Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
1964. augusztus 16, vasárnap 3. oldal Bardóczky Simon, a Kecskeméti 1-es számú Megyei Postahivatal vezetöhelyettese — Halló! Most telefon ügyben telefonálunk Bardóczky elvtársnak. — H így je el, nem a szójáték kedvéért tesszük. Számos olvasónk panaszolta ugyanis — s erről saját magunk meggyőződhettünk már nem egyszer — hogy a kecskeméti távbeszélő központ túl gyorsan kapcsolja szét a helyi beszélgetéseket, ha valamelyik állomás vidéki hívást kap. Tudjuk, hogy nem nagy ügy ez, de bosszantó — Ismerjük a problémát, mert akár hiszik, akár nem, nekünk sem könnyebb vonalat kapni, vagy nyugodtan befejezni egy beszélgetést, mint bármelyik előfizetőnek. — Köszönjük, hogy együtt- éreznek velünk, de ezzel még nem elégedhetünk meg. — Köztudomású, hogy a kecskeméti központ túlterhelt. Elsősorban műszaki okokra vezethető tehát vissza az, hogy a helyi beszélgetést sokszor előzetes figyelmeztetés nélkül szakítják meg az interurbán hívás esetén, vagy csak hosszas tárcsázás után kap vonalat az előfizető. Igazgatóságunk, sőt, legfelsőbb irányító szerveink is ismerik a kecskeméti posta nehézségeit. Pillanatnyilag azonban még nem tudunk választ adni arra vonatkozóan, mikorra várható javulás a műszaki feltételekben. — A jelenlegi körülmények között tehát semmiképpen sem segíthetünk a bajon? — Türelmet és udvariasságot ígérhetünk és ezt kérjük dolgozóink nevében az előfizetőktől is. Az idegesekedés, felesleges kiabálás ugyanis csak árthat. Sajnos, sokan munkahelyük telefonján keresztül bonyolítják le magánbeszélgetéseiket és ezzel fokozzák a zsúfoltságot. Segítene a bajon az is, ha a több számmal rendelkező vállalatok, intézmények egyet a vidéki beszélgetésre jelölnének ki. így jórészt elkerülhetnék — a panaszként említett — váratlan bontást. — Köszönjük a tájékoztatást és ezzel be is fejezzük a beszélgetést, mert a posta elve: Telefonáljon röviden! B. D. Csak addig volt jó? A z egészségügy fejlődésé" ről szólva először önkénytelenül is az orvosok áldozatkész munkájára, az épülő kórházak, szanatóriumok, úi körzeti orvosi rendelők számára gondolunk. Alig jut valakinek eszébe, hogy azoknak a szerény, de tudományos felkészültségű szakembereknek a tevékenységét is figyelemmel kísérje, akik nélkül a gyógyulás elképzelhetetlen, hiszen reggeltől estig — és sokszor éjjel — ellátják a betegeket gyógyszerekkel és segítőkész tanácsaikkal. Pedig a gyógyszerészek — mert róluk van szó —, nagy és tiszteletre méltó munkát végeznek a lakosság egészségvédelme szolgálatában. Nagyszerű ízelítőt kaphatott volna ebből a nagyközönség, ha az augusztus 8-án és 9-én megrendezett gyógyszerésznapok eseményei egy nagy szabadtéri színpadon zajlottak volna le. Mindenki megnyugvással és elismeréssel könyvelné el azt a féltő gondoskodást, az eredményeket és törekvéseket, amelyek a gyógyszerészek munkáját dicsérik, és megértéssel azokat a gondokat, amelyekkel — a még jobb, gyorsabb betegellátás jegyében — birkóznak a patikusok. M ért bizony előfordul még 1 * olykor, hogy gyógyszer helyett egy sajnálkozó kézmozdulat és a „sajnos, kérem hiányzik” megjegyzés után kell távoznunk a gyógyszervásárlásból. Miért van ez? Van-e mód a hiba kijavítására megyénkben? Kérdés nélkül kaptuk meg erre a választ a bajai szakmai értekezleten. A megyei gyógyszertárközpont komoly raktározási nehézségekkel küzd: a 12 évvel ezelőtt 20 millió forintos évi forgalomra tervezett raktárak nem tudnak megbirkózni az időközben 90 milliósra emelkedett forgalommal. Ezzel párhuzamosan importalapanyag-hiány, vagy gyári kapacitás hiánya is okoz átmenetileg törést egy- egy gyógyszer folyamatos raktáron tartásában. (Az országos szervek ismerik megyénk ilyen fajta problémáit, s már határozott ígéret is van a raktárkapacitás növelésére.) A szakmai értekezleten kiderült az is, hogy nem véletlen az orvosgyógyszerész kapcsolat jobb fejlesztésének oly gyakori felvetődése szakmai körökben. Ha a gyógyszerész idejében értesíti az orvost a hiánycikkről, akkor — a gyógyszerészet jelenlegi fejlettségi fokán — az orvosnak módja van más, azonos hatású gyógyszer kiírásával a zökkenőmentes gyógyszer- ellátást megoldani. E nehézségek ellenére .a megyei vállalat első félévi eladási tervét 107 százalékra teljesítette. A gyógyszertárak forgalma ezzel a 49 millió forintot is meghaladta. Ez az érték a múlt év azonos időszakához viszonyítva 14 százalékos emelkedést jelent, és egyben közel 2,5 millió forint nyereséget a vállalat részére, mely összeget a még jobb gyógyszer- ellátás megvalósítására a hálózat fejlesztésére fordíthat. A gyógyszertári központ me- gyeszerte nagy erőfeszítéseket tesz a vidék még jobb ellátásáért. Az év végéig tíz község — köztük Madaras, Vaskút, Rém, Úszód — gyógyszertárainak felújítása fejeződik be, ugyanakkor 18 gyógyszertár tatarozását is elvégezteti. Ezen kívül öt új gyógyszertár létesítését tervezi a vállalat. A telkek és a kész tervek máris rendelkezésre állnak, s jövőre megkezdődik az építkezés. gyógyszerésznapokon résztvevő szakemberek ügyszeretete, egészséges javaslata és építő bírálata, valamint a megyei gyógyszertári központ vezetőségének segítő készsége biztosítéka a még jobb gyógyszerellátásnak, ami fontos tartozéka a szocialista egészségvédelemnek. Sz. I. Az idős munkás sokáig tárgyalt az adminisztrátorral a Kecskeméti Konzervgyár újítási irodájában. Széles háta látszott csak. meg micisapkája alatt az ősz haja. Lassan, öregesen a szerint mozdult erre vagy arra, amint az alkalmazott tett-vett hol az asztalnál, hol az írógépnél. Mikor elintézte, amit akart, átsétált az iroda másik felébe. Otthonosan leült egy szabad székre, tanácstalanul emelte fel térdén nyugtatott kezét, úgy kérdezte Torieska Gyulát. — Most mit csináljak ezzel a Kardossal? Az újítási felelős bemutatta a munkást. — A gyár egyik újítója, Ro- hács János... Mióta is dolgozik, az üzemben. Jani bácsi? Az öreg huzakodva pillant- gatott a jegyzetemre. — Mi lesz ebből?... Csak nem újságcikk? — Mondjuk csak el, milyen könnyen elfelejtették magát azok ketten... így majd újságból is olvashatja Kardos Nyíregyházán. Megküldjük neki... így történt. Palmer László művezető — ő most is itt dolgozik —, meg Kardos János, aki időközben a Nyíregyházi Konzervgyárba került el művezetőnek, kiváló újítást dolgozott ki. A műszaki kivitelezésbe — mivel ők ebben nem szakemberek — bevonták Rohács Jánost is. írásbeli megállapodást kötöttek vele, hogy az újítási díj 20 százalékát ő kapja. Az újítást elfogadták, bevezették, alkalmazása 173 ezer forint tényleges gazdasági eredménnyel járt. Az előkalkuláció alapján, 1963. június 10-én 2458 Lt-ot vett fel újítási díjként Palmer és Kardos. Ebből ígéretükhöz híven 400 Ft-ot adtak idős szaktársuknak. Az utókalkulációt követően, ez év április 20-án 4464 forint díj jutott még a két újítónak. Ebből azonban már egy fillért nem fizettek Rohács Jánosnak. — Már kétszer írtam Kardos