Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
«L atflal "Ö65. SpfTRs M, vasárnap A NYOLCSZÁZEZREDIK Hatalmas torony- daru magasodik a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége íölé. Alatta betonacélvázzal átszőtt több száz négyzetméteres területen új csarnok alapozása folyik. A munka azonban egy percre sem szünetel az építkezés miatt a műhelyekben. Már 26 ezer kád hagyta el a gyárat az idén, s ebből 16 ezret exportra szállítottak. A felszabadulás 20. évfordulója már elmúlt, a munka lendülete azonban nem csökkent. Az egész éves terv teljesítéséért folyik a munkaverseny. Varga István brigádja az öntödében elégedetten hajol egy kád fölé. Leg- ífllfeb vállalásuk a formaselejt csökkentése és most ez is export minőségűre sikerült. A zománcozó műhelyben nagy az öröm. Az első negyedéves eredményeikért igazgatói dicséretben részesültek. Járó Gábor brigádja éppen a Vargáék által öntött kád zománcozását fejezte be. Bartucz Géza rekeszelő brigádja importdeszkákkal való takarékosságot, hibátlan rekeszek készítését vállalta az éves versenyben. Az egyik rekeszre a következő cím kerül: THHDI MADRID. Ebben van a Vargáék által öntött, s J áróék zománcozta kád. Szabó Imre rakod óbrigád ja nagy gonddal helyezi el a vagonban, nehogy a kádak, vagy a csomagolás megsérüljön. Még nem is sejtik, hogy most hagyja el az üzemet a 450 ezredik exportkád, amely ott lapul a rekeszben. Néhány óra múlva derül ki az esemény. Majd újabb szenzáció — mert egy üzem életében az ilyesmi annak számít — hogy az államosítás — 1948 óta — elkészült a 800 ezredik kád. Zárai Géza igazgató a toronydarura tekint, gondolatai már a jövőben járnak. — Ha a rekonstrukció elkészül, négy év alatt gyártunk ennyit. Nagy Ottó Miért húzódik egy éve Csatoljon a szőlőtelepítés — Jó, hogy találkozunk. Éppen cikket akartam írni a szerkesztőséghez az oktalan pazarlásról. Ez most nagyon időszerű, hiszen sokat beszélünk a takarékosságról és teszünk is sok mindent annak érdekében, hogy ésszerűen gazdálkodjunk itt nálunk is a tanácsnál. Mégis vannak egyesek, akik ezzel nem sokat törődnek — ezzel fogadott a napokban Patocskai Mihály, a Csátaljai Községi Tanács V. B. titkára. Mindjárt meg is magyarázta felháborodásának okát, A közvélemény hangja — Száztizenöt hold talaj- egyengetésére kötött szerződést az Oj Élet Termelőszövetkezet a Kiskőrösi Gépállomással még tavaly tavasszal. Azóta egy év telt el és még mindig nem telepíthet a szövetkezet. — Ezt nem értem. — A termelőszövetkezet ugyanis nem tartotta megfelelőnek a terepet szőlőültetésre, elmarasztalta a gépállomást, mert nem az előírt terv szerint mozgatta meg a földet. Ugyanez volt a megállapítása a hivatalos szervek kiküldötteinek is. És mindezt nyolcszor állapították meg. Kiszámítottuk, hogy bizony sok ezer forintba került a bizottságok útiköltsége, napidíja, szállása stb. — Látja, hát ezért akartam én írni a szerkesztőségnek. Amikor mi egy-egy falugyűlésen, vagy az emberek közt járva arról beszélünk, hogy „meg kell fogni” a forintot, minden esetben szemünkre vetik ezt a telepítési ügyet. Azt mondják, hogy csak nekünk kell takarékoskodni, amikor a községfejlesztésről van szó? Üjabb olajkút Szánkon egy kút már olajat ad a népgazdaságnak. Három újabb is rövidesen megkezdi a termelést. Jelenleg öt kút fúrása folyik, három másiknak a helyét pedig már kijelölték. Képünkön az Alföldi Kőolajfúrási Üzem dolgozói a kilencedik kutat fúrják. Április 24: a Gyarmati Ifjúság Napja Országszerte befejeződtek A Gyarmati Ifjúság Napjának előkészületei. Az idén — a IX. Világifjúsági Találkozó előkészítésének jegyében — a szokásosnál nagyobb szabású, egyhetes eseménysorozat köszönti április 24-ét, amelyen százezrek foglalnak állást a gyarmatosítás ellen, méltatják a békés együttélésért harcoló fiatalok összefogásának jelentőségét. Az országban mintegy 80 jelentős demonstrációt terveznek, s ezekre meghívják a hazánkban tanuló külföldi ösztöndíjasok képviselőit is. hogy esetenként minimum egy esztendőre „felégeti maga mögött a hidat”. Szidja a művezető, a főmérnök, és esetleg mások is, mert hisz akinek a kritikáját tilalma ellenére megírta, maga lesz azon, hogy önvédelemből hangoztassa: Ö nem ezt mondta, ő nem így mondta. Az újságíró olyasmibe kontárkodott, amihez nem ért... Persze, ez egy szélsőséges vázlat a következményekről, mert azért sok felesleges, idegölő és energiapocsékoló tetem- rehívás után az igazság csak kiderül. De miért van még srre szükség, ha ritkán is fordul elő? Hogyan uralkodhat még egyes helyeken ilyen légkör? Történetesen olyan esetről van szó, amelynél egyszer az említett főmérnökkel is hasonlóképpen járt az újságíró. Kitűnő szemmel, okosan, népgazdasági összefüggésekbe helyezve mutatta ki, hogy a vállalat nagy mulasztásának, a határidő egy esztendős eltolódásának oka — minisztériumi melléfogás. Mikor — éppen azért, mert mély tudást igénylő szakmai ügyről volt szó — az újságíró örömmel adta a tippet: Nagyon megkönnyítené a vállalat helyzetét és meggyorsítaná a mulasztások kiküszöbölését, ha ő mint szakember cikket írna erről a megyei lapban. Az újság azért van, éljenek ezzel a lehetőséggel, hiszen ismerik azt a kormányrendeletet, amely előírja, hogy a sajtóban megjelent bírálatra intézked- niök és válaszolniok kell az illetékeseknek. Igen sok bajtól, huzavonától megszabadultak volna üzemek, tsz-ek, vállalatok, ha ilyen értelemben is igényelnék a sajtó segítségét. Hiszen valóban sokat javult a helyzet. A megbírált szervek, intézmények — legyenek akár minisztériumok — kevés kivétellel becsületesen, tettekkel reagálnak az újságban közölt bírálatra. De mit mondott a fenti főmérnök? — Hogy ezt megírjam? A minisztériumról? Ne akarjon rossz viccet csinálni az elvtárs... Havonta legalább kétszer fent vagyok náluk. Megnézhetné magát a vállalat, az ^izem, ha pont tőlünk kapnák a szúrást... Azt sem ajánlom, hogy az elvtárs szóvá tegye, mert akkor is tudják, hogy csak tőlem, vagy az igazgatótól eredhet... Ez évekkel ezelőtt történt, de a művezetővel nem olyan régen zajlott a párbeszéd. Nem kell kommentár, miért ilyen ott a légkör. Azt azonban hangsúlyozzuk, hogy ahol még ez fennáll, ez az állapot egyenesen zsákutca. Vannak hibák, de egymásközt. is, felfelé az üzemvezetésig, onnan a minisztériumig szintén irtóznak a bírálattól. Mit mondott erről Fock Jenő elvíárs, a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán? „Arra van tehát szükség, hogy minden szinten növeljük a bíráló szellemet. Felfelé is, egymás között is legyünk kritiku- sabbak.” Ahol még nem így van, gondolják csak el: hogyan szűnnek meg hibák, ha — bár tudunk róluk, ismerjük a megoldás módját is — de egymás közt sem. felfelé sem tesszük azokat szóvá? Azon már szerencsére túljutottunk, hogy „fejvesztés”, leváltás, megbélyegzés, kíméletlen áthelyezés lett esetenként az akaratlan, jó szándék mellett is előfordult tévedés következménye. Abszolút tökéletes ember nincs, tehát abszolút kifogástalan munka sem. Hibák adódnak — legjobb akaratunktól függetlenül is, elnézésből, kényelmességből, mások mulasztásából. De ha egy adott hibára nem hívjuk fel a figyelmet, az feltétlenül másik bajt szül. Huzamosabb időn át a hibaláncreakció komoly zavart okoz. Saját magunknak vagyunk ellenségei, ha félünk a bírálattól és elutasítunk olyan segítséget, mint a sajtókritika. Természetes, hogy annak az érintettek nem túlságosan örülnek. Azt is tudjuk azonban, hogy még a kis tüske kihúzása is fájdalommal jár. Ám, ha bent marad az ujjúnkban, olyan mérgezést okozhat, aminek orvoslása sok pénzbe kerülhet. —tta —n Első hallásra képtelenségnek tűnt, amit a végrehajtó bizottság titkára elmondott. Látva kétkedésemet, javasolta: — Beszéljünk a termelőszövetkezet vezetőivel, azok mindent elmondanak részletesen. Stark Ádám, a szövetkezet főkönyvelője valóban megvilágított néhány részletkérdést. — A tervet a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat készítette. Az Ültetvény tervező és Kivitelező Vállalat megyei területi irodája jóváhagyta és ezek után megkötöttük a szerződést a Kiskőrösi Gépállomással. Az felvonult és elkezdte a munkát. Azt hittük októberre kész lesz a talajegyengetés és ősszel mi már 50 holdat tudunk telepíteni. Már az elején némi kifogásunk volt. A későbbiekben is sok vita zajlott le a gépállomás és a tsz vezetői között. Elsősorban azt kifogásoltuk, hogy nem a tervek szerint készült a munka. A gépállomás ennek ellenére jelentette, hogy kész és kiszállt az első bizottság. Az Ültetvénytervező, amely műszakilag felelős a talaj előkészítéséért, természetesen képviseltette magát. Nem vették át a munkát. így ment ez azután egészen ez év április 2-ig. A kilencedik kiszállás során fogadták csak el a területet. Telepítésre még mindig nem alkalmas, mivel szerintünk az 5 százalékos lejtvonal még mindig magas. Még félmillió! — Ezek szerint átvették ugyan műszakilag a területet, de mégsem telepítenek? — A termelőszövetkezet még kap 450 ezer forint hitéit és ' az 5 százalékos lejtvonalat átlagosan 3 és félre csökkentjük. így könnyebb a gépi megművelés, nem lesznek fagyzugok. Külön érdemes megemlíteni, hogy a termelőszövetkezet a telepítésre szükséges vesszőkről gondoskodott az Ültetvénytervező Vállalat útján, de a telepítés elmaradása miatt a, vesz- szőket különböző más telepítő gazdaságoknak juttatják, ami szintén csak növeli a szállítási költségeket. A költségvetés szerint 1 millió 431 990 forintba került volna az említett talaj egyengetése, vagyis ennyi jár a gép állomásnak, melynek során 205 460 köbméter földet kellett megmozgatni. Mit mond mindezekre Németh László, a Kiskőrösi Gépállomás igazgatója? — Nekünk nagyon sok gondunk volt ezzel a csátaljai ta- lajegyengetéssel. Szerintünk már a Geodéziai Vállalat tervezésénél is hiba volt A szintezések nem voltak pontosak. Több földet mozgattunk meg, mint amit a terv előírt. Ezenkívül többletköltséget jelentett a gépek többszöri mozgatása. Már tavaly el kellett volna végeznünk ezt a munkát, s roppant kellemetlen nekünk, hogy ennyi huzavona akadályozta a telepítést. Szemző Györgynek, az Ultet- vénytervező és Kivitelező Vállalat csoportvezetőjének viszont az a véleménye, hogy a fő hibát a gépállomás követte el. A jelentés ment — a munka maradt — A gépállomás állandóan jelentgette, hogy elvégezte a rábízott feladatot. Mikor ellenőriztük, kiderült, hogy a tervet csak felemásan hajtotta végre. Rengeteget mászkált az a sok ember feleslegesen emiatt. A tárgyalások során mindig kiderült, hogy a gépállomás hanyagsága miatt magasak a dombok, mélyek a völgyek. Képzelheti mennyire untuk mi már ezt a türelemjátékot. Elővette a különböző kiszállások alkalmával elkészített jegyzőkönyveket — íme a bizonyítékok —, mutatta. Nem érdemes felsorolni valamennyit. Az utolsóelőtti 1965. március 17-én kelt. A gépállomás vállalta, hogy tíz napon belül most már véglegesen rendbehozza a területet. Az említett jegyzőkönyv alatt kilenc aláírás szerepel. Tudni kell ugyanis* hogy egy-egy kiszállásnál a helyieken kívül a megyei és a járási tanács, a gépállomás képviselője, az Ültetvénytervező felelőse, az utóbbi időben már a Földművelésügyi Minisztérium illetékese is jelen volt. A makacs hal — Tudja, olyan érzésem volt már a harmadik-negyedik kiszállásnál, hogy ez a türelemjáték hasonlít ahhoz, mint mikor a horgász lesi, mikor kapja be a horgot a halacska. Szerintem tudniok kellett a gépállomás vezetőinek azt, hogy ez a terület még nem kész, de arra számítottak, hogy talán elnézzük a hibákat, vagyis a halacska bekapja a horgot. Hát én makacs hal vagyok. Az április 2-án kelt jegyzőkönyv már arról szól — nyolcán írták alá —, hogy a gépállomás ugyan elvégezte most már a tervben előírt munkát, de a termelőszövetkezet szerint még 45—50 ezer köbméter földet kell megmozgatni ahhoz, hogy az 5 százalékos lejtvonal helyett kialakuljon a 3,5 százalékos lejtvonal és így ősszel már telepíthet. Ehhez kell a jegyzőkönyv szerint a már említett 450 ezer forint. Pfenning Gyula megyei főkertész szintén többször kint járt már Csátalján. — Kezdetben a gépállomás a termelőszövetkezet ösztönz- sére eltért a tervtől, kisebb lankákat hagyott a talajegyengetés során. Később látva, hogy elfogy a köbmétere, ami a tervben szerepelt, elnagyolta a munkát. A termelőszövetkezet is hibázott, mert csak utólag észrevételezte, hogy az 5 százalékos lejtvonal nem felel meg. Sok kommentár nem kell az eddig elmondottakhoz. Az ilyen türelemjáték sok kárt okoz a népgazdaságnak, sok erőt köt le, amit hasznosabb dologra lehetne fordítani, ahogy szoktuk mondani, jelentős üresjáratot okoz. Nem csak a gépállomás vezetői követtek el hibát, bár alapvetően őket kell elmarasztalnunk, hanem felelős egy kicsit a termelőszövetkezet is, amely először elfogadta\ a tervet és később reklamált. Az is érthetetlen, hogyha 5 százalék a megengedett lejtvonal, akkor miért képezi vita tárgyát, hogy mekkora legyen a lejtés. Ezt a szakembereknek határozottan el kell dönteni. A műszaki felkészültséggel is baj volt. Menetközben nem volt megfelelően ellenőrizve a gépállomás tevékenysége. Érdemes levonni mindezekből a tanulságokat. Tegyenek most már pontot az illetékesek a csátaljai 115 holdas talajegyen- getésre, hogy ősszel a termelő- szövetkezet meg tudja kezdeni a telepítést. Kereskedő Sándor /
