Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-25 / 96. szám

WffJ. április 25, kedd 5. oldal színpad a tanyán A Tűvétevők — Illyés Gyula segítőkészséget és fáradhatat- Műkedvelés, de az ízlésformá- parasztkomédiája — nem tar- lan igyekezetei példának kell lásnak azon a fokán, amely a tozik a könnyen előadható da- állítani valamennyi KISZ-szer- művészet felé tart és hellyel- rabok közé; még hivatásos szí- vezet elé. Buzgalomban vetek- közzel már rokon is vele. nészeknek is komoly teljesít- szik velük Zoboki István, aki Zoboki Ilona gazdasszonyát ményt jelent. És mégis: a ti- ugyan nem tartozik a húszéve- — a Tűvétevőkből — nagyon szakécskei Béke Termelőszövet­kezet KISZ-eseiből alakult szín­játszó csoport ezzel a darabbal járja a közeli és távoli kör­nyéket. — A Hunyadi-üzemegység­ben volt a premier, aztán jár­tunk a darabbal a Tiszagyön- gye Tsz-ben a Szendrei-tanyán, majd Öbögön, aztán Lászlófal­ván és legutóbb a tiszavezsenyi kultúrotthonban adtuk elő. Ha­marosan megyünk Nyárlőrinc- re, Kocsérra és még sok más helyre. — Így ismerteti az in­dulást az együttes művészeti vezetője, Zoboki István, a tsz kőművese. Róla egyébként el kell mondani, hogy régi szín­játszó, két ízben végzett rende­zői tanfolyamot, ő maga 30 da­rabban szerepelt és ugyanany- nyit rendezett. Huzamosabb ideig volt a művelődési ház színjátszó szakkörének veze­tője. — Hogy gondoltak az együt­tes létrehozására? Erre már Demeter György KISZ-titkár válaszol: — A televízió egy brigádja Ebédszünetben rövid olvasópróba. Bemutató: augusztusban. játszó van közöttük, akikről még nyilván hallunk majd. Tóth Dezső, a Béke Tsz el­nöke nagyon jó véleménnyel van a fiatalok kezdeményezé­Mandragora sek közé, de a célkitűzés, amit sokan kikacagták már, hason­a fiatalokkal együtt ő is vall, lóképpen Gáspár Ilona vén­dicsémi való. asszonyát és Fakany Józsefet, — Annyi meghívásunk van, a mélák vőlegényt. Hányán ro- járta itt a tanyákat és a fiata- hogy mindegyiknek nem is konszenveztek Varga Mária lók helyzetét ^ vizsgálta. Akkor győzünk eleget tenni. Elsősor- menyasszonyával és Bagi Ernő döbbentünk rá a tanyaiak el- ban a messzi, távoleső tanyák- vargalegényével! Valamennyi hagyatottságára. A KISZ-ben ra megyünk, oda, ahová nem szereplőt fel lehetne említeni, beszélgettünk róla — és egy- jut el se a színház, se a tévé. hiszen olyan szívvel és lelkese­szercsak azt mondja valaki: A nézők legtöbbször nem fér- déssel csinálják. És jól is. Né­meg kéne próbálni egy színját- nek be a terembe. Százan száz- hány nagyon tehetséges szín- szó csoP°rtot... Hát így kéz- ötvenen mindig összejönnek ... dődött. — Műkedvelés... — mondhat­Pár órát töltöttünk el a Béke ná valaki, és talán elhúzná a Tsz lelkes fiataljainak társasá- száját. Igaz van-e? Nincs iga- gában, éppen egy újabb darab za. Amit ezek a fiatalok elin- betanulásának idején. Elmond- dítottak, az hézagpótló, nagyon séről. hatjuk: ezt a lelkesedést, ezt a is szükséges, tiszteletre méltó. — Nagy szükség van mű­-ö?