Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-29 / 124. szám
Gyümölcsöző eszmecsere A Petőfi Népe ankét) a a KISZ szerepéről a középiskolákban röIldiit Jtuín köszöntőit A fehér borítékra nyomtatott, színes május elsejei köszön- tőből arra következtet az ember, hogy kissé elkésetten érkezett üdvözletét tartalmaz a borítékban levő levél. A címzett: Kecskemét Város Tanácsa. S a gondosan papírra rótt sorokat nem lehet meghatódottsag nélkül olvasni: „Kérem Önöket, a helyi újságon keresztül szíveskedjenek átadni mindenkinek — férfiaknak, nőknek, a felnövekvő nemzedéknek — testvéri üdvözletemet május elseje alkalmából. És azt, hogy mindig lobogjon a vörös zászló, álljon őrt a béke felett! Bár nagyon sok év telt el feleltem, jól emlékszem Kecskemétre. Ott dolgoztam valamikor én, „Iván”. Kovács József volt a gazdám és Rise Sándor, aki átadott engem a hóhéroknak, s azok öntudd Hanságig vertek. Tehetséges, hogy gyermekeik meg emlékeznek, rám, a fogoly Ivánra? Én emlékszem az 1919-es évre. Dolgoztam az Újpesti Festékgyárban is. Mindenütt a városban zúgtak a szirénák és adták a jelt a forradalomra. A mi gyárunk mellett egy hadiüzem működött. Munkásai átnyújtottak nekem puskát és töltényeket, s én a soraikba vegyültem, védeni a munkások, parasztok szabadságát. És abban az időben én is visszakaptam a szabadságot, hazámba, Oroszországba utazhattam. Otthon pedig? Az út hosszú volt a frontkatonától a munka katonájáig. Most pedig 72 éves vagyok. Duciin Iván Andrejevics Szibéria, Altáji kér., Szorokin járás, Kamisenka." Telefonálni akartam Diákok, iskolai KISZ-titkárok és KISZ-vezető tanárok jöttek el meghívásunkra, hogy beszélgessenek a középiskolai KISZ- szervezetek sajátos feladatairól, kezdeményezéseiről, az elmúlt tanév ilyen irányú tapasztalatairól. Kicsit nehezen indult a szó, de azután „bemelegedtek” a jelenlevők, s hamarosan élénk vitába bocsátkoztak egymással, s a KISZ megyei és városi bizottságától jelenlevő elvtársakkal. A vita ilyen kérdések körül forgott: Mi a KISZ szerepe jeCikkünk nyomán Van már gyermekszandál Lapunk május 27-d számában cikket közöltünk „Mit ígér a nagykereskedelem és mi kapható az üzletekben” címmel. Az írás említést tett arról is, hogy még tavasszal „eltűnt” a gyermekszandál a boltok polcairól. A Cipő Nagykereskedelmi Vállalat kecskeméti telepvezetője, Dézsi István elvtárs felkereste szerkesztőségünket, és válaszolt a cikkben említett hiányosságra. Elmondta, hogy raktáraikban jelenleg 6000 pár — négy különféle fazonú — gyermekszandál áll a kiskereskedelem rendelkezésére. Csupán a boltvezetőkön múlik, hogy a jelenlegi hiányt pótolják. A napokban további háromezer pár gyermekszandál érkezik a Duna és Tisza Cipőgyárból Bács- Kiskun megye kereskedelme részére. Bővült a nagykereskedelmi választék a könnyű, modern fazonú nyári lábbelikből is. A lyukacsos férfi víkendcipőből mintegy hatezer pár van raktáron. ötezer pár mikroporózus és gumitalpú, könnyű cipő, és háromezer pár nyitott férfiszandál kerülhet — ha a kiskereskedelem is úgy akarja — az idei nyáron az üzletekbe. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báos-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét; Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-3*. Vidéki lapok: :l-22. Kiadóhivatal: /fecskémét, Szabadság tér l?a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: IMS Index; 250ÍS, lenleg az iskola életében, munkájában, érvényesül-e pozitív hatása a tanulók magatartásában, a tanulásban és világnézeti nevelésben? Megkapják-e a szükséges segítséget az iskola tanáraitól, a tanári KlSZ-szerve- zettől? Mi a véleményük az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom próbarendszerérői? Milyen a szervezeti élet, s mik ennek az akadályai, vagy a követhető jó módszerei stb. E széles körű vitatéma teljes kibontására természetesen közel sem volt elegendő ez az egyszeri alkalom. De arra mégis megfelelt, hogy felvillantsa a középiskolai KISZ-szervezetek jelenlegi problémáit, megmutassa eredményeit és objektív akadályait. Helyiség... helyiség ... helyiség... Nem ezzel kezdték, de mindvégig kicsengett szavaikból: Nagyon nehéz úgy ifjúsági szervezeti és klubéletet teremteni, hogy a fiatalok ne rendelkezzenek legalább egy kisebb helyiséggel, amit kedvükre berendezhetnek, s ahol megmozdulásaikkal otthonra lelnek. Szabad iskolai tanterem alig akad a felnőttoktatás miatt még az esti órákban sem —, különben is ez nem lehet olyan meghitt, barátságos, mint bármilyen kis helyiség is, ami az övéké, KISZ-fiataloké. S ha nem is magyarázhatjuk az önálló munka hiányát csupán ezzel, el kell ismerni, nem kis gondok ezek. A felszabadulás 20. esztendejében nem volna szabad, hogy ilyen akadályokkal küszködjenek a Kommunista Ifjúsági Szövetség alapszervezetei. Akár a társadalmi szervek segítségével, vagy más módon — természetesen a saját kezdeményezést is beleértve — már meg kellett volna találni a lehetőségét, hogy legalább az alapjait ily módon is megteremtsék a valódi ifjúsági klubéletnek, amely a KISZ-munka nélkülözhetetlen része, színe és vonzó ereje. Ügy véljük, az iskolák is többet tehetnének ebben a nem kis horderejű és saját munkájukat is segítő kérdésben. Inkább az iskola falai között Hiszen — az előbbi gondolathoz kapcsolódva — éppen Bán Ervinné, a Bányai Júlia Leány- gimnázium igazgatója jegyezte meg: — Inkább az iskolában találják meg a szórakozást a gyerekek, mert itt befolyásolni tudjuk annak kulturált voltát, színvonalát. Ebben nálunk az osztályfőnökök is szívesen segítenek. Nagy jelentősége van tehát a tanulás utáni elfoglaltság helyes megszervezésének — s a KISZ-nek ez nyilvánvalóan egyik fontos feladata. Tegyük hozzá mindjárt elismerően: Még az adott igen kedvezőtlen körülmények között is az iskolai KISZ-szervezetek sokat tesznek a fentiek érdekében. Erről is, többen beszámoltak a jelenlevők közül. Érdekesek például a KISZ- al a p szer veze ten ként megszervezett iskolai seregszemlék, melyekre nagy kedvvel készülnek a tanulók szinte egész éven át. Hasonló élénkséget hoznak az iskolai klubdélutánok, melyet valamelyik tanteremben hetenként tartanak még pékiául a» Bányai Júlia Leánygimnáziumban — oly módon, hogy ezért mindig más-más osztály a felelős. Az osztályok közötti sport- i-wrseayek ée különböző iskolai rendezvények lebonyolításában szintén segítenek az ifjúsági szervezetek. Vonzóbb KISZ-élefet A fentiek elmondásával egy kis ellentmondás is keletkezett a felszólalók kezdeti panaszkodása és az említett eredmények között. „Többségében passzívak a fiatalok, s nem érdekli őket a közösségi élet. Van egy kis pozitív mag, de sajnos nem ezeknek a hatása érvényesül.” — Nagyjából így hangzott az egyik iskola KISZ-vezető tanárának véleménye. Később elismerte, ez csak egyes osztályokra érvényes, s nem lehet általánosítani. Annál is inkább, mert nyilvánvalóan sokrétűbb összetevői vannak a tartalmas KISZ munkának. Vonzóbbá kell tenni a KISZ-életet — ez csendül ki a beszélgetés résztvevőinek — — Dankó .Irén, Kurucz Géza és Ecsédi András KISZ-vezető tanárok, Domokos Erzsébet és Varga Judit KlSZ-alapszerve- zeti titkárok, s mások szavaiból. Azt is elmondták, milyennek képzelik ezt a „vonzóbb” KISZ- életet. A hallgatók számára érdekesebb oktatási formákat lehet és kell kialakítani. Néha „könyvjellegűvé” váltak a próbák, s nem érték el céljukat. A jövő évi oktatási tervezet már változást hoz a próbarendszerben is, s remélhetőleg megnöveli az aktivitást, az érdeklődést a fiatalok között. Felmerült az ifjúsági vezetőképzés gyakorla- tiasabbá, eredményesebbé tétele, az iskolán kívül megtartott — üzemlátogatással, kirándulással egybekötött — foglalkozások gyakoribbá tétele. Általában a szabad idő célszerűbb, okosabb megszervezése. Sok szó esett a tanári KISZ- szervezetek felelősségéről, amelyektől nagyobb segítséget várnak, joggal, a fiatalok. Bírálat hangzott el a városi művelődési szervek irányában, amelyek gyakran csak „vatta közönséget” látnak a diákságban, s nem a város egyik fontos, a kultúra iránt leginkább vonzódó, de ezzel szemben igényeket is támasztó rétegét. Hasznosnak bizonyult a megyei és városi KISZ-bizottság képviselőinek részvételével lefolyt ankétünk, és sok értékes tanulsággal szolgált az elkövetkezendő tanévre. Minden részletére sajnos ezúttal nem tudunk kitérni — de elhatároztuk: Az új tanév kezdetén ismét találkozunk a középiskolai KISZ-szervezetek tagjaival, hogy folytassuk a gyümölcsöző eszmecserét. F. Tóth Pál ÜLJ MELLÉM Kedves Olvasó és ha neked is kedved tartja, beszélgessünk egy kicsit a nyilvános telefonról, amely a nagyobb városok közül csupán Kecskeméten maradt megoldatlan kérdés mind a mai napig. Tegyük fel, hogy teljesen idegen vagy a városban. Soha nem jártál még itt. Egyszer csak megérkezel. Beülsz a Pálma- cukrászdába, megiszol egy feketét és eszedbe jut az a kövér ember, akivel három éve együtt üdültél a Balatonon és csuda jókat kártyáztatok. Vezetéknevét nem tudod, de a telefonszáma ott kering a fejedben. A presszóból nem hívhatod fel, mert ott nincs telefon. Mellette azonban találsz egyet, örömmel dobod be a negyven fillért, de az úgy keresztül szalad a készüléken, mintha csőpostába dobtad volna. — No, sebaj — mondod némi csalódással — majd beljebb, a központban. Telefon azonban beljebb sincs. Eszedbe jut a posta. Ott szokott nyilvános távbeszélő lenni. Itt is van, méghozzá három fülke. Kettőnek a falából csak a vezetékek lóénak Ifi- Benyitsz a harmadik fülkébe. Örömmel látod, hogy ott a készülék, kívülről nem látszik „betegnek”, de mikor a húszfillérest akarod „lenyeletni” vele, az istennek se veszi be. Ezzel eltelik eev óra, közben hivatalos ügyedet kellene elintézni, de nem tudod merre menj, hogy megtaláld az illetékes szobáját ebben a házrengetegben. Taxit hívnál, de nincs telefon. Rémületedben á.iultan esel össze. Köréd gyűlnek az emberek. Egy valaki kiabál: Telefonáljanak mentőkért. Telefon azonban nincs. Egy alkalmi gépkocsi visz az orvoshoz, ahol egy injekció visszahoz Kecskemétre. Mire alkonyodni kezd, mindenen túl vagy, mert az orvos megmondta, hogy merre kell menned a hivatalos helyre. Az állomáson viszont eszedbe jut, hogy barátodat nem tudtad felhívni. Megszé- gyenülten ülsz fel a vonatra, s a harmadik megállónál veszed észre, hogy a barátod, ott ül a kocsiban. Megismer és abban a percben kitör: — Szervusz Rudi, hát te hol jártál? — Leszaladtam Kecskemétre — válaszolod rezignáltam — Te Kecskeméten voltál és nem hívtál fel? Hát ennyit ér a mi barátságunk, pedig hogy hittem neked .. . — öregem, figyelj ide — fogod mentegetőzésre a szót — nem volt telefon ... És elmeséled neki a kalandodat. Gál Sándor Az első „fecskék” Nehéz versenyre kelni a szeszélyesen változó idővel. Van, amikor kánikulai melegtől szenvedve hajtjuk álomra fejünk, s megfogadjuk: Holnap a strandon keresünk menedéket... Ám ha hűvös széllel, esővel köszönt ránk a nap, megint elfelejtjük előkészíteni a fürdőruhánkat — amit később újra megbánunk. .. A legmerészebbeket azonban nem tudja becsapni, félrevezetni a szeszélyes május. Megyénk több meleg vizű strandján már megjelentek az első „fecskék” — főleg fiatalok, fittyet hányva a hol boruló, hol kiderülő időre, élvezik a strandolás örömeit, amit a kiskunhalasi strandon készült képünk is bizonyít.
