Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-28 / 73. szám
1963. március 28, csütörtök S. «Ida! Szerzői estek, irodalmi találkozók Á Tóth Kálmán Társaság tervei Az Élet és Irodalom, a Kortárs, a Tiszatáj, az Új Írás írói közül Városunk dolgozói ma már többet személyesen ismernek. Több irodalmi alkotást maguktól a szerzőktől hallhattak. Mindebben része van a Tóth Kálmán Társaság tevékenységének. Bárdos Ferenc és Breinik Antal a társaság két tagjának színművei már évek óta a műkedvelő színjátszók műsorán szerepelnek. Mindezekből és az alábbiakban ismertetett tevékenységből kitűnik, hogy Baja nem fehér folt Bz irodalmi térképen. Az elmúlt hónapokban néhány alkalommal szerzői estet rendeztünk, amelyeken legfrissebb alkotásaikkal mutatkoztak be íróink. Elsősorban a legújabb írók bemutatására és népszerűsítésére ^törekedtünk. Ugyanakkor célkitűzéseink között szerepelt, hogy a társaság tagjainak írásain kívül a magyar és a világirodalom legjobb alkotásait ismertessük. Ennek érdekében az irodalmi társaság tagjai — mint valamikor a vándorszínészek — nem restelltek a tanyákra sem kimenni, ott irodalomról beszélni, írókat megszólaltatni. A járás községeiben, ahol a társaság tagjai megfordultak, mindenütt nagy sikere volt ezeknek az irodalmi találkozásoknak. A felsorolt pozitív jelenségek mellett azónban szólnunk kell erről, hogy az írók fejlődését előmozdító rendszeres találkozásokat, vitákat nem valósítottuk meg. Van Baján néhány igen tehetséges ember, akikkel többet kellene foglalkoznunk és lehetőséget találni műveik nyilvánosságra hozatalára. Társaságunk rendszeressé kívánja tenni a székfoglalókat. Folytatjuk a kulturális nevelő és irodalmat népszerűsítő rendezvényeket Baján és a járás falvaiban. Irodalmi pályázatot tűzünk ki középiskolás és iskolán kívüli KISZ-fiatalok részére. Azonkívül tervbe vettük évenként egy antológia kiadását, amelyet tartalommal a bajai és környékbeli írók művei töltenek meg. Az alkotó szellemű társasági élet kibontakozása érdekében a vezetőség gyakori összejövetele helyett, szükségesebb a tagsággal és az irodalomkedvelő dolgozókkal való sűrűbb találkozás. Kedvező fejlődési feltételeket biztosít az a nagyfokú érdeklődés is, amelyet a bajai párt és tanácsi szervek tanúsítanak a társaság tevékenysége iránt. Kincses Ferenc OOOOOOOOOOOOCOI Továbbjutottak Jó híre van Lajosmizsén a Fa- és Építőipari Ktsz KISZ- szervezetének. Különösen műkedvelő színjátszóik szereznek egy-egy fellépés alkalmával érdemeket. Legutóbb a kerekegy- házi körzeti szemlén szerepelt csoportjuk, ahol a Házassághirdetés című egyfelvonásos, vidám darabot mutatták be. A bíráló bizottság megállapította, hogy a szórakoztató műsor rendezése jó, a szereplők játéka is színvonalas, éppen ezért úgy döntött: — továbbjuthatnak a kulturális szemle járási döntőjébe. B. M, Udvardy Gyula: Beszélgetők (tanulmány). SS feube voit az! Gube, a sofőr! (Tehát ő és Stalecker ugyanabban az épületben voltak. Lehetséges, hogy kapcsolatban (Vannak? Megálljunk csak! Hiszen Gube ott lakik abban a házban. Az egyik nap látta, amint korán reggel a gyárba indult Minen. Különös, nagyon fcülönös. Wiesbach már éppen indulni bkart tovább a kapualjból, de aztán maradt. Ojabb lépések Baja hallatszott. Egy magas, éltes ember haladt el mellette. ^Vieshach alig tudott lélegzetet venni az izgalomtól. „Berepültél hát a kalitkába, kismadár” •— suttogta magában, s a lép- fcsőház hideg falához dőlt. Most tnár nem kételkedett, hogy ez e három ember kapcsolatban Van egymással. Csak az ütött szeget a fejébe, hogy köztük látta Khümetz gépkocsivezetőjét is. „Vagy