Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 6. szám
1565. január 8, péntek S. oldal KRESZ-vizsga az iskolában iy1 zerhangú kórus zajongott a nagy szünetben a Kecskeméti Béke téri Általános Iskola folyosóin. A zsivaly egyhangú zümmögésként hallatszott be az egyik nyolcadik osztály tantermébe, ahol a rajzóra után közlekedésrendészeti szabályok ismeretéből tartott rövid vizsgát Krisch Béla tanár. A gyermekek, különösen a hetedik, nyolcadik osztály tanulói a tananyag által biztosított órákban, osztályfőnöki órákon és a politechnikai foglalkozás keretében ismerkednek meg a közlekedés szabályaival. Krisch Béla pedagógus jól ismeri, tehát helyesen is oktatja a gyermekeket, hiszen 1957. óta önkéntes közlekedési rendőr, s háromszor kapott jutalmat a rendőri szolgálat kiváló ellátásáért. Az iskola fekete falitáblájára — ahol a közlekedési jelzőtáblák ábráit helyezték el — függesztette az osztály a tekintetét. A tanár bácsi kérdései, akárcsak a felnőttek KRESZ- tanfolyamain, csak úgy záporoztak. — Hogyan közlekedünk gyalogosan az országúton, ahol nincs járda? Minden kéz a magasba emelkedett, végül is Nyirádi Zsigának kedvezett a szerencse: — Országúton mindig a forgalommal szemben, az út szélén kell haladni. — Jól van — dicsérte meg a helyes feleletet Kirsch Béla. — Ki tudná megmondani, hogyan kell elfordulni kerékpáral balra, az útkereszteződésben? Egy pillanatra csend lett. Aztán hirtelen Maczák Jancsi nyújtotta a kezét: — Tanár bácsi, én tudom! — Halljuk. — Útkereszteződésben, ha balra akarok kanyarodni, az út felezővonalához közelhajtok, jelzem a kanyarodást, meggyőződök arról, hogy jobb felöl nem jön-e jármű és befordulok. M/fiért húzódol az út közepére? — Azért, hogy a jobbra kanyarodó, vagy egyenesen haladó járműveket ne zavarjam! S mint minden vizsga, feleltetés, ez sem múlhatott el derűs pillanatok nélkül. A gyermekek tudták a szabályokat, de nagy igyekezetükben a szavakat is összekeverték. „Mikor van a gyalogosnak elsőbbsége a gyalogátkelőhelyen?” — Hangzott a kérdés. Hegedűs Peti jelentkezett, de olyan gyorsan kapott engedélyt a feleletre, hogy kimondta azt, amit gondolt. — Akkor, ha csíkos a zebra. JÍZ itört a kaca**■ gás. Hegedűs Peti azonban kivágta magát: — Ha a kijelölt gyalogátkelőhelyre — a zebrára — rálépett a gyalogos. Egy „röpvizsga” mégis számot adott arról, hogy iskoláinkban éppen a gyermekbalesetek elkerülése, a kulturált közlekedés érdekében foglalkoznak a KRESZ-oktatással, de — s itt idézzük Krisch Béla tanár szavait — „talán egy kicsit kevesebbet a kelletéről”. Ez igaz, ám ezt az igyekezetei, tárgyi tudást dicsérri kell, mert ezek a gyerekek már tudatosan használják a KRESZ szabályait. Gémes Gábor A Megyei Kórház tudományos tanácsának ülése Az orvosok továbbképzése és a tudományos tapasztalatcsere érdekében igen sokat tesz a Megyei Kórház tudományos tanácsa. Hogy csak egy példát említsünk — 4—6 hetenkint széleskörű ülést rendez, amelyre a kórházbelieken kívül a város orvosait is szívesen látják. Ezeken az üléseken a kórházban folyó gyógyító, vagy kutatómunka eredményeit ismertetik az osztályok, s beszámolnak egy-egy szakmai szempontból különösen érdekes eset tapasztalatairól. Az idei első ülést ma tartják a kórház klubtermében. Az artéria vertebralis thrombosisának ritka változata címmel az idegosztály, Két sikeresen gyógyult INH-mérgezés címmel pedig az I. sz. belosztály tapasztalatait ismertetik. AI ÉLETRE NEVELÜNK ízléses ebédlőben csinos - asz- > tolok, rend. tisztaság mindenfe-1 lé. Erősen nagyocska fi úk gyű- i rik magukba az étéit. Megszólítom az egyik serkedő bajszát: — ízlik, pajtás? Tele szájjal mondja: — Nagyon. Aztán eszik tovább olyan étvággyal, hogy az embernek kedve volna közéjük leülni és versenyezni velük az ebédelésben. 192 személyre készült ma ebéd a kiskunfélegyházi középiskolás fiú-diákotthon konyháján. A menü nem is akármilyen: tarhonyaleves, zöldbabíózlék paprikás tejfeles szelettel. Repeta? A legtöbb ételből van. Jut tehát bőven a növekedőben levő fiatal testeknek táplálék. Meg kell szokni a spenótot is! Dr. Klempa Sándorné gondnoknő elmondotta, hogy igyekszik a legváltozatosabb menüt összeállítani, de bizonyos főzelékfajtákkal baj van. A gyerekek legnagyobb része tanyáról került be a városba, ott hozzászoktak a burgonya, bab és tésztaételekhez és itt, ha pl. spenótot vagy sóskát főznek, nem akarják megenni. így az étel a moslékba kerül. Felmerül a kérdés: helyes-e a gyerekeket egyoldalú táplálkozásról alkotott véleményükkel magukra hagyni? Komoly Szerepe lehetne, és kell is hogy legyen, az intézeti orvosi felügyeletnek. A vitaminokról ma már nem mondhatunk le ilyen könnyen, a gyerekek szervezete igényli azt. A kollégiumban egyébként, mint a gondnoknő elmondotta, 80 bentlakó diák kosztol. Az étkezési létszám viszont 280, mert .van 10 extemátusi növendékük és 190 tanulószobás menzásuk. Az utóbbiból a Petőfi Gimnázium ad 75-öt és a Móra Gimnázium 115-öt. A „petőfisek” itt ebédelnek a kollégiumban, a „mórásoknak” azonban átviszik a kész ételt a gimnáziumba, ahol a kollégium külön ebédlőt állított fel és tart fenn a diákok számára. Kik ezek a bentlakó gyerekek? Csaknem valamennyien tanyasiak, vagy olyan községből v: iók, ahol nincsen lehetőség a gimnáziumban való továbbtanulásra. — „Telt házzal” dolgozunk •— mondja érdeklődésünkre dr. Somogyvári Zoltán igazgató. — Mi minden középiskolás jelentkezőt felveszünk, ha van hely. A szelekciót az iskola végzi. Természetesen a növendékek tartásdíjat fizetnek. Ez progNaponta hallgatják és kommentálják a rádió híreit. Kéthetenként sajtóbeszámolót tartanak. Evehe négyszer neves előadókkal politikai esten vesznek részt. A diákok tiO százaléka levelez külföldi diákokkal. 25 féle újságot, folyóiratot olvasnak. A diákokat helyes időbeosztásra nevelik. A felsősök már heti tanulási tervet készítenek maguknak. Az alsósokhoz íel-A diákotthon klubjában 25 féle újságot, folyóiratot olvashatnak a diákok. resszív, függ a szülők anyagi helyzetétől és a diák tanulmányi előmenetelétől. A tartásdij összege átlagbah 200 forint, de van diák, aki 80-at fizet és o’yan is, aki 540-et. „Magad uram, ha szolgád nincs!" A kollégium, amellett hogy otthont ad a diákoknak, komoly pedagógiai munkát végez. Politikai, erkölcsi, világnézeti eligazítást ad a fiataloknak. Tanulmányaikban erős tanári segítséget kapnak. A kollégiumon belüli kultúrmunka kiegészíti a gyerekek általános műveltségét. A politechnikai és fizikai munka testi erejüket gyarapítja és önállóságra neveli őket. A testnevelés pedig jókarban tartja a fiatal szervezetet. Igen sokrétű és érdekes ez a belső nevelési módszer. Csak egypár vonást belőle. sős korrepetitort állítanak. Minden este értékelik a munkájukat. Pályaválasztásukhoz hoszszas és alapos eiigazítást kapnak. A klubteremben rádió, te’evízió, 1200 kötetes könyvtár, társasjátékok. Szakkörön működnek a kollégiumon belül: fotós, zenebarát, német-angoi és eszperantó szakkör, politechnikai szakkör. Most éppen gitárokat készítenek Gáspár Géza harmadikos modelljei alapján. Jóformán minden munkát maguk végeznek a kollégiumban: fűtést, takarítást. „Magad uram, ha szolgád nincs!.. Munkabérből lemezjátszó A házon belül végzett fizikai munkák mellett — mint azt dr. Somogyvári igazgató elmondotta — a tsz-ekben is dolgoznak pár hetet a fiúk. Az idén lemezjátszót vásároltak a klubszoba részére a keresetükből. újra a megszokott kerékvágásba zökken. Tegnap már esküvői pár is járt a tanácsnál. A napsütéses délutánokon megjelennek az első sétáló párok a forgalmasabb helyeken. A tanyasiak kerékpáron, kocsikkal hozzák piacra az árut. Az emberek élni akarnak, s lerázzák a félelem görcsös nyűgét. Ma délben már megszólalt a malom dudája, s rá egy kósza vonatfütty volt a válasz. Hej, de nehéz is megmozdítani a bénult testet! Sok még a vita és az időt íecsérlő hadakozás, de azért... Észre sem vette, hogy a lány megállt mellette. — Elábrándozott? — nézett rá mosolyogva. — Ahogy vesszük. Inkább csak gondolkodtam. Az életen. A magunk dolgán. — Aztán mire jutott? A lányra nézett, aki a háromnegyedes őszikabátban, világosszürke ruhájában, kis kalappal a fejéi* inkább fiatalasszonynak látszott. — Arra, hogy még sok mindent tisztázni kell. — Maga ugye olyan mérlegelgető ember? — nevetett Annus, miközben lassú léptekben haladtak egymás mellett. — Sokáig olyan voltam, de nem mindig jó az sem. Pláne, ha tétlenkedik is az ember. De tudja, nem könnyű ilyenkor már újat kezdeni. Pedig én sok mindent újra kezdtem. Mint a kis forrás, amikor elindul a hófödte magas hegyekből és csörgedezik sziklák, kövek között, cseveg es csobog, nekifut és elakad, havat olvaszt és füvet fakaszt, majd más kis csermelyekkel egyesülve, terebélyesen ér ki a sík mezőkre — úgy buggyant ki a szó a tanár száján, úgy mesélt megmegállva, nekilendülve az életéről, gyermekkoráról, munkájáról és a magának is szinte hihetetlennek tetsző változásról, ami mostanában benne végbement. A magányosságáról, mely oly váratlanul és gyorsan oldódott fel az addig ismeretlen közegben, s a társtalanságáiól is, amely ilyenkor még rosszabb mindennél. — Nem tudom, ebben a korban szabad-e még az embernek magához láncolnia valakit? — tette fel a kérdést inkább csak önmagának. — Olyan öregnek érzi már magát? — hunyorított Annus, és a tanár elvörösödött. — Jaj, bocsásson meg, bizonyára félreértett — mentegetőzött a lány, észrevéve Karsai zavarát, s ettől az még inkább elakad a beszédben. Annus segítette ki. — Tegyük fel, hogy az a másik is akarná, és hasonlóan érezné, akkor is tele lenne ilyen dilemmával? — Éppen ez az. Ki tudja, mit érez a másik? Mi van a lelkében. Nem lehet ezt már a negyvenen túl megtanulni, fis nem is értek az ilyesmihez. Annus belekarolt a férfiba, aki engedelmesen tűrte, hogy most a lány vezesse, az vegye át a beszéd fonalát és valljon, beszéljen magáról. A kis műtőslány hányatott élete elevenedett meg előtte. A háborús évek, kórházak és borzalmak, vér és amputáció, szerelem és csalódás. Megkísérlések és kiábrándulások. Egy kis nyugalom és most a félelem a közelgő újabb évektől, amik már nem hozzák vissza az ifjúságot. — Ne álltassuk magunkat tanár úr, vagy ha jobban szereti így, Béla, felettünk már szalad az idő. De csak azért összekötni valakivel az életünket, hogy ne legyünk egyedül... Ha nincs többről szó, valamiről, ami tartalmasabbá teszi napjainkat, ami visszahoz valamit abból, amit kívántunk valaha az élettől. .. Látja, én csak így tudnám odakötni az életem egy másik emberéhez. És a szeme, a meleg dióbama szeme komoly fényben ragyogott. Észre sem vették, hogy már órák óta sétálnak a park kis útjain, s a lebukó nap egy pirostetős házacska mögül integet vissza rájuk. — Azt hiszem, ha rövidesen nem megyünk haza, valami járőr szólít fel a távozásra bennünket — szólalt meg ismét Annus, és szaporázni kezdte a lépteit hazafelé. Kársainak most hirtelen az iskola jutott az eszébe. — Holnap reggel megkezdjük a tanítást, de már ideje is — mondta felélénkülve. — Azt meghiszem. Látja, én nem tudnék munka nélkül élni. Pedig' azt mondják, ronda, mészáros mesterség a miénk. — Én szépnek találom — mondta a tanár, különösen mióta láttam milyen sok függ az orvostól, egy jó nővérkétől — és egy csöppet megszorította Annus karját, — Hűha, maga így is tud? — nevetett a lány. — Azt hittem, egy tanár az csak olyan patikaember, HG, NOS, meg „tessék kérem a füzeteket becsukni”. — Gúnyolódik? — Jól esik egy kicsit tréfálni magával. Csoda egy komoly ember. Isten bizony, elvegyülne az orvosok között. Az ám, még számadásunk is van. Miért árulkodott a nénikémnek? Ezért még tartozom valamivel. Na, ne legyen már olyan búval bélelt. Bántja valami? — Egy kis incidens jutott az eszembe. Összecsaptunk ma néhány kollégával. Nem akarnak tanítani. Szerencsére csak két ilyen makacs van köztük, a többi szó nélkül vállalta. — Majd megtérnek azok is — vigasztalta Annus —, ha látják, hogy nem áll meg miattuk a világ. Nálunk is volt ilyen. Ezen még búsulni sem érdemes. Vagy talán nem is emiatt búsul? Azt mondják veszedelmes háziasszonya van, csak nem zördült öszsze vele? A tanár elnevette magát, mert felvillant előtte a furcsa jelenet. De azt nem mondta volna el Annusnak semennyiért. Hazaértek, s a válaszra így nem is kerülhetett sor. (Folytatása következikJ Aztán a kertben is akad munka, parkosítás, miegyéb. Az intézmény belső struktúrája, a napirend okos beosztása mind azt a célt szolgálja, hogy az ide bekerült fiatalságot az életre nevelje a kollégium. — Nálunk nincs tétlenül csellengő gyerek — mondja az igazgató. — Arra törekszünk, hogy mindenkinek mindig legyen elfoglaltsága. Megtanítjuk őket, hogy a szabad időt is értelmesen, okosan hogyan lehet kihasználni. Mindenki sportol valamelyik sportágban. Sakk, pingpong, torna, futball: mindez rendelkezésre áll. És a tanulmányi átlag? — A kollégiumi diákok tanulmányi átlaga jobb mint a kintieké. Minden vonatkozásban derekabb legények. Erre törekszünk. Az életre igyekszünk nevelni őket. Balogh József Havonta csaknem 30 ezer új előfizető A múlt év utolsó negyedében kereken 82 ezerrel nőtt hazánkban a tv előfizetők száma. Jelenleg 650 ezer tv-tulajdonos van az országban. A szegedi postaigazgatóság területén — amelyhez Bács-Kiskun megye is tartozik — több mint 9 ezerrel nőtt az előfizetők száma, s ma már meghaladja a 65 ezret