Jánosnak — közölte az öreg szakmunkás. — Nem is válaszolt. Igaz, a második levélben megmondtam neki a magamét... — Mit szól mindehhez a másik újító, Palmer László? — Azóta már járt itt Kardos, biztos beszéltek is egymással. Mikor kérdeztem Palmer Lászlót, mi lesz? — azt felelte, majd megválaszolja Kardos __Máig is várom. — Nem mondott valami mást is Palmer? Hát ő? — Valahogy úgy fejezte ki magát, hogy ha Kardos hozzájárul, akkor ő is__ Ne m mondható egyenes eljárásnak, ahogy a két művezető megfeledkezett munkatársáról. Csak addig volt jó, míg segített? Szeretnénk hinni, hogy ezen gondolkodóba esnek. Ha értesülünk, azt is megírjuk, hogy állták szavukat. (ti II szalkszentmártoiii „aranygyapjasok” Hatalmas, ívelt kapu a birka- legelő szélén. Rajta felirat: Állami Juhutódellenőrző Állomás. Röviden és puritánul azonban csak kostelepnek szokás nevezni Szalkszentmárton határában az úttalan utakon megközelíthető intézményt. Pár héttel ezelőtt a hodályok közelében külön kis karámfélét építettek, tetővel persze, s oldalát farostlemezzel befedve. Ide „költöztették” át azt a 17 állatot — öt kost és 12 birkát —■. amelyet rövidesen visznek az Országos Mezőgazdasági Kiállításra. Az állatok bemutatását meggyőzően indokolja az a tény, hogy 1962-ben, a legutóbbi kiállításon, versenyen kívül indult az állomás néhány szép példánnyal. — s aranyoklevéllel tért vissza. Most az esélyek még nagyobbak... De hát mik azok a tulajdonságok, amik országos elismerést váltottak és váltanak ki? Erről Német János, az állomás igazgatója tájékoztatott: — A korábbi kiállításon bemutatott juhok már importállatok voltak. Ott kell kezdenem, hogy 1959-ben különböző fajtákat hoztunk a Szovjetunióból és Franciaországból. Kísérlet alá vetni, hogy bírják az itteni viszonyokat, a szikes és homoki legelőket, s az itteni vidéken gyakran fellépő szárazságot nyaranta, s hogy egyáltalán képesek-e az alkalmazkodásra ; ez volt a vizsgálódás célja. Természetesen a behozott fajták hús- és gyapjútermelés szempontjából egyaránt előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek. Nos, az importált állatok közül négyféle — a Szovjetunióbeliek közül az aszkániai, a sztávropoli és a groznii, a franciák közül a hús-merinói — immár beváltnak mondható. Ezek közül is elsősorban a két utóbb említett szovjet fajta. Közülük válogatták ki a kiállításon bemutatásra kerülő kosokat és birkákat. I Belépünk a kosok rekeszébe. Az igazgató az egyik groznii fajta hímhez lép; széthúzza hátán a gyapjút. Sűrű és tömör a bunda, enyhén sárga, mintha súlyos aranyszálakból ’enne szőve. A hosszúsága 15 centi. — Mennyi ennek a fajtának a hozama? — A legutóbbi nyíráskor meghaladta a 15 kilót — válaszol az igazgató. Aztán egy másik kosra mutat: — Az egy aszkániai fajta. Annak a szovjet világrekorder- nek az unokája, amelyről 30 kiló 60 dekás bundát nyírtak le egyszeri alkalommal. E fajták elterjesztése a Kiskunság vidékén — a juhtenyésztést eddig soha nem látott méretekben lendíti majd fel. Ez az elkövetkező évek feladata lesz. Eddig a Solti Állami Gazdaság hozott létre belőlük jelentősebb tenyészetet. Az i.dén azonban már a Kecskeméti Mesterséges Termékenyítő Állomás is bekapcsolódott az el- szaporításba. Az importált állatok a hazai fajtákra is jó hatással vannak, azok gyapjúhozamát átlag egy kilóval növelik. Félévi naptár teljesítve A Felmérésügyi Hivatal befejezte az elmúlt félévi munkával kapcsolatos felméréseket. A jelentések s*e- rint az 1964. évi első fél évet határidőre teljesítettük. Június 30-án este 24 órakor az ország minden üzemében, állami gazdaságában és szövetkezetében, úgyszintén a kereskedelmi vállalatoknál véget ért az első fél év. A nemzetközi szempontból is figyelemre méltó teljesítményt sok külföldi turista figyelte meg, akik a Balatonhoz jöttek az első fél év végén, de miután sikeresen áttértünk a második félévi naptár teljesítésére, most már ők is második félévi fürdési tervüket teljesítik. A felmérések szerint az elmúlt fél évben legyártott hónapok, hetek és napok általában jó minőségűek. Sajnos, amint az nálunk gyakorta előfordul a sorozatgyártásoknál, mire az egész fél évet legyártottuk, a termék már elavult. Itt áll az egész első fél év becsomagolva, nincs iránta sem belföldi, sem külföldi kereslet, 1964. első félévi hónapokat, heteket és napokat már sehol sem használnak; július elseje óta a gazdaságilag elmaradott országokban is csak az új, második félévi típus iránt mutatkozik érdeklődés. Ennek gyártása azonban nálunk még- csak épp hogy elkezdődött, kísérletezések folynak. Rá kellene térnünk minél gyorsabban ennek a sorozatgyártására. Szakértők szerint minden jel arra mutat, hogy december végére sikerül a második félévi naptárunkat is maradéktalanul teljesíteni. Az első félévi sikerek okairól kérdezte meg az illetékes vezetőt Doku- lek Ede, a különféle szerkesztőségekből kiküldött munkatárs. Illetékes vezető így nyilatkozott az elért eredményekről: — Elmondhatom, hogy az első fél évben szinte hiba nélkül dolgoztunk. Ez annak köszönhető, hogy az 1964. évi első fél év teljesítéséhez időben elkészültek a tervek, s azokat zsebnaptárak, heti előjegyzési naptárak és más népszerű kiadványok formájában eljuttattuk minden munkapadig, így aztán mindenki előre tudta, hogy mikor lesz január, február és a többi, teljesen tisztában voltak a dolgozók azzal is, hogy mikor lesz március 15., április 4. és május 1, már csak akörül mutatkoztak némi zavarok, hogy kétnapos ünnep előtt mikor lesz vasárnap. Világszerte nagy elismerést váltott ki dolgozóink határtalan lelkesedése, kik dacolva az év eleji hideghullámokkal, januárt pontosan 31, februárt pedig — a munka jobb megszervezésével — már 29 nap alatt teljesítették. Rögtön utalnom kell azonban arra, hogy e téren még vannak lehetőségeink, s bizton remélem, hogy jövőre már 28 nap alatt fogjuk teljesíteni a februárt. — Nagymértékben segítette a sikerek elérését, hogy rendkívül arányos volt a munka. A hónapok átlag 4—4 és fél hétig tartottak, s sikerült megoldani, hogy minden hét hét napból álljon, a nap pedig 24 órából. Már csak azt kellene elérnünk, hogy a 8 órás munkanap is 8 órából álljon, ne öt- ből-hatból, mint ahogy nálunk ez gyakorta előfordul. Alföldi Imre Hogy a külföldről behozott „aranygyapjasok” minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben terjedjenek el a hazai legelőkön, ahhoz minden bizonnyal hozzájárul majd a mostani mezőgazdasági kiállításon való — reméljük, sikeres — szereplés is. H. D. Világversenyre készülnek A szeptember 25—26-ári Ausztriában megrendezésre kerülő 12. szántó-világversenyen részt vesz hazánk két legjobb traktorosa, Bársony Ferenc, a játki Petőfi Termelőszövetkezet és Zabolai András, a Középtiszai Állami Gazdaság erőgépvezetője. A két traktoros hétfőn „edzőtáborba” vonult: A Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti gazdaságában készülnek a nagy vetélkedőre. Az egészségügy fontos posztján
