Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-10 / 8. szám
1961. január 10, kedd A MAcyAR, SZOCIALISTA MUNKASPAK.T BACS - (CISkUN MEGYEI LAPJA CJielifiiUt a falu harmadik utcáin A Kunfehérfóí Állami Gazdaság „villanegyede“ A Kunfehértói Állami Gazdaság igazgatósága 19^ tavaszán úgy határozott, hogy a tanyatelepítési akció során a vállalatfejlesztési alapból létesítendő szolgálati lakásokat a falu belterületén építteti fel. A terv azóta elindult a megvalósítás útján, s az első hét, összkomfortos szolgálati lakást karácsony előtt kapták meg a dolgozók. „...no, de majd lesz...“ Ciklámen színűre meszelt, takaros, piroscserepes házak sorakoznak egymás után. Kétségtelenül a falu legszebb házai ezek. Nem is mondják másképp az itt lakók, mint „a villanegyedben laknak, erre tessék”, ha az állami gazdaság dolgozóit keresi valaki. A villanegyedben azok a többgyermekes családok kaptak lakást, akik a legjobban rászorultak erre a lakáscserére. Kicsi az előző lakás szoba-konyhája, egészségtelen volt a lakás, vagy dülledezett a ház fala ... Helytálló-e a „villanegyed” elnevezés? Részben. A villa igen, de a negyed, nem. Negyed lesz majd valamikor, néhány év múlva, ha az állami gazdaság befejezi a szolgálati lakások építtetését. Addig? Egy sor ház, a falu harmadik utcája. Az udvarok egybefolynak, kerítés még nincs, s hiányoznak a melléképületek is. No, de majd lesz. Ifj. Antal Károly családjának apraja-nagyja éppen ezen buzgólkodik. A kislányok: Piroslka, Klárika és Erzsiké a cserepeit adogatják a tető zéshez. Az édesanya szívélyesen tessékel be a lakásba, közben meséli: A „segédmunkások“ fizetése — Már a fundamentum ásásánál segítettünk, hogy minél hamarabb kész legyen a ház. Nemcsak mi — minden család. Most, hogy már beköltözhettünk a lakásba, nyugodtan építgetjük a melléképületeket, az építő vállalat mestereinek irányításával. Mi vagyunk a segédmunkások — mondja nevetve. — S mi a segédmunkások fizetsége? — tréfálkozom, s várom a választ: „gyönyörű összkomfortos lakás”. De nem ezt kapom. — A rendes segédmunkási fizetés. No, nem pénzben, hanem amennyit dolgozunk, any- nyival kevesebb lakbért fizetünk majd. Végig vezet a lakáson: kis veranda, tágas konyha és éléskamra, fürdőszoba, délre néző ikerablakos két, szép szoba. — Ezt is az állami gazdaságtól kaptuk — mutat a konyhában a szép, fehérzománcos tűzhelyre. A fürdőkád még „úszik“ A fürdőszobában a vízmelegítő mellől még hiányzik a fürdőkád. Nem az állami gazdaságon múlott, hogy hiányos berendezéssel adták át az új lakóknak a fürdőszobát. Ök a többi felszereléssel együtt a fürdőkádat is megrendelték, de a megyei tanács v. b. kereskedelmi osztálya azzal az indoklással, hogy közületek részére nem vonhatják el a kiskereskedelemtől a fürdőkádakat, elvetette az állami gazdaság igénylését. Úgyhogy a fürdőkád egyelőre — „úszik”. De reméljük, találnak megoldást, s függetlenül attól, hogy az állami gazdaság közület, dolgozói részesülhetnek valamilyen úton- módon a lakosság részére tartogatott javakból. — Életem legszebb karácsonyi ajándéka volt ez! Ennél többet, jobbat kívánni se tudtunk volna — mondja ifj. Antal Károlyné, és székkel kínái barátságosan berendezett szobájában. Festők vették „birtokba“ a kecskeméti tanácsházat Még a múlt év márciusában deti tervek alapján folyó mun- kezdték meg a Kecskeméti Vá- kákra az 1960. és 1961. évi rost Tanácsháza teljes — külső községfejlesztési költségvetésből és belső — felújítását. Az ere- együttesen egymillió egyszázezer forintot fordít a tanács. Ebből az összegből egyedül a közgyűlési terem rendbehozása — háborús rongálódottságának végleges eltüntetése, freskóinak restaurálása — mintegy 700 090 forintba kerül. A közgyűlési terem felújítási munkáival egy időben — ahol most a hatalmas, kovácsolt csil— Ezt a bútort is most vettük — mondja. — Konyhánk még nincs rendben, de már a konyhabútort is megrendeltük. Régen gyűjtögetjük a pénzt: ha új lakásba költözünk, legyen szép bútorunk is. Mert tudja, ahol eddig laktunk még rendes bútort sem volt érdemes venni. Most már másképp van ... A legszebb karácsony. Igen, az volt az új otthonban nemcsak ifj. Antaléknak. de Csontos Eleméréknek, Fehér László- éknak, Grácz Antaléknak, Nagy Istvánéknak, Csatári Sándorék- nak és Kovács B. Zoltánék- nak is. Nagy Éva Mi leszek, ha felnövök? Ha Szolnokon lehet, miért ne lehetne Kecskeméten is? I960, december 6-án — tolmácsolva a lakosság kívánságát »•Hiányzik a kecskeméti utcákról a nyilvános telefon* címmel közöltünk cikket. A Szegedi Postaigazgatóságtól most válasz érkezett, amelyet az alábbiakban kivonatosan közlünk. »A kecskeméti tanács — így szól a válasz — a város különböző pontjain kilenc nyilvános telefonállomás felszerelését kérte. Ezzel kapcsolatban 1959. április 25-én előzetes tájékoztatást küldtünk, amelyben közöltük, hogy a tanácsnaik kell vállalni a fülkék bekapcsolását a közvilágításba, tisztántartásukat az úttisztítók által, valamint az esetleges szándékos rongálások helyrehozását. Tájékoztatónkra 1960. június 11-én kaptunk választ, amelyben a Kecskeméti Városi Tanács mindenféle hozzájárulás elől elzárkózik, s minden költséget a postára hárít. Erre július 1-én közöltük a tanácscsal, hogy a fülkék felszerelésére — ami 193 ezer forintba kerülne — nem áll rendelkezésünkre hitel. Végül megemlítjük, hogy december 15-én Szegeden ankétot tartottunk, amelyre többek között a Kecskeméten levő tanácsi szerveket is meghívtuk. Ezen a megbeszélésen került volna sor a kecskeméti utcai nyilvános telefonállomások ügyére is. Ezt azonban nem tárgyalhattuk meg, mert az érdekelt tanácsi szervek nem képviseltették magukat.« Az igazgatóság vezetője helyett: Török József * Cikkünk lényege nem ellentétes a Szegedi Postaigazgatóság válaszával. A posta és a tanács — amint hogy a válasz is erre mutat — közösen létrehozhatná a rég óhajtott nyilvános telefonhálózatot. Jó lenne, ha a Kecskeméti Városi Tanács fontolóra venné, hogy a város- fejlesztési alapból milyen ösz- szeggel tudná segíteni c cél megvalósítását, s ugyanakkor a Szegedi Postaigazgatóság — amelynek szakemberei már a telefonfülkék helyét is kijelölték — újra mérlegelné: milyen eszközökkel és forrásokból tudna hozzájárulni létrehozásukhoz. Annál is inkább megvalósíthatónak tartjuk ezt, mert Szolnokon — mint azt a Nép- szabadság január 4-i számából olvastuk — most szerelték fel a tantuszos telefonállomásokat a város legforgalmasabb helyein. Ha Szolnokon lehet, miért ne lehetne Kecskeméten is? Helyes lenne, ha a városi tanács v. b. műszaki osztálya és a posta újra megkezdené a félbeszakadt tárgyalásokat a nyilvános telefonállomások létrehozásáról. Ha valami nehézség adódna, e — véleményünk szerint halaszthatatlanul fontos — tárgyalásoknak készek vagyunk lapunk hasábjain további helyet biztosítani. 1 § 1 ^A^yrag^usok^között |§ | A termelőszövetkezet és a tagjai közötti jogviták Pincér, rendőr, kereskedő? Nem, traktoros, vagy gépkocsivezető leszek — gondolja Vin- cze Lajoska Kerekdombon. Bár alig éri még át a kormányt, de amint teheti, már ott szorgoskodik a traktorosok mellett. (Tóth Sándor felvétele.) PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Néoe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér I. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-36 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető' a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dH 1 hónapra 12 Ft. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Tel.: 15-29. 27-49 III. A tagsági viszonyból eredő, bíróság elé vihető viták legnagyobb része kártérítési igényből származik. Ilyen követelés nemcsak a tsz részéről jelentkezhet a tag ellen, hanem a tag is érvényesítheti esetleges kárkövetelését a tsz-szel szemben. A tsz-beli kárfelelősség feltételei általánosságban megfelelnek a polgári jogi felelősség feltételeinek. Jogellenes a tag magatartása, ha a tsz alapszabályát, vagy a munkarendet sérti. A tag cselekvése akkor is jogellenes, ha a tsz jogilag szabályozott célkitűzéseit, működését, törvényesen védett érdekeit sérti. Ugyanez vonatkozik a mulasztással tanúsított magatartása is. Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál azt is szem előtt kell tartani, hogy a tag alapvető kötelessége a tsz közös munkájában legjobb képességei szerint való részvétel. Ellenkező esetben a tag magatartása jogellenessé válik. Ilyenkor általában és elsődlegesen nevelő jellegű társadalmi rendszabályt, szükség esetén fegyelmi felelősség- revonást kell alkalmaznunk. E rendszabályok alkalmazása azonban nem zárja ki a tag kártérítési felelősségének meg« állapítását. Előfordulhat, hogy a munka elmulasztása egymagában véve még nem jár kárral. Minthogy azonban a tsz gazdálkodásának alapja a közös munka, ha a tag ez alapvető kötelezettségének vétkes megszegésével a tsz-nek kárt okoz, magatartása jogellenes és ez kártérítési felelősségét ia megalapozza. A tag kártérítési felelőssége a törvényben meghatározott keretek között csak a ténylegesen felmerült kárra terjed ki. Elmaradt haszon a tsz-taggal szemben nem érvényesíthető. A ténylegesen felmerült kór jelentkezhet azonnal és konkrét formában, összegszerűen, pontosan meghatározható módon* de jelentkezhet — különösen mulasztás esetén — terméskiesésben. A terméskiesés ténylegesen felmerült kárnak tekintendő, mert a tsz reálisan' számba jövő gazdasági eredményeit csökkenti. A mulasztás és a termésMJ esésben jelentkező vagyoni kár közti okozati összefüggés csak az összes körülmények, a termelési adottságok és tapasztat latok egybevetése útján állapítható meg. (Folytatjuk.) Kifizetem a 30 fillért, a kétforintosból visszajáró aprópénzt felkaparom az üvegtálról. Éppen nincs vevő a dohányboltban. A dohányárus néni nagy csomó pénzt kezd számolni. Hirtelen csinos nő libben be az ajtón. A pult mellé áll és szellő-könnyed mozdulattal oldalt hajol, az egyik lábáról lehúzza körömcipőjét, a pultra teszi és vár... Hát ez meg milyen népszokás? Már éppen kifelé indulok, de mindig szerettem a bizarr dolgokat, ezért mégis megállók megnézni: mi lesz itt. Végre is az Gyufát veszek ember sosem tudja, mikor tanul valami újat... Másik hölgy tarka szoknyája perdül be az ajtón, ö is lehúzza félpár cipőjét, a pultra teszi és vár. Féllábon. Aztán egy kicsit mindketten meginognak, s támasztékul földnek érintik meztelen lábuk ujját. Sikkesen, köny- nyedén, s csak a nagy- ujjúkat. Micsoda lábak! De már itt is a harmadik. Éjfekete haját megborzolja, cipőjét leveti, a pultra teszi és ő is vár. Szeme csak úgy villog! Te szent ég! Miféle szeánsz készül itt? Hát ide én többet nem jövök gyufát venni! Mit tudom én, mit csinálhatnak váratlanul az emberrel. Tetszenek tudni, milyen kemény egy női cipősarok?! Hajjaj! A dohányárus néni azonban befejezi a pénzszámlálást, s mondja az első hölgynek: — Mekkorát tetszik? — Kis nylonholmit vesz elő és ráhúzza a cipő sarkára... — Oh. én balga! Hát sarokvédő! Most már értem, hogy mi volt az lár fémlakkozása és a bútorzat———«www--------------------i-ri-iirinrinnnnnnrü-u-LnjL). ja vítása. fényezése folyik — belülről nagytakarítás jellegét viseli az egész épület. A kőműves, asztalos stb. munkákat végző szakemberek mellett néhány héttel ezelőtt »»csatasorba« álltak a Kecskeméti Építőipari Ktsz festő- és mázolómesterei is, akik a napokban a folyosókat vették birtokba. Az eredeti terveknek megfelelően új köntösbe öltöztetik a folyosók falát, boltozatát. Itt találkoztunk Mészáros Teréz festő- és mázolómesterrel, a ktsz brigádvezetőjével, öröm nézni több méter magasban, létra fokáról végzett, biztoskezű tetszetős munkáját. Hiába, igaz az, hogy a gyakorlat teszi az embert mesterré: Mészáros Teréz immár huszadik éve »>rabja« a szakmának, s ebből már a tizedik évet a szövetkezetben topossal a sok apró izé, ami fa. vály az aszfaltban fel- olvadt, meapörkölődött és amit V Schwéger gyerek mint balatoni kecskekörmöt árult az iskolában.,, Gondolkozni azonban nincs időm, mert a fekete hajú (a villogó» szemű) kissé ügyetle* nül bújik a cipőjébe^ Meginog és belém ka- paszkodik. Azt mondjál »Szabad?« — hogyne! — válaszolom. Végeredményben is: mindenki úgy próbál sarokvédőt, ahogy akar! És... és. én ezután mindig ide jövök gyufát venni! Földessy Dénes