Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-17 / 140. szám

▼Hág proletárjai, egyesül Jetek!

KVSKV/IM WifcGYEl LAPJA

Együtt az értelmiséggel

XVn. ÉVFOLYAM, 140. SZÄM

Ara 60 fillér 1962. jüNius 17, vasärnap

Megkezdőt'ölt a feldolgozd*

Huszonkét vagon borsó naponta

Késett a nyár. de megérkezett. Vele indul a konzervsze- zon és az első szüret a Hírős Város széles határában. Az aratás még odébb van, de tíz cséplőgépből máris ömlik a szem. Frissen, zölden, mert az első szüret — a borsószüret. Sosem termett annyi, mint most, az összeszántott parcellákon.

Négyszáznyolcvan vagon hüvelyesen. Ennyire kötött szerződést a Kecskeméti Konzervgyár a szövetkezeti gazdákkal, meg az állami gazdasággal. Csak győzze gépeiket a mező- gazdaság. — így mondják az üzemben, mert a konzervgyár alaposan felkészült a szezonra. Korszerűbb a feldolgozó gépsor. Szállító pályán indul a millió doboz, s rövidebb az útja, mint tavaly volt. így van ez a borsónál is. Előbb kerül üvegbe, dobozba, mint a múlt év májusában.

— ötven százalékkal növeltük a feldolgozó kapacitást — mondja Bajzák Béla főmérnök. — Huszonkét vagon nyersárut fogadhatunk naponta. — Arca mégis csupa gond. A szeszélyes idő próbatételt rejteget: Sikerül-e teljesíteni a tervet? Egy éve ilyenkor már 100 vagon készáru tornyosult a raktárban. Ma csak 45 vagonnál tartanak. Pedig ennek éppen a tízszeresét vállalták, hogy a növekvő igényeket kielégíthessék.

Szép termés mutatkozik. A nap is ontja már érdelő sugarait. — Bizonyára sikerül teljesíteni a tervet — bizakodnak a gyár vezetői.

Sándor Géza

Pásztor Zoltán

Kecskemét határában tíz borsó-cséplőgép látja el szemmel a gyár két telephelyét. Képünkön: Beérkezett az első szállítmány az egyes telepre. Balogh üdön technikus, művezető és Nagy János csoportvezető vizsgálják a borsó szemnagyságát.

Az elmúlt évekhez képest 18 Százalékkal több árut várt idén népgazdaságunk a Kecskemét! Konzervgyártól, a munka termelékenységét pedig kilenc százalékkal kell növelni. Egyik biztosítéka ennek a borsófeldolgozó gépsor, ahol a korszerűsítés ötven százalékkal növelte a gyártókapacitást.

Az előfőző üzemrészben dolgozik Sándor Józsefné, a gyár törzsgárdájának egyik tagja. Az ő és társai pontos munkáján is múlik, hogy mennyi borsókonzerv lesz exportképes. Ilyen áru pedig sok kell, hiszen 1962-ben gyártmányai 65 zsázalékát exportálja a Kecskeméti Konzervgyár.

M

egyénk politikai, gazdasági, kulturális és egész társadalmi élete nagy ütemben fejlődik az egyre közeledő célhoz, a szocializmus teljes felépítéséhez. A mezőgazdasag szocialista átszervezésével végérvényesen megvetettük ennek alapját. Mostani körülményeink között a legfőbb tennivaló a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdítása, a mezőgazdasági termelés színvonalának emelése, modernizálása és olyan kultúrák térhódítása, amelyek a mi viszonyaink között a legnagyobb hozam elérésére képesek. Ezért került előtérbe az elkövetkező évek terveiként megyénk programjában a szőlő- és gyümölcstelepítés, a zöldségtermesztés, az öntözött területek növelése, a baromfi gyarapítása, a libatenyésztés és a homoki gazdálkodás korszerű megteremtése.

Vajon elegendő-e ilyen nagy lélegzetű, forradalmi változásokat magában hordozó vállalkozáshoz a szövetkezeti parasztság és hű segítője, a munkásosztály ereje. A legfőbb húzóerőt természetesen ennek a két osztálynak szövetsége adja, de teljesen elegendőnek mégsem mondható. Ehhez az egész társadalom „ölelése” szükséges és ebben jelentős szerep jut értelmi ségüvknek.

Vajon vállalják-e ezt a szerepet? A kérdésre nagyon sok tett, baráti gesztus és hasznos cselekedet adott eddig is igenlő választ. Elsősorban a falun, de a városban élő értelmiségiek zöme is ott volt az átszervezésnél, majd amikor már a közös élet kialakításához láttak a parasztok, minden erejükkel azon voltak, hogy megkönnyítsék az első lépéseket. Mezőgazdasági szakemberek, pedagógusok, orvosok, jogászok, számviteli értelmiségiek ezrei segítettek megbirkózni az új élet új gondjaival.

C e szeri se száma az .*» értelmiség szocialista mivolta megnyilvánulásainak és annak a sok áldozatos példának, ahogyan öntözgették a zsenge palántákat, hogy gyorsan és egészségesen nőjenek. Ahogyan tért hódított a nagyüzem a falun, jelentős, számszerűen is sokat gyarapodott értelmiségi réteg jött létre, amely természetesen létszámánál sokkal nagyobb erőt képvisel, s amelynek összefogására, egyértelmű magatartására, a falut segítő tetteire a későbbiekben még nagyobb szükség lesz, hiszen rajtuk múlik a modern és a világszínvonalra emelkedő mezőgazdaság megteremtése és az emberek szocialista tudat- formálásának segítése.

Értelmiségünk zömének magatartásából, , alkotó munkájából és további szándékaiból vitathatatlanul az a következtetés, hogy azonosulnak a párt politikájával, helyeslik azt az új történelmet író munkát, ami a szocializmus építésére és ennek feltételéül a népi nemzeti egység további erősítésére irányul. Mindez egyben azt is tükrözi, hogy értelmiségünk a világnézeti fejlődés terén, különösen az utóbbi öt esztendőben rendkívül nagy lépést tett előre. Pártunk marxista- leninista politikája, amely megszabadult a revizionizmus és a baloldaliaskodás nyűgétől, s ennek a politikának nagy eredményei, szuggesztív meggyőző hatása a fejekben megvolt világnézeti ellentmondások nagy részét is tisztázta. A múlté már az ellenforradalom hatásaként jelentkezett eszmei tévelygés. Ebből a tévelygésből való fokozatos kilábalásnak segítője volt az az érdeklődés, ami megmutatkozott a jövő kérdéseire egyedül választ adni tudó világnézet, a marxizmus-le- ninizmus iránt.

A

z értelmiséggel való szorosabb kapcsolat megtalálásának alapja nem volt és nem lehetett más, mint pártunk következetes elvi politikája. Ennek talaján sikerült megvédeni

1

a munkásosztály hatalmát, ezég SSüjgtie& «SS.a SXSfS

konszolidáció és e két vívmányban gyökerezik a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ezeken túl az értelmiségünkben rejlő energiák feltáródásá- hoz s*agy lökést adott a szocialista világrendszer létrejötte és azok a lenyűgöző sikerek, amelyeket a szocialista országok politikai, gazdasági és tudományos téreken és a béke védelme érdekében az utóbbi években elértek. Az országon belüli és a világméretű vívmányok a tudományos szocializmus forradalmi életrevalóságának nagy bizonyítékai, s ezek hatalmas vonzerőt gyakorolnak értelmiségünkre.

Cgyre többen győződnek ^ meg arról, hogy a mar- xizmus-leninizmus az egyetlen tudomány, amely képes előbbre vinni a mi népünk és az egész emberiség ügyét, az egyetlen fegyver, amely kivívja a világ népeinek boldogulását. Értelmiségünk azt is jól látja, hogy a marxizmus-leninizmus nélkül nem tudja a képességeit teljes mértékben kifejteni. Ezért nem mondhatunk le arról a célkitűzésről, hogy egész értelmiségünket marxistává neveljük. Persze nincs és nem lehet szó semmiféle adminisztratív unszolásról. Pártunk értelmiségi politikájának éppen az a lényege, hogy a politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi tényezők összhatása alatt, de a maga belső fejlődésének eredményeként azonosuljon értelmiségünk a marxizmus-leni- nizmussal. Egy percig sem lehet vitás az, hogy ez a tudományos világnézet értelmiségünk egészét meghódítja.

Űj történelmünknek napjainkban olyan lapjait írjuk, amikor meg a gondolkodásban, a szokásokban kísért a múlt és ugyanakkor az új még nem hódította meg teljes mértékben és minden ember szívét, eszét. Az értelmiség soraiban számosán vannak olyanok, akik nem ismerik eléggé a mai életet, az előremutató terveket, nem tudják, hogy mi zajlik a mi megyénk nagy távlatokat ígérő mezőgazdaságában. A tíz év előtti fenntartások konzerválódtak egyesekben a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatosan, s ezért passzívan kívülről szemlélik: vajon jutnak-e valamire ezek a fiatal, de a próbát máris kiállott társulások. Mondhatnánk úgy is, hogy „a pálya szélén” álldogálva „drukkerként”, figyelik, miként zajlik a „mérkőzés”, s vajon mi győz: a még el nem oszlatott előítéletek, vagy az az új, ami egyszer s mindenkorra megoldja a parasztság évszázadok óta felgyülemlett gondjait.

Van más árnyalata is egyes _ értelmiségiek magatartásának — nemcsak a mező- gazdaság, hanem egyéb politikai és társadalmi problémákat illetően is — és ez a közöny. A közöny, ami egy elhárító kézmozdulattal azt mondja: mi közünk nekünk a mezőgazdasághoz, ez a parasztság dolga. Ezek a jelek minden bizonnyal egy közös eredőhöz vezethetők vissza, a tájékozatlansághoz, a dolgok nem ismeréséhez.

A megyei párt- és állami vezetésnek az a határozott törekvése, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítése legyen mindenki ügye, hogy ennek érdekében egyre szélesebb áradatban mozduljon meg a társadalom minden rétege. Így oszlanak meg a gondok, így jut belőlük mindenki vállára. A megyéért való felelősség legyen a megye egész népének felelőssége. Ezeket a törekvéseket érzékeltette az értelmiség előtárva az a körút, amelyet a középiskolák igazgatói tettek a megyében és az az értelmiségi tanácskozás is, amely egy termelőszövetkezet meglátogatásával egybekapcsalva zajlott le Solton.

Mit váltottak ki ezek a szocialista építés hétköznapjaival való élményszerű találkozások? Elsősorban azt, hogy szinte meg-