Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-12 / 267. szám
1 A MPCSYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJÄ Pénteken délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock. Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Somogyi Miklós és Szirmai , István, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta elhunyt képviselőkről: Köteles Jenőről és dr. Molnár Erikről. Nevüket az országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, s az országgyűlés néma felállással adózott emléküknek. Miután Beresztóczy Miklós ismertette a bejegyzett interpellációk tárgyát, majd javaslatára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: 1. Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása. 2. Interpellációk. Ezután dr. Erdei Ferenc, a törvényjavaslat előadója, megyénk országgyűlési képviselője emelkedett szólásra. Bevezetőben beszámolt arról, hogy az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága — amely behatóan megtárgyalta a törvénytervezetet — a javaslathoz és annak indokolásához néhány módosító indítványt fűzött, egészében azonban úgy foglalt állást, hogy választási rendszerünk javaslatban foglalt reformja szükséges, időszerű és jelentős. A bizottság ezért teljes elvi egyetértéssel, helyesléssel terjeszti azt az országgyűléseié. Az előadó ezután ismertette, hogy a benyújtott törvényjavaslat milyen elvi-politikai jellegű változásokat tartalmaz a jelenleg érvényben levő választójogi törvényhez képest. Kiemelte: Egyik legfontosabb új vonása a törvényjavaslatnak, hogy az országgyűlési képviselők választásánál lajst- romos megyei választókerületek helyett — a tanácstagok választásához hasonlóan — egyéni választókerületeket vezet be. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy jelenleg a szocialista országok közül az NDK-ban, Dr. Erdei Ferenc Lengyelországban és nálunk van érvényben lajstromos rendszer. A lengyelországi azonban elvileg különbözik a másik kettőtől, mert ott kisebb választó- kerületek vannak, három-nyolc képviselővel és úgynevezett nyílt lajstrommal, ami annyit jelent, hogy kétszer annyi jelölt neve szerepel a listán, mint ahány képviselői hely van. — Hazánkban 1945. óta van érvényben a jelenlegi választó- kerületi rendszer, ami a többi szocialista országokban is szinte általános volt a munkás-paraszt hatalomért folytatott harcok időszakában. A nagyobb választókerületekre kiterjedő lajstromos rendszer a pártkoalíciók jellegzetes formája volt; történeti szükségszerűségnek tekinthető tehát, hogy letérjünk róla. A következő alternatíva kínálkozik: Vagy az egyéni választókerületek rendszerét, vagy a lengyelországihoz hasonló rendszert vezetjük be. A törvényjavaslat előkészítését megelőző jogtudományi viták, majd az előkészítés alkalmával folytatott eszmecserék során az az álláspont alakult ki, hogy a nyomosabb érvek űz egyéni választókerületek mellett szólnak. Ezek közé tartozik például, hogy az egyéni választókerületi rendszer szorosabb személyes kapcsolatokat tesz lehetővé a képviselők és a választók között, lehetőséget nyújt az országgyűlési tagok területi felelőssége elvének érvényesítésére, elvi lehetőséget biztosít a több jelöltre és egységet teremt az országgyűlési választások, valamint a tanácsi választások rendszere között. Erdei Ferenc ezután vázolta, hogy a törvényjavaslat milyen fejlesztést indítványoz a választási szervek munkájában. Mint mondta, e szervek tevékenysége lényegében a korábbihoz hasonló lesz; változást jelent azonban, hogy a választási elnökségek nemcsak a választás, hanem az egész ciklus idején fennállnak majd. Ezt áz indokolja, hogy pótválasztások alkalmával ezeket a szerveket nem kell újból létrehozni. Újdonság az is, hogy választókerületi bizottságok — amelyek eddig csak tanácsi választókerületekben működlek — az országgyűlési választókerületekben is létrejön, nek, s a választási elnökségekhez hasonlóan megbízatásuk az egész ciklus idejére szól. A választási elnökségek igazgatási egységek szerint létesülnek, s funkciójuk a választásokkal kapcsolatos adminisztratív irányító- és ellenőrző feladatok ellátása, döntés vitás kérdésekben és kifogások esetén stb. A választókerületi bizottságok — amelyeket választókerületenként hívnak életre — közvetlenül szervezik a választásokat. A szavazátszedő bizottságok — ezek szavazókörönként jönnek létre — a választások idején működnek, s szervezik és lebonyolítják a szavazást. Változatlan marad az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a tanácsi végrehajtó bizottságok és a Hazafias Népfront szerveinek szerepe, bár ez utóbbiak feladata a jelöléseknél valamelyest módosul. xxi. Evf., a 60 fillér 19W. NOV. lí, SZOMBAT — A törvéfry javaslat fontos eleme több jelölt állításának elvi lehetősége — folytatta Erdei Ferenc. — Az úgynevezett kötött lajstromnál — tehát eddigi választási rendszerünkben — ez csak a tanácsoknál volt meg. A szocialista demokratizmus fejlődése azonban megköveteli, hogy az országgyűlési képviselőválasztásoknál is legyen ilyen lehetőség. Világosan látni kell, hogy a szocialista államban a több jelölt elvi lehetősége nem ugyanolyan értelmű, mint a tőkés országokban. — A szocialista demokráciában a munkásosztály és a parasztság forradalmi úton vívta ki a hatalmat, amely a népnek — a nagy többség létérdekeit szolgáló —„ saját államhatalma. Nem állíthat tehát a választásokon olyan alternatívát a választók elé, hogy más politikai rendszert válasszanak, mert ez közvetve vagy közvetlenül a régi népelnyomó hatalom restaurációjának útját nyitná meg. A hatalom kérdését mégis a választók elé viszi, de népszava- zásszerűen: igennel felelnek, akik a törvényesen állított és a választópolgárok gyűlésein javasolt jelöltekre '— á jelöltek bármelyikére — adják szavazatukat. — Ezzel érthetően más értelmet nyer a jelölt személye: Az válik konkrét választási kérdéssé, hogy a választók megítélése szerint ugyanazon politikai rendszert ki képviseli jobban, személy szerint ki alkalmasabb a nép érdekeinek országgyűlési vagy tanácsi képviseletére. Ezért megnövekszik a jelölési eljárás szerepe is, s ebből következik, hogy legtöbbször már a jelölés során eldől a választók megítélése abban, hogy ki képviselje őket. Szavazásra tehát már csak annak a jelöltnek a személyét kell bocsátani, akiben a jelölés során megegyezett a választópolgárok, illetőleg az érintett népfrontbizottságok véleménye. — A szavazás ennek ellenére nem formális, mert a szavazók két lényeges kérdésben nyilvánítanak véleményt. A szavazás állásfoglalás a jelölt által képviselt néphatalommal kapcsolatban, egyszersmind a szavazók nyilatkozata a jelölési eljárás során állított jelölt személyére nézve. 1954. óta ez a rendszer a tanácsi választásokon, s ezt terjeszti most ki a törvényjavaslat a képviselőválasztásokra is. A törvényjavaslat előadója a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az új, egységes választójogi törvénytervezet alapjában az eddigi formájában hagyta meg a jelölési eljárást, de néhány olyan módosítást is tartalmaz, amely továbbfejleszti azt. Ezzel egyidejűleg megnöveli a Hazafias Népfront szerepét és felelősségét is. A továbbiakban is úgy lesz jelölt valaki, ha az illetékes népfrontszerv jelöltként bejelenti a megfelelő választási elnökségnek, tanácstagok esetében a választókerületi bizottságoknak. Az idáig vezető út méginkább alkalmassá válik arra, hogy a választópolgárok akarata érvényesüljön, lényegében egyértelműbbé teszi a jelölési eljárást. Az új fogalmazás kimondja, hogy a jelöltekre a választópolgárok gyűlései tesznek javaslatot. Ezeket a lakóterületeken és az intézményekben hívják össze. A gyűléseket — a választási elnökségek, illetve bizottságok közreműködésével — a Hazafias Népfront szervezi. — A gyűléseken a társadalmi szervezetek — a párt, a KIS/, a szakszervezet, a népfrontbizottság, az illető intézmény és minden választópolgár javasolhat jelöltet. Ezt a törvényjavaslat nem részletezi. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésén felvetődött: nem lenne-e helyes részleteiben is kifejteni, kik tehetnek javaslatot a jelöltre. A legutóbbi választások idején ugyanis helyenként vita volt erről. A bizottság végül a korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően határozta meg a javaslattevők körét, ugyanakkor kimondta: mivel egyértelmű a lehetőség és a gyakorlat, nincs szükség arra, hogy ezt a törvényjavaslatban részletezzék. Az előadó kitért arra, hogy a jelöltre vonatkozó javaslatot, amely a választópolgárok javaslataként a gyűlés vitájában alakul ki, a gyűlés elnöksége terjeszti az illetékes népfrontbizottsághoz. Rámutatott: Ez az eljárás, amely lényegében változatlan, demokratikus, ugyanakkor nagyobb lehetőséget ad a kellő mérlegelésre. A választó- polgárok javaslatainak egyeztetése és rangsorolása a népfrontbizottságban történik. Ennek fórumán a párt képviselői és a pártonkívüliek tanácskoznak, s foglalnak együtt állást. — Mi a helyzet akkor, ha több jelöltről van szó? — tette fel a kérdést ezután Erdei Ferenc, s így válaszolt: — A jelölési eljárásnak politikailag fontos mozzanata, hogy több jelölt esetén is ugyanannak a politikának a képviselőiről van szó. A jelölés során tehát néni politikai irányzatok versengenek. Ez azt is jelenti, hogy nem a régi korteskedés elevenedik fel, hanem a közös politika érdekében folytatott agitáció a személyi alkalmasság és érdemesség demonstrálásával egészül ki. A törvényjavaslat előadója a továbbiakban elmondta, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésén egyetlen kérdésről, a képviselők visszahívásáról folyt többé- kevésbé elvi jellegű vita. Ennek eredményeként fogalmazták meg a törvényjavaslat 57. paragrafusának eredeti szövgében szereplő „bármikor” helyett, hogy akkor hívhatják Vissza a képviselőt, „amennyiben a megbízatásra méltatlanná vált”. A néhány szó mögött messzemenő elvi vita van, amely sem az államjogi tudományban, sem a gyakorlatban nem dőlt el egyértelműen. A bizottság nem ment bele a vita részleteibe, csak érintette, (Folytatás a 2. oldalon.) Az országgyűlés elfogadta az új választójogi törvényt Világ proletárjai, «gyesöljet«** WiM
