Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-05 / 285. szám

Másnap a póznáni élelmiszer­koncentráló gyárba látogattam el az egyik lengyel kollegám­mal. Dr. Antoni Swierczynski igazgatóhelyettes fogadott ben­nünket, később megérkezett Ed­mund Grzeskowiak igazgató is. Lengyelországban elterjedt szo­kás szerint bemutatkozáskor át­adták névjegyüket. Nekem ez eleinte furcsának tűnt, de ké­sőbb rájöttem, hogy ésszerű do­log, mert a lengyel nevek csak a kiejtés után, első hallásra bi­zony elég nehezen írhatók le pontosan. Az üzem vezetői készséggel adtak tájékoztatást. Az igazga­tóhelyettes végigvezetett az ösz- szes munkatermen, sőt még a légiijabbaknál, a bölcsődében is tettünk látogatást. A gyár teljesen automatizált, több gépet helyileg állítottak elő a műhelyekben. Sok lelkes újítójuk van, örökké gondolko­dó, nyugtalan emberek, akik ál­landóan törik a fejüket valami új konstrukción. találkoztam. Ezek a gépek sű­rítik a paradicsomot, keletné­met berendezések csomagolják és lengyel automata sterilizálja. Sokféle konzervet készítenek jelenleg is, de a választékot még növelni fogják. Érdemes szá­mokkal bizonyítani a termelés növekedését. 1963-ban 9000 ton­na, az idén már 9800 tonna, jö­vőre pedig 11 000 tonna élelmi- szerkonzervet szállítanak ebből az üzemből a világ minden tá­jára. Nagy vásárlók többek kö­zött az Egyesült Államok, Ang­lia, Német Demokratikus Köz­társaság. Ha az új automata gépsor jö­vőre termelni kezd, jelentősen megnövekszik a paradicsomkon- zerv gyártása. Az igazgatóhelyettes lelkesen beszélt a tervekről és elmond­ta, hogy a magyar konzervgyár- tás — többek között a Kecske­méti Konzervgyár tapasztalatait — is felhasználják nagy fejlő­dés előtt álló üzemük termelé­sének növeléséhez. (Folytatjuk.) Kereskedő Sándor „E»ő e*het, part »sahadhat...u Év végi hajrá a postán A századforduló táján vetette papírra a kecskeméti helyi lap ékestollú riportere a következő sorokat: „Nem kell már kampósbot le­vélhordóinknak, mert még a házőrző kutya is farkcsóválva ballag eléjük ... Eső eshet, part szakadhat, ezek a jó emberek úgy sietnék a levéllel, mintha török lenne a hátukon ...” És egy emberöltővel később, pontosabban 1964. december 3-án: Part nem szakad, de a hajnal meghozta az első idei havat. Pontosan öt órakor, fehér bun­dával hátán, a kecskeméti 1-es számú megyei postahivatal elé kanyarodik a sötétzöld gépko­csi. Rakománya néhány degesz­re tömött zsák. Az éjszakai vo­natokkal érkezett levelek. Ördöngős gyorsasággal A kézbesítő teremben már munkára készen várakozik Ágo­tái Zoltán levél-felülvizsgáló brigádja. Talán egy óra sem telik el és a bádoggal borított hatalmas bontóasztalon kupa­cokba rendeződik az ezernyi le­velezőlap, távirat és boríték. Ez itt a kézbesítőké — szépen kü­lönválasztva a bel- és a külte­rület — azok a levelek pedig a bérlők szekrénykéibe kerül­nek majd. Apró szobájában működésbe lépett Horváth Ferenc is. Ke­rületenként szortírozza a leve­leket. Nem véletlenül mondtam így: Működésbe lépett, mert ez az alacsony kis ember valóban úgy dolgozik, mint egy precíz automata. — M i a titka ennek az ör­döngős gyorsaságnak? — Helyismeret kell hozzá, semmi más. Ezt pedig az el­Az üzem evente főbbek kö­zött 5000 tonna levesport, több ezer tonna csecsemőtápszert, 2500 tonna makarónit, 50 tonna vitaminkoncentrátumot gyárt. A gyár új terméke a maragó, amely lényegében sűrített kávé, magas koffeintar tatommal. Ügy készítik, hogy a kávét pörkölik, darálják, főzik, szárítják, majd ízlésesen csomagolják. Az új készítmény népszerűsítése érde­kében a vevők az üzletekben a maragó mellé még két porce­lán csészét is kaphatnak. Az automatizálás lehetővé te­szi a termelés állandó növelé­sét. Az üzemben mindenütt tisztaság. Valamennyi terméket a laboratóriumokban még kü­lön ellenőriznek minőségi szem­pontból, mikrobiológiai ellen­őrzést is végeznek. Az üzemi körút után a fehér asztal mellett baráti beszélge­tést folytattunk az üzem veze­tőivel. Ittuk a maragót ízléses porceláncsészékből. Kellemes, finom zamatú kávé, nagy kof­feintartalmánál fogva erősen frissítő hatású. Az üzem vezetői elmondták, hogy 32 élélmiszerkoncentráló ^ háború után eredeti stílusban újjáépített házak Poznan gyár- termékei a világ minden belvárosában, tájára eljutnak. C-vitaminkon- eentrátumot küldenek Nyugat- Németországba. Az Egyesült Ál­lamokba, Angliába különböző tevesporokat. Kerül ezekből Közel- és Közép-Keletre is. Nagy mennyiségben készül a céklalevespor is, amely lengyel specialitás. Ha már az élelmiszertartósí­tásról esett szó, érdemes még beszámolnom egy másik gyár­látogatásáról. A Kecskeméti Konzervgyárhoz hasonló üzem­ben tettünk körutat, az egyik lengyel kollegámmal. Miedzyc- hodi üzemben Waclav Migula igazgatóhelyettes kalauzolt. A brüsszeli világkiállításon is el­ismerték a gyár termékeit. Meglátogattuk az új munkacsar­nokot, ahol már beszerelték az automata gépeket. A teljesen automata gépsor- nemzetközi együttműködéssel létesült. Töb­bje között magyar gépekkel is műlt 29 év alatt gyakorolhat­tam eleget — válaszol moso­lyogva, de amint közelebb lép, látom, hogy homlokán izzadtság gyöngyözik. Napi 15 — 20 kilométer Közben benépesül a terem. Egymás után érkeznek a kéz­besítők. Talán egy rövid félóra áll rendelkezésükre, hogy rács­keretes apró asztalkájuk mögé húzódva átnézzék és utca, ház­szám szerint sorozzák be öblös táskájukba a mai levéladagot. Fontos teendő ez, időt, erőt ta­karíthatnak meg vele. A külvá­rosi utcák kátyúiba azóta tér­dig érő latyakká olvadt a puha hó és 15—20 kilométert kerékpározni ezen a terepen nem gyerekjáték. Lukács István 1927 óta járja a várost. — Nem fáradt bele, nem un­ta még meg a szüntelenül is­métlődő útvonalat? — A mi munkánkat nem le­het megunni, mert mindennap történik valami olyan, ami fel­deríti a postást, erőt önt fá­radt lábába —válaszolja. Aztán elmeséli, hogy a múlt héten például egy kedves, fiatal pár­nak vitte az éresítést: megkap­ták az igényelt lakást. Az asz- szonyka örömében a nyakába ugrott, és bizony az ő szemét is elfátyolozta egy pillanatra a meghatottság. — Természetesen, nem min­den levél visz örömet — veszi át a szót Kovács Sándor bácsi. — Én például még kezdő pos­tás koromban kézbesítettem egy olyat, ami miatt később válás lett. Mint később a bol­dogtalan férj elmesélte, neki írta a titkos ideálja és hogy- hogynem, a felesége kezébe ke­rült, Csudabogarak — Ha már az érdekességek­nél tartunk tekintse meg házi gyűjteményünket. Elteszem em­lékül a különleges címzésű le­veleket — invitál Bardóczky Sándor, a postahivatal helyet­tes vezetője. Fiókjából tömött dossziét hűz elő. — Itt van például ez a lí­rai hangvételű címzés: „Híres város az Alföldön, Kecske van a címerén, S akinek a levelem szól, Csak egy van a Föld kerekén.” Még szerencse, hogy — biz­tos, ami biztos — az utcát és a házszámot is odaírta a borí­ték aljára az ifjú „költő”. Nem kis fejtörést okozott a posta dolgozóinak az a képeslap sem, amelyre a címzett nevén kívül csak ennyit írt a feladó: „Kecs­kemét, kicsi, régi házacska.” Volt olyan is, aki elegendőnek tartotta így megjelölni a külde­mény rendeltetési helyét: „A Betyár nevű foxi kutya gazdá­jának.” — Mindez így nagyon mulat­ságos — mondja Lukácsi Lász­ló, a postahivatal vezetője. — De el sem tudja képzelni meny­nyi többletmunkát okoznak az ilyen hanyagul címzett levelek nekünk. December közepétől január közepéig tart általában a pos­tán az év végi hajrá. Ez alatt a hónap alatt az átlagosnál négyszer-ötször nagyobb forgal­mat bonyolítanak le a kézbesí­tők. Békés Dezső Évek óta nehézségeket okoz — elsősorban az esős és a hideg időszakokban — hogy Kecske­méten, a Szolnoki úti aluljáró­ban nincs megoldva megnyug­tatóan a talaj- és az esővíz el­vezetése. E hiányosság megszün­tetése érdekében a városi tanács vb építési és közlekedési osztá­lya már júliusban összehívta az aluljáró „üzemeltetésében” ér­dekelt szervek képviselőit, hogy megbeszéljék — többek között — az aluljáró vízelvezetésének módját. Megállapították: a nagy mennyiségű víz beszivárgásának oka az, hogy az úgynevezett dilatációs — tágulási hézag szi­getelése nem megfelelő, ezért a MÁV Szegedi Igazgatósága fel­kérte a MÁV Vasúttervező Üze­mi Vállalatot az új, korszerű szigetelés terveinek elkészíté­sére. % , A nagy mennyiségű víz elve­zetésének legcélszerűbb módja: Az aluljáró melletti négy el­szívó kút üzemben tartása, amiért a Kecskeméti MÁV Pá­lyafenntartási Főnökség a fele­rős fiatal ült, lányok, fiúk, vegyesen. Mikor szemmel láthatólag ki­fogytak minden friss témából, jó hosszú hallgatás után felsó­hajtott, majd tragikus hangszínnel megszólalt egy fiatalember. — Itt állok a hideg kövön; fejemben egy fejsze... Abban a pillanatban rávágta egy másik. — No, persze! Ekkor egy kislány kezdte rá riasztó pá­tosszal. — Itt állok a hideg kövön; fejemben egy kés... Mire a válasz. — Na és? Ismét új hiúig — sej­telmesen. — Itt állok a hideg kövön; fejemben egy golyó... —Na, jó! — csapott le más. Megint egy megrázó nyilatkozat. — Itt állok a hideg kövön fejemben egy verkli... — Verd ki! — szólt a tanács. Majd az új verzió. — Itt állok a hideg kövön; fejemben sötét­ség! — Semmi kétség! — ismerte el a következő. Ismét hideg kő — és hogy — „fejemben egerek”. — Jó egek! Folytatódott azzal, hogy — fejemben egy tévé”! — Jé-jé! — rímelt nem éppen szerencsé­sen. A következő hideg kövön álló: — fejem­ben sok betű”! — Nem tetű? így ment ez Nyárs­apáton át Kőrösig. Már Kecskeméthez közeled­tünk, mikor ez a, vál­tozat született. — Itt állok a hideg kövön; — a fejemben — semmi! — Enni! — fejező­dött be a legértelme­sebb jelszóval a furcsa ..szellemi” taposóma­lom — és valamennyi­en hozá is láttak... Mire képes az una­lom! (t) lös. E munkára — elsősorban a téli hónapokban — sokkal több gondot kell fordítani. Az is fon­tos lenne, hogy a KPM Közúti Igazgatósága új, korszerű útbur­kolattal lássa el az aluljáró fe­dett részét, ami a balesetveszély csökkenésén kívül lehetővé ten­né az alagút tisztántartását is. A közúti és a gyalogátkelő aluljáró közvilágítása nem meg­felelő. Igen sokszor előfordul az is, hogy egyes emberek eltulaj­donítják, vagy kiverik a villany­égőket, és a foglalatokat. Rész­ben ezek az okok. másrészt a közlekedés és a közrend bizton­ságosabbá tétele vezette a vá­rosi tanács vb építési és közle­kedési osztályát, amikor a me­gyei tanács tervező irodájától megrendelte a két aluljáró új, modern közvilágítási tervdoku­mentációját. A tervezőiroda ja­nuárra ígérte a tervek elkészí­tését. A tervek szerint a jelen­legi korszerűtlen izzólámpás vi­lágítást fénycsöves lámpatestek­kel cserélik ki a közúti aluljá­ró két oldalán. A gyalogos alul­járó jelenlegi egyoldali izzó­lámpás megvilágítását két ol­dali, sűrűbb elhelyezésű izzó­lámpákkal egészítik ki. A két aluljáróban a közvilágítás kor­szerűsítési terveinek kivitelezé­sét — a költségek alakulásától függően — legkésőbb 1966-ban elvégzik a szakemberek. B. Gy. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Muakáspár Bäcs-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lankladú Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgat Szerkeszt 5ség: Kecskemét. Városi Tanácshá2 Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Szerkesztő Bizottság: 10-38 Terjeszti a Magyai Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 13 torlni Bacs-Ktskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefoni U-85. Index: 25 065, aa Üresjárat Ha valaki hét végén munkás vonattal utazik az ország valamelyik sarkába, mondjuk a Keletibe, Ceglédig bi­zony elunja a zsúfolt­ságot. Ha van türelme és helye, szívesen me­rül olvasásba. Ha pe­dig állni kénytelen, jó szívvel elhallgatódzik mások beszélgetésén. Ha ugyan maga is nem keres alkalmas társat egy kis csevegésre. Legutóbb különös, unaloműző játék to­vábbfejlesztésének vol­tam tanúja egyik pén­teki vonaton. A pad két télén csupa isme­V« Maragó és a többiek Új „köntöst“ kapnak a kecskeméti Korszerű világítást aluljárók

Next

/
Oldalképek
Tartalom