te is egy követ fújsz Velük? — gondolta megvetéssel róla. — Micsoda kis ártatlannak tette magát, a gazember.” A férfi már messze járt. A lépései sem hallatszottak. Wies- bach hirtelen, ideges, nyugtalan lett. Nyomukba indult volna, de aztán meggondolta, elállt tőle. Nem lehet kockáztatni. Észre- vehetik, s akkor fuccs az egésznek. A legfőbbet elérte: 6, éppen ő vette észre Schubertét, s derített fényt a kapcsolataira. Nyomozni utána — ez már mások dolga. S Wiesbach futni hagyta mind a hármat. Aztán lassan elindult a járdán. Nem sietett Meg kellett nyugodnia, össze kellett szednie a gondolatait. Eszébe jutottak Bohlm Standartenführer szavai, amelyeket az egyik találkozójuk alkalmával mondott: „Wiesbach, juttassa nekem kézre a városban illegálisan működő kommunistákat, s én semmit sem fogok sajnálni magától. Megígérem: vaskeresztet kap, sturmführeri rangot, és egy villát a hegyekben.” Soha jobbkor! Másfél óra .múlva találkozóra megy Bohlm- hoz és Beckerthez. Most aztán szolgálhat egy-két vaskos meglepetéssel! Valóságos izgalom fogta el Wiesbachot. Már egyenruhában látta magát — annyi év után EGYSÉGES FELADAT Napjainkban sok szó esik a gazdasági és a kulturális munka szoros kapcsolatáról, ’egyenrangúságáról. Egyre nyilvánvalóbb, hogy „a kulturális munka nem öncél, közvetlen és közvetett módon bonyolult ösz- szefüggésben van a gazdasági kérdésekkel. A gazdasági építés sikerei fokozzák az anyagi jólétet, növelik a kulturális igényt, viszont a gazdasági sikerekhez szükséges a dolgozók általános kulturális színvonalának, szakmai hozzáértésének, szocialista öntudatának fejlesztése”. E bonyolult összefüggést figyelembe véve határozott úgy a megyei pártértekezlet, hogy a kulturális élet párt- és állami irányítása színvonalának emelésénél szem előtt kell tartani a gazdasági és kulturális élet egységét, egymásra való kölcsönhatását. Feladatul szabta meg: „Általánosan érvényesíteni kell, hogy a gazdasági tervek elkészítésekor készüljenek el ezzel összefüggésben az éves kulturális tervek.” Ezen elv megvalósításának szinte alapfeltétele az, hogy a kulturális élet irányítását, szervezését ne csupán a különböző kulturális szervek, intézmények, illetve azok munkatársai kizárólagos feladatának tekintsük. „Egyes köz- igazgatási területek párt-, állami és társadalmi vezető kollektíváinak kell kidolgozni a területükre a párt- és a kormány művelődéspolitikai célkitűzéseinek helyi megvalósítását.” E célok valóra váltása nem nélkülözheti az üzemek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, általában a gazdasági vezetők aktív közreműködését sem. A megyei kulturális bizottság az 1962—63-as tervek elkészítésénél már ezeket az elveket vette figyelembe. Arra törekedett, hogy a művelődési tervek ne az élettől függetlenül, hanem az adott üzem, község, járás gazdasági célkitűzéseinek megfelelően, azt elősegítendő készüljenek. E munkához a kulturális és a gazdasági szervek szoros együttműködésére, az adott terület önálló mélyreható elemzésére volt szükség, valamint arra, hogy a gazdasági célkitűzések megoldását segítő tervek végrehajtásában is megmaradjon az együttműködés. A tervek készítésében különösen a kiskunfélegyházi és a bajai járás mutatott példát. A kiskunfélegyházi járásban például 1962. nyarán valamennyi községben felmérték a dolgozók iskolai végzettségét és a termelőszövetkezetek szakemberszükségletét. Erre alapozva szervezték a felnőttoktatást, jelölték meg azokat a községeket, ahol kihelyezett technikumi oszvégre leszámolhat ezzel az átkozott kettős élettel. Maga előtt látta a kényelmes kis házat, az ő saját házát az erdők sűrűjében, valami idilli tó partján. S Wiesbach meggyorsította lépteit. Igyekezett a mulatóba, hiszen a siker akkora volt, hogy feltétlenül áldomást kellett inni rá. Néhány perc múlva már a mulatóhoz ért. Bement, ruhatárba adta a felöltőjét, meg a sapkáját, s egy szabad asztalt nézett. A pincér hamarosan hozta a sört. Alaposan meghúzta a korsót. Aztán széjjelnézett, s csodálkozva ráncolta össze a homlokát. A szomszéd asztalnál Heinrich Gube, a sofőr ült. Aszker, amikor pillantása találkozott a hegesztőével, üdvözlésre emelte a korsóját. — Egészségére, Wiesbach úr! Wiesbach összeszedte magát, s fanyar mosolyt vágott. — Köszönöm — válaszolta. — Hogy szuperál a masinája? — Nincs vele semmi baj... De jöjjön, üljön át hozzám, Wiesbach úr. Itt kellemesebb, jobban látni az egész termet. (Folytatjuk.) tályokat szükséges szervezni. Az igényeknek megfelelően határozták meg a technikumok profilját is. Meghatározták, hol szükséges tsz-akadémia szervezése, s a tématerv összeállítását úgy irányították, hogy az megfeleljen a tsz gazdálkodásának. A mezőgazdasági és művelődési tervek tehát együtt készültek községi és járási szinten is. Nemcsak a termelés volumenét és az elérésükhöz szükséges gazdasági beruházást tervezték meg, hanem ennek kulturális feltételeit is. A bajai járásban hasonlóan nagy gonddal, a gazdasági vezetőket is bevonva készültek a tervek. Hasznosak voltak a körzeti tervmegbeszélések. Ezeken, a párt-, a tanácsi és a kulturális szervek vezetőivel együtt tsz- elnökök is részt vettek. Alkalmasak voltak e tanácskozások arra is, hogy a kulturális élet vezetői jobban megismerjék a termelés kérdéseit, s a gazdasági vezetők viszont kultúrpolitikai szemléletben gazdagodtak. A gondosabb tervezés — ha még szerényen is, de már — a művelődési munka számadataiban is lemérhető. A felnőtt- oktatásban egy év alatt 2556-tal növekedett a létszám, s az összes felnőtt tanulók létszáma meghaladja a 13 500-at. A növekedés több mint egyhatoda a mezőgazdasági technikumok hallgatóiból tevődik ki, A tanácsok és a termelőszövetkezetek mind több társadalmi ösztöndíjat alapítanak. A kiskunfélegyházi járásban például 63 ösztöndíjas van. Jászszentlászlón valamennyi tsz-nek van ösztöndíjasa. A TIT előadások számának növekedése mellett ügyeimre méltó az előadások összetételének alakulása. Az összes előadásokhoz viszonyítva a természettudományi előadások aránya egy év alatt 41 százalékról 45,2 százalékra emelkedett, A falun elhangzott előadásoknál ez az arány 47,6 százalék, megközelíti a megyei pártértekezlet által meghatározott 50 százalékot. Az agrárelőadások száma egy év alatt 314-ről 583-ra, a műszaki előadásoké 65-ről 214-re emelkedett. A biztató kezdeti eredmények ellenére sem lehetünk elégedettek. A példaként felhozott helyeken is van még tennivaló. A bajai, a félegyházi járásban sem mindenütt alkot még szerves egységet a gazdasági és a kulturális munka. S az egység főként hiányzik a tervek végrehajtásánál. A félegyházi járásban például a tervezett 14 tsz-akadémia közül a gátéri Aranykalász, a kiskun- majsai Napsugár, a petőfiszál- lási Béke Tsz akadémiája félbemaradt. A tiszaújfalusi Tisza, a pálmonostori Béke, a kunszállási Üj Világ Tsz akadémiája igen gyéren látogatott. Hasonló a helyzet a vaskúti tsz- akadémiánál is. Mi az oka ennek? Bár a tématervben vagy az előadások színvonalában is van hiba, de a fő ok mégis az, hogy a tervezésnél mutatkozó segítés a gyakorlati kivitelezésnél elmaradt. A helyi vezetők szemléletében a gazdasági és kulturális feladatok megoldása kettéválik. A művelődés szervezését kevés kivétellel nem tartják feladatuknak. A tsz-akadémiák példája mellé lehetne sorolni a művelődés más területeit is. Azt például, hogy a kihelyezett technikumokban jelentős számban nem azok tanulnak, akiknek arra legnagyobb szükségük lenne. A beiskolázás nem a tsz-ek által kidolgozott tervek alapján történik. Nagy a menetközben történő lemorzsolódás, 1962-ben közel 50 százalékos volt. Nem tudunk lényegesen előbbre jutni a mezőgazdasági szakmunkásképzésben és így tovább. A megyénk mezőgazdasága előtt álló ismert nagy perspektíva óriási művelődési feladatot is jelent. Az ötéves terv végén 40 ezer holdon új nagyüzemi szőlő és 30 ezer hold gyümölcsös lesz a megyében. Tízezer holdon korszerű nagyüzemi zöldségtermelés, 45—50 ezer holdon öntözéses gazdálkodás lesz. E programhoz a beruházások mellett legalább 43 ezer új szakmunkásra, 4000 üj mezőgazdasági technikusra és 1600 új mezőgazdasági mérnökre lesz szükség. Ennyi szakembert nem lehet egyedül csak az oktatási intézményektől várni. Az sem elképzelhető, hogy a jelenleg iskolába járó és 1965-ig végző fiatalok közül mindenhová jut. Egyetlen reális lehetőség az, hogy a jelenleg is mezőgazdaságban dolgozók közül neveljük ki a megfelelő szakmunkás- és szakembergárdát. Ezt viszont csak szoros együttműködéssel lehet megvalósítani, amely együttműködésből egyaránt ki kell vennie a részét a párt, a tanács és a gazdasági vezetőknek. Minden termelő- szövetkezetnek vállalnia kell saját szakmunkás és szakember- igényének kielégítését, s erre vonatkozóan pontos terveket kell készíteni. Ha nem is ilyen arányban, de iparunk fejlődése is számos új szakmunkás, technikus ék mérnök kiképzését követeli. S hozzá kell tenni, hogy nem csupán új szakemberekre van szükség. A magasabb termelés, a termelékenyebb munka, az alacsonyabb önköltség, a világszínvonal elérése megkívánja, hogy az iparban, mezőgazdaságban a vezetésben ma dolgozó emberek is fejlődjenek. Erre nagy szükség Van. Ezt mutatja az 1962-ben végzett felmérés, amely szerint a tsz-el- nökök 0,88 százaléka rendelkezett csupán a kívánatos képesítéssel, 52 százalékának elfogadható, 47,12 százalékának pedig semmilyen szakképesítése nem volt. Az elnökhelyettesek 98,6 százalékának, a brigádve-: zetők 77 százalékának semmilyen képesítése nem volt. Még az agronómusi beosztásban dolgozók egy részének sincs meg a kívánatos képesítése. Ezért mondja ki a megyei pártbizottság művelődési programja, hogy „Az elkövetkezendő öt év alatt kulturális munkánk fő tartalmának abban kell kifejeződnie, hogy megyénk munkásosztályát, dolgozó parasztságát, ifjúságát és értelmiségét, egyszóval megyénk dolgozó népét még inkább alkalmassá tegye a szocialista építés gazdasági és kulturális feladatainak megoldására”. E nagy feladatokhoz képest nem lehetünk megelégedve a kezdeti szerény eredményekkel, amelyek a gazdasági és kulturális munka összehangolásában mutatkoznak. A megyei pártértekezlet határozatainak megvalósítása során arra kell törekedni, hogy a két nagy, az osztályharc mai szakaszában előtérben álló feladatot mint egységes, elválaszthatatlan feladatot kezeljük. A gazdasági tervekkel együtt kell tehát a művelődés: feladatokat is megtervezni, s együtt kell végrehajtani is. Ez annál is inkább fontos, mert a szocializmus teljes felépítése nemcsak fejlett ipart, mező- gazdaságot és magas életszínvonalat jelent csupán, hanem jelenti a magasan képzett emberek millióit, kulturált életkörülményeket, fejlett szocialista öntudatot. S ezt mind egy időben kell megvalósítanunk, sálhoz, hogy elérhessük nagy célkitűzésünket, a szociaiszns* teljes felépítését. Szabó haim
