Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-06 / 4. szám
1M3. január 6, vasárnap S. affla* Elvándorló képek nyomában Képzőművészeti gondok Kecskeméten Ismét eltelt egy esztendő. Munkával, örömmel, sok nagy jelentőségű változással. Érdekes. útkereső kísérleteknek, lázas Vitáknak lehettünk tanúi országszerte, — különösen a művészeti életben — melyek arra vallottak, hogy a művészeti megújulás igénye, lehetősége nem hiányzik. ják majd el, mindössze két kisebb terem marad a képzőművészeti és egyéb kiállítások számára. Mit lehet itt csinálni és főleg hol? — ez volt a kérdés sokáig. Végre megcsillant az első és nagyon halvány reménysugár. A városi tanács vb határozata értelmében a Rákóczi u. 3. szám Udvardi Gyula: Balatoni kikötő. ' De mit tettek. Kecskeméten az. elmúlt év alatt és miért rekedtünk ki, — elsősorban a képzőművészeti fejlődésből? — E ekre a sokszor felvetett kérdésekre kerestünk választ és megoldást nemrégen a Kecskeméti Városi Tanács művelődési osztályán. A jelenlevő népművelési dolgozók é6 képzőművészek egybehangzó véleménye szerint: — tenni kellene végre valamit, hogy a nálunk .méltatlanul utolsó helyre szorult képzőművészet visszanyerje gazdag hagyományokból táplálkozó régi tekintélyét. Ennek leghathatósabb módszere — a kiállítások rendezése. A megyeszékhelyen jó néhány tehetséges festőművész dolgozik elszigetelten a közönségtől, sokszor még egymástól is. Nemcsak a lakosság esztétikai nevelését, ízlésfejlesztését szolgálnák tehát a tárlatok, hanem ők is jobban megismernék egymás munkásságát, kedvet, biztatást, nemegyszer talán útmutatást nyerve belőlük. Nehéz úgy eligazodni a régi lés új stílusirányzatok útvesztőijében. ha azokból jóformán semmit nem látunk. Nem beszélve arról, hogy Kecskemét megyeszékhelyi jellege is feltétlenül megkívánná a rendszeres kiállításokat. Az 1962-s év bizony szegényes volt e tekintetben, mert hiányzott az állandó és erre a célra mindenképpen (alkalmas kiállítóterem. A múzeum átépítése a nyár végén kezdődött és eltart tavaszig. Utána is helyiségeinek zömét a saját anyagából rendeset* állandó kiállítások fogla l Korszerűsítés. alatti épület nagytermét az egyesített városi művelődési ház rendelkezésére bocsátotta, de szombat-vasárnaponként a vendéglátóipari vállalaté, amely alkalmakként és időszakonként lemond erről a jogáról. A helyiség kiválóan alkalmas önálló kiállítási terem céljaira és ennek >— úgy látszott — egyedüli akadálya a vendéglátó vállalattal kötött szerződés. Felmerült az az észrevétel, hogy mire van jelen pillanatban legnagyobb szüksége a városnak: kiállító — vagy táncteremre? Valóban érdemes elgondolkozni azon. hogy egy fejlődő városban, megyeszékhelyen mennyi akadály gátolja a művészeti közélet kibontakozását. Festőink jelentős része szűkös lakásviszonyok között, műteremgondokkal küzd, s mikor alkotásait nyilvánosság elé akarja vinni, az egész városban nem akad számára hely. Az már szinte „mellékesnek” tűnik, hogy a kiállítandó képek elhelyezéséhez szükséges paravánok elkészítéséhez némi anyagi támogatás sem ártana... Már-már úgy nézett ki, hogy ebben az évben sem lesz semmi, de végre kölcsönös megállapodás jött létre az illetékesek között. A Rákóczi út 3. sz. a. nagyteremben évente 4 nagyobb kiállítást rendezhetnek háromhetes nyitvatartással a képzőművészek, kisebb kiállítások számára pedig az SZMT felajánlotta a Cifrapalota elsőemeleti helyiségét. A fellendülő idegenforgalom és a lakosság széles körű művelődésének érdeke megkívánná mielőbb egy reprezentatív és önálló kiállító terem létesítését. Annál is inkább, hiszen éppen az elmúlt napokban vásárolt a Képzőművészeti Alap helyi művészeinktől képeket. Egy egész kiállításra valót. A festmények már útra keltek, mutatóba kettőt lefényképeztünk belőlük. Sajnos, a többit már nem láthatja a közönség. Remélhetőleg a következőket már igen... Vadas Zsuzsa éÍéé Faluhely! József: Tanya. Szellemi raktár Kevesen tudják, hogy Kecskeméten, az Űjkollégium épületében több mint 30 ezer kötetes könyvtár van, s hogy ezek között a könyvek között sok olyat lehet találni, amit máshol hiába keresne az ember. A régi teológiai főiskolának, majd később a kecskeméti jogakadémiának volt a használatában a mai református könyvtár. Az anyag nagy része teológiai és jogi vonatkozású irodalom, de megtalálhatjuk itt Euripidész drámáinak 1504-beli görög nyelvű kiadását, a 15 nyelvű nagy szótárt, a kecskeméti származású Mátyási József verseit és még számos más jellegű művet is. A könyvtár állományához tartozik az a 202 polcnyi folyóirat és napilapgyűjtemény is, közte a Magyar Hírmondó számai 1782-től, a Bétsi Magyar Kurír 1788-tól, a Budapesti Szemle 1840-től és Kossuth Pesti Hírlapja 1848-ból. Ezek az újságok, folyóiratok rengeteg anyagot, adatot tartalmaznak, s nagy hasznára lehetnek a kutatóknak, a tudományos búvárkodás kedvelőinek. A könyvtár vezetője, dr Kovács Béla hetenként jár ide Debrecenből már harmadik éve. Nagy felkészültségű ember, aki szereti a szakmáját és szenvedélyesen tud vitatkozni tudományos kérdéseken. — Azzal hívtak ide — mondja —, hogy rendbe kell tenni a könyvtárat. Először magam is úgy gondoltam, hogy egy-két évről lesz szó, de látom, hogy ennyi idő alatt képtelenség rendet teremteni. — Harmadéve vált önállóvá a könyvtár — folytatja —, azóta 17 ezer forintot kapunk évente, amiben a két dolgozó munkabére, a fűtés és világítás költsége is benne van. Meglehetősen kevés ez a pénz. Nem panaszképpen mondom, de a könyvtárban — a raktári részen — nincs villany, s ez nagyon akadályoz bennünket a munkában, mert este négy óra után már nem látunk bent. Jobban fel kellene karolni ezt a gyűjteményt, mert megérdemelné. Volt olyan eset például, hogy mi segítettük ki az Országos Széchenyi Könyvtárat. Ahogy körülnéztem a rak- rában és a többi helyiségben, igazat adtam dr. Kovács Bélának. Többet kellene ezzel a könyvtárral törődni. Az ablakokon nincs függöny, az irodában hiányzik a szőnyeg, s a két ember a hideg betonon van egész nap. Tárlók hiányában nem tudnak állandó kiállítást rendezni, pedig lenne látogatója. Évenként így is körülbelül ezer művet kölcsönöznek, s az olvasók között ipari tanulók, gyári munkások és tsz- tagok is vannak. Szó van arról, hogy a két könyvtár — a megyei és az Új kollégiumban levő — együtt működik. Ez mindkettő számára áldásos lenne. A megye és á város kulturális életének egyik fontos tényezőjévé lehetne tenni ezt a könyvtárat megfelelő kihasználással. Az itt felhalmozott és máshol már nehezen megtalálható történelmi vagy egyéb vonatkozású anyag kapcsolatban van Kecskemét és a megye múltjával, munkásmozgaK mának történetével. Arra lenne szükség, hogy ezekről fokozottabban gondoskodjunk és aa érdeklődők számára még inkább hozzáférhetővé tegyük. a K. Világhírű előadóművészek a megyeszékhelyen Holnap, hétfő este Kecskeméten, a Katona József Színházban először üdvözölhetjük Fischer Anniét. A kiváló zongoraművésznőt korunk legnagyobb előadóművészei között emlegetik a világ minden részén, s most végre mi is gyönyörködhetünk művészetében. A következő hétfőn, január 14-én Lukács Ervin, a legutóbbi római nemzetközi karmester-verseny győztese vezényli a MÁV szimfonikusokat. Közreműködik Kocsis Albert hegedűművész. A műsorban Brahms* Farkas Ferenc és Mendelssohn művei szerepelnek. , Az Üttörőházban kerül so® Borisz Gutnyikov szovjet hegedűművész önálló estjére január 22-én. Róla csak annyit, hogy a legutóbbi nemzetközi Csajkovszkij versenyen első «ttját nyert Az általános iskolások számára a vasutas zenészek január 14-én délután, a „nagyok hangversenye” előtt adnak műsort a Katona József Színházban. JS bucát Fehér szőnyegként húzódik a lábunk alatt a hólepte gátéri határ. A távolban, a hosszan kígyózó dűlőút végén az iskola épülete magasodik elénk. Ennek szomszédságában lakik a 68 éves Hajdú Gyuri bácsi, akihez igyekszünk. Mikor rányitjuk az ajtót, éppen cirokseprűt köt; így hasznosítja magát télen is a tsz egyik alapító tagja. Élete folyása csaknem azonos sok tízezer magyar paraszt sorsával. Tizenkét éves fejjel már apja mellett juhászboj- tárkodik a Bagi és Sváb uradalmakban. A szarajevói revolverlövés őt is a nagy vágóhídra szólítja. Dubno és Rovno között esik orosz fogságba, ami számára hat és fél évig tart. Itt érti meg, hogy milyen érdekek védelmében kellett szenvednie. Ezért harcol a Vörös Hadsereg oldalán Marussza fehér terrorista bandája ellen, s vesz részt Asztrahán visszafoglalásában is. Mikor 1921-ben hazatér, részes aratóként kezdd újra az életet, izzad a szűkös kenyérért. Egy este, amint a fogságban kapott egyetlen ruhájában, tányérsapká- san igyekszik hazafelé, lovascsendőr állja útját. — Kicsocia maga? Miért hordja ezt a ruhát? — Tiszthelyettes úr, nem tudok mást magamra venni, ez az egy van. S erre az se szó, se beszéd, leugrik a lóról, s tépni, cibálni kezdi a ruhát Hajdú Györgyről, majd az árokba löki. — Egy ingben, gatyában hajtottak a községházáig, ahonnan csak a főjegyző szavára engedtek el a csendőrök — meséli. Így ismerkedtem meg az „új renddel'’. Aztán itt, Gátéren, újból kézbe vettem a juhászbotot. A harmincas években történt, hogy az egyik urasági cseléd félve mutatta meg nekem a Szegedről dugva becsempészett pártlapot, a „Szabad Szó”-t. Egyetértettem azokkal az elvekkel, amiket az újság hangoztatott, rokonszenves volt az elgondolásuk. Majd — nagysokára — elkövetkezett a felszabadulás. Mint régi ismerős, üdvözöltem az oroszokat Tolmács lettem a szentesi híd építésénél á szovjet katonák és a kubikosok között. Rövidesen megalakítottuk a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezetét, s ennek én lettem az elnöke. A parasztpártba tömörült a község lakosságának nagy része. A negyedszázados Horthy-rendszert követően sokakat vonzott a „nemzeti” jelző, s az évtizedeken ái bemaszlagolt szólamok tették, hogy az MKP taglétszáma volt a legkisebb. A földosztáskor 13 hold földet kaptam. — 1951-ben hoztuk létre az Új Élet Termelőszövetkezetet, amelynek három éven át szintén az elnöke voltam. Sokat talpaltam a közös ügyedben Kecskemétre is, Pestre is, de tudtam, miért csiríiom, és tudtam, hogy érdemes. A munkám megbecsülését jelentette az, hogy megkaptam a „Kiváló tsz- tag” kitüntetést, majd 1954-ben a Munkaérdemérmet is Elmondhatom, hogy kivettem részem szerény tehetségem szerint a politikából s az egyéb köz. ügyekből is. Egészen 1957-ig megyed tanácstag is voltam. Ma nem vagyok párttag, de úgy érzem, valamicskét én is hozzájárultam a sorsunk jobbrafordulásához. Azt amit mi íó szándékkal, de talán kevesebb felkészültséggel és más úton akartunk egykor elérni: a mezőgazdaság felvirágoztatását, a paraszt öntudatosabbá válását és anyagi előbb- rehaladását — a kommunisták erős kézzel) céltudatosan valóra váltják. Helyeslem az elgondolásaikat és mindenben egyetértek velük. Olyan ez, mint mikor az ember egy jó barátnak kezet nyújt és vele egyetértésben, vállvetve fog hozzá egy nagy munkához. * Hajdú Gyuri bácsi, ai volt asztraháni vöröskatona. áz egykori paraszt- párti funkcionárius bizalommal tekint a jövőbe. S azért is megelégedett, mert a magyar paraszt sorsa, amelynek irányítását élete során egyik legfőbb gondjának érezte, jó kezekben van. Jóba Tibor V
