Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-25 / 199. szám

£. oldal 1965. augusztus 25, szerda Bizalmi vita a görög parlamentben Törökország választások előtt KEREK számot alkot már a Vietnamban ál­lomásozó amerikai csa­patok állománya. Jelen­EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN szavazás időpontjára. Az új antidemokratikus biz­tonsági intézkedések ér­telmében a rendőrség Főnök, alias elnök Bonni vezetők nyílt gya­nakvással fogadnak minden leszerelési vagy béketervet. Most, a genfi tanácskozások idején nem győzik hangoztat, ni a köztársaság atomigényeit, és a német egységre vonatko­zó sajátos követeléseiket. Ne­hogy félreértés essék a hiva­tásos és aktív politikusok diplomatikusabb fogalmazása miatt e kérdésben, a napok­ban Adenauer is porondra lé­pett, és Erhardéknál célratö­rőbben, valamint egyértel­műbben és agresszívebben hangoskodott e témával kap­csolatban. Egyenesen Európa békéjét félti egy esetleges le­szerelési határozattól. Hogy az NSZK méltó képviselője a hitleri harmadik birodalom­nak, azt sajnos, sok tény bi­zonyította eddig is. Az NDK. ban most kiadott Barna Könyv ennek magyarázatát is megadja. Feltárt dokumentu­mok alapján állították ösz- sze a könyvet, amely való­ságos vádirat a mai NSZK vezetői, főbb emberei ellen. Csoda-e, hogy az országot mi­litarista hangulat uralja, ami­kor fontos posztokat egykori nácik töltenek be, sőt, ami­kor még külföldre is ilyen politikusokat importálnak — mint legutóbb Izraelbe, bonni nagykövetnek, Pauls-ot. Most már ez egyáltalán nem érthetetlen. Hiszen a Barna Könyvből kiderül, hogy az NSZK elnöke, Heinrich Lübke, az egykori loei kon­centrációs tábor „dicséretes” főnöke volt — e jelzőt bősé­gesen kiérdemelte. Nála há­romszor annyi volt a halálo­zás mint más lágerekben. Kedvelt módszerei közé tar­tozott, hogy a vétkeseket, mi. nusz 20—25 fokos fagyban, meztelenül a tábor udvarára állítsa, s ott feszes vigyázzban kellett megvárniuk a reggelt. A nagy többség viszont ugyan­itt munkakezdés előtt (bányá­ban dolgoztatták őket) egy óra hosszat jeges szélben vá­rakozott — bemelegítésül a napi 12 órás műszakhoz. Az elnök tulajdonképpen ma sem más, mint főnök. Hi­szen 1890 náci és háborús bűnös dolgozik „keze alatt”, a bonni államapparátusban. B. K. Az ürpilóták fáztak Felfedeztek egy rakétát A manőverezésre sem kerül sor Kedden negyedik napjába lé­pett a Gemini—5. amerikai űr­hajó útja. Cooper és Conrad, a A frontra indultak, a tengerbe suhantak Amerikai repülőgép-katasztrófa Hongkongnál Bien Hoa ismét veszteséget szenvedett ■SAIGON. (MTI) Keddre virradó éjszaka a dél- vietnami hazafiak újabb sikeres rajtaütést hajtottak végre a Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont ellen. A Saigontól 19 kilométer­nyire északkeletre fekvő tá­maszpontot a partizánok akna­vetővel lőtték és tetemes káro­kat okoztak. Egy amerikai ka­tonai szóvivő a támadás után közölte, hogy a támaszponton tartózkodó csapatoknak veszte­ségeik voltak, ezenkívül több épület és repülőgép megrongáló­dott. Kedden hajnalban amerikai és dél-vietnami járőrök átfésül­ték a támaszpont környékét. A „razzia” teljesen eredménytelen volt, a partizánoknak nyomára sem bukkantak. A másik Dél-Vietnamból ér­kezett jelentés egy repülőgép­szerencsétlenségről számol be. Hongkong közelében a part mel­lett tengerbe zuhant egy ame­rikai katonai személyszállító re­pülőgép. A gépen 65 szabadsá­gáról bevonuló amerikai katona utazott Dél-Vietnamba. A 65 utas és a hatfőnyi legénység kö­zül 13-at sikerült a tenger hul­lámaiból kimenteni. Az AFP Londonból keltezett jelentésében közli, hogy Nor­man Buchan angol munkáspárti képviselő levélben fordult Ste­wart külügyminiszterhez és el­ítélte, hogy az amerikaiak Viet­namban vízierőművéket és duz­zasztógátakat bombázták. A képviselő megállapította, hogy ezek a támadások az eddiginél még jobban veszélyeztetik Ázsia és a világ békéjét. Felhívta Ste­wart külügyminisztert, sürgesse az amerikai bombatámadások megszüntetését és érdembeli tárgyalások előkészítését. Megoldásra van kilátás Fej szál a misszió sikeréről DZSIDDA. (MTI) Dzsiddában hétfőn két állam­fő — Fejszal király és Nasszer elnök — vezetésével folytatta tárgyalásait az EAK és Szaúd- Arábia küldöttsége a jemeni pol­gárháború békés rendezésének lehetőségeiről, összesen három­szor találkozott egymással a két küldöttség. Fejszal és Nasszer a késő esti órákban négyszem­közti megbeszélést is folytatott. Ezt követően Szaúd-Arábia ki­rálya megismételte délelőtti bi­zakodó hangú nyilatkozatát, ki­jelentve: „Missziónk sikere több mint bizonyos.” Nasszer elnök és az egyiptomi küldöttség részéről eddig ugyan nem hangzott el hasonló derű­látó kijelentés, de a Kairóban megjelenő A1 Ahram keddi szá­mában szintén megállapítja, hogy egyre több esélye van a tárgyalások sikeres befejeződé­sének. Fejszal király előreláthatólag még a jövő hónapban Casablan­cában sorra kerülő harmadik arab csúcsértekezlet előtt Kairó­ban viszonozza Nasszer elnök mostani szaúd-arábiai látogatá­sát. A MEN-hírügynökség tudósí­tójának dzsiddai jelentése sze­rint Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke és Fejszal szaúd-arábiai király kedden reg­gel találkozott a Kuzan PuLtá- ban, Nasszer szálláshelyén. A találkozó után Fejszal ki­rály kijelentette: „Minden pont­ban teljes egyezségre jutot­tunk”. A MEN-hírügynökség jelenté­se szerint Nasszer elnök és Fej­szal király dzsiddai tanácskozá­sairól közös közleményt ad­tak ki. Á kormány nem tűri a tüntetéseket SZÖUL. (MTI) Szöulban kedden egymás után következő negyedik nap volt tüntetés. Több mint hétezer diák hevesen tüntetett a város utcáin tiltakozásul a dél-koreai — japán szerződés ellen. A rendőr­ség a tüntetők szétoszlatására könnygázbombákkal és gumibo­tokkal vonult fel, a segítségére siető katonai teherautók pedig nekihajtottak a diáktömegnek. A tüntetést meg akarta figyelni Csun Ju Jun oktatásügyi mi­niszter is, de vissza kellett hú­zódnia, mert a diákok kövekkel dobálták. A miniszter a kor­mány több más tagjával együtt nyilatkozatban figyelmeztette a diákokat, hogy a kormány nem tűri tovább a tüntetéseket miri főváros, Srinagar mecsetjéből állítólag ellopták Mohamed prófé­ta ereklyeként ott őrzött hajszálát. A 220 000 négyzetkilométernyi, kö­rülbelül négymillió lakosú Kasmír problémáját a szocialista országok és az afroázsiai világ baráti taná­csára India és Pakisztán már több­ször is megpróbálta tárgyalásokkal rendezni. A kolonialista hagyaték azonban egyelőre túl súlyosnak bi­zonyult. A szavak eddig sajnos, mindig átadják helyüket a fegyve­reknek. Pakisztán most azt állítja, hogy a jelenlegi harcokat az indiai fennhatóság alól megszabadulni kí­vánó kasmiri mohamedánok kezde­ményezték, Üj-Delhi viszont Pakisz­tánban kiképzett betolakodóknak minősíti a kasmiri zendülőket. Az AP hírügynökség adatai sze­rint a harcoknak eddig 150 halálos áldozatuk van és az összecsapások méretei szemmel láthatólag mind nagyobbak lesznek. Ez a szomorú tény önmagában is megszabja a sürgős tennivalót. A szocialista or­szágok baráti kapcsolatokat tarta­nak fenn mind Indiával, mind Pa­kisztánnal. Amikor ennek az esz­tendőnek a tavaszán Ajub Khan pa­kisztáni államfő, majd Sasztri indiai kormányfő hivatalos látogatáson Moszkvában járt, Koszigin minisz­terelnök több beszédében is hang­súlyozta: a két ország fegyveres összecsapásai csak a gyarmatosítók pozícióit erősíthetik. Bármilyen to­vábbi erőfeszítések szükségesek eh­hez, a két országnak a zöld asztal mellett kell felszámolnia a gyar­mati múlt kasmiri örökségét is. Harmat Endre két űrhajós jól érzi magát, ele­get pihent. A jelentések szerint Cooper kissé ingerlékennyé vált, több ízben is idegesen veszekedett a földi irányító központtal. Cooper főleg amiatt panaszkodott, hogy nincs ideje rendet csinálni az űrhajóban, mert állandóan újabb feladatokat kap, így a súlytalanná vált felszerelési tár­gyak jó része ott lebeg körülöt­tük. ~ v ...v A Gemini—5 amerikai űrha­jó kedden magyar idő szerint 14,35-kor kezdte meg negyven­hatodik Föld körüli keringését. Ezt követően a huostoni kísér­leti központ engedélyt adott Coopernek és Conradnak arra, hogy újabb 24 órával, a hat­vanegyedik keringésig meghosz- szabbítsa űrutazását. Cooper és Conrad negyedik napja tartóz­kodik a Gemini—5 fedélzetén. Keddre számos kísérletet vet., tek tervbe, ezek közül az egyi­ket az űrhajósok már végre­hajtották: felfedeztek és lefény. képeztek egy Minuteman-rakétát amelyet az amerikai légierő a kaliforniai Vandenberg légitá­maszpontról lőtt fel. A másik kísérlet egy űrrandevú, amelyet csak elméletileg hajtanak vég­re, ugyanis ellentétben a hétfői kísérlettel, nem végeznek ma­nővereket a világűrben, amikor a képzeletbeli objektumot meg­közelítik. Kedden a két űrhajós arról panaszkodott, hogy az űröltö­zékbe szerelt hűtőrendszer túl­ságosan is jól működött, mind­ketten fáztak. A hibát később sikerült elhárítani. Buíefiika: október 21, nem felel meg Buteflika algériai külügymi­niszter Quaison Sackey ghanai külügyminiszterhez és az Afri­kai Egységszervezet főtitkársá­gához intézett hétfő esti üzene­tében javasolta, hogy az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezle­tének időpontját igazítsák a no­vember 5-re Algírba összehívott afroázsiai értekezlethez úgy, hogy vagy egy hónappal előbb, vagy egy hónappal utána tart­sák meg. Ghana eredetileg azt indítványozta, hogy az afrikai csúcskonferenciát október 21-én kezdjék meg Accrában, Butef­lika viszont üzenetében hangsú­lyozta, hogy több afrikai ország államfőjének más kötelezettsé­gek miatt nem felel meg az ok­tóber 21-i dátum. beavatkozásra készen fogadta a hírt. Az új hi­vatalnokkormány Cirimokosszal az élen, így sze­retné biztosítani a bizalmi vita zavartalanságát. Még meg sem kapta a szükséges alkotmányos felhatalmazást, máris a rendőrséggel és bizton­sági alakulatokkal karonfogva jelenik meg a színen — ami nyilván nem teszi rokonszenves­sé, a demokratikus jogok mellett tüntető görög tömegek szemében. Hogy a parlament rásza- vaz-e Cirimokoszékra, az jelzések szerint csü­törtökön dől el majd. Mindkét párt hosszas tár­gyalásokat folytatott, hogy az ingadozó képvise­lőket a maga oldalára állítsa a szavazás alkal­mával. ÜBGÜPLÜ nemrégiben lezajlott szovjetunió- beli látogatása több jelzést tartalmazott a török politikai élet felől. Az országban előtérbe nyo­multak a haladó erők, akik Kemal Atatürk esz­méire támaszkodnak, aki Törökország helyét a világban a jó szomszédság követelményei sze­rint képzelte él. A haladó erők nyomására Te­herán1 'n már beszélnek a szocializmusról, az el nem kötelezettségről és az önálló külpolitikád ról. A parlamentben is sikerült megszavaztatni több, a gazdasági, kulturális és társadalmi élet tervszerű fejlesztéséről szóló törvényt. A rövi­desen sorra kerülő parlamenti választásokon pe­dig már részt vesz a Török Munkáspárt Első ízben kerül sor erre. A pártnak a 67 kerületnek több mint a felében vannak szervezetei, A bel­politikai kilátásokról még nehéz lenne nyilat­kozni, de annyi bizonyos, hogy a török parla­menti választások nem csupán szokásos belpoli. tikai eseményt jelentenek. A reakció és a ko- Vácscáodó haladó erők törökországi párbajára érdemes lesz odafigyelni, hiszen egy jelenlegi NATO-tagállam politikája fordulhat kedve­zőbbre. tések szerint tegnap elérte a százezer főt. Ez esemény, vagy más kapcsán, tény, hogy John­son elnök újabb sajtóértekezletet tart ma Wa­shingtonban. Nem tudni magyarázatát adja-e, de, hogy kielégítő okot felhozni erre nem tud, az is tény. Az eseményről nehéz nyugodtan szólni, hiszen Vietnam nem Amerika földje, s önmagában is elfogadhatatlan, hogy ezen a föl­dön