Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-25 / 146. szám
IMI júftftM SS, kedd 1 oldal Cikkünk nyomán Felesleges küldözgetés Lapunk május 19-1 számában ^Szeszélyes főnök” címmel bíráló megjegyzést közöltünk a szanki postahivatal vezetőjének munkájával kapcsolatban. Megemlítettük, hogy a szank-móricgáti Petőfi Tsz számára érkező — Szánkra címzett — fontos postai küldemények nem egy esetben csak nagy késedelemmel jutottak a szövetkezeti gazdaságba, mivel azokat „Címzett ismeretlen” megjegyzéssel a posta visszaküldte a feladónak. Cikkünkre Fodor István, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője most az alábbiakban válaszolt; „A helyszíni vizsgálat alkalmával megállapítottuk, hogy a szanki postahivatal vezetőjét terhelő észrevétel teljes egészében helytálló. A hivatalvezető pontosán ismeri a Petőfi Tsz címét, így eljárását az sem teszi indokolttá, hogy a felesleges utánküldések elkerülése érdekében korábban már felhívta a küldemények feladóját a helyes címzésre. A fentiek alapján a hivatalvezető ellen eljárást indítottam.. .” Tísóránhént egy baleset Felvilágosító munkával, szigorú bírói ítélkezéssel kell gátját vetni a felelőtlenségnek az országutakon! A baleseti statisztika mindig érzékeny fokmérője volt a közlekedési fegyelemnek. Fokozott mértékben érvényesült ez az utóbbi hónapokban. Mit mutat a statisztika? Az év első negyedében mutatkozó viszonylagos „csend” után áprilisban és májusban háromszorosára emelkedett a balesetek száma. S a két utolsó hónap átlagában a megye területén körülbelül minden tizedik órában történik egy közúti baleset. Az év első 5 hónapjában 16 halálos és 97 súlyos baleset fordult elő. A baleseti kár 1 036 974 forintra emelkedett, jelentős része társadalmi tulajdont érintett. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez idő alatt 9 gépjárművezető hagyta ott gázolás után magatehetetlen áldozatát. Akaratlanul felvetődik a kérdés: mi az oka a balesetek emelkedésének? A gépjármű- — s különösen a motorkerékpár- — forgalomnak a jobb idő beálltával történő emelkedése nyilván csak elősegítő tényezőként szerepelhet. Igazi oknak ez nem tekinthető. Mi hót akkor a valódi ok? Nehéz egyértelmű választ adni. Az azonban bizonyos, hogy az új KRESZ-ben szereplő, a forgalom gyorsítását elősegítő kötetlenebb formák, jelentős mértékben járulnak hozzá a balesetek számának növekedéséhez. Maradjunk például csak a ..jobbkéz-szabály”-nál. Túlságos kiterjesztése sok balesetet okozott már megyénkben. Vagy a sebességkorlátozó rendelkezések pgv részének eltörlése — bár előnyös a forgalom gyorsításában —, lényegesen megnövelte a baleseti veszélyt. önkéntelenül felvetődik a kérdés: mi hát a teendő’ Talán közlekedésrendészeti hatóságaink, bűnüldöző szerveink erélvtetenségéből fakad a sók közúti baleset? Erre a kérdésre határozott nem” a válasz. Szinte nincs a napnak órája, hogy a megye városaiban, községeiben, illetve a közutakon — egyszerre esetleg több helyen is — ne történne ellenőrzés. Időszakonként — elég sűrűn — az egész medvére kiterjedő útellenőrzés van. Ugyanakkor féléves időszakonként több ezer főnyi hallgatóság előtt folvik a rendőrség által szervezett. vetítettképes KRESZ-előadások sorozata. Ügyészségeink adott ese+ben szigorú vádképviselettel, bíróságaink példamutató ítéletekkel nevelik a közlekedési fegyelem betartására a kötelességszegőket, vagy súlyos balesetet elő-Fejlőtlő Kiskőrös Új ffirdőnegyed — Beépül a régi piactér — Aruházkombínáf — Nagyarányú társadalmi munka Sokszor elhangzott már, hogy Kiskőrös, a kedvező gazdasági adottságú járási székhely, kevésbé fejlődik, mint a megye más. hasonló közigazgatási központjai. Vajon a jövőben várható-e változás a most már országos hírűvé lett gyógyfürdője és nem utolsósorban Petőfi-emlékei iránt érdeklődők közül egvre több idegent fogadó község fejlődésében? Az utóbbi időben véget ért Kiskőrös „egv helyben topogása”. A fürdő felé vezető Batthyány utcán nagy építkezéseket láthatunk. Négylakásos, emeletes társasházak létesülnek itt, OTP-kölcsönnel. Közülük három már ebben az évben elkészül Az utca másik felén öt egyemeletes, két-három szobás és egyenként kétlakásos ház alapozási munkáit kezdték meg. Zoltán Jánostól, a községi tanács vb elnökhelyettesétől érdeklődünk a további tervekről. Megtudjuk, hogy a megyei magasépítő vállalat ez évben kezdi meg a gyógyfürdő fedett medencéjének építését négy és fél millió forint költséggel. Sétánk közben a Kossuth Lajos utcán a jó ideje „kilakoltatott” tejbolt és egyéb helyiségek előtt Zoltán elvtárs megjegyzi: — Ezen a helven, a Petőfi tér és a Kossuth Lajos utca sarkán hatmillió forintos költséggel áruházkombinát építését kezdi meg a földművesszövetkezet. Elkészülésével egv csapásra korszerűbbé válik Kiskőrös bolthálózata ... Rövidesen megkezdik a Bajcsy-Zsilinszky, a Rákóczi és a Batthyány utcák kövezését. Harminckét vagon kő megérkezett már. A központon pedig öt új ház épül és kijelölték az új piacteret. Az eddigi helyén a honvédség épített lakásokat, ezek is hozzátartoznak majd Kiskőrös formálódó képéhez. Nagy munka nyomait találjuk a Bajcsy-Zsilinszkv utcán, a temető közelében. Májusban másfél hétig nagyarányú társadalmi munka folyt itt: az új piactér területfel töltése. Utunk ezután dr. Murányi Györgyhöz vezet, akinek a népfrontbizottság keretén belül jelentős része van a munka megszervezésében. Körülbelül 20— 30 centiméterrel töltötték fel az 1000 négyzetméternyi területet. A társadalmi munka szervezője szerény ember: elégedetlen az eredménnyel. ígéri, hogy augusztusban — a szőlőművelés nagyobb munkáinak befejeztével — tovább szorgoskodnak. És mindjárt egy kérése is van a községi tanácshoz: szeretné, ha minél előbb eltűnne a szennyvízcsatorna — mint mondja: Kiskőrös szégyene. Rövid sétánk alatt meggyőződtünk róla, hogy Kiskőrös lendületes fejlődésnek néz elébe az elkövetkező két évben. S a szép célkitűzések megvalósításáért szinte egy emberként sorakozik fel társadalmi munkájával a lakosság. K. A. idéző gépjárművezetőket. Állami gazdasági fogatos. 9 deciliter bort ivott meg. Utána este 10 óra körül a gazdaság lovaskocsijával Bácsalmásról Mátételkére Indult. A kocsin ült az ugyancsak erősen ittas T. E. Útközben a kocsi felborult, T. E. a lovaskocsi alá került, és mielőtt segítség érkezhetett volna, a súlyos teher alatt megfulladt. A bíróság az ittas lovaskocsihajtót 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. F. J. tehergépkocsivezető az esti órákban Kecskeméten fuvarozott. Közben több italboltban összesen közel egy liter bort ivott meg. Ezután — noha a gépkocsi vezetőfülkéjébe csak hárman fértek — öten ültek be egymás öléibe. F. J. a Leninváros környékén áttért az út menetirány szerinti baloldalára és elgázolt egv kerékpárost. Sértett 8 napon túl gyógyuló csonttöréses sérülést szenvedett. F. J. látta, hogy balesetet okozott, mégis továbbrobogott, otthagyva magatehetetlen áldozatát. A bíróság F. J.-vel szemben 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztést szabott ki. és a gépjárművezetéstől 3 évre eltiltotta. Ugyancsak 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztéssel sújtotta a bíróság Sz. J. keceli lakost, aki földes dűlőútról kivilágítatlanu1, irányjelzés és kellő figyelem nélkül, féktávolságon belü1 kanyarodott lovaskocsijával O. -T. motorkeréknáros elé. A két jármű összeütközött és a motorkerékpár pótutasa. G. J., súlyos sérülésébe belehalt. A példákat tovább lehetne sorolni, s valamennyi arra utal. hogy a bíróság adott esetben nem fukarkodik a szigorú büntetései. Ezek után ismét felvetődik: milyen eszközökkel, milyen módszerekkel lehetne csökkenteni a közúti balesetek számát? A balesetek csökkentésének egyetlen útja: a közlekedési fegyelem megszilárdítása! S ez elsősorban a gépjárművezetőkön múlik. A közút mindenkié. Az országúti huliganizmus, bravúroskodás senki számára sem megengedett! Nem tűrhető el, hogy hivatásuk magaslatán nem álló. lelkiismeretlen gépkocsivezetők lépten-nyomon veszélyeztessék a közúti forgalom biztonságát, az abban résztvevők életét és testi épségét! Ha gépjárművezetőink mélyen átérzik hivatásukból folyó kötelességeiket, s közútainkon valóban úgy közlekednek, ahogy ezt a KRESZ rendelkezései megkövetelik, csak ez eredményezhet közúti baleseteink alakulásában döntő javulást. DR. TASNÁDI ELEK Pőre birkák A kunszentmiklósi Kiskunság Tsz-nek a községtől jó messzire fekvő majorjához igyekszünk. Átvágva a nyár hevében tikkadó réten, már messziről kétségbeesett, jajveszékelő hangok ütik meg a fülünket. A hangforrás felé tartunk. A nagy hodály előtt azután jóízű mosollyal teszünk félre minden „nyomozói” hajlandóságot. Az előtérben, a fedett tetejű, nyitott oldalú. tágas karámban tizenöt-húsz ember guggol. térdel. Erős szorításukban esetlen, suta mozdulatokkal birkák vergődnek, félig, vagy egészen csupaszon. A nyíróollók élénk csattogásától kísérve foszlik le a vastag, zsíros tapintású, puha bunda az állatokról. — Évente egyszer, május végén, június elején szokott sor kerülni erre a „szertartásra” — mondja Prokk István állattenyésztési brigádvezető, aki éppen a gyapjúval tömött zsákok mázsálását végzi. — Most már egy hete ..kopasztják” a fésűs merinókat a nyírók. Egy ember naponta 25—30 juhot is megnyír, attól függően, hogy mennyire dús, sűrű, selymes az állat svapja. Most az anyaállatokon a sor, majd a toklyók kerülnek olló alá. összesen több mint három és fél ezer jószágról kell lefejteni a bundát. Tavaly 3.86 dekagramm volt az átlagos gyapjúsúly és 48—52 forint körül fizetett kilogrammonként a gyapjúforgalmi vállalat. Az idén még jobbnak ígérkezik a minőség, és ennek megfelelően magasabb árat is remélnek. Sípos István, a nyírók egyike elmondja, hogy előző napon az eső ..megcsapta” a birkákat, s emiatt szünetelt a munka. A lucskos, ázott gyapjú minőségileg is rosszabb, emellett pedig könnyebben bepállik, begyullad. Beszélgetésünk alatt éppen végeztek az egyik „pácienssel”. Bizony, — imitt-amott a bőrbe is belecsípett az olló. — Nem olyan nagy eset! — nyugtat meg a mellettünk álló Lákics György juhász. — Megorvosoljuk mi egy-kettőre az ilyen apró sérüléseket. behintjük oltott mész és rézgálic porával. Nyírás után pedig valamennyien tetocidos fürdőt kapnak. Jó gondviselés. meg a tisztaság a „titka” a gyapjú minőségének. abban pedig hiba nincs. Prokk bácsi, a brigádvezető is helyesel e szavakra. őneki tizenegy juhász van a keze alatt, ismeri munkájukat és elégedett velük. A nyírókkal is. — Két óra étkezési szünet kivételével kora reggeltől sötétedésig állandóan csettegnek az ollók. Holnap már egy fél órával korábban fognak hozzá a munkához, hogy mielőbb túlessünk a „gyapjatlanítás” gondjain. Az egyik birka kiszabadult a karámból és pucéran futkároz a füves térségen. Boldog, mert levetette a téli gúnyát és hancúrozva, bégéivé — „légfürdőzteti” szokatlanul könnyű testét, vékony lábait. A hodály melletti raktárhelyiségben pedig billeg a mérleg nyelve, és nagy, súlyos halmokba gyűlik a nehéz szagú gyapjú. «= » «a. r Scdctncs A kukorica haragoszöld szára, s a Tiszáról jövő széllel beszélgető dárdás levelei már most, júniusban, emberd'eréknál magasabbra nőttek. Köztük, a háztáji gazdaságában, kapával irtja az utóbbi napok szapora esői nyomán dúsan burjánzó gyomnövényeket Szabó Pali bácsi, a tiszaújfalusi Alkotmány Termelőszövetkezet 60 esztendős gazdája. Bemutatkozásunkat részletes tájékoztatással viszonozza, amelyből megtudjuk, hogy a szőlősbrigád tagja: két holdon műveli százalékra a szőlőt, de ezenkívül részt vesz az egyéb közös munkákban is. Most, hogy végzett a szőlőben, ezt a verőfényes délutáni órát arra szánta, hogy a kukoricával is „elbibelődjön” kicsit. Édesanyjáéval együtt másfél hold a háztáji kukoricaföldie. Tavaly is ennyi volt. 30 mázsát takarított le róla. s előreláthatólag az idén sem lesz kevesebb a termése. Most éppen harmadszor kapálja. A sorközökben tököt is termeszt. — A tök jő a kezdő hizlalásnál — magyarázza Pali bácsi. — Ezenkívül a krumpli „hitványával” is szaporítom a hízók eleségét. Mert hogy el ne feledjük, ez a kukoricaföld az egyik „bázisa” a háztáji gazdasága ólát évről évre „benépesítő” négy hízónak. — Miként évek óta teszem, hármat adok át szerződésre az Állatforgalmi Vállalatnak — sorolja tovább a zömök szövetkezeti gazda. — Dán fajta jószág, úgy vásároltam az egyik szomszédtól. A tavalyi hizlalás is szépen sikerült, az átadott 3 hízó közül a legkisebb is 136 kilót nyomott. Amikor a szerződéses hizlalás gazdaságossága felől érdeklődünk, egyetlen szóval válaszol: érdemes. Aztán ismerteti indokait, meggyőző érveit is. A szerződött hízók után darabonként 400 forint előleget kap a vállalattól, a terményforgalmitól pedig állami áron másfél-másfél mázsa takarmányt. Hízónként ennek mintegy a háromszorosát eteti fel, a hiányzó mennyiséget azonban a gondosan megmunkált háztáji földjének terméséből pótolja. — Ma kevésbé „rizikó” a hizlalás — újságolja —, mivel gondos állatorvosi ellenőrzésben részesülnék a hízók, s így az idejében alkalmazott oltásokkal megelőzzük az esetleges vészt. Pali bácsit nemegyszer keresik fel más megyékből is, hogy szabadpiaci áron vegyék meg tőle hízóit. De valahányszor hiába fáradoznak. — Én nem piacozok — mondja. — Az Állatforgalmi Vállalattól megkapok minden kedvezményt, s ezt igyekszem viszonozni a jó kondícióban átadott állatokkal. Beszélgetésünk végeztével a kapát megszokott lendülettel vágja a földbe. Bizonyos, hogy a jövő évi szerződéses hízói sem fognak „koplalni”. J. T.
