Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-28 / 74. szám

t oldal 1961. március 28, kedd Ülésezett az MSZMP járási bizottsága A napokban tartott ülést az MSZMP Dunavecsei Járási Bi­zottsága. Tesch Rezső elvtárs beszámolójában összeíoglalta a múlt év eredményeit és hiá­nyosságait, s ismertette azokat a feladatokat, amelyek a taná­csokra, a termelőszövetkezetek­re, valamint a társadalmi szer­vezetekre várnak. Az ülésen többek között fel­szólalt Csőke István, a dunave­csei Virágzó Termelőszövetke­zet elnöke, aki a járási tanács hatáskörének bővítéséről be­szélt. Győri Ödön, a járási ta­nács pénzügyi osztály vezetője a termelés irányításának és az ellenőrzés segítő szándékának fontosságát emelte ki. Diószegi Károly, a Kunszentmiklósi Gép­állomás pártszervezetének tit­kára a tsz-ek politikai munká­jának jelentőségéről szólt Hjv év alalt megháromszorozódott az állatállomány A múlt héten tartott ülést a Dunavecsei Járási Tanács, ahol a tsz-ek 19G0. évi gazdálkodását értékelték. A mezőgazdasági osztály beszámolójából kitűnt, hogy egy év alatt a közös gaz­daságok megháromszorozták az állatállományt. A szarvasmar­ha-állomány 1959-ben 1898 da­rab volt, 1960-ban 3582 darabra nőtt. A termelőszövetkezetek­ben 1959-ben 2661 sertés volt, s számuk 1960-ra 9442 darabra emelkedett. Tizennyolc napi fizetés lett a nyereségrészesedés A múlt szombaton tartották meg a Szabadszállási Vas- és Fémipari Ktsz-nél a mérlegbe­számoló közgyűlést. Kiss Lajos, a ktsz elnöke beszámolójában elmondta: éves tervüket 102 százalékra teljesítették. A múlt évben 767 ezer forinttal termel­tek többet, mint 1959-ben. A kisipari szövetkezet nyeresége 195 ezer forint lett, a tervezett 160 ezer forinttal szemben. A múlt évben kifizetett munkabé­rek átlagosan 115 forinttal nőt­tek és a közös vagyon megha­ladja az egymilliót. Beruházás­ra 335 ezer forintot fordítottak. A ktsz termelésének 101 száza­lékos növekedése lehetővé tette a munkabérek emelését, s 18 napi fizetésnek megfelelő nye­reségrészesedés kifizetését. Ezek a számadatok azt bizo­nyítják, hogy a járás tsz-ei egyre inkább rátérnek a belter­jes gazdálkodásra. Szinte egye­dülálló az az eredmény, amit a birkaállomány szaporításában értek el közös gazdaságaink. Az 1959- es 2016 birkával szemben 1960- ban a tsz-ek 19 787 birká­val rendelkeztek. Sportorvosi vizsgálat Dr. Kolozs Gergely járási fő­orvos nagy és felelősségteljes feladata mellett mindig szakít időt arra is, hogy segítse orvos­társait munkájukban. Képünkön dr. Kolozs Gergely járási főor­vos sportorvosi vizsgálatot tart. BARTÓK ÜRÜGYÉN S zombaton, 25-én délután 4 órakor, rövid műsor kíséretében avatták fel a „Bar­tók Béla kecskeméti hangverse­nyei emlékére” a Rákóczi út 3. számú épületen elhelyezett em­léktáblái A világhírű zeneszerző élet­művével kerülnénk ellentétben, ha születésének 80. évforduló­ját csak nagyságát, diadalait rögzítő megálapításokból kötött csokorral köszöntenénk. Gyűlölt minden felszínességet, zajos, ön­célú, az ügyet elő nem moz­dító ünneplést. Célszerűbb s hozzá méltóbb tehát, ha mun­kás életével kapcsolatos, úiabb tettekre ingerlő gondolatokkal foglalkozunk. Bartók koncertjeit az 1910-es években vidéken nem kísérte osztatlan elismerés. Az elrontott ízlésű, lágy kuplékkal, „zsongó melódiákkal” átitatott középosz­tály éppen olyan riadt értetlen­séggel fogadta őt, mint Ady nagy gondolatokat, érzéseket görgető sorait. ecskeméten zsúfolt néző­tér tüntetett „az egészen új, de csodálatosan szép dolgo­kat” bemutató szerző mellett. „Beethoven-i viharos szenvedé­lyeket” idézett az Allegro bar- baro. (Ügy tudjuk, ez itt sze­repelt először nyilvános kon­cert műsorán.) Ámde, honnan a „megértő közönség”? Kecskemét különle­ges sziget lett volna az. akkor „magyar ugaron”? Ha figye­lembe is vesszük néhány radi­kális polgár és a város vezető­iének kulturális törekvéseil. aligha hihetjük. A vidéki viszo­nyok között elsővonalbeli Marí- házy-féle színtársulat üres há­zak előtt játszik ugyanekkor. A siker Bartók zsenialitásán kívül Kacsóh Pongrácnak, a Já­nos vitéz ünnepelt szerzőjének, z Űj Magyar Zene Egyesület elnökének, számos egyesület ve­zetőségi tagjának is köszönhető, aki „az új zeneköltészet érde­kében valóságos apostoli mun­kát végzett”. Kacsóh nem sajnálta a szá­mára oly drága időt. fáradságot, és mindent elkövetett Bartók elismertetése érdekében, mert tudta, hogy ennyivel tartozik népének és a művészetnek. Egyengette a „vetélytársa” útját. Magatartása követendő példa. Ma ugyan lényegesen és elő­nyösen megváltoztak a kulturá­lis élet körülményei, de az igaz értékek népszerűsítése, az MSZMP művelődéspolitikai té­ziseinek megvalósítása, a köz- műveltség gazdagítása, a közíz­lés nemesítése szinte megold­hatatlan a művészek, alkotók te­vékeny, közvetlen, a személyi érdekeken túlnövő — sokszor azzal látszólag ellentétes — tá­mogatása, szervezetek, intézmé­nyek, üzemek vezetőinek példa- mutatása nélkül. « B artók igazi megértésének feltétele a zeneileg mű­velt ország. „Ha majd egykor azokhoz is eljut művészete, akiktől ered: a dolgozó néphez, akkor lesz magyar zenekultú­ra...” — 1950-ben írta Kodály Zoltán ezeket a sorokat Sok minden változott azóta — elő­nyösen. A zenét tanulók, a ze­nei eseményeken részvevők szá­ma örvendetesen, a múltban el­képzelhetetlen mértékben gya- ranodott. Tennivaló azért még bőven akad. A néhány évtizede még Ko­dály- és Bartók-ősbemutatókra vállalkozó Kecskeméten nem éri el a százat a felnőtt dalosok szá­ma. Egyre több gonddal küzd a Kodály- és Bartók-kórus. A Városi Kulturális Bizottság erő­feszítései ellenére sem sikerült — részben próbaterem hiánya* részben közömbösség miatt — egyetlen nagyüzemben sem űj munkásénekkart létrehozni — ez idáig. Üton-útfélen hallom: panaszkodnak a fiatalok, nem tudják szabad idejüket kelleme­sen és hasznosan eltölteni. Meg­felelő művelődési ház kellene. Igaz, s az illetékesek keresik is — az ügy tartós rendezéséig — a megfelelő átmeneti megol­dást. De az is igaz, hogy a KISZ-szervezetek tagjai még a meglevő művelődési és szórako­zási lehetőségeket, alkalmakat sem használják ki eléggé. Kodály- és a Bartók-kó­rus most a Liszt és Bar­tók emlékének szentelt Kultu­rális szemle előtt ismét hívja az ifjakat és a lányokat. Jöjje­nek, ismerkedjenek meg a kö­zös éneklés szépségeivel. Állja­nak a városnak sok dicsőséget és maguknak nemes élménye­ket, örömöket szerző idősebb dalosok mellé, mögé. Ha az idei Bartók-ünnepségek során és után lényegesen növek­szik az énekkarok és a dalosok száma, elmondhatjuk: méltó­képpen emlékeztünk „a répérl kiáltó mélytüzű alkotóra”, s hogy „Itt ifjú ajkak zengik a szózatod* itt dallamodnak búidokoló vize* kiktől eredt, azokhoz árad küzdeni kész szíveket találva.^ Heltai Nándor 5 oo ooooooooo ooooocxx Ki-ki a maga portája előtt Sok bosszúságot okoz me­gyénk községeiben, ha esik az eső és a kikövezésre váró uta­kon, járdákon bokáig ér a sár. Legalább annyi kellemetlenség okozója kora tavasztól őszig a por is. A háziasszonyok győzhe­tik törölgetni, nem is szólva az egészségre káros hatásáról. Locsoló-autó kellene — vető­dött fel ez évben újra sok ta­nácsunknál. Valóban kellene minden községben. De vajon mit tegyenek ott, ahol a köz­ségfejlesztési alap még ennél is fontosabb dolgokra szükséges? Szabadszálláson a nótanács és a Vöröskereszt-szervezet kezde­ményezésére követésre méltó el­határozás született: locsolja fel mindenki a maga portáját. Okos megoldás. Erre buzdít most a falu rádiója is. Egy-egy kis szakasz fellocsolása nem fá­rasztó, nem megerőltető munka. Elvégezhetik pusztán játékból a gyerekek is, értéke viszont nagy, a falu látja hasznát. Jó példa. Érdemes hasznosí­tani másutt is. Kiváló hivatal a kunszentmiklósi posta Bensőséges ünnepségen vettek részt szombaton este a kun­szentmiklósi posta dolgozói, akik elnyerték a Szegedi Posta- igazgatóság versenyfelhívása •alapján a „Kiváló hivatal” cí­met. A hivatal bevételi tervét 20 százalékkal, a hírlapbevételi tervét pedig 20,8 százalékkal teüesítette túl. A posta legjobb dolgozói Garai Zsigmond és Tóth József kézbesítő. A szom­bat esti ünnepségen a Szegedi Postaigazgatóság üdvözletét Fo­dor István, az igazgatóság ve­zetője adta át. Békegyűlés Solton Ma este hét órakor a solti kuUúrház nagytermében béke- gvűlést rendez a Hazafias Nép­front községi bizottsága. A gyű­lés szónoka dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront országos főtitkára lesz. Röviden — A szalkszentmártoni úttö­rők március 15-én megkoszo­' rúzták a Petőfi-ház emléktáb­láját. Koszorúzásl ünnepség volt Dunavecsén is. — összevont párttaggyűlésen tárgyalták meg a szabadszállási kommunisták a község 1961. évi intézkedési tervének mezőgaz­dasági és felvásárlási előirány­zatait. • — Május 5-én kerül sor Kun- szentmiklóson a dunavecsei já­rás úttörőcsapatainak négytusa­37. Este hét órára beszélték meg a találkozót. Szerencsés már háromnegyed hétkor a kávézó előtt őgyelgett. De csak hétkor nyitott be. Bottlík, az apósa már ott ült a sarokban, a törzshe­lyén. — Giziké, kedves, két konya­kot! — Máris! Két konyak ... Bottlík megemelte a poharat. Derűsen, nyájasan nézett a ve- jére. Szerencsés hálásan pislogott: — Szervusz. Bottlík órájára pillantott: — Nyolcra megyünk Felpé- czyhez. Azért kérlek, hogy mi már hétkor találkozzunk, mert fontos kérdéseket akarok veied tisztázni. Mindenekelőtt vagyo- nod eredetének problémáját. Kérlek, annak ellenére, hogy ennek a vagyonnak az eredete, hogy úgy mondjam, labilis, én a magam részéről a tulajdon­jogot természetesnek tekintem. De hát tudod milyenek az em­berek. Irigyek is, meg különfé­le felfogást képviselnek. Ezért azt ajánlom, hogy Felpéczynek mást mondjunk. Mondjuk azt, hogy ebben az aranyban a csa­ládi vagyon fekszik, megtetézve sorsjegy-nyereménnyel, és így tovább. Te építkezési vállalkozó voltál, szép jövedelmed fölös részét az aranyba fektetted. Jó lesz így? „ «re Etogyae — vaat viüal Ssa= rencsés. — Csak ez az építési vállalkozás ... Nem gondolja, azaz nem gondolod, hogy Fel- péczy majd informálódni fog. — Nem. — Bottlik arcán fö­lényes gőg ragyogott fel: — Ha én garanciát vállalok, nincs szükség további információkra. Azért az óvatosság nem árt. Természetesen Csókavár nevét nem szabad említenünk. Szerencsés tépelődött. Megint csak veszélyes fordulópont ez. De hát Júlia azt mondta, meg­torpanni nem szabad, hiszen attól nem lesz jobb. Igaz is. — Megkérdezném — fészkelő- dött Szerencsés —, hogy gya­korlatilag mit vársz ettől a ta­lálkozástól? — Hát kérlek szépen, nem kevesebbet, mint pillanatnyilag hozzáférhetetlen vagyonod rész­leges, de effektiv birtoklását. Szerencsés nem értette ponto­san, mit takarnak ezek a sza­vak. Bottlik látta meglepetését. — Először is egyet-mást erről a Felpéczyről. Mi igen jó vi­szonyban vagyunk. Bizonyos mértékig érdekelt is az én üz­leteimben. Ez egy nagyon tehet­séget, ügyes üzletember. Mind­nyájunknál óvatosabb volt és sikerült vagyonának jelentős ré­szét megmentenie. Tőkéje van, és ma is nagyszabású üzleteket bonyolít le. Hát persze, ma nem ugyanazt kell „nagyszabású üz­let” alatt érteni, mint régente, de ha ló nincs, be Veil érni a szamának Bottlik rágyújtott és folytatta: — Felpéczynek gondot okoz, bogy mit kezdjen jövedelmé­vel? Itt most olyanok a viszo­nyok, hogy ez a jövedelem ter­mészetesen nem tőkésíthető. Már pedig a pénz nem öncél. A pénz arra való, hogy ’lénzt csináljanak vele. Felélni? Sza­márság. Befektetni nem nagyon lehet. Hát ő kétféleképp speku­lál. Valutaügyletekkel foglalko­zik. A fia kipt él Stockholmban és akvirál neki. Tegyük fel, kint él valaki, aki támogatni akarja magyarországi rokonait. Kifizeti a pénzt a fiatal Felpé- czynek, mire itthon az apjától a rokon megkapja az ellenérté­két. Természetesen ez hasznos üzlet, még a fiatal Felpéczy is jól él belőle, ugyanakkor szép tőke gyűlik Felpéczy számára a svéd bankban. Csak hét a va­lutaügy veszedelmes, meg aztán nem is korlátlanok a lehetősé­gek. Ezért aztán Felpéczy szí­vesen vásárol aranyat. — Tehát mi eladnánk neki? — suttogta Szerencsés. — Ha bolondok volnánk, fi­am. Hová gondolsz? Az az arany ma holt tőke, akárcsak az én gyáram, de nemsokára ... reméljük, nemsokára hatalom lesz! Csak nem adjuk ki a ke­zünkből? Nem barátocskám Jól figyelj. Az arany a tied. A szeszgyár az enyém és részben Felpéczyé. Te befekteted mond­juk az arany értékének felét a gyárba, ezzel társammá válsz. De Felpéczynek is ez az érdeke, mert az ő része Is emelkedik. Ez az értéknövelés egyelőre csak papíron megy végbe. De Felpéflcv k,fftea arra* hogy COr nek fejében az aranykészlet másik felének fedezetére pénz­hez juttasson téged. Nem él­hetsz krajcárokból, mint eddig* elvégre most már gazdag ember vagy. Na már most azt a pénzt* amit Felpéczytől most és majd folyamatosan kapsz, azonnal visszafizeted neki, mihelyt aa aranyad birtokába jutsz. A fel­tételek előnyösek, ezeket már megbeszéltem vele. Szerencsésnek zúgott a feje. Hosszan hallgatott, majd kín­lódva megszólalt: —■ Volna nekem egy elgon­dolásom ... Mi lenne, ha én most, azonnal átengedném ne­ked az arany tulajdonjogát? Te gazdálkodnál vele, befektetnéd vagy amint tetszik. Nekem sem­mi közöm hozzá. Ha nekem szükségem lesz némi pénzre, hát majd adsz. Bottlik jóindulatúan, vállve- regetően mosolygott. Micsoda nagy szamár ez a fickó! Hal­vány fogalma sincs, mi az üz­let. És pont egy ilyennek van ekkora szerencséje! Irónikusan jegyezte meg: — Hohó, barátocskám, az nem úgy megy. Hát, hogy nem isme­red üzlet törvényeit, az hagy- ján, azt meg lehet tanulni. Fe te úgy látszik, nem ismered a feleségedet. Mit gondolsz, Júlia beleegyezne ebbe, mi? Szerencsés belátta, hogy apó­sának igaza van. Nosztalgiku­san magyarázta: — Megmondom őszintén, mi­ért keresek én valami elfogad­ható megoldást. Te tudod, hegy én... én állásban vagyok ég társadalmi szempontból is meg vagyok kötve... tíLolytöiása következik! i hmm*

Next

/
Oldalképek
Tartalom