idegen csapatok folytassanak harcot viet­namiak ellen. Hogy Johnson újabb tájékoztatója mond-e majd valamit, arra nemigen számíta­nak — magyarázkodásnál egyéb eddig nem tel­lett az elnöktől. Hétfőn viszont tanácsadói tv- nyilatkozatot adtak, s az itt elhangzottak alap­ján Johnsontól sem remélhető belátás. Rusk az Egyesült Államok tárgyalási készségét hangoz­tatta, s egyben azt is, hogy a tárgyalások elő­feltételeként nem hajlandók kivonulni Vietnam, bői. Meglehetősen felemás McGeorge Bundy ki­jelentése is, mely szerint Washington „vétójo­got” követelne, ha szavazáson Dél-Vietnam né­pe az ország egyesítése és a szocialista társadal­mi rend mellett foglalna állást. Legabsztraktabb kijelentésre azonban egy katonai szóvivő ra­gadtatta magát, aki az amerikai légitámadások növelése és a szárazföldi hadműveletek kiszéle­sítése kapcsán úgy látja, hogy az „USA ismét kezd felfelé kapaszkodni a vietnami lejtőn”. A kijelentés nem csupán a fizikai törvényeket il­letően tartalmaz képtelenséget, de túlzott derű­látás azért is, Vietnam ugyanis valóban olyan hely az Egyesült Államoknak és hadseregének, amelyen számukra első perctől kezdve lefele vezetett az út. Erkölcsi, anyagi értelemben egy­aránt, csakúgy, mint hadászati „sikerekben”. A TILALOM ELLENÉBE, Papandreu hívei nagygyűlést szerveztek az athéni színházban, a tegnap este megkezdődött parlamenti bizalmi Alig neiiany note csonnosecitoK ei a harcok az India és Pakisztán kö­zötti sivatagos „senkiföldje”, Kutch vidékén, és a világsajtó újra a két ország fegyveres összetűzéseiről ad hírt. A színhely ezúttal a hagyo­mányos ütközőpont: Kasmír. Az in­diai és a pakisztáni fővárosban vá­dak és ellenvádak pergőtüzét zú­dítják egymásra a két ország kor­mányszóvivői, és ami ennél fájdal­masabb: indiai és pakisztánti kato­nák Kasmír térségében igazi pergő­tüzet is zúdítanak egymásra. Ahhoz, hogy megértsük, mi is tör­ténik ezen a tőlünk oly távoli, sok vér öntözte földdarabon, egy pillan­tást kell vetnünk a probléma múlt­jára. A gyökerek ezúttal is a brit birodalom „oszd meg és uralkodj!” politikájához nyúlnak vissz^. Lon­don hatalmas és gazdag indiai al- királysága kordábn tartására kitű­nően felhasználta a hinduk és mo­hamedánok közötti véres vallási konfliktusokat. Már 1930-ban felve­tették az Angliában tanuló moha­medán diákok egy Indiából kiszakí­tandó, önálló muzulmán állam el­képzelését. Szerintük Pandzsab, Kasmír és Szindh tartományokból kellett volna létrehozni ezt az or­szágot és e kezdőbetűk alapján ja­vasolták a Pakisztán nevet. Tíz év vei később az Indiában tevékeny- i kedő Muzulmán Liga vezére, Ali Dzsinnah irányítása alatt mozgalom is indult annak elérésére, hogy az alkirályság északnyugati és keleti részén szülessen meg a mohame­dán Pakisztán állam. A brit diplomácia „elraktározta” ezt a lehetőséget, és amikor 1947- ben kénytelen volt megadni a füg­getlenséget Indiának, a Downing Street 10, a londoni kormányfői re­zidencia, enyhén szólva nem bánta, hogy a muzulmán-lakta területeken kiszakadt egy Indiától ellenséges alapállású állam, Pakisztán. Anglia az akkori tárgyalások so­rán többek között a kasmiri térség pontos hovatartozásának rendezését is sikerrel „elkente” és ezzel elhe­lyezte az időzített bombát. Az eredmény nem maradt el. Már 1947- ben indiai—pakisztáni fegyveres konfliktusra került sor Kasmír miatt. Csak két év múlva, 1949. július 26-án kötötték meg a fegyverszü­netet. Eszerint Kasmír északi és nyugati része Pakisztán fennható­sága alatt maradt. A gyarmati sors örökségeként rendezetlenül maradt probléma azóta is olyan parazsat jelent, amelyet a legkisebb szikra is lángra lobbanthat. Jellemző, hogy az elmúlt év elején mintegy ezer halottat követelt egy emlékezetes, utcai harcokba átcsapott tüntetés. Ez amiatt robbant ki, hogy a kas­Tűzharc Kasmírban Egy gyarmati örökség és a próféta hajszála

Next

/
Oldalképek
Tartalom