Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-24 / 120. szám

TWn. májas 24, szerda hen# A MAGVAK. SZOCIAUSTA MUNKÁSPÁRT BACS- KISKUN VIECVEI LAPJA Szerencsére kevés ilyen tanácstag van A nép bizalmával nem szabad visszaélni! Nyílt levél egy pedagógushoz Bocsásson meg, hogy a meg­szólítás elmarad e sorok elől, de igazán nem tudom tini a szokásos módokon megszólítani. Nem írhatom, hogy »tisztelt«, vagy »kedves X. Y.<% hisz e Jelzők használatának lehetőségé­től éppen ön fosztott meg azzal a tettével, ami miatt e levelet írom. Ugye, emlékszik még, hogy a napokban az egyik kecskemét- környéki állami gazdaságba tett tanulmányi kirándulás alkalmá­val egy autóbuszban ültünk? Az induláskor még Önt is éppen olyan tiszteletre méltó, kedves utitársnak tartottam, mint töb­bi kollégáját, akik örültek, hogy lehetőségük nyílik új ismeretek, tapasztalatok szerzésére, ame­lyekkel még teljesebbé tehetik önként vállalt hivatásukat: a a gyerekek nevelését. Csak akkor lepődtem meg és változott meg a véleményem önről, amikor a gazdaság ba­romfitelepére érkezve mi vala­mennyien kiszálltunk az autó­buszból, hogy jövetelünk céljá­nak megfelelően körülnézzünk, ön pedig ott maradt ülve, és — mint egy sétahajó elsőosztályú utasa — elegáns mozdulattal elővette a táskájában tartoga­tott regényt. Unalmasnak találtadé a kirán­dulást? Akkor miért jött el? Miért foglalta el egy másik, lel­kiismeretesebb pedagógus helyét, aki hasznosítani tudta és akarta volna azt, amit itt tanulhat? Ne lepődjön meg, hogy felhá­borított a közönye, hiszen nem ilyennek gondoltam önt. Azt hit­tem. örökölte édesapja nemes hi­vatásérzetét, s rokoniélek az alig fiatalabb, a Szegedi Tudomány- egyetemen társadalmi ösztöndíj­ból tanuló, hivatására lelkesen készülő húgával. S ha jól em­lékszem önt is — és nem ép­pen jelentéktelen anyagi támo­gatással — államunk segítette iskoláinak elvégzésében. Most pedig, amikor ön tehetne vala­mit azért, hogy még többet nyújthasson kis diákjainak, vagy egyszerűen csak tapasztalatait gazdagíthassa — közönnyel hú­zódik vissza, s a tanulmányi ki­rándulásból — ami viszont nem kevés pénzébe került a szerve­zőknek — csak az utazást, a Ti- sza-parti sétát és virágszedést vállalja. Nem megszégyeníteni akarom — hisz éppen ezért kerültem el azt is, hogy nevét nyilvánosság­ra hozzam — csak éppen figyel­meztetni: nem ezt várjuk és követeljük — azt hiszem jogo­san — Öntől, s rosszul tenné — ha mint életének egyik nem lé­nyegtelen epizódján — gondol­kodás nélkül elsiklana a történ­tek mellett. Eszik Sándorné Böngésztem a választópolgá­rok kívánságait, észrevételeit tolmácsoló feljegyzéseket, me­lyeket Kecskemét város tanács­tagjai juttattak el a v. b. titkár­ságának. Itt az átjáró sürgős megjavítására lenne szükség, amott a közvilágítással van baj, megint másutt a „büdös árok” lefedését sürgetik. Sok feljegyzés végén ilyen megjegyzés találhat tó; „Körzetem lakossága vállal­ja, hogy társadalmi munkával segít...” Kellemes érzés járja át az embert: íme, így intézi a nép a maga ügyeit! Nem „^oci, nesze” a társadalmi munka! Aztán a paksamétából az egyik tanácstag sűrű sorokkal teleírt levele kerül a kezembe. Amilyen jó érzéssel olvastam a többit, annyira bosszantott ez, Nem, ebben nem a köz ügyéről volt szó. íróját önzó érdek ve­Néhány hónappal ezelőtt új igazgató került a megyei kórház élére: ár. Takács Sándor. Öt kértük fel, beszéljen új beosz­tásában szerzett eddigi tapasz­talatairól és azokról a tervek­ről, amelyekkel javítani kíván­ják a betegellátást. — Működésemet — válaszolt Takács elvtárs — azzal kellett kezdeni, hogy normalizálni tud­juk a kórház igazgatása, vala­mint a kórház pártszervezete és szakszervezete közötti viszonyt, amely meglehetősen zilált volt. Ez a lépés — mint azóta bebi­zonyosodott — helyes volt, mert a párt- és a szakszervezet segítségével egészséges lég­kört teremtettünk az intézet egész területen. Igen sürgető feladat volt a betegápolás színvonalának eme­lése. Ennek érdekében a külön­böző osztályok vezetőápolónői részére 3 hónapos továbbképző tan folyamot indítottunk, ame­lyen elsajátítják az ápolástudo­mány legújabb módszereit. A kórházban az egyes technikai berendezések is eléggé korsze­zette, amikor „ijesztgető” so­rait a papírra vetette. Ha nem utalnak ki számára gázt, nem végezhet társadalmi munkát. — írja. Akkor ugyanis kénytelen lesz szabad idejében dolgozni, hogy ■„ megvehesse feketén”. Mert felesége — akinek csak a család ellátása a gondja — gáz nélkül nem győzi elvégezni a munkát... Meggondolatlanul írott sorok. Igen kedvezőtlen képet festenek írójáról. Olyat, hogy választói bizalmát önző érdekei elérésére használja ki. (Pedig — hogy megkönnyítse a munkájukat, melyet minden külön fizetség nélkül végeznek — a tanács se­gít tagjainak megoldani ügyes­bajos dolgait. Az idézett levél írójának lakásgondja megoldá­sában is segített.) — Kellemetlen, visszataszító dolog —' csóválom a fejemet. — Sajnos, több van ilyen ... Kicsike kis töredék, de előfor­rűtlenek, még a műtőben sem volt például állandóan meleg­víz. Most már van, és még az idén az egész kór­házban lesz éjjel-nappal melegvízszolgáltatás. Legnagyobb gondunk a kór­ház túlzsúfoltságának csökken­tése. Az intézet eredetileg 180 ágy befogadására épült. Az utóbbi években azonban a be­tegforgalom jelentősen meg­nőtt, és a különböző belső terek beépítésével 519-re gyarapodott az ágyak száma. Ma már ez is kevésnek bizonyul, mert a ter­melőszövetkezeti mozgalom fej­lődésével jóval több a társada­lombiztosításban részesülők száma. Míg 1959-ben 782, a kö­vetkező évben 1324, addig 1961-ben — csupán az első négy hónapban — 1033 tsz-tag vette igénybe a kórházat. Ez az igénybevétel a jövőben még csak növekszik, ezért újabb pa­vilonok építése válik szüksé­gessé. Kórházunk orvosai és beteg­ápolói a zsúfoltság miatt meg­feszített munkát végeznek a gyógyítás érdekében. Különösen a szülészeti osztály túlzsúfoltsá­gán kell sürgősen enyhíteni. Ez viszonylag gyorsan és kis beru­házással megoldható lenne. dúl — mondja a vb-fifkár. Az­tán sorolt még egy-két esetet. Jó a demokrácia „azon túl” is Egy másik tanácstag, akit vá­lasztópolgárai a népfront java­solta személy helyett választot­tak 1958-ban, túlságosan sokat nem tett még a közért, de egyé­ni kívánsága meglepetést kel­tett a titkárságon. Szerezzenek állást a feleségének — kérte. Az apparátus dolgozói köteles­ségüknek érezték teljesíteni ké­rését. Ám a felkínált munkale­hetőség hallatán előkerültek az igények: olyan állás nem kell, ahol hat órakor van munkakez­dés. .. Két műszakos sem jó... Meg aztán piszkos se legyen a munka, olyat nem vállal el az asszony... Ugyanezzel az emberrel tör­tént, hogy amikor a pénzügyőr­ség elkobozta anyósától a zug­bort, visszaszerzéséhez is a ta­nács v. b. segítségét kérte. (Ter­mészetesen, ebben nem segítet­tek neki, aki szerint a demok­rácia csak addig jó, amíg őt he­lyezi a többi ember elé.) X-néni — tanácstag felesége — esete meg már anekdota­számba megy a tanácsházán. Ugyancsak a vb-titkárt kereste meg. Van egy lovuk, melynek nem veszik hasznát panaszol­ta. — Segítsenek, hogy el lehes­sen adni, mert kell a pénz. A férj nemrég került ki a kórház­ból. .. — Jól van, néni — mondta a vb-titkár. Kapcsolatba lépett az Állatforgalmi Vállalattal és sikerült segíteni. — De van ám egy másik gon­dunk is — így a néni. — Jó lenne, ha elengednék a kórházi ápolási díjat... Rosszul állunk anyagilag... — Írjanak kérvényt, kedves néni, majd megtárgyalja a szo­ciális állandó bizottság — vála­szolta a titkár... — Még ezt az egyet tessék megnézni — nyújtott át egy adóívet. — Sok ez az adó, több mint tavaly volt! Az ív gondos tanulmányozása után a titkár megjegyzi: — Jól van ez kivetve, néni. Hiszen a bérletük is több mint tavaly volt!... — Igen, igen... de... jó len­ne... A „naiv” néniről szóló anekdota csattanója A titkárban már dúlt az in­dulat, s búcsúzásra nyújtotta kezét, amikor a néni feltette az utolsó kérdést: IDŐJELZŐ Hogyan lehetne olcsón kórtermeket létesíteni ütizélgtth a megyei kárhoz áf iqazqaláj/wai — Hány óra Géza? — Nem tudom, de ilyenkor szoktam felkelni, amikor mái nem bőg! Peti A tetőtér egy részének be­építésével ugyanis 11 kór­termet nyernénk, amely 27 újabb ágy elhelyezését tenné lehetővé. A tetőtér beépítésének tervraj­zai már évek óta készen van­nak, s az építkezés nem kerül­ne többe 450 ezer forintnál. Ez olcsó megoldás, hiszen más kö­rülmények között 27 betegágy elhelyezésére alkalmas kórter­mek építése 2 millió 700 ezer forintot tesz ki. Remélem, az erre vonatkozó tárgyalásaink során költségve­téssel gazdálkodó Kecskemét városi, a megyei, valamint or­szágos szerveink módot találnak arra, hogy e nem nagy összegű, de a szülészeti ellátást nagy mértékben megjavító beruházás még az idén megvalósuljon —, fejezte be tájékoztatóját Takács elvtárs. — Ne tessék már haragudni... azt tessék még megmondani, le- het-e a Benei út másik oldalán építkezni? — Miért, néni? — Házat szeretnénk építeni... Tréfának illő dolog. Bármeny­nyire is torz, megtörtént. Kirívó esetek — tehát nem jellemzőek Ügy érzem, szólni róluk még­sem felesleges. Amennyire fel­emelő a nép bizalma, még ha sok külön gonddal, munkával jár is, annyira elítélnivaló, ha visszaélnek azzal. Márpedig a felsorolt példákban erősen szó van erről is. A közért munkálkodó ember sokszoros nagyító alatt áll. Fel­néznek rá, példát látnak benne az emberek, de elítélik a vá­lasztók és vissza is hívhatják azt a tanácstagot, aki a köz bi­zalmával ö-íző módon vissza­él ...! Perny Irén Ha én kiskőrösi lennék A muskátli magyar virág. A nemes rózsa is az, Bárki meg­győződhet róla, bármerre is jár a megyében. Kiskőrösön is. Nem állítatja szó nélkül az ember, olyan kedves a község közepén elterülő Petőfi-kert. Tele szebb- nél-szebb rózsákkal. Kedves emlék a szabadság, a nép, a magyar táj nagy rajongójának... Milyen szép, milyen meghitt park!... — könyveli el az em­ber napxxil. S gondolata nyom- ban újabbal társul: hát még ro­mantikus megvilágításban este! Mennyi, mennyi forró, lázasan suttogó szó hagyja el itt — a karcsú lányok derekát lágyan karoló — legények ajkát. Hány és hány szőke, barna, szűk és bőszoknyás kislány első csók­jának színhelye lehet... S a rózsák, a bársonyos virágfeje­delem sokszínű sarjai kedves, megértő és hallgatag szemlélői az emberi érzések legszebbiké- nek: a szerelemnek. Ám nagyot csalódott a szem- lélő, aki látta a pünkösd-más­napi Kiskőrös Petőfi kertjét. — Igen-igen árva volt. Csak mint egy mesebeli szemlélő szolgált távoli keretül a közeli templom tövében lüktető életnek. Mert bármilyen furcsa is, itt terefe­réltek a fiatalok valóságos élő bokrétákat alkotva a templom körül. Hófehér csipkéből ké­szült, sokszoknyába öltözött leány-virágok (azt mondjál^, egynek-egynek öltözete hétezer forintot is megér!) köré az ün­neplő feketébe öltözött legé­nyek alkották a leveleket ... így ám! Ezt láttuk este. A gyönyörű Petőfi-kert hiába kí­nálta magát, hiába nyújtotta ro­mantikus szépségeit. Pedig, ha én kiskőrösi lennék, csakis eb­ben a parkban sétálnék! — P. I. — Térképezik a kecskeméti telefonkábel-hálózatot Az utóbbi évtizedben rohamo­san fejlődött Kecskemét, ennek megfelelően telefonhálózata is többszörösére növekedett. A Sze­gedi Postaigazgatóságon ma már úgy tartják nyilván megyénk székhelyét, hogy a város távbe­szélő rendszere szűk kereszt­metszetű, amelynek fejlesztése nagy nehézségekbe ütközik. Néhány nappal ezelőtt az igaz­gatóság utasítására érdekes munka kezdődött Kecskeméten. Feltérképezik és nyilvántartás­ba veszik a kábelhálózatot, s megállapítják annak nyomvona­lát. Felmérik, hogy hol túlter­heltek a vezetékek és szüksé­ges-e a földalatti kábelek kicse­rélése, illetve bővítése, s hol van még lehetőség új távbeszé­lő készülékek felszerelésére. A felmérések alapján részle­tes tervet készítenek, amely a jövőben alapja lesz a városi te­lefonhálózat fejlesztésének. Villanymelegítő a gyermekkocsiban Az olasz mamák, akik bam- binóikkal hosszabb időt akarnak eltölteni a parkokban, legújab­ban kávét főzhetnek maguknak, vagy a bébinek tejet melegít­hetnek a gyermekkocsiban. Egy olasz gyár ugyanis olyan gyer­mekkocsikat készít, amelyekbe elemmel működő villanymelegí­tő van beépítve. Miközben az édesanya tolja a kocsit, az elem a rázkódás következtében fel­töltődik. PETŐFI [»EPE \ Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel* Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadő: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szál» Szerkesztőségi telefonközpont: 26-1*. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-8* Kladímvatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-08 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dl] 1 hőnapra 12 Ft. Bacs-Klskun megyei Nyomda V, ” Kecskemét, - Tekl 15-29. 27-4* i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom