül. Nagy pályaudvarra ér­keztek, sokáig áll a vonat. Egyszercsak a komor bácsika a mellette ülő gyerekek legna­gyobb csodálkozására valahogy furcsán tekeregni kezd. A fo­gait csikorgatja, feláll, végig­vágódik a padok között, hogy majdnem lever a lábáról vala­kit Görcsösen rángatózik, meg­merevedik, a szája habzik. — Kalauz, kalauz! Hol a ka­lauz? Jöjjön ide! — kiáltoznak a vagonban. De a kalauz késik, a bácsika pedig egyre rángató­zik, sehogyan sem bírják fel­emelni a padlóról. Valaki elszalad a pályaudvar épületébe és az ügyeletes nő­vérrel tér vissza. A nővér meg­nézi, a pulzusát tapogatja, és kiadja a parancsot: — Férfia*k, segítsenek! Hoz­zanak hordágy at! Tíz perc múlva a beteget el­vitték a segélynyújtó helyre. Újabb tíz perc múlva a vonat továbbment, a beteg pedig le­maradt. De hova is utazott vol­na tovább, hiszen még most sem tért magához... Az ügybuzgó nővér egy óra hosszat ült az állomásfőnök te­lefonja mellett, míg fel tudta hívni az ideg gyógyintézetet, hon­nan kocsit küldtek a betegért. Az Intézetben megállapították a diagnózist, amit mindenki el­fogadott: Epilepszia. A beteg bemondása alapján felvett kór­előzmény is megerősítette ezt. Kora ifjúsága óta szenved epi­lepsziás rohamokban. A leg­utóbbi, a vonatban, különösen heves volt. Soha nem fordult orvoshoz, mert tudja, hogy az epilepszia gyógyíthatatlan. Né­hányszor már volt ideggyógyá­szati rendelőintézetben, de nem maga ment, hanem úgy mint most, jó emberek felszedték és bevitték... Bárkinek, aki kórházba kerül, kell legyenek iratai. De nála ilyesmi nem volt. Valószínűleg valahol kirázta a zsebéből, vagy ellopták tőle. A kórházban Akulov néven jegyezték be. Két hétig volt a gyógyintézetben és nem ette potyán a kenyeret. Már a má­sodik napon egészen jól érezte magát, mint ahogy az epilep­sziásokkal gyakran előfordul. A harmadik napon önként fel­ajánlotta segítségét a konyhán. Vizet hordott, fát vágott. Igaz, gyenge volt, gyakran leült pi­henni, de szorgalmasan dolgoz­gatott. A személyzet megked­velte. (Folytatása következik) „Tavaszi láz” — ukrán szvit, azt mondják: „Ügy dolgozik, mintha Moszejevnél táncolna”. Az együttes eredetileg 35 tán­cosból állt. Sokan közülük ön­tevékeny művészegyüttesektől jöttek. A Mojszejev Együttes­nek jelenleg száz tagja van, s csaknem valamennyien elvégez­ték a táncművészeti iskolát. A fiatalok átveszik az idősebb nemzedéktől az együttes hagyo­mányait: a népi táncokban ér­vényre jutó kifogástalan stílus­érzéket, az előadás páratlan könnyedségét, elsajátítják a rendkívüli összeszokottságot, amelynek alapján a táncosok csoportját valóban együttesnek lehet nevezni. A műsorban a népi táncok mellett —. több mint nyolcvan ilyennel dicsekedhetnek —, akadnak olyan számok is, ame­lyek teljes tematikai ciklusokat alkotnak. A „Képek a múltból” a for­radalom előtti Oroszország éle­péid ául négyszer vendégszere­peitek. Kétszer jártak Olaszor­szágban, háromszor Franciaor­szágban és Belgiumban. Dia­dalmas vendégjáték-körútjuík végigvezetett az Egyesült Álla­mok és Latin-Amerika váro­sain, s a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese 1966 őszén hatalmas sikerrel vendégszere­peit Spanyolországban. Magyarországon az együttes 1946 elején járt először. A most következő vendégjáték már az ötödik lesz. A Mojszejev Együttest nem­régiben a Szovjetunió Akadé­miai Népi Együttesének címé­vel tüntették ki. Ezt a címet a Szovjetunióban csak a legki­tűnőbb és legkiforrottabb szín­házi és zenei kollektíváknak ado­mányozzák. Igor Mojszejevet Is nagy kitüntetés érte az idén: az „Üt a tánchoz” című műso­ráért Lenin díjjal jutalmazták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom