Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-07 / 183. szám
Hasszán bég levelétől a géptávíróig VÍZPARTON Epizódok a kecskeméti posta történetéből ötévi adatgyűjtés után Lukácsi László és dr. Csépi Lajos összeállította a kecskeméti posta történetét a török időktől napjainkig. Munkájukat elküldték a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumba felülbírálatra. Szó van arról, hogy a figyelemre méltó művét könyvalakban is kiadják. Néhány érdekes epizódot idézünk belőle, mely érdeklődésre tarthat számot nem csupán a szakemberek, hanem az olvasók körében is. A szegedi bég levele Az 1600-as évekről így beszél egy korabeli feljegyzés: „Török és kuruc egyaránt zaklatja a várost, a budai német tábor pedig eleség szállítására kötelezi.” A török basák ékes nyelvén Változások — Melyik busszal jutok el a Honvéd Kórházhoz? — kérdezte a napokban egy ismerősöm, s hozzátette: — Mert már két éve nem jártam Kecskeméten, s ez alatt az idő alatt sokat változott a város. Készséggel adtam meg a felvilágosítást, és ezúton helyesbítem a megjegyzést. Ugyanis kimaradt az „is” szócska. Mert az igazság az, hogy ez alatt a két év alatt is sokat fejlődött városunk, vagyis nekilódult, de a változás tizennyolc esztendeje — kevés kihagyással — láthatóan megy végbe. Évtizedek elmúltak, míg egy- egy új bérház, vagy akármi más létesítmény készült volna Kecskeméten. Az egész belváros te1- réstől, utcástól: piacból állt. Késő délutánig folyt a vásár, s tudjuk jól, ahol piac van, ott piszok is akad bőven, ahol piszok, ott légy, s ahol légy, ott bacilus. — Hol vannak már a Rákóczi úti, úgynevezett „köp* ködös'' csárdák szánalmas vi- tvillóikkal. A megannyi kétes tisztaságú bolt. Hol van az az idő, mikor a külterületről csak gyalog lehetett a városba bejutni, és kerékpárra se jutott, úgy mint ma. De nem ám! Locsolóautók! Még mit, nem, mondogatták a városatyák, és évtizedekig egy pár literes tartálvú lovaskocsi poroszkált locsolás orvé alatt, de csak a központon, ahol amúgy is kövezve volt az út. Folytatni lehetne a végtelenségig: a stadiont, a Leninvárost, az úi köztemetőt, megannyi utca burkolatát, s napáinkban épülő új, több irányú csatornát, az Aranyhomokot, de nem is győzöm már sorolni.,. Kedves Ismeretien! Ezért kellett helyesbítenem, meg azért is, mert ha két év múlva elvetődik ismét városunkba, bizonyos vagyok benne, hogy újabb ámulatba esik azoktól a változásoktól, amit akkor fog tapasztalni. íídvüsli; V. I. írott levelei sűrűn érkeztek a kecskeméti bírákhoz, természetesen sohasem baráti üdvözlettel. Még jó volt, ha csak továbbítani kellett az üzenetet, de azt aztán lóhalálában. A török urak ugyanis nem szerették a késedelmet. A szegedi bég például így zárta 1686-ban kelt sorait: „Éjjel-nappal sietséggel választ hozzatok, különben bizonyosan karóban kell megszáradnotok.” Az alkalmilag küldött levelek, hírek mind a hadi eseményekhez kapcsolódtak ebben az időben, magánlevelezésnek nyoma sincs. Pusztai betyárok és a Postasíp vendéglő 1802-ben már hangos trombitaszóval jelezte érkezését a Buda és Temesvár között közlekedő postakocsi. A fáradt utasok a Postasíp vendéglőben (a mai Trombita utca sarkán állt) találtak szállást, ételt, italt. A kocsis lovakat váltott, a fegyveres kísérő pedig gondosan újratöltötte pisztolyait, mert a pusztai betyárok szívesen csaptak le az értékes küldeménnyel rakott határokra. Különösen hírhedt volt az ágasegyházi pusztán levő erdő. Itt több ízben gyilkolták meg a kocsist és a fegyveres kísérőt, rabolták el az egész szállítmányt. A postautakon tengelyig merült a homokba a nehéz kocsi, sokszor még a három ló is kevésnek bizonyult. Ebben az időben bizony csak azok vállalkoztak a viszontagságos utazásra, akiknek halaszthatatlanul szükségük volt rá. Telefonta Fél évszázaddal később a „telefoniénak” nevezett csoda ejtette lázba a kecskemétieket, akik lassan megszokták .„a várost csúfító” távirópóznakat is. A korabeli újságcikk így emlékezett meg a rendkívüli eseményről: „A főreáliskola területén, a Graham—Bell féle telephoniával kísérlet tétetett... az egyik állomáson hangoztatott jelszó: .Éljenek a kecskemétiek'' a másik, mintegy százhúsz méter távolban levő állomáson tisztán hallható volt.” 1919—1945 A proletárforradalom harcosai között ott voltak a kecskeméti posta dolgozói is. Villám István vonalfelvigyázó jelentős feladatot látott el a városi direktóriumban, mely 1919. március 27-én elrendelte a magánhasználatban levő távbeszélő állomások szocialista tulajdonba vételét. A városi munkás- és katonatanácsban Máthé István, Csépi Lajos és Tószegi Lajos képviselte a postásokat. Szinte a semmiből kellett postát teremteni a felszabadulás után, hiszen 1944-ben a németek a város kiürítése során leszerelték és elhurcolták a berendezések nagy részét. A posta dolgozóinak fáradságot nem ismerő munkáját dicséri, hogy 1946-ban már ismét működött a távbeszélő központ. Három év óta korszerű géptávíró közvetíti a híreket. A megyeszékhely gazdag múltú postája gyors és pontos munkájával méltán érdemelte ki a lakosság megbecsülését. Békés Dezső Mesterséges holdat lőttek fel a Szovjetunióban A Szovjetunióban 1963. augusztus 6-án fellőtték a Kozmosz—19 mesterséges holdat. A szputnyik fedélzetén tudományos berendezéseket helyeztek el. Ezeknek az. a feladatuk, hogy a TASZSZ által 1962 március 16-án nyilvánosságra hozott programnak megfelelően folytassák a kozmikus térség felkutatását. A szputnyik pályájának adatai a következők: — kezdeti keringési idő 92.2 perc; — a Föld felszínétől való legnagyobb távolsága (apogeum) 519 kilométer; — a Föld felszínétől való leg kisebb távolsága (perigeum) 270 kilométer; — a pályának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 49 fok. A tudományos berendezéseken kívül á szputnyikon a következő készülékeket helyezték el: — 90 022 megaherzen dolgozó rádióadó; — a pályaelemek pontos mérését szolgáló rádiórendszer; — a készülékek és a tudományos berendezések munkájára vonatkozó adatoknak a Földre való továbbítását szolgáló rá- diótelemetrikus rendszer. A mesterséges holdon elhelyezett berendezések normálisan működnek. Déli pillanatkép a dunavecsei Duna-parton.. ITT A SZEZONJA, fogyasz- szunk több zöldséget és gyümölcsöt!— hangzik el napjainkban egyre többször az okos tanács, amely főleg a falusi lakosság étrendjének változatosabbá tételére apellál. Mert köz-, tudott, hogy nálunk éppen azok. akik termelik, fogyasztják viszonylag a legkevesebb zöldségfélét. Nagyon sok termelőszövetkezet a maga területén zöldséges üzlet létesítésével sietett segítségére a lakosságnak, beleértve a tsz tagságát is. Hiszen a háztájit legtöbben takarmány —. s főleg kukorica — termesztésére hasz.nosítják. Az apostagi Duna Tsz 21 holdas öntözéses kertészete is a községben létesített tsz-üzlet és a pesti stand áruellátását szolgálja. Amint megjelenik tehát az első zöldségféle, felhúzzák a rollót a tsz zöldséges boltjában, s jöhetnek a vásárlók. Igen ám, jöhetnek. Csakhogy a szövetkezet „árpolitikája” miatt maguk a tsz-tagok szinte naponta sérelmezik: „A zöldségfélét a saját boltunkban nagyon drágán kell megvennünk!...” — EZEK AZ észrevételek és a magam tapasztalatai késztettek arra, hogy jelezzem a szövetkezet vezetőinek: üzletünkben drága a portéka, a napi árak mindig meghalad ják a pesti árakat, a MÉK és az fmsz által forgalomba hozott gyümölcs- és zöldségféle árait. Javasoltuk, változtassanak árpolitikájukon — mondja Kenesei Sándor, a tanács vb elnöke. S mivel a figyelmeztetések nem hatottak, más módszerhez folyamodtak a tanács vb vezeÉletünk gyors tempója szemünk előtt törli el a múlt minden rossz emlékét, de köny- nyen elsöpri, \vagy a feledés homályába rejti — ha nem óvjuk, védjük — a megőrzésre érdemeset is. Így van ez a zene világában is. Maholnap odajutunk, hogy ha a régente kedvelt, s talán túlcicomás, de egyszerűbb formájában mégiscsak sokak szívéhez közel álló zenét szeretnénk hallgatni, külföldet kell keresnünk a rádióban, ahol — talán mert kuriózum — inkább műsoron tartják a magyar muzsikát. Dankó Pista feledhetetlen melódiái, valljuk be, eléggé ismeretiének fiataljaink előtt, s kihalóban van az egykoron híres népi muzsikus „szakma” is, amelynek képviselői elszéledtek, más területeken helyezkedtek el. A. fejlődő idegenforgalom, a talponállók helyett létesített családiasabb hangulatú kisvendéglők mintha mégis visszahoznák egy-egy színfoltját ennek a kedves hangulaFERUS fű muzsikának. S imitt- amott újra éled egy- egy zenekar is, habár nehezen tud versenyt nekarát a kiskunfélegyházi Petőfi étteremben hallgathatják ma is a szép magyar zene tartani a modern ritmusú dzsesszel. A régi magyar népzenészek vezetőinek, ahogy ők ma is mondják: cigányprímásoknak egyik jellegzetes egyéniségét, Szénást Ferencet, a népszerű Ferust és zekedvelői esténként. Fe- rus életének 57 évéből ötvenet hegedűje társaságában töltötte el. Hétéves korában még csak passzióból, vagy rejtett művészi hajlamaiból, háromtagú rajkózenekarban cincogtatta a húrokat Tizenegy éves korában már felnőtt zenekarban, a város akkori hí rés mulatójában, a Koronában húzta. Család- fenntartónak léptette elő az élet, édesapja helyére állt, akit elsodort a világháború. Még most is fátyo los lesz a szeme, amikor meséli, hogy fél résszel fizette ki a banda, pedig özvegy édesanyját és öt testvérét kellett a hegedűjével eltartania. Sokszor meg kellett azt a kicsinyke keresetet pótolni nappali talicskázással, csomaghordással, pedig az nem tartozik szorosan a zenészszakmához. Az akkori életet érthetően nehezen érzik át a mai fiatalok, mint ahogy síró, kesergő és vidám régi szép nótáit is inkább a középső korosztályiba tartozók hallgatják szívesebben. És a külföldiek, akik Kecskemétről Szeged felé igyekezve ' betévednek a Petőfiről elnevezett félegyházi étterembe... Tóth Miklós tői. A földművesszövetkezettel kötött egyesség értelmében a minap reggel 15, és délután újabb 15 mázsa zöldségáruval látták el a helyi földművesszövetkezeti üzletet. S amíg a tsz 3,50 forintért kínálta a zöldpaprika kilóját, amott 2 forintért adták. A sárgadinnyéhez a termelőszövetkezeti bolt 2 forintos árával szemben 1—1,60-ért, az uborka kilójához 1.50 helyett 40 fillérért, a burgonyához 3 forint helyett, 2.50 forintért juthattak a földművesszövetkezet révén a vásárlók. VOLT IS meglepetés az első órákban!. Hatott a „konkurencia”. Míg a tsz boltja üresen tátongott, a .földművesszövetkezeti áruért tolongtak a vásárlók. — Vajon mit szólnak a ..merénylethez” a tsz vezetői? — kérdeztem Kenesei elvtárstól. — Majd Mackó András elvtárs megmondja — fordult, a tanácselnök az irodájában ülő tsz- ggronómushoz. Maczkó elvtárs pedig diplomatikusan válaszol: — A kertészet nem reszortom, növénytermesztő vagyok. Mint tsz-vezető nem helyeslem a tanács intézkedését, de mint magánember, vásárló igen ... JEI.F.N VAN egy másik érdekelt fél is. a szövetkezet .fő- 'mnyvelője. Magyarázattal kezdi: — Tavaly kértem az FJK-t, hogy legalább kétnaponként küldjék a limitárakat, hogy tudjuk magunkat mihez tartani. Egyszer-kétszer küldték is. de aztán abbamaradt... Természetesen én is a mi áraink mellett vagyok,^ mert a gazdálkodásért felelősséggel tartozunk tagjainknak. Különben ez az egvnanos konkurencia nem sokat árt... — Csakhogy nem egimaros konkurenciáról van szó. Ezentúl rendszeresen hozatunk árut a földművess7övetkezettel — Jegyzi meg a vb-elnök. — Hát. akkor esetleg alkalmazkodunk az árainkkal... — ■'gy a főkönyvelő. A tanácselnök mosolyog. — Szinte az arcára van írva: hiszen éonen ezt akarjuk elérni! A KECKE úgy látszik, beválik. Csak még azt kell megértetni a tsz vezetőivel, hogv a 30 forintos munkaegység azzal is többet ér. ha a tsz gazdái ol- íutnok hozzá ghbo-z a ■zöldséghez. amelvet helyi ellátásra termesztenek. PERNY IRÉN PETŐFI NEPE Szocia"sta Munkáspárt Bacs-Rtskun megyei Bizottság» _/s « megyei tanács lapja Főszerkesztő’ Weither Dániel Riadja: 1, Népe Papkiadd Vállalat deuv kiadó- Mezei István Igazgató Szerkesztősig: Rorskemái sziphenvi t*r l. szárr Szerkesztősíot telefonközpont- 5(5-19. 55-16. Ria Jőhlvatal: Kecskemet. Szabadsáe tér l/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magvar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Udfizetőst 1ft ! hOnanrs I? forint Bács-Riskun -rmgypt \J\ mda V. Recskem-'- r-iai u-as Index: SKJ, A LECKE