í • ______ vészkedő munkájukra a tanyán, | é ppen ezért minden segítséget megadunk nekik. Ha utaznak, rendelkezésükre állnak teher­gépkocsijaink. Kezdetben az volt a cél, hogy csak a mi tag­ságunknak játszanak, de most már sokfelé hívják őket. El kell azt is mondani, hogy amilyen lelkesek a színjátszásban, olyan szorgalmasak a munkában. Rá­juk mindig lehet számítani! És persze, ennek a művész­kedésnek anyagi eredménye is van, már három és fél ezer forintot őriznek a kasszában. Azonkívül „közhasznú munká­val” — munkaidőn kívül is — szépen keresnek. Mire költik el „a jövedelmet”? Elsősorban felszerelésre, aztán meg... Ké­szülnek a Szegedi Szabadtéri Játékokra, és a fővárosba, né­hány színházi előadást meg­nézni. Titkos vágyuk: egy len­gyel, vagy NDK-utazás. Aztán még egy: milyen szép lenne, ha a Tűvétevők-et a tiszakécskei művelődési házban is bemutat­hatnák. Megkérdeztük Horváth Pál igazgatót, mivel biztathatja a fiatalokat? — Szeretettel várjuk őket, bizosan sikerük lesz! — mon­dotta. Így tehát a tiszakécskei kö­zönség is megnézheti a Tűvé­tevők-et a Béke Tsz fiataljai­nak előadásában. Balogh József A 1T5 éves Marseillaise 1792. április 24-én Strasbourg stb. helyett ezt írta a partiturá- polgármester vacsoráján jelen ba: „Mindenki, akinek hangja, „A KÖZÉPKOR sötét volt, a reneszánsz pompázatos” ' — mondjuk, mint egy leckét, ha ez a két valójában nagyon iz­galmas korszak szóba kerül. Két jelzőt akasztunk a titko­kat őrző palackok nyakára, és nem próbálkozunk meg azokat felbontani. Még szerencse, hogy a tudomány és a művészet nem­csak felbontja, hanem elemzi, mélyrehatóan vizsgálgatja a pa­lackok tartalmát és az ismere­tek terjesztésére, népszerűsíté­sére ma már rendelkezésünkre áll olyan hatékony nevelőesz­köz is. mint a film. Ezért érdemel különös figyel­met a Mandragora, amelynek „szerzője” Nicooló Machiavelli, firenzei politikus és gondolko­dó. a reneszánsz sokoldalú óriá­sainak egyike. Szerb Antal így jellemzi: „Benne nem az új eszmevilág jut szóhoz, hanem a középkor elleni reakció. Machiavelli nem elfogulatlan; elfogult mindennel szemben, ami jóság és magasabbrendű erkölcsiség. Szenvedélyesen gyű­lölte a papokat és a keresztény vallást, ez a negatív Szenvedély jut kifejezésre írásaiban. Sze­mélye mítosszá lett, az abszolút gonoszság megtestesítőjévé. Nagyszerű vígjátéka a Mandra­gora iq a középkorból, a régi novellák drasztikus tréfáiból táplálkozik, de itt sátános ciniz­mussá lesz, ami azokban csak nyers jókedv volt.” . TÉNY és ebben az európai dráma történetének művelői is egyetértenek, hogy a Mandra­gora az első modern jellemvíg­játék és az akkori firenzei élet eleven forrásaiból tápálálkozik. Tömény reneszánsz levegő csa­pódik ki belőle és Alberto Lat- tuada ezt igyekezett visszaadni filmjében­A filmben hiánytalanul érvé­nyesül a kor szelleme és Machiavelli vaskos, gyilkos hu­mora, de szenvedélyes szeretete is a földi élet örömei iránt, amelyet az emberek csak ak­kor hajlandók élvezni — ezt csúfolja ki művében éppen —, ha vélt érdekeik úgy kívánják. Az ostoba férj féltékenyen óv­ja feleségét és háza jó hírnevét, hogy miért hajlandó segédkezni mégis saját felszarvazásában? Mert érdekében áll elhinni, hogy csak így juthat utódhoz. És az erkölcsös asszony végülis belemegy a játékba, először, mert nem tehet mást, másod­szor. mert — ha kerülő úton is, de így tudja csak érvényesíteni testének jogait. A SZEREPLŐK kiválasztásá­nál a reneszánsz eszményeit tartotta szem előtt a rendező. A gyönyörű Lucrézia asszonyt alakító Rosanna Schiaffino, telt, arányos formáival igazi re­neszánsz jelenség, s emellett kitűnő színésznő is. Szerelme­sét. a mindenre elszánt Cal- liamacot Philippe Leroy min­tázta meg. Játéka csupa len­dület, a komédiázás akrobatá­ja, aki azonban a szerelmi je­lenethez is tud a sablontól el­térő. lírai színeket keverni. Az ostoba és hiszékeny férjet Ro­moló Valii, a bájosan aljas csir­kefogót Jean-Claude Brialy for­málta meg tehetséggel. Ebből a nagyszerű együttesből is ki­emelkedik. a nemrégiben el­hunyt világhírű olasz művész — Toto — alakítása. A földi élet, főként a pénz csábításai­nak ellentállni nem tudó Ti- moteo atya alakját megajándé­kozta bölcs, fanvar humorának, színészi kifeiezőeszközeinek minden gazdagságával. V. Zs. volt az egyik utászszázad pa­rancsnoka. Claude Joseph Rou- get de L’Isle mérnök-kapitány is, s hallgatta a forradalom eszméjét üdvözlő lelkes pohár­köszöntőket. Késő este a polgár- mester egy sarokba vonta Rou- get de L’Isle kapitányt, s is­merve költői és zeneszerzői haj­lamait, arra kérte. írjon egy lelkesítő dalt, mellyel fegyver­be szólíthatják a népet a zsar­nokok ellen, a szabadságért. Már beköszöntött április 25-e első órája, mikor a kapitány el­búcsúzott a házi gazdától, s ha­zatért a Grand Rue 126. alatti szállásra. Néhány perc múlva izgatottan vetette papírra az első sorokat. Nemsokára készen állt az egész vers. Kopott he­gedűt emelt le a szekrény te­tejéről. s égő szenvedélyességgel jegyezgette a hangjegyeket. A dal hajnalra elkészült. Párizs utcáin Július folyamán Párizsba ér­keztek a vidéki önkéntesek fegyveres alakulatai — az úgy­nevezett föderáltak. A Marseil- le-i önkéntesek 1792. július 30-i bevonulásakor Rouget de L’Isle forradalmi dala zengett. Az in­duló, melyet a Marseille-i ön­kéntesekről Marseillaise-nek ne­veztek el, a Tuillerákat ostrom­ló csapatok csatadala lett. két évtizeddel később a szocialisták himnusza és ma a Francia Köz­társaság nemzeti himnusza. A Marseillaise-t a híres fran­cia zeneköltő, Berliez írta át nagyzenekarra és kettős karra. A szólamok szokásos megjelö­lése: szoprán, alt, tenor, basszus szíve és ereiben vér van!” A Marseillaise hazánkban A Marseillaise első magyar fordítója Verseghy Ferenc volt, Martinovics forradalmi mozgal­mának egyik résztvevője, aki „Marsziliai ének” címmé! for­dította le. A magyar munkások minden alkalmat megragadtak, hogy énekeljék a forradalmi indulót. Amikor például 1871-ben a bu­dapesti munkások kalapjaikon gyászszalaggal vonultak végig Budapest utcáin, hogy tüntesse­nek a levert Párizsi Kommün eszméinek halhatatlansága mel­lett, ajkukról zengett — a pro­letár nemzetköziséget hirdetve — a Marseillaise. Immortale Rouget de L’Isle 1836-ban, 7« éves korában, hunyt el. Élete utolsó szakasza csupa szenve­dés. nyomorgás volt. Megjárta az adósok börtönét. Elfelejtett, keserű öregemberré vált. A hal­dokló ágyát zokogó öregek vet­ték körül. Férfiak, akik vele együtt indultak 1792-ben Párizs városa ellen, hogy romba dönt­sék a királyságot, » akik nem lettek hűtlenek a Marseillaise dalosához. Utolsó szavai így hangzottak: ..A világot megta­nítottam énekelni, és most meg­halok. ..” Sírjára a nemzeti gárda ka­tonái az elhunyt kedvencét, gvopárvirágot helyeztek. A francia nép Immortale néven ismeri ami annyit jelent: a halhatatlanság virága..: í—z. —r.) Április 25, kedd Vidéki színházaink közül legtöb­bet és leginkább figyelmet érdem­lően talán a Pécsi Nemzeti Színház hallat magáról az utóbbi években. Kitűnő drámai társulatuk és világ- színvonalon álló modem balettegyüt- tesük után mostanában az operaelő­adások is egyre határozottabb vissz­hangot kavarnak a kritikában. Út­törő, kísérletező kedvük itt is szem­beszökő. Újabban a Magyarországon alig ismert Hándel-operát a Julius Caesárt mutatták be nagy sikerrel, címszerepében Marczis Demeterrel. (19.05) Április 26, szerda Az űrutas rendet teremt. Fantasz­tikus vígjátékra gyanakszunk az an­gol film címéből. Pedig egy csupa- muzsika revü, bekapcsolva a kor egyik legnépszerűbb műfaját, a ve­télkedőt is. A hagyományos köny- nyűzenei irányzat, a sweet, képvi­selői versengenek a beat hosszúhajú, villanygitáros legényeivel. Megany- nyi világsztár, slágerteremtő zene­karok. Láthatjuk többek közt San­dle Shaw-t is, az Eurovízió feszti­váljának cipő nélkül, harisnyában éneklő csillagát. (20.20) Április 27, csütörtök Közép-európai idő szerint 21 óra 50 perckor több világrész képer­nyőin egyszerre jelenti be a bemon­dó: „Helyszíni közvetítésben számo­lunk be a Montreali Világkiállítás, közismert nevén az EXPO—67, meg­nyitásáról. A Telstar, az Eurovízió és az Intervízió segítségével a ma­gyar nézők is egyenes adásban cso­dálhatják meg a tőlünk tízezer ki­lométernyire fekvő kanadai város­ból % látványos megnyitó ünnepsé­get. Félreértés Falun dolgozik Já­nos bácsi, ötven éve egyazon mun­kahelyen. Méltó egy szép cikkre példa­mutató élete, hiszen kitüntetést is ka­pott nemrég. Megy az újságíró és körülnéz, elbe­szélget a riport­alannyal, lakásán is felkeresi. Kedves kép: galambősz asz- szony ebédet főz, majd feltálalja. Ebédelnek. Gondolja magá­ban az újságíró: az asszony is megérde­mel egy kedves sort a riportban. — János bácsi — súgja, oda az öreg­nek —, szabadna megtudnom kedves feleségének a ne­vét? Az öreg kicsit gondolkozik, majd megsúgja: — Irma. Irma néni. Megjelenik a szív­ből jött riport, mely eképpen fejeződik be: . János bácsit, mikor hazamegy a faluszéli kicsi ház­ba a napi munká­ból, hűséges párja, Irma néni várja a kiskapuban..." Megható, mi? Kü­lönösen másnap, mikor kiderül, hogy az ebédet főző ga­lambősz asszony Já­nos bácsi testvére. Feleségétől tizenöt éve elvált, azóta egv szót sem be­széltek Irma néni­vel. B. J. Április 29, szombat Molnár Ferenc, a világsikerű szín­művek írója novelláiban és regé­nyeiben maradt igazán hű ifjúkori éles újságíró szemének társadalom­kritikus pillantásaihoz, gyilkosán merész karikírozó készségéhez. Egyé­niségének erre az elfeledett oldalá­ra hívja fel a figyelmet Nemere László összeállítása. Népszerű színé­szek működnek közre, Tolnai Klá­ri, Dayka Margit, Fodor Zsótoa, Peti Sándor. Ungvári László és sokan mások. (20.20) Április 30, vasárnap A Tv filmmúzeuma a Nagy Októ-' béri Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére indított sorozatban a Furmanov regényéből készült Csa- pajev című filmet sugározza. A Va- sziljev testvérek alkotása monumen­tálisán ábrázolja a polgárháború vö­rös lovasvezérének harcos útjátj amely még Csapajev életében nép- balladák, dalok strófáiban új életre kelt. (16.25) Május 1, hétfő A televízió egésznapi programja méltó az ünnephez. Délelőtt egyenes adásban láthatjuk a szovjet hadse­reg díszszemléjét a moszkvai Vörös térről, majd Budapest és a baráti országok szlnpompás felvonulásait. Este, Tízéves a tv-néző címmel vi­dám jubüeumi műsort közvetítenek! amelyben Gőzön Gyulától Rátonyí Hajnalkáig a legjobb magyar nevet- tetők minden generációja fellép. Bs hogy a sportbarátoknak is kedvére legyen, utána az országos egyéni ökölvívó-bajnokság döntőinek szur­kolhatunk. KEDD 17.30: Heti szemle albán nyelven. — 18.00: Hírek. — 18.10: Kedden es­te. — 18.30: Telesport. — 19.10: Éb­resztőtől takaródéig. — 19.40: Hirde­tések. —■ 19.54: Jó éjszakát, gyere­kek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: Balzac: Elvesztett Üluziók. Sorozat­film. — 21.30: Filmszatírák. — 22.00: Dokumentumfilm. — 22.15: Hírek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom