Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-10 / 8. szám

1961. január 10, kedd A MAcyAR, SZOCIALISTA MUNKASPAK.T BACS - (CISkUN MEGYEI LAPJA CJielifiiUt a falu harmadik utcáin A Kunfehérfóí Állami Gazdaság „villanegyede“ A Kunfehértói Állami Gaz­daság igazgatósága 19^ tava­szán úgy határozott, hogy a ta­nyatelepítési akció során a vál­lalatfejlesztési alapból létesí­tendő szolgálati lakásokat a falu belterületén építteti fel. A terv azóta elindult a megvaló­sítás útján, s az első hét, össz­komfortos szolgálati lakást ka­rácsony előtt kapták meg a dolgozók. „...no, de majd lesz...“ Ciklámen színűre meszelt, takaros, piroscserepes házak sorakoznak egymás után. Két­ségtelenül a falu legszebb házai ezek. Nem is mondják más­képp az itt lakók, mint „a vil­lanegyedben laknak, erre tes­sék”, ha az állami gazdaság dolgozóit keresi valaki. A villa­negyedben azok a többgyerme­kes családok kaptak lakást, akik a legjobban rászorultak erre a lakáscserére. Kicsi az előző lakás szoba-konyhája, egészségtelen volt a lakás, vagy dülledezett a ház fala ... Helytálló-e a „villanegyed” elnevezés? Részben. A villa igen, de a negyed, nem. Ne­gyed lesz majd valamikor, né­hány év múlva, ha az állami gazdaság befejezi a szolgálati lakások építtetését. Addig? Egy sor ház, a falu harmadik utcája. Az udvarok egybefolynak, kerítés még nincs, s hiányoznak a melléképületek is. No, de majd lesz. Ifj. Antal Károly családjá­nak apraja-nagyja éppen ezen buzgólkodik. A kislányok: Pi­roslka, Klárika és Erzsiké a cse­repeit adogatják a tető zéshez. Az édesanya szívélyesen tessékel be a lakásba, közben meséli: A „segédmunkások“ fizetése — Már a fundamentum ásá­sánál segítettünk, hogy minél hamarabb kész legyen a ház. Nemcsak mi — minden család. Most, hogy már beköltözhet­tünk a lakásba, nyugodtan építgetjük a melléképületeket, az építő vállalat mestereinek irányításával. Mi vagyunk a segédmunkások — mondja ne­vetve. — S mi a segédmunkások fi­zetsége? — tréfálkozom, s vá­rom a választ: „gyönyörű össz­komfortos lakás”. De nem ezt kapom. — A rendes segédmunkási fizetés. No, nem pénzben, ha­nem amennyit dolgozunk, any- nyival kevesebb lakbért fize­tünk majd. Végig vezet a lakáson: kis veranda, tágas konyha és élés­kamra, fürdőszoba, délre néző ikerablakos két, szép szoba. — Ezt is az állami gazdaság­tól kaptuk — mutat a konyhá­ban a szép, fehérzománcos tűz­helyre. A fürdőkád még „úszik“ A fürdőszobában a vízmele­gítő mellől még hiányzik a für­dőkád. Nem az állami gazda­ságon múlott, hogy hiányos be­rendezéssel adták át az új la­kóknak a fürdőszobát. Ök a többi felszereléssel együtt a fürdőkádat is megrendelték, de a megyei tanács v. b. kereske­delmi osztálya azzal az indok­lással, hogy közületek részére nem vonhatják el a kiskeres­kedelemtől a fürdőkádakat, el­vetette az állami gazdaság igénylését. Úgyhogy a fürdő­kád egyelőre — „úszik”. De re­méljük, találnak megoldást, s függetlenül attól, hogy az álla­mi gazdaság közület, dolgozói részesülhetnek valamilyen úton- módon a lakosság részére tar­togatott javakból. — Életem legszebb karácso­nyi ajándéka volt ez! Ennél többet, jobbat kívánni se tud­tunk volna — mondja ifj. An­tal Károlyné, és székkel kínái barátságosan berendezett szo­bájában. Festők vették „birtokba“ a kecskeméti tanácsházat Még a múlt év márciusában deti tervek alapján folyó mun- kezdték meg a Kecskeméti Vá- kákra az 1960. és 1961. évi rost Tanácsháza teljes — külső községfejlesztési költségvetésből és belső — felújítását. Az ere- együttesen egymillió egyszázezer forintot fordít a tanács. Ebből az összegből egyedül a közgyű­lési terem rendbehozása — há­borús rongálódottságának vég­leges eltüntetése, freskóinak res­taurálása — mintegy 700 090 fo­rintba kerül. A közgyűlési terem felújítási munkáival egy időben — ahol most a hatalmas, kovácsolt csil­— Ezt a bútort is most vet­tük — mondja. — Konyhánk még nincs rendben, de már a konyhabútort is megrendeltük. Régen gyűjtögetjük a pénzt: ha új lakásba költözünk, legyen szép bútorunk is. Mert tudja, ahol eddig laktunk még rendes bútort sem volt érdemes venni. Most már másképp van ... A legszebb karácsony. Igen, az volt az új otthonban nem­csak ifj. Antaléknak. de Cson­tos Eleméréknek, Fehér László- éknak, Grácz Antaléknak, Nagy Istvánéknak, Csatári Sándorék- nak és Kovács B. Zoltánék- nak is. Nagy Éva Mi leszek, ha felnövök? Ha Szolnokon lehet, miért ne lehetne Kecskeméten is? I960, december 6-án — tol­mácsolva a lakosság kívánságát »•Hiányzik a kecskeméti ut­cákról a nyilvános telefon* címmel közöltünk cikket. A Szegedi Postaigazgatóságtól most válasz érkezett, amelyet az alábbiakban kivonatosan köz­lünk. »A kecskeméti tanács — így szól a válasz — a város külön­böző pontjain kilenc nyilvános telefonállomás felszerelését kér­te. Ezzel kapcsolatban 1959. áp­rilis 25-én előzetes tájékoztatást küldtünk, amelyben közöltük, hogy a tanácsnaik kell vállalni a fülkék bekapcsolását a közvi­lágításba, tisztántartásukat az úttisztítók által, valamint az esetleges szándékos rongálások helyrehozását. Tájékoztatónkra 1960. június 11-én kaptunk választ, amely­ben a Kecskeméti Városi Ta­nács mindenféle hozzájárulás elől elzárkózik, s minden költ­séget a postára hárít. Erre jú­lius 1-én közöltük a tanács­csal, hogy a fülkék felszerelésé­re — ami 193 ezer forintba ke­rülne — nem áll rendelkezé­sünkre hitel. Végül megemlítjük, hogy de­cember 15-én Szegeden ankétot tartottunk, amelyre többek kö­zött a Kecskeméten levő ta­nácsi szerveket is meghívtuk. Ezen a megbeszélésen került volna sor a kecskeméti utcai nyilvános telefonállomások ügyére is. Ezt azonban nem tárgyalhattuk meg, mert az ér­dekelt tanácsi szervek nem képviseltették magukat.« Az igazgatóság vezetője helyett: Török József * Cikkünk lényege nem ellen­tétes a Szegedi Postaigazgató­ság válaszával. A posta és a ta­nács — amint hogy a válasz is erre mutat — közösen létre­hozhatná a rég óhajtott nyilvá­nos telefonhálózatot. Jó lenne, ha a Kecskeméti Városi Tanács fontolóra venné, hogy a város- fejlesztési alapból milyen ösz- szeggel tudná segíteni c cél megvalósítását, s ugyanakkor a Szegedi Postaigazgatóság — amelynek szakemberei már a telefonfülkék helyét is kijelöl­ték — újra mérlegelné: milyen eszközökkel és forrásokból tudna hozzájárulni létrehozá­sukhoz. Annál is inkább meg­valósíthatónak tartjuk ezt, mert Szolnokon — mint azt a Nép- szabadság január 4-i számából olvastuk — most szerelték fel a tantuszos telefonállomásokat a város legforgalmasabb he­lyein. Ha Szolnokon lehet, miért ne lehetne Kecskeméten is? He­lyes lenne, ha a városi tanács v. b. műszaki osztálya és a posta újra megkezdené a félbe­szakadt tárgyalásokat a nyil­vános telefonállomások létreho­zásáról. Ha valami nehézség adódna, e — véleményünk sze­rint halaszthatatlanul fontos — tárgyalásoknak készek vagyunk lapunk hasábjain további he­lyet biztosítani. 1 § 1 ^A^yrag^usok^között |§ | A termelőszövetkezet és a tagjai közötti jogviták Pincér, rendőr, kereskedő? Nem, traktoros, vagy gépkocsi­vezető leszek — gondolja Vin- cze Lajoska Kerekdombon. Bár alig éri még át a kormányt, de amint teheti, már ott szorgos­kodik a traktorosok mellett. (Tóth Sándor felvétele.) PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Néoe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér I. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-36 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető' a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dH 1 hónapra 12 Ft. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Tel.: 15-29. 27-49 III. A tagsági viszonyból eredő, bíróság elé vihető viták legna­gyobb része kártérítési igény­ből származik. Ilyen követelés nemcsak a tsz részéről jelent­kezhet a tag ellen, hanem a tag is érvényesítheti esetleges kár­követelését a tsz-szel szemben. A tsz-beli kárfelelősség felté­telei általánosságban megfelel­nek a polgári jogi felelősség feltételeinek. Jogellenes a tag magatartása, ha a tsz alapszabályát, vagy a munkarendet sérti. A tag cse­lekvése akkor is jogellenes, ha a tsz jogilag szabályozott cél­kitűzéseit, működését, törvénye­sen védett érdekeit sérti. Ugyanez vonatkozik a mulasz­tással tanúsított magatartása is. Ennek a kérdésnek a vizsgála­tánál azt is szem előtt kell tar­tani, hogy a tag alapvető kö­telessége a tsz közös munkájá­ban legjobb képességei szerint való részvétel. Ellenkező eset­ben a tag magatartása jogelle­nessé válik. Ilyenkor általában és elsődlegesen nevelő jellegű társadalmi rendszabályt, szük­ség esetén fegyelmi felelősség- revonást kell alkalmaznunk. E rendszabályok alkalmazása azonban nem zárja ki a tag kártérítési felelősségének meg« állapítását. Előfordulhat, hogy a munka elmulasztása egyma­gában véve még nem jár kár­ral. Minthogy azonban a tsz gazdálkodásának alapja a kö­zös munka, ha a tag ez alap­vető kötelezettségének vétkes megszegésével a tsz-nek kárt okoz, magatartása jogellenes és ez kártérítési felelősségét ia megalapozza. A tag kártérí­tési felelőssége a törvényben meghatározott keretek között csak a ténylegesen felmerült kárra terjed ki. Elmaradt ha­szon a tsz-taggal szemben nem érvényesíthető. A ténylegesen felmerült kór jelentkezhet azonnal és konkrét formában, összegszerűen, pon­tosan meghatározható módon* de jelentkezhet — különösen mulasztás esetén — terméski­esésben. A terméskiesés tény­legesen felmerült kárnak te­kintendő, mert a tsz reálisan' számba jövő gazdasági eredmé­nyeit csökkenti. A mulasztás és a termésMJ esésben jelentkező vagyoni kár közti okozati összefüggés csak az összes körülmények, a ter­melési adottságok és tapasztat latok egybevetése útján állapít­ható meg. (Folytatjuk.) Kifizetem a 30 fil­lért, a kétforintosból visszajáró aprópénzt felkaparom az üveg­tálról. Éppen nincs ve­vő a dohányboltban. A dohányárus néni nagy csomó pénzt kezd szá­molni. Hirtelen csinos nő libben be az ajtón. A pult mellé áll és szellő-könnyed mozdu­lattal oldalt hajol, az egyik lábáról lehúzza körömcipőjét, a pultra teszi és vár... Hát ez meg milyen népszokás? Már éppen kifelé indulok, de min­dig szerettem a bizarr dolgokat, ezért mégis megállók megnézni: mi lesz itt. Végre is az Gyufát veszek ember sosem tudja, mi­kor tanul valami újat... Másik hölgy tarka szoknyája perdül be az ajtón, ö is lehúzza fél­pár cipőjét, a pultra teszi és vár. Féllábon. Aztán egy kicsit mind­ketten meginognak, s támasztékul földnek érintik meztelen lábuk ujját. Sikkesen, köny- nyedén, s csak a nagy- ujjúkat. Micsoda lábak! De már itt is a har­madik. Éjfekete haját megborzolja, cipőjét le­veti, a pultra teszi és ő is vár. Szeme csak úgy villog! Te szent ég! Miféle szeánsz ké­szül itt? Hát ide én többet nem jövök gyu­fát venni! Mit tudom én, mit csinálhatnak váratlanul az ember­rel. Tetszenek tudni, milyen kemény egy női cipősarok?! Hajjaj! A dohányárus néni azonban befejezi a pénzszámlálást, s mond­ja az első hölgynek: — Mekkorát tetszik? — Kis nylonholmit vesz elő és ráhúzza a cipő sarkára... — Oh. én balga! Hát sarokvédő! Most már értem, hogy mi volt az lár fémlakkozása és a bútorzat———«www--------------------i-ri-iirinrinnnnnnrü-u-LnjL). ja vítása. fényezése folyik — be­lülről nagytakarítás jellegét vi­seli az egész épület. A kőmű­ves, asztalos stb. munkákat vég­ző szakemberek mellett néhány héttel ezelőtt »»csatasorba« álltak a Kecskeméti Építőipari Ktsz festő- és mázolómesterei is, akik a napokban a folyosókat vették birtokba. Az eredeti terveknek megfelelően új köntösbe öltözte­tik a folyosók falát, boltozatát. Itt találkoztunk Mészáros Te­réz festő- és mázolómesterrel, a ktsz brigádvezetőjével, öröm nézni több méter magasban, lét­ra fokáról végzett, biztoskezű tetszetős munkáját. Hiába, igaz az, hogy a gyakorlat teszi az embert mesterré: Mészáros Te­réz immár huszadik éve »>rab­ja« a szakmának, s ebből már a tizedik évet a szövetkezetben topossal a sok apró izé, ami fa. vály az aszfaltban fel- olvadt, meapörkölődött és amit V Schwéger gyerek mint balatoni kecskekörmöt árult az iskolában.,, Gondolkozni azonban nincs időm, mert a fe­kete hajú (a villogó» szemű) kissé ügyetle* nül bújik a cipőjébe^ Meginog és belém ka- paszkodik. Azt mondjál »Szabad?« — hogyne! — válaszolom. Végeredményben is: mindenki úgy próbál sarokvédőt, ahogy akar! És... és. én ezután mindig ide jövök gyu­fát venni! Földessy Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom