Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-26 / 149. szám
1965. Június 26, szombat 5. oldaJ Gazdasági alapfogalmak A vállalati nyereség felhasználása Nem üzlet, hanem népművelés Látogatóban egy kitüntetett könyvesboltosnál I A VÁLLALATOK a forgalmi •dón és a nyereségbefizetésen keresztül adják át az államnak a tiszta jövedelemnek azt a részét, amit az állam az egész társadalom érdekében használ fel. A fennmaradó részszel viszont már maga a vállalat rendelkezik. Az a cél, hogy azok részesedjenek a nyereségből, akik részt vettek megtermelésében, s egyszersmind az egész közösség érdekében a felosztás is ösztönözzön a nyereség további növelésére. Az anyagi ösztönzés alapvető formája természetesen, a bérezés, ez teszi egyénileg érdekeltté a dolgozókat a vállalat eredményes gazdálkodásában. A kollektív anyagi ösztönzés különböző formái, amelyek a vállalati nyereség felhasználásán alapulnak azt az egységet hangsúlyozzák, amely a vállalati kollektíva, és az egész népgazdaság érdekei között fennáll. Ez a gyakorlatban abban fejeződik ki, hogy azoknál a vállalatoknál, vagy állami mezőgazdasági üzemeknél, amelyek a saját jó munkájuk révén, a kötelezően előírtnál több nyereséget érnek el, a többlet egy részét közvetlenül kifizetik a dolgozóknak. A nyereség kötelezően előírt színvonala általában megegyezik az előző évben ténylegesen elért nyereség színvonalával, s ez arra ösztönzi a termelő kollektívákat, hogy évről évre javítsák a vállalat, az üzem gazdálkodását. AZ EGYES dolgozóknak fizetendő nyereségrészesedés kiszámításakor mindenekelőtt az évi átlagkeresetet és a vállalatnál eltöltött időt veszik alapul, hiszen leginkább e két tényező mutatja, hogy ki-ki mennyi és milyen munkával vett részt a többletnyereség létrehozásában. A többletnyereség egy másik — ugyancsak jelentős t— részéből igazgatói alapot képeznek. Ez az összeg is a vállalat dolgozóit illeti, de ehhez leginkább közvetett módon jutnak hozzá. Ebből fedezik az üzemi szociális létesítmények — pl.: bölcsődék stb. — felállítását, fejlesztését, jutalmazások, segélyek stb. kifizetését. A vállalat minden dolgozójának érdeke tehát, hogy a nyereség növekedésével nőjjön az igazgatói alap is, amelynek felhasználásáról együttesen dönt az igazgató, és az üzemi tanács. A VÁLLALAT-fejlesztési alap a vállalat termelő tevékenységének javítását, eredményesebbé tételét szolgálja, mégpedig nem központi állami eszközökből, hanem a terven felüli nyereség bizonyos százalékából. Ez az alap közvetve, a vállalati nyereség növelésének eszközeként áll az anyagi érdekeltség szolgálatában. Az itt felhasznált összegek az állami erőből történő beruházásokhoz, felújításhoz képest nem nagyok, de gyorsan mozgósíthatóak és be- fektethetőek, s így jelentősen hozzájárulhatnak a következő évek nyereségének gyarapításához. Azokat a feltételeket, amelyektől a kollektív anyagi ösztönzés különböző formáinak kifizetése függ, nem lehet egyszer s mindenkorra megszabni. Ezek változnak, hogy mindig a legfontosabb feladatok megoldását segítsék és így előrevigyék a fejlődést. B. Gy. Pályázati felhívás a Marxizmus-Leninismus Esti Egyetemének szakosító tanfolyamára Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága meghosszabbítja pályázatát a Marxizmus-Le- ninizmus Esti Egyetem kétéves szakosított tagozatán filozófia, nemzetközi munkásmozgalom története, magyar munkásmozgalom története szakokra az 1965—66-os tanévre. Érdeklődőknek részletes tájékoztatást nyújtanak a járási- városi pártbizottságok agitprop. osztályai, vagy az Esti Egyetem Tanulmányi Hivatala. Pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Negyedórával az ebédidő kezdete előtt belépett a kiskőrösi földművesszövetkezeti könyvesboltba egy olajos ruhás fiatalember és Garai Gábor verseit kereste. Sajnos, hiába ez a könyv szó szerint az első órákban elfogyott. A fiatalember csalódottan indult az ajtó felé. Kiskőrösön bizony nagyon résen kell lenni, ha nem akarja elszalasztani a vevő az új könyveket. Petőfi falujában kapós a könyv Pétervári János, a Kiskőrös és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósági elnöke adott nemrégiben a kezembe egy kimutatást, amelyből az derül ki, hogy Petőfi falujában és annak közvetlen környékén egyik legkelendőbb cikk a könyv, öt éve vette át a könyvterjesztést a földművesszövetkezet. Azóta az évi könyvforgalom ugrásszerűen megy felfelé. 1960-ban 900 ezer forint volt a könyvesbolt évi forgalma, tavaly pedig egymillió 400 ezer forint. Ennek a fejlődésnek egyszerű oka van: a kiskőrösi járási könyvbarát bizottság, amely 1958-ban alakult, azóta is jóformán ugyanazokkal a tagokkal dolgozik. A bizottság valamennyi tagja szívvel-lélekkel vesz részt a munkában és úgy tekinti a rá kirótt munkát, mint művelődési feladatot. Ez a szemlélet, hogy a könyvterjesztés nemcsak kereskedelmi tevékenység, hanem a szövetkezet egyik sarkalatos művelődési feladata, megtermi az eredményt. Az egész megyében ez a járási könyvesbolt bonyolította le a legnagyobb könyvheti forgalmat: 167 ezer forintot. Ilyen munkatársakkal... A könyvesbolt vezetője, Juhász Jánosné idős asszony, aki annyira szereti a szakmáját, hogy bár régen elmehetett volna nyugdíjba, nem hagyja ott a boltot, új és új ötleteken töri a fejét, dolgozik fáradhatatlanul. Pár héttel ezelőtt megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Kocsma helyeit I ajosmizsétől 6—8 kilométerre esik Felsőla- jos. Azt mondják, néhol csak arra jó ott a föld, hogy lyuk ne legyen a helyén. „Elrugaszkodott vidék” — így titulálják odabenn a községben. Közismerten nehéz körzet a népművelőknek. Sokáig a kocsma volt az egyetlen hely, ahova az emberek — persze csak a férfiak — szívesen ösz- szejöttek. Ebben az évadban azonban... Azzal kezdődött, hogy a környékbeli KISZ-fiatalok megkérték Bállá Évát, a felsőlajosi 2. sz. iskola tanítónőjét, hogy segítsen nekik. Éva vállalta. A 30 KISZ-tagból azóta rendszeresen eljár népi táncot tanulni 12. Nagyon szorgalmasak, a fiatal tanítónő dicséri őket és szívesen foglalkozik velük. KA i legyen vi- szont a többivel? Hiszen ők is szívesen jönnének, ha adna nekik „munkát”. Bállá Éva tehát elhatározta, hogy műsort állít össze. Még nem tudják mikor, milyen alkalomból fogják előadni. Előbb legyen meg a műsor — mondják, ha érdeklődik valaki. Mert nem is annyira szórakoztatni akarnak, hanem szórakozni, foglalkozni valamivel. Jobban, értelmesebben eltölteni az időt mint a kocsmában. Bállá Éva pedig nem sajnálja fáradságot, hogy segítsen. Cstefelé mond- ta el mindezeket a lajosmizsei művelődési házban. Már égtek az utcai lámpák, 7 óra múlt. Éva most indul kifelé a tanyára. Késő este lesz, mire ismét hazaér. Más lány ilyenkor moziba, cukrászdába készül. M. L. Juhászné rendkívül szerény asszony, csendes beszédű. Mikor munkája felől érdeklődöm, csak ennyit mond: — Ilyen munkatársakkal nem nehéz eredményt elérni... És elém tesz egy névsort, amelyen a könyvesbolthoz tartozó bizományosokat sorolja fel. A nevek és a mögöttük sorakozó számok hátterében sok fáradozás rejlik. Mert ahhoz, hogy Soltvadkerten Ocskó Sán' dór 120 ezer forint értékű könyvet adhasson el, nem kevés agitáció kellett. Legalább is kezdetben, de még később is. Aztán Kecelen Réti József 100 ezer forintot fizetett be egy év alatt a könyvesbolt számlájára. Vagy Fülöpszálláson Bakota Antalné, Kiskőrösön Babucsik Antal, dr. Pataki Lászlóné'Csengődön, Tóth Rozália a kiskőrösi Nemzeti Bankban. Molnár Pál tanár a kiskőrösi gimnáziumban, aki február óta 14 ezer forint értékű könyvet adott el. Bagó Ferencné Akasztón csak az Ünnepi Könyvhéten 7000 forintot vett be könyvekért. Rájuk mondja Juhászné, hogy ..ilyen munkatársakkal”. Valóban: kitűnő szervező, illetve bizományos gárda működik a kiskőrösi könyvesbolt körzetében. Megbecsülik őket! Tisztán önzetlenségből senki sem vállalná a könyvbizomá- nyosságot. Az a kevés jutalék, amit a forgalom után kap, még mindig édeskevés ösztönző. Erre ráadásként kell aztán a tudat, hogy a kereskedelmi tevékenységen túl ez művelődési feladat is. Ennek a tudatosítására az a módszer nagyon jónak ígérkezik, amelyet a kiskőrösi járási könyvbarát bizottság és a földművesszövetkezet vezetősége honosított meg. Bizonyos időközökben összehívja a bizományosokat, baráti beszélgetés keretében méltányolják munkájukat, a legjobbakat jutalmazzák is. Juhászné kormánykitüntetése egy kicsikét az ő munkájuknak is szól, azt is dicséri. Mert jó, áldozatos munkatársakkal nemcsak könnyebben megy, hanem eredményesebb is a munka... Balogh József Szudáni útijegyzetek III. El „magyar“ A 2 éves szakosított tagozat hallgatói lehetnek azok, akik: a) elvégezték az esti egyetem 3 éves tagozatát, vagy a központi egyéves pártiskolát, és azok, akik ezeknek megfelelő előképzettséggel rendelkeznek (pl. egyetemen államvizsgáztak marxizmusból); b) más iskolának nem hallgatói és a tanulmányok folytatását engedélyező orvosi igazolással rendelkeznek; c) sikeres felvételi vizsgát tesznek; A felvételi vizsga alól felmentést kapnak azok, akik a 3 éves tagozaton jeles, vagy jó rendű eredménnyel vizsgáztak a választott szakból. Jelentkezni az esti egyetem tanulmányi hivatalában beszerezhető kérdőíven kell. (Kérdőívet levélben is lehet kérni.) A kitöltött és megfelelő javaslatokkal felszerelt kérdőívet július 31-ig kell eljuttatni a következő címre: Marxizmus-Le- ninizmus Esti Egyetem Tanulmányi Hivatala Kecskemét, Ady Endre u. 18. A szakosított tagozat Kecskeméten működik. A felvételi vizsgákra augusztus végén kerül sor. Khartumi követségünk ügyvivője különféle jó tanácsokkal látott el. Ezek egytől-egyig hasznosnak bizonyultak. Nélkülük különféle kellemetlenségek érhettek volna. Különösen ami a közlekedést illeti: — Ha a követséget keresed, így érdeklődj: „Saffara el magyar”. Ez azt jelenti: magyar követség. Aki ezt hallja, szívesen és azonnal eligazít. Ha azonban angolul kérdezősködsz, biztosan félreértenek. A hunga- rian szót hangárnak hallja a szudáni fül és a legnagyobb lelki nyugalommal kiküldenek a repülőtérre. Valóban, a tanács bevált. A „saffara el magyar” hallatára valamennyi taxis, akivel összehozott a sorsom, a kívánt helyre, a követségre szállított. Barátságos, kölcsönös mosollyal jutalmaztuk meg ekkor egymást fényes nyelvtudásunk jogán. Amikor betoppantam az egyik textilüzletbe és a tulajdonos megtudta, hogy magyar újságíró vagyok, minden más dolgát félbehagyta és kíváncsian megkérdezte: — Az „el magyar” törzset látta már? — Nem — feleltem őszintén. — Miről van szó? — Oh, hát az ön régi, nagyon régi honfitársairól — felelt a kereskedő. — Beszéljek róluk? — De mennyire. — Nos, Khartumtól északra, úgy körülbelül 200 kilométernyire a Nílus völgyében, létezik egy magyar falu. Ezt a helyiséget évszázadokkal ezelőtt magyar férfiak alapították. — Nem legenda ez? — mosolyogtam. — Dehogy. Egyáltalán nem kitalálás. Az ott lakó „magyarok” testalkata, arcuk vonásai és bőrük viszonylagos fehérsége szembeötlően más, mint szomszédaiké. Mindez európai származásukra utal. Ha szerét teheti, keresse fel őket. Meghatott a kereskedő figyelmessége és kulturáltsága. Ügy látszik, ismeri országa népességi viszonyait. Megköszöntem tájékoztatóját, s azután érdeklődtem követségünkön, mit tudnak a magyar—arab faluról. Megerősítették a kereskedő szavait: — Csaknem tíz évvel ezelőtt, 1956 tavaszán, a kairói magyar követség egyik munkatársa hallott először az érdekességről. Eleinte „kacsának” véltük a hírt. Nehéz volt elhinnünk, hogy Szudánban csakugyan él egy törzs, amelynek lakói magyarnak, illetve magyar származásúnak vallják magukat. De aztán arra gondoltunk, hogy éppenséggel nem lehetetlen a dolog. Nemzeti történelmünk viharos évszázadai sok titkot rejtegetnek még mindig. Előfordulhatott, hogy a török háborúk idején a fogságba esett magyar vitézek és elhurcolt magyar nők egy jelentős csoportja Szudánba vetődött és itt vert gyökeret. Értesítettük az illetékes magyar tudományos köröket erről a néprajzi érdekességről. — Történt vizsgálat, vagy kutatás? — Történt. Meg is állapították, hogy értesülésünk helyes. — Milyen konkrétumokat sikerült megállapítani? — A szóban levő ,,el magyar” törzs lélekszámú jelenleg 7000 fő. És valóban ott élnek a Nílus mentén. Magyar származásuk igen valószínű, ök maguk, szájhagyományaik alapján, magyar származásúnak tartják magukat. Őseik, még a XVI. század elején, II. Szelim szultán akaratából kerültek ilyen messzire hazájuktól. Megrázó regényt lehetne írni odisszeá- jukról, s az elmúlt évszázadokról, miközben az ősök utódai Afrika földjébe eresztették népi gyökerüket. — Beszélnek magyarul ezek az emberek? — Nem. Már régen elarabo- sodtak és asszimilálódtak a szudáni környezethez. Antropológiai jellegüket azonban nem veszítették el. Bőrük színe a világostól a sötétbarnáig sok árnyalatban váltakozik. Külsejük, megjelenésük mégis olyan benyomást kelt az emberben, mintha — mondjuk — kiskun- halasi, napégette arcú, jellegzetesen alföldi magyarok lennének. A khartumi magyar kolónia néhány tagja felkereste őket. A hazai magyarokat — mint kedves rokonokat — kitörő örömmel fogadták és tejben- vajban fürösztötték. Szudán felhőtlen kék ege alatt, a sziporkázó napfényben, ilyen „meglepetés” is éri a magyar utazót. A Természettudományi Múzeum még 1958-ban elhatározta, hogy tudományos kutatókat küld a Nílus mellé, az „el magyar” törzs tanulmányozására. Ha ez a terv megvalósul. talán nemcsak néprajzi érdekességgel gyarapodik tudományos életünk, hanem történelmi emlékekkel is. Egy bizonyos, az „el magyar” törzs minden egyes tagja jó barátunk, s lehetetlenség nem őszinte szeretettel gondol-; rájuk. . . Vége. Bőgős László
