Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-22 / 171. szám
Ahol hiányzik a vonzerő Kirakatok, portálok és a városkép Levél telefonügyben Dr. Hódi István, a Szegedi Postaigazgatóság helyettes igazgatója válaszolt lapunk június 9-i számában megjelent Lakónegyed telefon nélkül című cikkünkre, melyben a kecskeméti Leninváros ez irányú panaszát tettük szóvá. Mint a postaigazgatóság közli: a Le- ninvárosban a nyilvános telefonállomás létesítését indokoltnak tartják, s azt a H-jelű épület bejáratánál, a külső falra szándékoznak felszerelni, teliintve, hogy a posta jelenleg távbeszélőfülkével nem rendelkezik. „A felszerelést — a tervmunkák figyelembevételével — lerendeltem, de a kivitelezés időpontját, éppen e munkák nagy száma miatt, még nem tudom közölni.” — írja dr. Hódi levelében. Az intézkedést köszönjük a leninvárosiak nevében. Reméljük, hogy a gyakorlati megvalósítás sem késik soká, hiszen valóban közérdekű, s több ezer lakót érintő ügyről van szó. Vannak Kecskeméten, sajnos, csekély számban, nagyvárosi színvonalú, szép, modern kirakatok, amelyek méltóképpen reprezentálják szocialista kereskedelmünk fejlettségét, eredményeit. De akadnak csúnya, ízléstelen „ablakszemek’’ is, — amiért egyszer a kirakatrendező, máskor a tervező építész a felelős... De haladjunk sorjában. Induljunk el, mondjuk, a kecskeméti Állami Áruház legkényesebb igényt, ízlést is kielégítő kirakataitól például a Rákóczi úton. Mit látunk? Azt, hogy hiába a gyönyörű sugárút, a korszerű, kétirányú közlekedés, a középütt húzódó hangulatos sétány, ha az épületek földszinjén a kirakatok keskenyek, kicsik, korszerűtlenek. Sajnos, ez legtöbbször építészeti probléma, mivel ilyen szűk méretű, kicsi kirakatokat terveztek az emeletes házak földszintjeire és így nem könnyű a vá_ ros központjában a megfelelő üzlet- és portálkép kialakítása. Most azonban nem az a feladatunk, hogy az elmúlt évek hibáit és a jövő terveit feszegessük, hanem az, hogy a jelenről írjunk. Anti nem kerül mérlegre Furcsa, de így van, általában amikor egy-egy kereskedelmi vállalat, vagy egység munkáját értékelik, a propaganda, a reklámtevékenység, az üzletek belső és külső arculata egyáltalán, vagy alig kap ilyenkor hangsúlyt. S ez azt jelenti, hogy a dolgozók, a vezetők, a szakemberek nincsenek eléggé érdekelve a propagandamunka javításában. Úgy gondoljuk, ide is visszavezethetők a hiányosságok, amiket kirakatnéző kőrútunkon tapasztaltunk. Szándékosan tekintünk el a jó vagy elfogadható eredményektől ezúttal, mert úgy gondoljuk, a tanulságot elsősorban a kőrútunk „hibagyűj töménye” hordozza magában. A Rákóczi út páratlan oldalának elején a Dél-magyarországi Ruházati Nagykereskedelmi Vállalat kirakatánál szerinJó időnk van! tünk nincs szükség a börtön- rácsszerű redőnyökre, s ha nem is szerelik le ezeket, miért nem festik be legalább? Igen rendezetlen a leértékelt áruk boltjának kirakata, ahol hiányzik az üzlet állandó cégtáblája is. Sajnos, a bútoráruház utcára néző ablakai még mindig inkább a raktár, mint az árubemutató jelleget hangsúlyozzák. Más, úgynevezett „betekintős” kirakatnál is tapasztalható ilyen hiba, például a játék- és hangszerboltnál, ahol a háttért különböző csomagolt áruk jelzik, sőt az üvegfal mögött látható tárgyakat szakadozott napellen- zők védik a melegtől. Pókháló, rongyos napellenső, tejeskanna A Beruházási Bank kirakatát ezúttal is üresen találtuk, s a rejtélyre nem tudunk választ adni: miért nem használják fel ezt is szemléltető propagandára? A tejbolt előtt viszont még a járdát is alaposan kihasználták, közszemlére tették a kiürített kenyereskosarakat, tejeskannákat, amiket belepett a por, piszok, s akadályozták a forgalmat is. Nem valami épületes látvány a Pálma-eszpresszó néhány rozoga szőke, s ha már a portáloknál tartunk, említsük meg a Rákóczi úti háztartási bolt, legtöbbször lezárt raktárbejáratát, a Nagykőrösi utcai Patyolat üzlet elhanyagolt kirakatát, a Luther-udvar melletti illatszerbolt rojtos napellenzőit, a kirakatban látott pókhálót, s a bejárati ajtót szegélyező szakadozott, fekete papírt. (Azt sem tudtuk megállapítani, miért borítja éppen fekete papír az il latszerbolt utcára néző falát?) A Wesselényi utcában látható cipész és hangszerjavító kisiparos portálja szintén sürgős „rekonstrukcióra” szorulna és még sokáig folytathatnánk a felsorolást. A jó ízlésen is múlik Az említett és a többi hiányosság némi leleménnyel, kis erőfeszítéssel, jó ízléssel megszüntethető. Hiszen, hogy tisztán tartsák a kirakatokat, időben cseréljék a bemutatott tárgyakat, áruféleségeket, hogy ne legyen szakadozott a dekoráció, nem kerül sok pénzbe. S ha már a pénznél tartunk, úgy gondoljuk, még akkor sem szabadna tűrni a törött kirakat- ablakokat, a hiányos, testetlen cégtáblákat, az elavult, javításra szoruló neonreklámokat, még ha ez anyagi kihatással is jár. A belterületi üzletsorok éppúgy tartozékai, velejárói a városképnek, mint az épületek, a szobrok, a parkok stb. Ezért lenne helyes, ha a szakemberek, a kereskedelem felügyeleti szervei mielőbb eldöntenék: mit kellene tenni annak érdekében, hogy a megyeszékhelyen legalább a főútvonalakon rendbe tegyék az elhanyagolt, korszerűtlen, hiányos portálokat, kirakatokat, cégtáblákat. Bubor Gyula Tejivás bonyodalmakkal A tejivók szektájához tartozom. Mióta az Arany János utcába került a tejbolt Kecskeméten, hozzávetőlegesen másfél, két hektoliter tejet ittam meg. Éppen ez az eredmény jogosít fel, hogy törzsvendégnek érezzem magam azzal a százat is kitevő látogatóval együtt, akik reggelenként korgó gyomorral állnak meg a pult előtt és bemondják a „menüt”. Amikor megkapják, szerényen félrehúzódnak és elmerülve az élvezetnek ebbe a különös formájába, szürcsölgetni kezdik a háromdecit tisztán, vagy a féllitert. Több olyan körülmény van azonban, ami zavarja az embert abban, hogy fenékig üríthesse az élvezeteknek ezt a tejespoharát. A legelső, hogy kicsi a helyiség és sokszor attól kell tartani, hogy a fülébe löttyinti a szomszéd a kakaót, vagy a forró kávét az embernek. Jobbik eset az, ha csak a zakó zsebe esik áldozatul. A reggeliző tömeg ugyanis zsúfolva, majdhogy egymáshoz préselve kénytelen itt tolongani. Már-már tragikomikussá válik a helyzet, ha megjelenik a jeges (pontosan félnyolc és nyolc között, vagyis amikor csúcsforgalom van az üzletben). Ez azzal jár, hogy egy ember a tömegen keresztül imbo- lyog a jéggel, a másik pedig a hűtőszekrény tetején állva fejszével ,töri, zúzza a portékát. A „kedves vendég” nyakát behúzva lapít a jégzápor alatt, de ettől függetlenül előfordul, hogy jégszilánkok repülnek a kávéba, tejbe. A baj az, hogy nem mindenki szereti a jeges kávét, s olyan különös emberek is akadnak, akik az égzengés-szerű csattogástól idegesek lesznek. Nagyobb lenne a helyiség, csendesebb, ha a tejeskannákat nem bent tárolnák, kitennék a hatalmas hűtőszekrényt, s a jelenlegi kettő meUé beállítanának még legalább három asztalt. Rögtön felmerül a kérdés, hogy hová tegyék a kannákat, a hűtőszekrényt? Ezt viszont már a kiskereskedelmi vállalat vezetőinek kellene eldönteni. A vásárló megelégedne annyival, ha nem ott lennének, ahol most... Érdekes, hogy az italboltokban fehér abrosszal leterített asztalok csábítgatják az embert — tisztaság, rend mindenütt (kivéve, ahol az ellenkezőjét tapasztaljuk). Miért éppen a tejivó emberek a mostohák? Talán érdemes volna ezen Kecskeméten is gondolkodni, hiszen megyénk más városai már lassan a tejboltok (népiesen tejcsárdák) vonatkozásában is túltesznek rajtunk. Fő szempont azonban nem a versengés, hanem a tisztaság, kulturált környezet és némi kényelem kell hogy legyen.-gál499 gyártmányfejlesztést javaslat a könnyűiparban mondja Énlsz Péter bácsi, a hartai Új Élet Tsz nyugdíjasa, alá á nagy dologidőben még besegít a szövetkezetben. tggögyi lantos felvétele.) Meggyorsult, szervezettebbé, hatékonyabbá vált az új termékek kikísérletezése, kibocsátása, a régi hagyományok korszerűsítése a könnyűiparban — állapította meg a minisztérium iparfejlesztési főosztálya abban a vizsgálati jelentésében, amely a csaknem egy évvel ezelőtt megjelent gyártmányfejlesztési utasítás végrehajtásának tapasztalatait tartalmazza. A vállalatok 1965. évi gyártmányfejlesztési programjukban 499 témára tettek javaslatot, s ezek közül 349-et fogadtak el. A javaslatok fele új termékek előállítására, a fele pedig már ismert cikkek korszerűsítésére vonatkozik. A gyártmányfejlesztés egyre nagyobb teret kap a kutatóintézetek munkájában is. Az idén a textilipari kutatóintézet 41, a papíripari kutatóintézet 12, a bőripari kutatóintézet 10 gyárt- oaányíeiiesztési téipáyal foglalkozik. A vállalatok a kutató- intézetekkel szerződéseket is kötöttek az új termékek kikísérletezésére, az új technológiák bevezetésére. A gyártmányfejlesztési programba foglalt feladatok megvalósítása ütemesen halad. Az év első felében 25 vállalatnál 59 új gyártmány kialakításának, illetve a meglevő termék korszerűsítésének kísérletei fejeződtek be. Sikerrel járt a magyar selyemipari vállalatnak az a próbálkozása, hogy poliamid fel- használásával gyártson ballon- szövetet. A ballonanyag egy részét a Győri Pamutszövő és Műbőrgyár poliuretán habréteggel látja el. A Tisza Cipőgyár jó eredményeket ért el a műbőr felsőrészű cipők, a vulkanizált lábbeli, a bőrszerű fe- szességű műtalplemez előállításában. íMTtt. ttAnm r«*A?< Történet az emberi szolidaritásról NEM HISZEM, hogy mostanában akadt volna egyetlen kislány is olaszhonban, akinek hazánkban akkora „sajtója” lett volna, mint a kis Maria Con- cetta Perin. Lapunk foglalkozott vele legbővebben, de az országos sajtó is hírül adta, hogy Baján, a Vörös Fény Tsz-ban Schäffer Mátyás még április 27- én egy léggömböt talált, amelyen doboz lógott, a dobozban levél, s a levélben egy megható felhívás: aki megtalálja, ajándékozzon az említett olasz kislánynak — pontos címe is fel volt tüntetve — egy kerékpárt. Mint írta, 13 éves, apa nélkül nőtt fel, két testvére van, mesz- szire jár iskolába gyalog, s édesanyja nem tudja számáfa a kerékpárt megvenni. Minden jót kíván annak, aki a levelet megkapja. Nos, a levél kézről-kézre járt a tsz-ben, melynek tagsága, Szabó István elnökkel az élen, elhatározta, hogy teljesíti' a kislány kívánságát, sőt ha lehet meghívják magukhoz egy kiá nyaralásra. Elgondolni mindezt könnyebb volt, mint kivitelezni. Sokféle szervhez fordultak, míg végre megtalálták a módját, hogyan is lehetne eljuttatni a kerékpárt a kis Mariának. Most azonban már ezen is túl vannak. Mint a tsz elnöke írja: „Az olasz kislány részére egy Tihany gyártmányú női kerékpárt július 14-én vasúton feladtunk. Egyben intézkedés történt, hogy az olasz kislány mielőbb Magyarországra jöhessen, Vakációját a Vörös Fény Tsz fiataljai között tölthesse.” MEGHATÓ történet, azonban még nincs vége. Hadd tegyük ugyanis hozzá, hogy közben egy olasz lap, a Voca Della _Dora is leközölte — valószínűleg á magyar újságok nyomán — a történetet, s ezzel az olasz közvélemény is értesülhetett, méghozzá igen jó szándékú és pontos tolmácsolásban a meleg emberbaráti cselekedetről. Mint írja: „ A Vörös Fény Termelőszövetkezet ifjú kommunistái a levél birtokában nem sokáig gondolkoztak, hanem elhatározták, hogy aláírásos gyűjtést rendeznek, s a befolyt összegből megvásárolják a kerékpárt... íme egy történet az emberi szolidaritásról, s arról, hogy ez mint tehet valakit boldoggá.” — fejezi be hosszabb cikkét az olasz lap, melyet Farkas Ferenc, a bajai Türr István Közgazdasági Technikum tanára fordított le magyarra. TÖBB hozzátennivaló most már igazán nincs. Legfeljebb még annyi: jó volna találkozni az olasz kislánnyal, amint vidám vakációját tölti Baján, a tsz fiataljai között. Reméljük, hogy erre is rövidesen sor, kerül, hiszen nem tudni, ki várja ezt jobban, Maria Concetta-Perin, avagy a szövetkezet vendég- szerető ifjúsága, tagsága. F. Tóth Pál PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspár Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazga* Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1 ; Telefon: i?-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: lí-85. Index; 25 065:
