Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-23 / 250. szám
ír»'?'*, október 23, szombat 5. oldat A nyugtalan ssukhorvexető Evadnyiííís küszöbén Nem minden embernek van az arcára írva életkora. Gál Sándor nyugdíjas kunszentmik- lósi tanár, festőművész azok közé tartozik, akik bátran mondhatják magukat akár tíz évvel fiatalabbnak. Síma. nyugodt arca, holott küszöbén van a het- venek és sok szenvedés, betegség, megpróbáltatás rakott nehezéket a vállárrá. Pár éve, hogy nyugdíjban van, de ma sem pihen. Állványán ott. a vászon, palettáján a festék,, fáradhatatlanul dolgozik. Nemrégiben zárult kiállítása a kun- szentmiklósi művelődési házban. De az önmaga kedvére való művészi munkán kívül ő vezeti a művelődési ház képzőművészeti szakkörét. Nem is akárhogyan: erről a szakkörről már6 sokfelé esett dicsérő szó. Gál Sándort nemcsak mint elmélyült, tehetséges festőt ismerik a megyében, hanem mint nyugtalan, kísérletező művészembert is. Legénykorában megtanulta az ötvösséget, majd az első világháború után a hadifogságban agyagszobrokat készített és a konyha tűzhelyén égette ki őket. A fogságban tevékeny tagja volt a művészeti csoportnak, ott is. mint most a nyugdíj éveiben, a belső nyugtalanság adta újabb és újabb ötleteit. — Mikor alakult a vezetése alatt dolgozó szakkör? — Három évvel ezelőtt, a gyermekklub keretében. Az a felismerés vezetett bennünket, hogy a tanulók képzőművészeti | nevelése tulajdoniképpen befejeződik az általános iskolában. A í középiskolákban már nincs rajztanítás. Ha a gyermeknek vonzalma volna is hozzá, nem rajzolhat. mert nincs hol. Még ha nem is kiugró tehetség a képzőművészet iránt hajlandóságot érző diák, akkor is érdemes vele foglalkozni, mert az aktív I „művészkedés” által finomodik j az ízlés, fejlődik kézügyessége | és ki tudja, mire lesz jó az a néhány órás gyakorlat, amit a szakkörben eltölt. — Mivel foglalkoznak a szakköri órákon? — Ki kell jelentenem: a szakköri munka nem művészképzés. Csak esztétikai nevelés a célja, és a művészet iránt az érdeklődés felkeltése. Persze, azért foglalkozunk olajfestéssel, ak- varellfestéssel, kerámiákkal. Kedvenc időtöltésünk a „papír— Ez is képzőművészeti ág? — Inkább iparművészet. Kínai eredetű, igen ötletes alkotási forma. Színes papírt — többfélét — darabokra tépünk, és azt a művészi elképzelésnek megfelelően úgy rakjuk szét, hogy színes kép alakuljon ki belőle. Persze, a papírdarabkákat ragasztással rögzíteni kell. Igen érdekes és sokszor egészen művészi képet lehet így létrehozni. Nagyon szeretik a gyerekek. tépés”. Ha a szakkörben elkészült egy-egy alkotás, a művelődési ház vezetőségével is megvitatják az „eredményt”. A képen: Gál Sándor Kovács Sándor művelődésiház-igazgatóval a szakköri tagok munkáját nézegeti. Várakozáson felül A Hazafias Népfront megyei | titkárságának egyik szobájából a bútorokat iá kellett rakni, hogy a megyei képzőművészek! tárlatára beérkezett anyagot el tudják helyezni. Szombaton járt le a beküldési határidő. Hosszú idők óta nem volt ilyen sikere felhívásnak. Több, mint száz festmény, grafika és szobor érkezett be. Az érdeklődés felülmúlt minden várakozást. Maga a szám is sokat mond. A lényeg azonban: a beküldött munkák minősége. Örömmel álEgy felhívás nyomán A KISZ kecskeméti bizottsága a közelmúltban felhívással fordult az iskolákhoz* hogy hozzanak létre ifjúsági klubokat, s ezeket úgy töltsék meg tartalommal, hogy a szórakozás mellett sokféle tanulási lehetőség nyíljon a fiatalok számára. E FELHÍVÁS nyomán a Berkes Ferenc Kollégium diákjai elhatározták, hogy létrehoznak egy irodalmi profilú klubot. Már el is készítették az éves programjukat, amelyben a játékos, tréfás versenyeken, vetélkedőkön kívül szerepel még irodalmi ankét, vita, előadás és több más hasznos foglalkozás. Érdekesnek ígérkezik a szép könyvekből álló kiállítás, amely a könyvek és az olvasás megszerettetését célozza. A KLUB TAGJAI találkozást szerveznek írókkal, költőikkel. Elsőnek Simon István Kossuth- díjas költőt hívták meg. Az irodalom mellett elsősorban képző- művészeti témákkal foglalkoznak és igyekeznek megismerni Kecskemét múltbeli és jelenlegi kulturális életét. Már a közeljövőben sor kerül náluk Udvar- dy Gyula festőművész kiállítására, amit ankét követ a művész jelenlétében. Ezt követően látogatást szerveznek Bozsó János festőművész műtermében, ahol az alkotó munkával kívánnak közelebbről megismerkedni. V. M. lapítható meg, hogy valamennyi — a megyénkben élő — neves képzőművész jelentkezett a tárlatra, de rajtuk kívül nagyon sokan azok is, akik még nem jutottak el odáig, hogy a Képzőművészeti Alap tagjai lehessenek. A kiállításon részt vevő alkotások kiválogatását rövidesen megkezdi az Alap bíráló bizottsága. Az értékelés a pártatlan zsűri dolga. Annyi azonban már most megállapítható, hogy ekkora „termésből” — tekintettel a kecskeméti múzeumban rendelkezésre álló hely szűk befogadó képességére — két kiállítást lehetne rendezni. így a bíráló bizottságnak nehéz dolga lesz, ha a kétszáznál több pályamunka közül valóban a legjobb hatvanat — ennyi tárgy fér el a három kiállító helyiségben — akarja kiválasztani. B. J. Mutat egy pár szakköri alkotást a többi „műfajból” is. Alumínium tubusból kiképzett dombormű: ötletes, eredeti. Papírtépéssel készült képek: hatásuk gazdagabb, mint a fametszeté, vagy a linóleumé. Krumplinyomattal készülő képek — íme: a nyomdai magasnyomás megvalósítása! — apróságok, hulladékból létrehozott ízlésfejlesztő — nem egy esetben tehetséget kibukikantó — alkotások. Gál Sándor azonban máson töri mostanában a fejét. Azon, hogyan lehetne a zománcot fokozottabb mértékben modern építészetünkben hasznosítani? Színek, mázak előállításával kísérletezik. a zománcfelhaszná- lás végtelen gazdag lehetőségeit kutatja. A Kecskeméti Zománcipari Művekben gyakori vendég, új és új darabokat hoz zománcozásra, kiégetésre. Egy-egy új ötletével sokszor készteti gondolkodásra és vitára a zománc szakembereit. Balogh József XII. Prohorov 1958-ben Moszkvában él, édesanyjánál. Már az első percektől kezdve fürkészi a könnyű, jövedelmező lehetőségeket. Templomba járt a Távírda utcába. Itt sokat mesélt a papnak az egyházi élethez fűződő régi kapcsolatairól, bizalmába férkőzött és állást vállalt nála, hogy fizetését kiegészítse: az ünnepeken gyertyákat árult, pedig fizetése nem is volt olyan alacsony, 1200 rubel. De 6 kevésnek találta... Itt a templomban ismerkedett meg a nyugdíjas Szófija Tol- csinszkajával is, aki régebben német nyelvtanámő volt. Furcsa egy ismeretség volt ez. Az asszony a templomhoz közel lakott, és Anatolij „munka” után rendszerint felment hozzá. Ott étkezett nála. Tolcsanszkija kitűnően értett a szakácsművészethez. Anatolijnak duplán ízlett a főztje: ízletes volt és potya. Beszélgettek. „Tolik” még elragadóbbá vált, amikor az asz- szony itallal kedveskedett neki. Visszaemlékezett a régi szép időkre, Párizsra, Mme Miller szalonjára, a Clichy körút látványosságaira. Közben feltűntek az égen a szputnyikok. épült a bratszki erőmű, arattak a szűzföldön. Mikor ezekről szó esett, összeráncolta a homlokát: „Olcsó agitáció”. Az asszony megkérdezte: Hát akkor mi az igazság?” Anatolij így felelt: „Nincs igazság, minden csalás körülöttünk.” Prohorov fütyült a kommunista eszményekre. De milyen eszményt becsült? Talán úgy vélte, hogy a kapitalizmus világa szebb és boldogabb? Ilyesmi nem világlik ki sem leveleiből, sem vallomásaiból. Nem, Anatolij nem volt nyugatimádó és A JÖVŐ HÉTEN újra megkezdik munkájukat a szakszervezeti politikai iskolák. Immár negyedik éve. hogy mintegy 200 propagandista lelkes, ügyszerető munkája nyomán évenkint négy-ötezren vesznek részt megyénk üzemeiben a szakszervezeti politikai oktatáson. A most kezdődő évad az eddigiekhez képest legfőképpen minőségi fejlődést jelent. Az MSZMP Központi Bizottságának az ideológiai munkára vonatkozó irányelvei ugyanis egyrészt kedvezőbb atmoszférát termetének a nevelés és oktatás számára, másrészt nagyobb követelményeket állítanak a propagandisták és a népművelők elé. A szakszervezeti politikai oktatás elsősorban azért érdemel figyelmet, mert főképp azokat a dolgozókat vonja be hatókörébe, akik eddig nem vettek részt szervezett politikai képzésben. A hallgatók többsége itt találkozik először a marxiz- mus-leninizmus elméletének alapjaival s ennek a találkozásnak sikerétől függ, hogy feltámad-e az érdeklődés a hallgatókban, kedvet kapnak-e tanulni tovább is, hogyan alakul tehát a jövőben a gondolkodásuk. Nagyon sok múlik tehát a propagandistákon. Felkészültségű ktől, rátermettségüktől és nem utolsósorban szilárd elvi meggyőződésüktől függ, milyen nevelő hatást gyakorol a hallgatókra az általuk vezetett politikai iskola. AZ IDEI tematika igen gazdag. Nemcsak a szocialista tudatformálás legfontosabb kérdéseit foglalja magában, hanem a foglalkozásokon bőven esik szó majd a napi munka során felmerült kérdésekről is. Például a dolgozóknak a Munka Törvénykönyvben biztosított jogairól és kötelességeiről, a munkaverseny és az anyagi érdekeltség összefüggéseiről. Tehát a hallgatókat legközvetlenifbbül érdeklő gyakorlati problémákról és a velük kapcsolatos elméleti kérdésekről. AZ ISKOLÁK vezetőinele elő kell segíteniük a szabad, sokoldalú vitát, hiszen csak így alakulhat ki a helyes nézet, kerülhetnek felszínre a kételyek, s tisztázódhatnak a vélemények. Ügyelni kell rá, hogy helytelen vélemények ne maradjanak válasz nélkül, s a propagandista álláspontja világos és egyértelmű legyen. A politikai iskolákon azonban nem csupán a nézetek tisztázása és a meggyőzés a cél. Úgy is kell tekintenünk, mint a demokratizmus fejlesztésének egyik lehetőségét. A vita anyaga ne maradjon az iskolák keretein belül, hanem továbbítani kell az üzem illetékes vezetőihez, akik hasznosíthatják a megjegyzéseket, javaslatokat és bírálatot a munkában. KETTŐS CÉLT töltenek tehát be a jövő héten induló szakszervezeti politikai iskolák: egyrészt mint oktatási forma, a marxizmus eszméinek terjesztését szolgálják — méghozzá éppen azok körében, akik korábban nem vettek részt semmiféle politikai oktatásban. Másrészt a szocialista demokratizmus, a közügyek iránti érdeklődés erősödésének eszközei. Nemcsak buzdítanak rá, hanem egyúttal lehetőséget is teremtenek hozzá, hogy a dolgozók hallassák véleményüket, közérdekű ügyekben foglaljanak állást. így formálódjanak, és maguk is formálói legyenek a szocialista gondolkodás kialakulásának. U. P. Fiatalok jelentkezését várják... A Kecskeméti Hírős Együttes szeretné rátermett fiatalokkal megerősíteni népi tánckarát, a Rajkó-zenekart és az ifjúsági énekkart. A művelődési ház vezetősége ezért jelentkezésre hívja fel azokat a fiatalokat, akik hajlamot éreznek az együttesben való tevéUenykcdésre. A népi tánckarba kedden és pénteken este S—8 óra között lehet jelentkezni az ifjúsági klubban (Szi- lády Károly utca 6.). A Rajkó-zenekar vezetője hétfőn és szerdán este 6—8-ig az iparitanuló-otthonban (Hunyadiváros) hallgatja meg a jelentkezőket. Az ifjúsági énekkart, amely jelenleg az iparitanuló-iskola növendékeiből tevődik össze, szeretné a művelődési ház a dolgozó Ifjúság énekkarává fejleszteni. Ezért elsősorban az iskolát végzett munkásfiatalok jelentkezését várják. Jelentkezni kedden és csütörtökön 6—8 között a Gyermekszínházban (Katona József utca 4. alatt) lohet. Akik az Irodalmi Színpad keretében szeretnének tevékenykedni, azok minden pénteken fél 6—8-ig keressék fel a művelődési házban (Rákóczi út 3.) próbát tartó együttesi, nem meggyőződése sodorta bűnbe, inkább, úgy tűnik, a meggyőződés hiánya. A templomból kitessékelték, amikor megtudták, hogy szifiliszt kapott. ,,Ez már sok, kedvesem” — mondta búcsúzáskor Danyila atya. Anatolij kezelésre járt. Aztán küldönc lett a könyvesboltban. Mindig csak egyre vágyott: nagy pénzt keresni. Aztán újra Nyugatra lógni. A kérdés az csak: hogyan? 1963. júniusában turistacsoport érkezett Moszkvába Franciaországból. Volt köztük orosz származású is, egy Dubrovszka- ja nevű nő. Prohorov a Balesug szállóban akadt össze vele, s megkérte, hogy vigye magával a levelét és adja fel Párizsban. A levél Borjatyinszkij herceghez szólt, segítséget, tanácsot kért tőle. Eklkor már a herceg megvalósította tervét: Washingtonba került, ahol bejutott a Haditengerészeti Akadémiára, előadónak. Persze Prohorov tartott tőle, hogy Dubroszkaja nem továbbítja levelét, sőt tartott tőle, hogy esetleg más helyre irányítja. Ettől megrémült. Aggodalmát két bizalmi emberével is megosztotta. Egyikük Kuznye- cov volt Orszkból, a másik Bocsarov Rigából. Kuznyecovval együtt ült a lágerben. Ez a nehéz fickó huszonöt évet kapott. Amnesztiával szabadult. Bocsa- rov, a pravoszláv pap, még baltikumi utazgatásai időszakából volt a barátja. Prohorov így írt Orszkba: „Átadtam egy levelet és most reszketek, mint a kocsonya. Magam sem tudom, mire jó az egész...” Augusztusig várta a herceg válaszát, de már nem bírta tovább és újabb turisták után nézett. Rá is akadt egy angliaira; Mo- kejev geológus professzorra, aki a cambridgei egyetemen tanított. Sokáig kellett az öreget győz- kölnie, de sikerült rábeszélni, s az elvitte magával a második számú levelét. Prohorov egy idő múlva ezt írta Rigába: . . határozott célt tűztem ki. Ez azonban nem levél téma...” A cél nem volt más, mint Valerij Sabolin. ... Italozás közben ismerkedtek meg az Üzbekisztán étteremben. Aztán többször találkoztak. Sabolin elmondta, hogy bizalmas helyen dolgozik. Azokat a készítményeket, amelyeket ott állítanak elő, egyszerűen ,.izék”-nek nevezte. (Folytatása következik)
