Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-26 / 147. szám

Amíg az áru eljut a fogyasztóhoz

Bács-Kiskun megyei zöldség a Nagyvásártelepen

(Tudósítónktól.)

A felkelő nap már nagy sürgés-forgást talál a Budapesti Nagyvásártelepen, ahová az ország minden részéből érkeznek zöldséggel, gyümölccsel megrakott vagonok, teherautók. A háziasszonyok alig várták a hoszszú tél végét, hogy friss zöldfőzelékfélékből változatos, vitamindús ételeket tálalhassanak az asztalra. Most már könnyebb a dolguk, hiszen nemcsak nagy mennyiségben, hanem kitűnő minőségben érkeznek az áruk.

Bács-Kiskun megye a főváros legjelentősebb szállítói közé tartozik, országosan a harmadik helyet foglalja el e tekintetben. A megye nagyüzemi mezőgazdaságai azonkívül, hogy a konzervgyárak szükségleteit kielégítik, a felvásárló szövetkezetekkel

PETŐFI NEPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megvet Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja:

a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadft- Mezei István igazgató Szerkesztőség:

Kecskemét Széchenyi tér 1 szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 29-16.

Kiadóhivatal:

Kecskemét. Szabadság tér 1/a Teleim 17-09.

Terjeszti a Magvar Posta. Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetést 111 ' hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nvomda V Kecskemét - Telefon: 11-85. Indes: 75 665.

10 700 katasztrális hold zöldségfélére — salátára, zöldborsóra, babra, paradicsomra, uborkára — kötöttek szerződést.

— Hogy vannak a Bács-Kiskun megyei szállításokkal megelégedve? — kérdezzük Erdős Károlytól, a Budapesti KÖZÉRT beszerzési osztályának vezetőjétől.

— Bács-Kiskun megye nemcsak az egyik legnagyobb, de legfontosabb szállítónk is, s árujuk minősége megfelel a szállítólevél feltüntetett osztályozásának — hangzik a válasz. — Élen járnak a gépkocsi-szállítmányok megszervezésében, ami azért fontos, hogy Budapest és a többi város fogyasztóihoz frissen érkezzék az áru.

Azért mégsem bízhatjuk el teljesen magunkat. A napokban panaszkodott az apostagi tsz megbízottja a dunavecsei járás felvásárló szerveinek munkájára, a helytelenül alkalmazott szabványok miatt. Túl szigorúan osztályozták ugyanis az árukat. A felsőbb szervek ezt ki is vizsgálták és intézkedtek az ügyben.

A Bács-Kiskun megyei Szövetkezetek áruátadója elmondta, hogy a jó termés következtében az idén már többször előfordult: a szövetkezetek többet tudtak volna szállítani néhány zöldségféléből,, de nem találtak rá vevőt a Nagyvásártelepen. Véleménye szerint ,

a kiskereskedelem is jobban bekapcsolódhatna a friss zöldségfélék fogyasztókhoz való eljuttatásába.

Amennyiben pedig a boltok szükséglete már ki van elégítve, az iparnak kellene átvenni — természetesen még itt a nagyvásártelepen — friss állapotban feldolgozásra az eladatlan tételeket. A paraj konzerv például évek óta hiányzik a kereskedelemben, és mint gyorsfagyasztott főzelék is egyike a legnépszerűbb áruféleségeknek.

Miközben a harmatos friss áruval megrakott tehergépkocsik robognak Budapest felé, a felvásárlást irányító szerveknél

már a jövő évi szerződéses

termelés előkészítésén fáradoznak.

A javaslatok szerint növelni kellene Bács-Kiskun megyében a vöröshagyma, uborka és más zöldségfélék mennyiségének szerződtetését. Olyan elgondolások is vannak, hogy egyes zöldségfélékből a fajtát is kikössék a szerződésben, például ne csak zöldbabra szerződjenek, hanem karósbabra, sárgahüvelyű bokorbabra.

Kívánatos lenne azonban mielőbb rendet teremteni a vetőmag ellátásában is, különösen a háztáji gazdaságok tekintetében, hiszen ezek termését sem nélkülözheti az ország. A legnagyobb erőfeszítéseket természetesen továbbra is a termelőszövetkezetektől várják a felvásárló szervek és remélik, hogv az országos hírű zöldségtermelő solti Szikra, jánoshalmi Petőfi, hartai Lenin, kecskeméti Béke és dunavecsei Virágzó Termelőszövetkezetek mellé felsorakoznak a még ma gyengébben gazdálkodó tsz-ek is. Dr. N. Gy.

Kutya-macska baráts^a

Kutya—macska barátság szokták mondani az olyan kapcsolatra, amely nem áll másból csak a folytonos civakodásból. Nos, a képen látható cica és kutyus alaposan rácáfolt az idézett mondásra, mint látható egészen békésen megférnek egymással.

(Tóth Sándor felvétele.)

■i BTff/air*

Nyilvános játékszer?

A PETŐFI NÉPÉBEN olvastam V. K. cikkét a telefonrorigálókról. Valóban bosszantó, de egyben elszomorító is, hogy Kecskeméten a néhány nyilvános telefont is csak játékszernek tekintik sokan. Nemrégen szemtanúja voltam a követk j esetnek: A Pálma cukrászda melletti telefonfülkében egy hét-nyolc éves fiú „telefonált” — azaz leakasztotta a kagylót, majd belekapaszkodott a készülék oldalán levő horogba! Így csüngött, „hintázott” rajta, s mikor észrevette, hogy odasietek, elszaladt. Hogyan lehetne védekezni a telefonrongálók ellen? — töprengtem, majd később arra gondoltam, hogy a Pálma cukrászda előtti egyetlen nyilvános utcai távbeszélő-készüléket át kellene helyezni a megyei rendőrkapitányság épülete elé, ott jobban szem előtt lenne. Vagy talán f^l lehetne szerelni Kecskeméten is a trafikokban és presszókban, az úgynevezett pénzbedobós telefonkészülékeket. Érdemes ezen gondolkodni! — Visi Illés, Kecskemét.

Villanyt és vizet kérünk!

Kecskeméten, a Volkertelep 16. utcájában még mindig sötétség uralkodik. Pedig az említett utca sarkára, amely alig 50 méterre van a villannyal ellátott 18. utcától, csupán egyetlen villanyoszlopot kellene felállítani és a vezetéket odáig elvinni, hogy a kis utca és lakói is villanyfényt kapjanak. Ez iránti kérelmünk már régebbi keletű, ígéretet is kaptunk, — konkrét intézkedés azonban nem történt. — A Volkertelepnek

ezen a részén az ásott kutak vize is ihatatlan, jó ivóvizet több száz méterről kell. hordanunk. Már évekkel ezelőtt kértük a városi tanács illetékeseit, hogy a 18. és 16. utca sarkára helyezzenek egy-egy kútkifolyót, de erre sem kaptunk választ. Most a Petőfi Népe szerkesztőségéhez fordulunk, hogy tolmácsolja mindkét kérésünket. — Dobrai János, Kecskemét, Volkertelep 18. utca 4.

„Ma}rózfröccs"

Lajosmizsén, a Nefelejts cukrászdában nemrégen két asszony „matrózfröccsöt” fogyasztott, mégpedig olyan nagy menynyiségben, hogy a mentőknek kellett őket elszállítani, mert sürgős orvosi beavatkozás vált szükségessé. Sajnos, ez nem egyedülálló eset. A többféle töményszesszel kevert, málnaszörpös, szódavízzel higíiott italból különösen a férfiak isszák le

magukat sokszor az eszméletlenségig, vagy itatnak le vele másokat. Mit lehet ez ellen tenni? Talán a Vendéglátó Vállalat üzemegységeinek vezetői segíthetnének, ha beszüntetnék a „matrózfröccsök" kiszolgálását, vagy legalábbis meggátolnák saját hatáskörükben az összekotyvasztott veszedelmes ital mértéktelen fogyasztását. A község lakosságának túlnyomó többsége mélységes felháborodással ítélte el a fentebb említett két asszony meggondolatlan italozását, s mindtöbben foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy társadalmi összefogással lépnek fel a jövőben általában minden olyan túlzott szeszfogyasztás ellen, amely a közerkölcsök tiszteletben tartását veszélyezteti.

Benkő Kálmán,

levelező,

Tegyék szabaddá a járdákat

A Bajcsy-Zsiliszky utón

— a Dankó Pista utcától a Kossuth körútig terjedő szakaszon

— most folynak a csatornázási munkálatok. A kiásott földet azonban, mintegy két méter magasan, az utca páratlan számú oldalára hányták a munkások. Több ház előtt a járdára is jutott föld, s ezáltal a gyalogos közlekedés — kiváltképpen olyan nagy eső után, mint amilyen a napokban is volt — majdnem lehetetlen. Jól tudjuk, a több száz köbméter földet nehéz lenne úgy elhelyezni, hogy mindenkinek kedvére legyen, mégis arra kérjük az illetékeseket, tegyék szabaddá a járdát,

s mellette hagyjanak szabad utat az esővíz lefolyásának is. — Szabó Mária Kecskemét, Bajcsy-Zsilinszky út 41.

A Szélmalom utcából hasonló levelet kaptunk Kovács Jánostól, aki többek között azt is sérelmezi, hogy az útépítő munkásokat az utcában többen is megjutalmazták egy-két liter borral, s ezek kapubejárata elől el is takarították a földet. De mi szükség van ilyen adományozásra? Hiszen az utcában valamennyien megváltottuk — pénzben a felajánlott társadalmi munkákat, s a városfejlesztési adót is egyformán fizetjük.

A párftítkár egy napja

SZINTE SZIKRÁZNÁK az erős napsütésben a sárga gabonatáblák. A bekötő út kövei között puhán enged a cipősaroknak a szurok. Kora délelőtt vao és máris lekívánkozik a gyalogos válláról a kabát. Egy kanyar után végre előbukkan a fák közül a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezet irodája.

Palatinusz Pétert, a szövetkezet párttitkárát indulófélben találjuk. Szokásos napi kőrútjára készítette elő kerékpárját. Tartsunk mindjárt vele — javasolja. De aztán látva, hogy milyen fáradtan emelgetjük talpunkat — meszsze az állomás —, lélegzetvételnyi haladékot ad.

Jólesik leülni kicsit a hűvös, földpadlójú irodahelyiségben. Beszélgetünk, Palatinusz elvtárs szavai nyomán megismerjük az utat, melyet a gazdaság az elmúlt két évben megtett.

AZ ÁTSZERVEZÉS során 1200-ról 5500 holdra nőtt a gazdaság földterülete. Sok pénzt emésztettek a beruházások és bizony a tagok is lassan rázódtak bele a közös gazdálkodásba. Az első évet 700 ezer forintos mérleghiánynyal zárták. Igaz, hogy 61-ben ledolgozták az adósságot, de a törlesztésre ráment a gazdaság egész sertés-tenyészállománya is. 1962-ben jóformán élőiről kellett kezdeni mindent. Tetézte a bajt egy sertés-pestisjárvány is. Bizony a tíz forintot sem érte el a munkaegység értéke.

Ez a nyár már jobbnak ígérkezik. Egyenesben vannak. Szép, gondozott a vetés, kedvez az időjárás is. Jól határozott a termelőszövetkezet vezetősége, amikor bevezette a részes művelést. A tagok szorgalmasan dolgoznak, kielégítő a munkafegyelem.

ALAPOSAN meg kell taposni a kerékpárpedált, mire a mély homokban felvergődik a dombra. A szőlővesszők között B. Szűcs István munkacsapata, hajladozik. Kötöznek. A párttitkár rafiát tép és beáll a sorba. Így szokta meg. Munka közben könnyebben kibukik az emberekből az, ami a szívüket nyomja.

Az öreg almafa alatt jólesik kinyújtani egy kicsit a derekat és nagyot húzni az árnyékban hűsölő bütykösből. Előkerül a dózni, csavarnak. Az első szippantás után megszólal egy alacsony, barnára cserzett arcú ember.

— A Bodor Jani' el van keseredve. Tegnap panaszolta, hogy vissza kell

fizetnie 535 forintot, amit tavaly túlelőlegben vett fel. Ázt mondja, most nincs pénze, és akkor sem fizet, ha megnyúzzák. Káromkodott, mint a jégeső. Jó lenne, ha beszélnél vele Palatinusz elvtárs.

BODOR JÁNOST a tanyájában találjuk. Ebédhez készülődik. Permetezett egész délelőtt, keze, lába kék a rézgálictól.

Lehajtott fejjel beszél, látszik rajta, hogy félig-meddig megbánta már a hirtelen haragszülte szavakat. Megfizeti ő a tartozását, hogyne fizetné. De majd csak aratás után. Most nehéz lenne.

Palatinusz elvtárs megígéri, hogy szól érdekében a vezetőségnek. Kap haladékot biztosan. Kezet ráznak és Bodor János már mosolyog.

RÉGEN ELKONGATTÄK a delet, de még szó sem lehet az- ebédről. A „Szűcs iskolába” várnak már bennünket a kettes üzemegység párttagjai és munkacsapat vezetői. Közel az aratás, meg kell beszélni az előkészületeket.

Juhász János az üzemegység vezetőhelyettese beszámolójában elmondja, hogy aratásig befejezik a kukorica második kapálását. Az újra vetett ötholdas cukorrépatábla egyelését is elvégezték már. A szőlőiskola pedig „nem virágzik pirosat” — fejezi be tájékoztatóját mosolyogva.

Palatinusz elvtárs — látva, hogy nem értem a dolgot — hozzámhajolva elmondja, hogy tegnapelőtt pipacsot látott a szőlővesszők között. Szóvá tette az üzemegység vezetőnek és a figyelmeztetés úgy látszik hatott.

A gépek mellett csatasorba kell állítani a kézi kaszásokat is. A munkacsapatvezetők — tolmácsolva a tagok kérdését — az iránt érdeklődnek, hogy hány kilogramm gabonát kapnak learatott holdanként.

— Dőlt gabonánál száz, állónál nyolcvan kilogramm a járandóság. így határozott a vezetőség — adja meg a feleletet Palatinusz elvtárs.

A DOMBRÓL lefele könnyen gurul a kerék. A párttitkár büszkén mutatja a szépen gondozott dohány táblát. Ha egyedül lenne, talán meg is simogatná a gyenge, zöld leveleket.

Az irodában már várják a szövetkezet ügyes kezű mesterei. Jelentik, hogy kijavították az „öreg részest”, ami a kunszállásiak szótárában kombájnt jelent. Hívják, hogy nézze meg. Tudják, hogy nemcsak szereti a gépeket, de ért is hozzájuk.

ELBÚCSÚZUNK. Indul megint viszszafelé. Olyan frissen szedi a lábát, mintha csak most kezdené a napot.

Békés Dezső