Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

FOLYTATJA MUNKÁJÁT a IX. KONGRESSZUS (Folytatás az 1. oldalról. volt ez itt, a Duna-medencében is a polgári világban. A Duma- medence világát azóta megvál­toztattuk, az itt élő népek szo­cialista forradalomban kivívták jogaikat, közös ideálokat, célo­kat követünk, megteremtettük a feltételeit a testvéri együtt­élésnek. Ezt zavarják egyes szomszé­dos országokban élő történész barátaink, ha új -történelmet írnak, és a múltat ismét vélt pillanatnyi politikai érdekek szolgálatában úgy torzítják, hogy ezzel a szomszéd nemzet fiainak, lányainak nemzeti ön­érzetét sértik. A nacionalizmus elleni közös harcunk sikerének feltétele, hogy legyünk figye­lemmel egymás nemzeti érzel­meire, számoljunk egymás ér­zékenységével. Ha nem ezt tesszük, akkor az itt és ott élő emberek gondolkodásában még meglevő nacionalista maradvá­nyokat konzerváljuk, esetleg megerősítjük. A marxista történelemtu­domány művelői ne mű- vészked jenek, maradjanak tudósok. Az a feladatuk, hogy a történelemtudo­mányt tisztítsák meg a pil­lanatnyi politikai taktika torzításaitól. A múlt fel­dolgozásában ragaszkodja­nak az objektiv igazság­hoz. Szirmai István ezután kultu­rális közvéleményünk kiszéle­sedéséről, igényességének nö­vekedéséről szólott. Az iro­dalom és a művészetek termé­keit — mondotta — mind töb­ben igénylik, mind többem kri­tizálják és kulturális forradal­munk legnagyobb vívmánya, hogy ma már nemcsak szűk értelmiségi rétegeknek van olyan tájékozottsága, ideológiai felkészültsége, határozott ízlése, esztétikai igényessége, ami fel­tétele az aktív véleményformá­lásnak. Találóan írta nemrégi­ben Benedek Marcell, hogy a magyar közönségről „regényt kellene írni, mert olyan meny- nyiségi és minőségi változáso­kon ment keresztül az utóbbi 20 esztendőben, amilyent a könyvnyomtatás óta nem látott a világ”. Az elmondottakból azonban nem azt a konklúziót vonom le, hogy a követelményekhez viszonyítva a társadalmi tudat [ fejlődésében nincs elmaradás. Ije jelentős a fejlődés és ezt is regisztrálnunk kell ahhoz, hogy helyesen állapítsuk meg . jö­vőbeli feladatainkat Az ideológiai munkában na­gyon sok a tennivalónk, de ha­ladni csak türelmes meggyő­zéssel, cáfolhatatlan érvekkel és logikával tudunk, arra kell törekednünk, hogy az eddiginél is sokkal nagyobb igényesség­gel megértessük a dolgozó tö­megekkel terveinket, elképzelé­seinket, nagyobb betekintést, több jogot kell biztosítani szá­mukra az állami és egyéb dön­tésekben, hogy magukénak érezhessék azokat Tovább kell tanítanunk a marxizmus—leni- nizmust és jobban mint eddig; magyarázzuk a mára alkalmaz­va, érvényesítsük mai problé­máink megoldásában és közben védjük azt. minden torzítással szemben. Ez mind együtt fon­tos része a szükséges erkölcsi, eszmei ösztönzésnek, amelynek az anyagit kell kiegészítenie. Dolgozó emberek természe­tes törekvéseit vágyait, hogy jobban akarnak élni, lakást, esetleg családi házat, jobb bú­tort, televíziót, autót akarnak, nem szabad elítélni, kispolgá­rinak minősíteni, ha mindezt tisztességes munka eredménye­ként kívánják elérni. A szocia­lizmus nem az egyén céljai és érdekei ellenére akarja ér­vényre juttatni a társadalom érdekeit, azok harmonikus egy­ségének megvalósítására törek­szik. A szocialista politika nem öncélú, hanem — megfelelően a marxizmus—leninizmus taní­tásának — az emberek életkö­rülményeinek javítását és meg­valósítását vállalja. Amikor ezt követjük, egy gazdagabb tár­sadalom felépítésén dolgozunk, a szegénység, a nehéz, sivár élet ellen folytatunk háborút. Érdekes, hogy ezt a politikát mégis jobbról is, balról is, kis­polgárinak, liberálisnak minő­sítik. Azt állítják, hogy köz­életünkből hiányzik a nép és a munkásosztály érdekeiért folyó forradalmi harc. Jobboldali op­portunisták és „baloldali” ál­radikálisok abban is összetalál­koznak, hogy társadalmunkat polgárosodónak minősítik, azt vetik szemünkre, hogy feladtuk forradalmi eszméinket, nem .va­gyunk elég harciasak, elkémyel- mesedtünk. Vannak elmaradott, primitív, másra nem képes em-1 berek, akik úgynevezett ke­mény kezű politikát reklamál­nak. Nem veszik észre, hogy az elvtelen megalkuvás az egyik oldalon, az álradikálizmus és a szektás magatartás a másik oldalon — egyaránt a valóban kispolgári. Átmeneti korunkban a tár­sadalmi problémák és az azo­kat hordozó emberek gondolko­dása, magatartása is összetett. Az irodalom, a művészet sem mutathatja be életünket leegy­szerűsítve, fekete-fehéren, ha­nem összetetten, gyakran el­len tmondásosanj Az irodalom, a művésze­tek művelői akkor töltik be hivatásukat, ha az új, a szocializmus és a régi vi­lág harcában a maguk tu­datformáló eszközeivel az új győzelmét segítik, erősí­tik az emberek szocialista meggyőződését. A magyar irodalom, film, színház, képzőművészetünk és más művészetek alkotói az utóbbi években szép eredmé­nyekkel dicsekedhetnek. Ismert költőink, filmművészetünk al­kotói nemzetközi elismerésben részesültek. Nagy az érdeklő­dés az új magyar operák, ze­neoktatásunk iránt. Minden művészeti ágban erősödtek a szocialista vonások, általában megizmosodott a magyar szo­cialista kultúra. Engedelmükkel én mégis né­hány problémát vetek fel. Az irodalom és a művészet hivatását gyakran félreértik egyes alkotók, és néha olvasók is. Az irodalomban helyet ka­pott az utóbbi években — ha nem is nagymértékben — né­hány szocializmustól idegen irányzat. Történelmünk során a magyar irodalom esetenként élen járó politikai szerepet is betöltött. Az írótársadalom egy részében még ma iá, a gyöke­resen megváltozott körülmé­nyek között is, él az a tévhit, hogy az ő szerepük képviselni a nép érdekeit a politikával szemben. Elméletet is gyártot­tak. Eszerint a magyar iro­dalomnak valamiféle nemzeti sajátossága is a szembenállás a mindenkori hatalommal. A pro­letárhatalommal szemben az ellenzékiséget, mint az iro­dalom nemzeti jellegének vál­tozatlan sajátosságát, feltüntet­Választás Bonnban Kiesinger az új kancellár Mint a DPA-hírügynökség je­lenti, Heinrich Lübke nyugat­német államelnök csütörtökön reggel 9 órakor írásban hivata­losan közölte Erhard kancellár­ral, hogy lemondását elfogadta. A bonni bundestag csütörtök délelőtt kancellárrá választotta Kurt Georg Kiesingert. A zsú­folt karzat előtt lefolyt titkos szavazáson a 496 szavazati jog­gal bíró képviselő közül 473 ad­ta le szavazatát, a nyugat-ber­lini képviselők nem vehettek részt a szavazásban. Kiesingerre 340-en, ellene 109-en szavaztak, 23 képviselő tartózkodott. Egy szavazó lap pedig érvénytelen volt. A most már ellenzéki sza­baddemokrata pártnak 49 kép­viselője van. A választás kihirdetése után Kiesinger Lübke köztársasági elnökhöz hajtatott, hogy átve­gye tőle a kancellári kinevezést. Kiesinger a kancellári esküt délben fél egy órakor tette le. A kormánylistát még nem hoz­ták nyilvánosságra, de ha az utolsó pillanatban változások nem történnek, a fontosabb tár­cák megoszlása a következő; kancellár: Kurt Georg Kiesin­ger (CDU), alkancellár és kül- ü gyminiszter: Willy Brandt (SPD), belügyminiszter: Paul Lücke (CDU), hadügyminiszter: Gerhard Schröder (CDU), pénz­ügyminiszter: Franz Josef Strauss (CSU), gazdiasági mi­niszter: Karl ^chiller (SPD), össznémetügyi miniszter: Her­bert Wehner (SPD), a bundesrat minisztere Carlo Schmid (SPD), az áttelepültek ügyeinek mi­nisztere: Kai Uwe von Hassel (CDU). Csütörtök délután három óra­kor Lübke köztársasági elnök rövid^ beszéd kíséretében átadta az új nyugatnémet kormány tagjainak a kinevezési okmányt, s délután négy órakor a 19 új miniszter letette a hivatali es­küt. ! Összehívták az Arab Liga Védelmi Tanácsát Ali Amer tábornok, az egye­sített arab parancsnokság főpa­rancsnoka miután megbízottai három napon át tanulmányozták a helyzetet Jordániába és meg­beszélést folytattak az ammani kormánnyal kérte az Arab Liga Védelmi Tanácsának összehívá­sát. E kérés alapján Hasszuna, az Arab Liga főtitkára összehív­ta a védelmi tanácsot a jövő hét szerdájára Kairóba. Meghívták az ülésre Ahmed Szukeirit, a Palesztinái felszabaditási szer­vezet elnökét is. Tito Temesváron BUKAREST. (MTI) Csütörtökön délelőtt vonaton Temesvárra érkezett JoszipBroz Tito. a JKSZ és a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársa­ság elnöke, aki Nicolae Ceau- sescunak, az RKP főtitkárának meghívására háromnapos nem­hivatalos látogatást tesz Romá­niában. Tito elnök kíséretében van; Mijalko Todorovics, a JKSZ KB. Végrehajtó Bizottsá­gának titkára. Marko Nikezics, külügyminiszter és Kiró Gligo- rov pénzügyminiszter. A vendégeket Temesvár pá­lyaudvarán Nicolae Ceausescu mellett Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke, Paul Niculescu-Mizil. az RKP KB. titkára és Josif Banc. a Minisz­tertanács elnöikhelyettesé fo­gadta. Angol cirkáló a Földközi-tengeren A Földközi-tenger térségébe irányították az angol királyi flotta Tiger nevű 10 000 tonnás cirkálóját. A brit hadügymi­nisztérium szóvivője szerint a hadihajó elhagyta Casablancát „hadműveleti célokból”. ni nem egyéb, mint történel­mietlen illúzió. A konformiz­mus a politikában elvtelen be~ hódólást jelent minden ha­talomnak. Csakhogy a non- konformizmus a hatalom jel­legétől és céljaitól elvonatkoz­tatva éppen ennyire elvtelen. Meggyőződésem, hogy sokan, akik a nonkonformizmust di­vatként követik, nem is gon­dolták azt végig és a tartalmá­ban öncélú ellenzékieskedés a jóhiszeműeknél divatos póz csupán. A falu szocialista átalakítása és az, hogy a párt rámutatott -gazdaságirányítási mechaniz-1 musunk fogyatékosságaira, en­nek gazdasági kihatásaira, len­dületet adott a szociográfiai műfajnak. Ebben a műfajban jelentek meg jó íráso-k, de olyanok is, amelyeknek alkotói a valóságnak csak egy-egy pe­riférikus részletét fedezték fel és ezekből helytelenül általá­nosítottak. Ismerünk olyan alkotó embe­reket is, akik továbbra is tar­tózkodnak politikai állásfogla­lásoktól, közönnyel néznek el a szemük előtt lejátszódó töi'té- nelmi átalakulás felett: Így szaporodnak az úgynevezett el­vont alkotások, amelyek gya­korlatilag mind szegényebbek lesznek. Van másfajta, még ugyan nem szocialista, de közeledő, őszintén útkereső, értékes iro­dalom is. A magyar irodalom és művészet nagy táborára, olyan írókra, művészekre gon­dolok, akik mindenféle előíté­let nélkül, becsülettel és bá­torsággal tárják fel az élet valóságos folyamatát és belső összefüggéseit, megmutatják ami jó, s ami rossz. Nem kí- vüiállóak, a jónak örülnek, a rosszra joggal haragszanak, a gondot maguk is vállalják. Az ilyen alkotókat és műveiket nagyra becsüljük, barátian .kri­tizáljuk őket. Végül szeretnék beszélni azokról a szocialista írókról, művészekről, párttagokról és pártonkívüliekről, akiknek problémáival — bevallom — nem foglalkozunk eleget. Ök már eddig is jelentős szocialis­ta realista alkotásokkal, sok új színnel, mondanivalóval gazda­gították a magyar kultúrát. Most nehéz feladatokkal bir­kóznak. A rohamos fejlődés, amelyen a mi társadalmunk az utóbbi évtizedben átment, a dogmáktól megszabadult új stí­lus, megújuló eszméink és még sok egyéb, azt követeli meg tő­lük is, hogy sok tekintetben vegyék újra számba a világot, fogalmazzák újra a témákat, a hősöket, a konfliktusokat. A legnagyobb figyelmet, a legoda- adóbb törődést ők érdemlik, mert elsősorban tőlük várja a legtöbb segítséget a párt és az olvasó, a nép, amely az iro­dalomtól nemcsak szórakozást, hanem tanácsot, eligazítást vár. A rendszeres olvasók, a szín­ház- és mozilátogatók, a ta­pasztalatok szerint, mindenek­előtt olyan új alkotásokra fi­gyelnek fel, amelyek őszintén igyekeznek Szembenézni múl­tunk és jelenünk problémáival, és azokra művészileg hiteles Pártos választ adnak. Jó lenne’ ha mind többen ilyen műveket igényelnének. Az emberek, a kritikát _ is tartalmazó, segítő szándékú, de még nem teljesen marxista szemléletű művekkel szemben — és ezt is meg kell mondanunk — indokolatlanul türelmetlenek —, állapította meg Szii-mai István. A türel­metlenségről szólva a kritikák­kal kapcsolatban megállapí­totta: A türelmetlenség azért sem indokolt, mert nem arról van szó, hogy ma kulturális éle­tünkben a nem ellenséges, de nem marxista nézetek gyakrab­ban vagy erőteljesebben jelent­keznek, mint régebben, hanem arról, hogy ma azok a korábbi évekhez viszonyítva nyíltabban tűnhetnek feU A történelmi tapasztalatok ugyanis arra tanítanak, hogy a nem marxista irány­zatok elhallgattatása nem helyettesítheti a velük folytatott érdemi vitát hogy, adminisztratív bétiltasuK csak eszmei elszigetelődéshez, az egyedül célravezető ideoló­giai harc megkerüléséhez vezet. Mai kulturális életünkben ép­pen az az egészséges jelenség, hogy a gazdagodással, színese­déssel, a szélesebb tájékozódás­sal lépést tart a marxista esz­mei aktivitás: szellemi életűn- Két eléven, termékeny vitalég- kór jellemzi* A fejlődés ellenére a -kultúr­politikai irányításnak töbiii Kell segítenie alkotónak ás ’.w- vasór.ak. Jogos az az igény az életnek ezen a területén is, hogy- az irányítás legyén hatá­rozottabb, következetesebb és az egészségek fejlődésnek meg­felelően igéiiyesebb. Lenin a j kapitalista társa­dalomról szólva két kultúrát nevezett mejg, az elnyomottak és az elnyomók kultúráját, A mi társadalmunkban a két volt kultúra közejtt már más határ- vona'at húzott a történelem. Munkásosztályunk régi harci kultúráját egyesítette a ma­gyar <s a világ kultúráját min­den értékálljó kincsével és azt az egész nép közös vagyonává tette. Ezt ápolni, fejleszteni, mindenkivel megismertetni a kommunisták feladata. Szirmai István nagy tapssal fogadott beszéde után Hapai Gyula a Baranya megyei párt­bizottság első titkára, Szabó- István, a nádudvari Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet elnöke, Havasi Ferenc, a Komárom megyei pártbizottság első titká­ra, Péter Jiinos külügyminisz­ter, Andorká Magdolna, a Bő- sárkányi Általános Iskola ta­nára, Pák Szón Csői, a Koreai .Munkapárt Politikai Bizottsá­gának tagja, Julio Camacho Aguilera, a Kubai Kömrhúnista Párt Központi Bizottságának tagja, Franaiszek Wanlolka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, Jean Kill, a Luxemburgi Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának titkára, Demcsigijn Molmozsamci a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bi­zottságának itegja, a Központi Bizottság titkára, David Bow­man, Nagy-Britannia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­ga Végrehajtó Bizottságának tagja szólalt fel. Ezután ebéd­szünet következett. A délután^ ülés, amelyen So­mogyi Sándor, az I. kerületi pártbizottság első titkára el­nökölt, Czinege Lajos, a Poli­tikai Bizottság póttagja, hon­védelmi miniszter felszólalásá­val kezdődött. Ezután felszólalt Friedrich Éhért, a Német Szo­cialista Egységpárt Politikai Bi­zottságának tagja, Bodnár Fe­renc, a Borsod megyei pártbi­zottság első titkára, dr. Varga Jenő, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. elnöke, (Felszóla­lását holnapi számunkban kö­zöljük.), Végh László, a Pa­mutnyomóipari Vállalat vezér- igazgatója, A délutáni szünet után Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja elnökölt. Felszólalt: Max Rai- mann, a Német Kommunista Párt Közpoiiti Bizottságának első titkára, Garai Gábor író, Boros Ottóné, a Szolnoki Köz- gazdasági Szakközépiskola igaz­gatóhelyettese, Hans Mahle, a Nyugat-Berlini Német Szocia­lista Egységpárt Elnöksége Tit­kárságának tagja, Eivind Wik, a Norvég Kommunista Párt Titkárságának tagja, Arturo Colombi, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, és Salvatore Corallo, a Proletár Egység Olasz Szocia­lista Pártja Központi Bizottsá­ga Végrehajtó Bizottságának tagja. A kongresszus ma reggel 9 órakor folytatja tanácskozását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom