Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-27 / 49. szám

1965. február 27, szombat 3. oldal Megkezdték az előkészületeket a korai burgonya termesztésére MENNYIBŐL, HOGYAN ÉLNEK? Megyénk hagyományos burgo­nyatermesztő vidékén, a kalo­csai járás Duna menti községei­ben, megkezdődtek az előkészü­letek a primőr termesztésére. Mindenütt felbontották a ve­tőgumókat tároló prizmákat, s az asszonyok hozzáláttak a ró­zsaburgonya válogatásához, elő- haj tatásához. A gumókat ládá­ba rakva, világos, meleg helyen csíráztatják, s így március ele­jén rakják ki a szabad földbe. A burgonya legnagyobb ter- mőkörzetében, Fájsz, Dusnok, Dunapataj, Ordas és Dunaszent- benedek tsz-gazdaságaiban, ház­táji kertjeiben összesen 400 hol­dat ültetnek be. Egyedül a faj- szi Vörös Csillag Tsz-ben 50 holdon termesztik a korai rózsa­burgonyát. A megyében egyébként össze­sen 1300 holdon foglalkoznak a jól jövedelmező korai burgonya termesztésével. Ez is takarékossági Az erőgépek, gép­kocsik üzemanyag- fogyasztásénak mennyisége az ada­golószerkezet műkö­désétől függ. Hogy ez kifogástalan le­gyen, az alkatrész időnként felülvizs­gálásra, illetve be­szabályozásra szo­rul. A Helvéciái Álla­mi Gazdaság gép­műhelyében ennek a munkának az el­végzése Schal Ká­roly feladata, aki a gazdaság 130 erőgé­pén kívül még né­hány környékbeli termelőszövetkezet traktoradagolóinak a bemérésére is vál­lalkozott. Képünk e precíz munka köz­ben mutatja őt. (Pásztor Zoltán ^ felvétele.) Iglói Béla szegező lakatos 25 éves, mértéktartóan energikus, határozott fiatalember. 1957 óta dolgozik itt. Egyenes, szó­kimondó férfi, bizonyára ennek is betudható, hogy az üzemi alapszervezet párttitkárhelyet- tese. A gépzúgástól egy csen­des helyiségbe húzódunk. Mindjárt egy kellemes kérdés­sel kezdem: — Mit szól a múltkori TV- riporthoz, melyet a dunaújvá­rosi házgyárról készítettek? Az ottaniak igen dicsérték a ba­jai épületasztalosokat. A jó mi­nőségért, a határidő pontos be­tartásáért ... — Sajnos, nem láttam... Pe­dig jólesett volna ... — Mi a kulcsa jó munkájuk­nak? Mi szerepe van ebben a pártszervezetnek ? — A munkások 60—65 száza­léka — törzsgárda, a többiek is huzamosabb idő óta dolgoz­nak nálunk. Sokat jelent, hogy Germán József igazgató a gya- lupad mellől került a vezetés­be. Többen vannak itt, akik­kel együtt inaskodott. Nap mint nap körüljárja az üzemet, be­szélget, tájékozódik, kéri a vé­leményünket. — Ugyanilyen barátságos a főmérnök is. Nyugodtan for­dulhatunk hozzá gondjaink­kal. Csak arra kell még ránevel­ni a kommunistáknak a mun­kásokat, hogy amit olyan bát­ran, őszintén felvetnek ezeken a közvetlen beszélgetéseken, merjék elmondani — mondjuk — egy termelési tanácskozá­son is. Minden műhelyben vannak párttagok, így rendszeresen tá­jékoztatni tudják munkatársai­Az üzemről munkakörülményekről, termelésről, a lég­körről kezdtük a beszélgetést a Bajai Épületasztalosipari Vállalat három munkásával. Aztán eljutottunk a magán­életnek arra a területére, amelyen a munka, az igyekezet eredménye — a keresetben mint életszínvonal realizálódik. Hegvolna mindenünk, ha... kát például arról, mit határoz­tunk a taggyűlésen a munka megjavítására. Egy-egy mű­helyben így alakult ki olyan] szemlélet, hogy a másikért isi felelősnek érzi magát az emben Ha szükség van rá, elhangzik ilyen figyelmeztetés: „Barátom, egy idő óta többször várnunk kell miattad. Ne csak magadat nézd!” — Mennyit keres havonta? — Ezerhatszáz az átlagom. Augusztusban nősültem. A fe­leségem a fehérneműgyárban 1100—1200 forintot ér el. Ki lehet jönni kettőnk fizeté­séből, csak persze nem legény- kedhetünk. Albérletben lakunk 400 forintért. Ha lakásunk len­ne, őszintén mondom, megvol­na mindenünk... Most fő a fejünk, mert a tulajdonos el­adta a házat. Lakás ... Nem szívesen be­szélek erről. Tudom, hogy azért, mert párttag, vezetőségi tag, munkásőr vagyok, ebből előnyt és kivételezést nem kovácsolhatok. Nem értékelem az olyan párttagságot, amellyel csak a gesztenyét próbálja ki­kaparni magának valaki... De elgondolom: végzem kötelessé­gemet a termelőmunkában, köz­életi tevékenységet folytatok, munkásőr is vagyok... A mi munkánk vajon nem ér annyit, mint egy-egy átlagsportolóé? Legalább tíz, hozzám hasonló fiatal házasról tudok, akit a la­kásgond szorít. Bejön a városba valaki, s mert futballozik, lakás várja. Nemrég egy legényem­ber kapott komplett lakást. Nem a sport ellen beszélek, hiszen élek-halok egy jó mécs­esért, de ezt nem tartom tisz­ta eljárásnak. Tudom, máshol is divat ez a sportoló-babusga- tás. Külön lakásokat tartanak fenn, mert mindig kalkulálnak valami „új szerzeményre”. ... Ha ezt megírja az elvtárs, azzal még nem vagyunk kise­gítve. Sok bíráló cikkre mond­juk az üzemben: „Helyes, így kell, de jó, jó... Mikor olva­sunk arról, hogy intézkedtek?” Különösebb gondjaink nincsenek... Kollár Ignác brigádvezető a szegezőlakatos-műhelyben. 1951. óta „otthona” már az üzem. Öszes, nyugodt ember. — Tizenheten vagyunk itt. Barátságos az összhang — jel­lemzi a munkahelyet. Folyama­tosan dolgozhatunk, a vezetők hamar értesülnek, ha valami akadozik és' segítenek. A vasa­lásokkal utóbb már nincs sok baj, a lyukzárak most jók... Ablakpántra lesz majd szükség rövidesen. — Mondták, magának na- gyob családja van. Mennyiből élnek? Négy gyermekem van, kettő még otthon. A fiam katona, egyik lányom tanítónő vidéken; ő is ad haza keresetéből. Nem tudom pontosan, ha jól emlék­szem, 1100—1200 körül van a fizetése. Középső lányom itt­hon dolgozik, ő is hozzájárul a kosztpénzhez. Menyasszony, ke­lengyére spórol. A kislány még diák. Az én átlagkeresetem 2110 forint. Feleségem ugyanebben az üzemben dolgozott, de le­százalékolt nyugdíjas lett; 920 forintot kap ... — Kijönnek az összeadott pénzből? _ — Különösebb gondjaink nincsenek... De azért meg kell dolgozni, néha jólesne egy kis lazítás... No, de nem panasz­kodunk. Ahol többen is dol­goznak, okosan be lehet osz­tani ... Egyedül nem könnyű. A dunavecsei Virágzó Ter­melőszövetkezetben jó eredmé­nyeket értek el az elmúlt évben. A 4200 holdas szövetkezet tag­ságának a közösből származó évi átlagjövedelme — az álla­mi gazdaságokéhoz hasonló nor­mák szerint elvégzett munkára garantált készpénzfizetéssel — 3 százalékkal meghaladta az előző évit, s elérte a 16 200 fo­rintot. A közös vagyon csak­nem 7 millió forinttal emelke­dett, jelenleg 28 millió 458 ezer, a tiszta vagyon pedig 9 millió 356 ezerről 13 millió 319 ezer forintra növekedett. Idei tervükben a tavalyinál 4 millió forinttal több értékű áru előállítása szerepel, s 2 mil­lió forintos tartalékolást is elő­irányoztak, hogy a következő esztendő váratlan nehézségei se veszélyeztessék a termelési ala­pok erősítését, és a szövetkezeti gazdák jövedelmét. Mindennek elérése végett egész évre széles körű munka­versenyre készülnek, amellyel egyszersmind méltóan kívánják ünnepelni hazánk felszabadulá­sának 20. évfordulóját is. A munkaverseny egyéb­ként nem ismeretlen a Virágzó­ban. Csakhogy eddig csupán a KISZ-ista fiatalok vettek részt a vetélkedőben, s ők sem mind­annyian. Tavaly például a KISZ megyei bizottsága felhívá­sára tizenheten versenyeztek, s bár végleges értékelés mégnem történt, annyi már megállapít­ható, hogy a traktorosok a me­gyei átlagnál magasabb taljesít­ben, a baromfite­nyésztésben versenyszerűen dol­gozó ifjú szövetkezeti gazdák is. Az idei munkaverseny szer­vezésénél az a cél, hogy pél­dául az idősebb és fiatalabb masinisztákból álló 32 tagú trak­toros brigád megfeleljen azok­nak a követelményeknek, ame­lyek a szocialista brigád cím el­nyeréséhez szükségesek. A ver­senypontokat külön-külön ha­tározták meg a talaj munkákat, a szállítást, és a speciális mun­kákat — vetést, növényvédel­met, betakarítást — végző há­rom traktoros csapatnak, de mindegyikük számára fő köve­telmény a minőségi munka, egy­más segítése, a társadalmi tu­lajdon védelme, az alkatrésszel és üzemanyaggal való takaré­kosság, valamint a politikai, s a kulturális fejlődés. Az utóbbi vonatkozik a ba­romfitenyésztőkre, a tehenészek­re, s a növénytermesztőkre is; ami pedig a termeléssel kapcso­latos követelményeket illeti, az előbbiek elé azt a célt tűzték, hogy egy kiló súlygyarapodás­hoz a tavalyi 3,30 helyett leg­feljebb három kiló takarmányt használjanak fel. A versenyfel­tétel szerint egy darab tojás elő­állítási költsége nem haladhatja meg a nyolcvan fillért. A tehenészeknél a cél az el­múlt évi 2900-zal szemben 3000 li ter átlagtej hozam elérése, te­henenként egy borjú felnevelé­se, úgy azonban, hogy borian­ként a tavalyi 850—870 helyett legfeljebb 700 liter ' tejet hasz­náljanak fel. (Még nem alkal­mazzák ugyanis a mesterséges borjúnevelést.) Az új telepítésű 202 holdas gyümölcsösökből 60 hold rózsa­barackos és kajszis az idén for­dul termőre, így a gyümölcs­kertészek számára is meghirde­tik a versenyt. A cél: 800 má­zsa molymeintes, s legalább 80 százalékban exportálható ter­més. A verseny feltételeit, mi­után a brigádvezetőikkel együtt megvitatta a gazdaságvezetőség, és a pártalapszervezet, most brigádgyűléseken tárgyalják meg a Virágzó gazdái, majd — hogy összességükben lássák a vállalásokat — közgyűlésen tesznek pontot a mindannyiuk hasznát szolgáló mozgalom el­indításának végére. A tsz vezetősége gondot for­dít a verseny állásának idősza­konkénti nyilvánosságra hozá­sára. Az ösztönző premizálásra pedig 300 ezer forintot tartalé­kolt. Mégfelelő arányban azok a szövetkezeti gazdák kapják ezt, akik a tervben előírtnál többet termelnek, illetve keve­sebb költséget használnak fel. T. L, Csendes, barátságos ember Makó István szegező lakatos. A műhelyablak mellett állunk. Míg kérdésemet hallgatja, visz- szább húzódik, vigyázatosan ve­regeti magáról a fűrészport. Rábólint, mikor említem, hogy munkatársai mondták, egyedül dolgozik a családban. — Igen, a feleségem beteges. Két kisfiúnk van, 8, illetve 10 évesek. 1700—1800 forintot ke­resek. Bizony, nem olyan egy­szerű a megélhetés ... Munkaidő után otthon dol­gozgatok, vállalgatok. Persze, második műszakot végigdolgoz­ni nem lehet. Arra is gondoljon az ember, hogy nem lesz min­dig 35 éves ... — Mire költenek legtöbbet? — A megélhetésre. Mikor ru­hát akar Venni az ember, a ha­sán igyekszik behozni... Két éve vettem egy öltönyt, 1200 forintért. Cipő minden évben kell. A gyerekek a legfontosabbak. Nekik évente két-két mackó kell, ősszel, tavasszal cipő, tor­nacipő. Aztán rendes ruha ... A cipők bizony gyenge minő­ségűek. Nem kispénzű csalá­doknak gyártják őket. — Tudnak-e félretenni egy­egy kis pénzt? — Nemigen ... — Van-e televíziójuk? — Van. OTP-hitelre vettük. Nagyobb kiadásra, mint mond­juk ruha- vagy disznóvósár- lásra KST-kölcsönt szoktunk felvenni... — Tehát a kölcsönrészletek jelentik végeredményben a gyűjtést, a pénzfélretevést? — Mondjuk ... Olyan „utó­lagos” spórolás ... Még mosó­gépet szeretnénk. Meglesz. Ki­lenc éve idetartozom, sosem ér­zem, hogy magamra maradtam a gondjaimmal... Igaz, észnél kell lenni, hova tesszük a fo­rintot ... De ha az ember azt akarja, hogy hamarabb legyen TV, másképp nem is tehet. Egyszerre minden nem sikerül­het. — Látta a dunaújvárosi ház­gyárból közvetített TV-műsort? — Tudok róla. Beszéljük az­óta is egymás között. Jólesett a dicséret. — Mosolyog. — Az ember nemcsak azért dolgozik, hogy ez is meglegyen, azt is megvegye... Van bennünk egy kis hiúság is ... Három munkás szólt, szinte lélegzetvételnyi rövidséggel \ — arról, mint él, dolgozik. Mindegyikük kinyitotta egy ki- I csit a családra nyíló ablakot. Szemérmes szűkszavúságuk mögött ez volt: Az élet nem játék, ölhetett kézzel nem le­het várni, míg szánkba repül a sült galamb. Ahol több a kereső kéz, könnyebben, gyorsabban mennek ötről-hat.ra. Aki — körülményei folytán — egymaga áll helyt a csa­ládjáért, méltán érdemel tiszteletet fokozott szorgalmá­val . .. Ha panaszt emeltek — legyen az a munkaszerve­zéssel, anyagellátással, lakással kapcsolatos — csak azét tették, hogy felkelthessék a figyelmet: Elvárják, hogy mint ők, a munkások derékhada, — mások is becsülettel végez­zék el, ami kötelességük, 1 , Tóth István Nagyszabású termelési versenyre készülnek a dunavecsei Virágzó Termelőszövetkezet gazdái ményt nyújtottak. Úgyszintén jó ered­ményeket értek el a növénytermesztés­ben, a tehenészet­300 ezer forint prémium

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom