Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-30 / 100. szám

1964. április 30, csütörtök 5. oldal Üj hangversenyzenekart ismertünk meg Hogyan készült a Rakéta? A BELÜGYMINISZTÉRIUM szimfonikus zenekara első íz­ben adott városunkban hang­versenyt. Az együttes 1962-ben alakult át szimfonikus zene­karrá és ettől kezdve kapcsoló­dott be az Országos Filharmó­nia hangversenyhálózatába. — Mint az egész együttes, úgy tagjainak nagy része is fiatal muzsikus. Vezető karnagyuk Vavrinecz Béla, akinek neve zeneszerzőként is országosan is­mert. A zenekar állandó, rend­szeres napi munkával, de — ami nagyon lényeges — nem túlhajszolva készül fel produk­cióira. Mindez bevezetés, affé­le utólagos bemutatás azok számára, akik a hétfői koncer­ten jelen voltak. A zenekar híre megelőzte kecskeméti vendégszereplését. Hallottunk olyan véleményt, hogy a fővárosban működő öt legjobb szimfonikus zenekar közé tartozik. Első személyes találkozásunk alkalmával meg­győződhettünk, hogy a véleke­dések nem alaptalanok, de a hangverseny egészének színvo­nala mélyen alatta maradt vá­rakozásunknak. Kétségtelenül éreztük azonban, hogy a zene­kar sokkal többre képes, mint amit most nyújtott. A sikerte­lenség okai között külső körül­mények is szerepeltek, mint például az, hogy az együttes tagjai hibájukon kívül késve érkeztek városunkba és — a szó szoros értelmében — az autóbuszból egyenesen a szín­padra kellett menniök. A kellő 5,bejátszás” hiánya érződött az első rész számain, ez lehetett az oka, hogy a koncert záró­számában már sokkal szebben, egységesebben szólt a zenekar, de sajnos, még itt is igen sok technikai hibával. AZ EST karmestere: Ujj Vik­tor, sátoraljaújhelyi zeneiskola­igazgató nemcsak a kecskeméti közönségnek, de a zenekarnak is „vendége” volt. Nem csoda, ha két próba alatt nem tudta megtalálni vele a kellő kapcso­latot. Így az egész hangverseny alatt dirigens és a keze alatt muzsikáló apparátus kissé ide­gen maradt egymás számára. Elismeréssel kell arról szól­nunk, hogy az általa életre KÉPRE&ÉNYVÁLTOZAT: KOVÁCS SÁNDOR keltett partitúrát kitűnően is­meri, a zenei alkotásokhoz ko­moly felelősséggel közelít. Mű­sorválasztásával azonban nem tudunk egyetérteni: Vélemé­nyünk szerint a lehetőségeket túlbecsülte, amikor ilyen monu­mentális műveket vett elő. A hangversenyen elhangzott — mindhárom mű (Mozart: Egy kis éji zene, Beethoven: Hege­dűverseny, Beethoven: III. szimfónia) klasszikus remekmű, világszerte a legtöbbet játszott hangversenydarabok közé tar­tozik. KOCSIS ALBERT hegedűmű­vész a megbetegedett Komlós Péter helyett „ugrott be” a mű­sorba. Szép játéka, nagy tech­nikai tudása a beugrás okozta kisebb bizonytalanságok ellené­re is jól érvényesült^ a verseny­mű rendkívül igényes magán­szólamában. Beethoven stílusá­hoz képest azonban felfogását túlzottan romantikusnak érez­tük, ami különösen a lassú té­tel tisztult lírájában hatott za­varóan. A műsor ismertetésében Vár­nai Péter zenetörténész közért­hetően tárta fel a művek tar­talmi mondanivalóját. AZ ORSZÁGOS Filharmónia tervei szerint a Belügyminisz­térium szimfonikus zenekara a következő hangversenyszezon­ban is fellép Kecskeméten, re­méljük jobb diszpozícióban, al­kalmat adva arra, hogy tudá­sát és előadói képességeit ma­gasabb színvonalú • produkció alapján értékelhessük. Körber Tivadar Erőtlen kék fény szűrődik az ernyő alól. Szétfoszlik, mielőtt a padlóra ér. A terem túlsó vé­géből, a kivilágított mennyezet alól talán csak valami halvány derengésnek látni a sötét néző­tér mélyén. Ahhoz azonban elég a fény, hogy alig egy arasznyira az er­nyőtől ne tévedjen el a ceruza a testes jegyzettömbön. Ketten ülnek a hátsó széksor­ban. Pétervári István rendező és szorosan a lámpa mellett For­ró Pál. Percekig csend, hibát­lan a játék a színpadon. Aztán a rendező néhány szót suttog és sebesen szántani kezdi a ceru­za a papírt. Odafenn az első rész befe­jező jelenete pereg. Gyorsan változó képek, viharzó indula­tokra „társasági” jókedv ... Amikorra elpukkan odakinn a kertben a névnapi tűzijáték el­ső rakétája, a színpadi ebédlő­ben már megszakadt a lakoma. Kitört a botrány, örökre felbo­rult egy sereg ember életének nyugalma, látszatboldogsága. Alexej Tolsztoj Rakéta című színművének előadásán az utol­só simításokat végezték már a múlt hét végén a Kecskeméti Katona József Színházban. Pén­teken, május elsején lesz a be­mutató. Egyben az első Alexej Tolsztoj bemutató nemcsak Kecskeméten, hanem magyar színpadon is. Az Emigránsok, a Golgota, a Nagy Péter írójával, mint színpadi szerzővel mosto­hán bántak eddig Magyarorszá­gon. Nem jutott el hozzánk. Pe­dig kitűnő színdarabok egész sorát írta. A kecskeméti szín­házé az érdem, hogy elkezdte ezt az adósságot törleszteni. — Szeretjük ezt a darabot — így mondják, színházi szólással, akárkit kérdezek — kitűnő fel­adat a színésznek. Lehet benne játszani!... Mezei Lajos valóságos kiselő­adást rögtönöz az ügyelőasztal mellett a próba szünetében: — Műfajilag a legtisztább kritikai realizmus. Az a színész, aki csupa modern darabon ne­velkedett, nem is tud benne mit kezdeni. Ctt nincs érzelem, tör­ténés van és meditáció, az ész játéka. A Rakétában pedig foly­­tott szenvedélyeket, elragadó in­dulatokat kell ábrázolni. Ját­szani kell! Szép színészi feladat. Szeretjük... Miről is szól hát a Rakéta? Pétervári rendező így fogalmaz­ta meg: Egy szebb életre, tiszta­ságra vágyó nőt hogyan ment meg a szerelem — erről szól. 1904-ben játszódik, a forrada­lom előtti Oroszország közép­­osztályának nyárspolgári kör­nyezetében. Amennyire felku­tathattam: Tolsztoj akkor írta ezt a darabot, amikor hitt a szerelem tisztító tüzében, hitte, hogy a szerelem felkelti a vá­gyat a tiszta élet iránt és erőt ad az embernek, hogy el is ér­je. A rendező és munkatársai számoltak a mai követelmé­nyekkel, a mű iránti kötelező alázat határain belül némileg módosítottak a darabon. Az ere­deti négyfelvonásos mű kétré­szes lett. Egyszerűbb a nyelve. Valamivel rövidebb. Az egyik szín helye is megváltozott. Az eredeti felvonások közé pedig összekötő zenét iktattak, Sztra­vinszkij: A tavasz ébredése cí­mű művének néhány gyönyörű­szép részletét. Még valamit megtudunk a „műhelytitkokból”: — A mondanivaló borotva­élen táncol. Bege Margitnak ne­héz dolga van. Dása nem éppen makulátlan nő. Korábban mohó, torz szekszualitás hajtotta. A néző könn37en a szánandó, szív­beteg férjjel érezhet. S mégis igaza kell legyen Dúsának, nem tarthatjuk kegyetlennek, amikor otthagyja... A férj: Fekete Ti­bor, Dása szerelme: Baracsi Fe­renc ... Mindegyiküknek na­gyon kidolgozott alakítást kell nyújtania... Halk kattanás a klubszoba hangszórójában. Az ügyelő szín­padra szólítja a szereplőket. Egy feketére, egy cigarettára volt idő. Három hete folynak a próbák. Keményen, délelőtt 10-től ket­tőig, gyakran tovább is. Most is lesz fél három leg­alább, mire befejezik. Nagyon sok a feljegyzés a jegyzettöm­bön. Pétervári rendező sűrűn sugdos Forró Palinak: — „Mindent csak magáért, Dása.” A végén leejtette ... (Az utolsó szónál esett a hangsúly.) — Göndör egy fél lépéssel hátrább!... Ilyen aprólékos simítások folynak már. Mintha az ötvös oda-oda érintené még a vésőt elkészült művéhez. A játék aka­dálytalanul folyik odafenn. Eze­ket a megjegyzéseket majd a végén beszélik meg. Különös ilyenkor a színpad. Díszletek, minden a helyén. De valahogy mégse olyan, mint az előadáson. Miért is? ... Nem ég­nek a reflektorok. Csak fent­­ről, a zsinórpadlásról szórnak sárgás fényt a nagy villanykör­ték. A súgó hangja is idehallat­­szik most még az utolsó sorba.., M. L. Szombat este Orgoványon KI evetés, zene­­* ’ szó szűrődik ki az utcára az orgoványi művelő­dési otthonból szombat esténként. Otthon a neve, bár találóbb volnq, ha csak teremnek ne­veznék, hiszen mindössze egy 8x20 méteres helyiség­ből áll. Az új még nem készült el, ám a szükség addig is leleményessé teszi az embereket. A helyiséget középen válaszfallal rekesz­tették ketté, a színpadot függöny választja el és az udvarra is kivezet­ték a villanyt, így négy helyen tudnák szórakozni a láto­gatók. Mert láto­gatóban így szom­bat este a tavaszi nagy munkaidőben sincs hiány. Az elfüggönyözött színpad félhomá­lyában tucatnyian a televíziót figye­lik. Hátul a fiata­lok, leginkább ket­tesével. Közel búj­nak egymáshoz. Talán azért, mer*, hűvös még a szín­pad? Az idősebbek elől helyezkednek el, ők nem „fázó­­sak”. I egzajosabb a „kisterem”. Körben asztalok, középen körberakott székeken 20—25 fiú, lány. IG—22 évesek. Szellemi vetélkedő folyik. Vagy ahogy ők mondják, szellemi futball. A győztes csapat és a legjobb „góllövők” jutal­mat kapnak A ju­talom lottószelvény. A fal mellett egy asztalkán lehalkí­tott rádió. Néhá­­nyan azt is körül­ülik. A fiatalok időnként abba­hagyják a játékot, táncolnak az új le­mezjátszó és a magnó zenéjére. Fél óra játék, fél óra tánc. Közben beszélgetnek a Jó­zsef Attila olvasó mozgalomról és megbeszélik a leg­közelebbi társadal­mi munkát. A kul­­túrház előtti árok­­részt hozták rendbe legutóbb. Most a község fásítását be­szélik meg. gy telnek a szombat es­ték már ősz óta. Azóta működik a művelődési otthon. Verekedés, rendza­varás még nem fordult elő. Nyu­godtan engedik gyermekeiket ide a szülők, tudják, jó helyen vannak. Es­te tízkor mindenki hazaindul. Vannak akik kerékpárral, motorral 5—8 kilo­méterre levő ta­nyákra mennek. Fekete György Feszült pillanat az első rész vé gén. Balról jobbra: Göndör Klári, Balogh Rózsa, Fekete Tibor, Be ge Margit és Baracsi Ferenc. VEZÉRKARI SZÁZADOSSAL, AKI KÉTSÉGBE VONJ*, HOGY VALAMIT /S ÉRT 42 ÁLOM KORHOZ. ( "KITAKAR'ÖN TOhT'.EV£NNGcT\ HORDJ4 EL MAGÁT INNEN, J AMÍG NEM KÉSÓ... -------«,--------JSaN ~] r^—Trendben van, megyeri jy/remélem találkozni IV/7n| y^fGLINK MÉG OLYAN HELYEN, AHOL /légiünk an-Kji íC,'Y gól eennha- ifer\ / ) Q vili Hhi Iffrl jóság alatt..y wL .ugalg A KORA ESTI ÓRÁKBAN EARL OK SO VESSEK ÉS A SZÁ­ZADOS A RADZEER CIRKÁLÓN ELHAJÓZNAK INDOKÍ­NA PELÉ. A GYÓNTATÓK NÉHÁNY KILOMÉTERES GYALOGLÁS OTÁN MEGÉRKEZNEK ARRA A HELYRE, AHOL PISZKOS EREDNEK KELL. KIKÖTNI A KARÓVAL.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom