Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

1961. Január 88, vasárnap S. oldal . Jó termésátlagok megyénk állami gazdaságaiban Az Importált komlónál Jobb minőségűt termesztett a Bajai Állami Gazdaság Megyének áTlarrrf gazdaságai* Bak elmúlt évi terméseredmé­nyeit összesítették, s ennek alapján megállapították, hogy egy-egy katasztrális hold átlaga jobb az azelőtti évekénél. Az összesítés ugyanakkor a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét is tükrözi az egyénivel szemben. A nagyparcellákon való ter­melésnek, a szakszerű és időben végzett talaj művelésre, a nö­vényápolásnál a korszerű agro­technikai módszerek alkalmazá­sának köszönhetően a követke­ző eredményeket érte el 1960- ban tizenkilenc állami gazdasá­gunk: őszi búzából 12 ezer holdról 14 mázsa átlagot takarítottak be. A Bácsalmási és a Hosszúhegyi Állami Gazdaságnak 828, illet­ve 589 holdon egyformán 16 mázsa volt az átlagtermése. Ku­koricából közel tízezer holdon 18,6 mázsa volt — májusi mor- zsoltbam értve — az átlagter­més. Legjobb eredményt a Má- tételki Állami Gazdaság érte él, ahol 920 holdon 25,16 mázsát termesztettek átlagosan. Az ösz- szesen 1400 holdon termesztett burgonyából 72, a közel 1700 holdon termesztett cukorrépából pedig átlag 194 mázsát takari­ISIS TOttak be egy-egy hoMtrőí. A Kunfehértói és s Solti Állami Gazdaság került az élre 93, il­letve 237 mázsa átlagterméssel. Több állami gazdaság foglalko­zott rostkender termesztésével is, amelynek szintén jó, 31 má­zsa a holdanként! átlaga. Ami az állami gazdaságok gyümölcstermesztésének átlagait illeti: a tervben szereplő 65-tel szemben 75 kilogramm almát szüreteltek egy-egy termőfaegy- ségröl. Körtéből — 200%-os ered­ménnyel — 102 kilogramm volt egy termőfaegység termése, s az általában kedvezőtlenül fizető kajszi barackból is a tervezett­nél mindössze egy-két kg-mal kevesebb, 39 kg volt az átlag­termés állami gazdaságaink gyü- mö1 esőseiben. A nagyrészt köz­tesként termesztett szilvából is elég- jó termést, összesen 4875 mázsát szüreteltek. Külön említésire méltó, hogy a Bajai Állami Gazdaság az egész országban a legjobb minőségű komlót termesztette tavaly. A 33 hold ipari növényből 83 mázsát takarítottak be, s e mennyiség­ből 75 mázsa minősült elsőosz­tályúnak. A szakembereit véle­ménye szerint a bajai komló jobb minőségűnek bizonyult a Csehszlovákiából importáltnál. (— n — n) QUi íztm inéi Télikabátos nő siet az utcán, mögötte szintén két nő halad. Az előttük lépdelőt figyelik, az­az csak a lábát, amely fehéren virít, mintha csupasz lenne. A két nő vitatkozni kezd, vé­gül az egyik az elől haladóhoz lép és rászól: — Van harisnya, vagy nincs harisnya? — Nem vagyok én harisnya­ügynök! — mondja az megle­pődve. — Nem úgy értem, hanem van-e harisnya a lábán, mert fogadtunk egy szelet csokoládé­ba. .. Az elől haladó megemeli az egyik lábát, a kíváncsiskodó végigtapintja és sugárzó arccal jelenti a társának: — Na, ugye mondtam, van harisnya, megnyertem a csokit «—, s nevetve karol társnőjébe. A kérdezett pedig, mintha a világ legtermészetesebb dol­ga lenne, siet tovább, csak egy férfi bámul sután a nő után. Hja, kérem, ő nem női szem­mel nézi a dolgokat. Lecke az utcán Iskolások vonulnak át a té­ren, szépen, szabályosan. Egy­szer csak az egyik emberke me­részet gondolva kikanyarodik a sorból és átvág keresztbe az út­testen. négy forgalmas utca tor­kolatánál, hogy megrövidítse a sétát. Már majdnem átér sze­rencsésen a túlsó oldalra, ami­kor rendőrsíp harsan, s a járó­kelők figyelme is oda irányul a kis emberre. Ártatlanul áll ott. s ő is azt figyeli, ugyan kinek int a rendőr, őszintén meglepő­dik, amikor az neki integet és magához hívja. Belepirul és té­tova léptekkel megy a tett szín­helyére. Néhány dorgáló szó, s mehet is tovább, de ő nem mozdul, mintha földbe gyökere­zett volna a lába. Csák társai unszolására mer óvatosan, kö­rülnézegetve nekivágni a szabá­lyos átkelő helyen az útnak. A felnőttek mosolyognak a kis honpolgár első közúti ballé­pésén. Valaki meg is jegyzi: — öcsikém, a leckét az ut­cán is tudni kell! Ugye, kedves felnőttek, mi már mindannyian tudjuk? T. P; Közvetíti a televízió az Utolsó nemzedék kecskeméti előadását Február 1-én, a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának szerve­zésében kerül ismét színre Gor­kij halhatatlan remekműve: az Utolsó nemzedék. Az előadást kizárólag üzemi dolgozóknak rendezik és jegyek csak üze­mekben kerülnek szétosztásra. A Kecskeméti Katona József Színház előadását a Magyar Te­levízió is közvetíti. A „vincézés” „Csurog a Vince — te­lik a pince" — mondogat­ták a régi öregek az ánti- világban, amikor még ja­nuárban volt a tél, július­ban a nyár és lehetett bíz­ni az évszázados meteoro­lógiai megfigyelésekben. Január 22-t ugyanis a szőlősgazdák olyan napnak tartották, amelynek idő­járásából következtetni le­hetett a szőlőtermésre. — Vincét Európa-szerte a szőlők egyik védszentjé- nek tisztelték, noha az egyház nem tud a szent egyetlen olyan cselekede­téről sem, amely ennek magyarázatául szolgálhat­na. Feltételezhető viszont, hogy az ünnep eredete sokkal régibb és összefügg a görög Lénai-val, a janu­ár közepén tartott egyik Dionysos- (a szőlők görög istene) ünneppel. Ez átke­rülve a rómaiakhoz — annyi más pogány elem­mel együtt — felszívódott a keresztény hitbe. A szőlősgazdák azonban nem sokat törődtek a tu­dós okoskodásokkal, ha­nem gyakorlati oldaláról fogták meg a kérdést. Ha január 22-én szép, enyhe idő volt, jó jelnek vették, örültek. Ha pedig csikor­góit, — elszomorodtak. Mindkét eset azonban ala­pos ok arra, hogy a ta­risznyát megpakolva, ba­rátaikkal együtt kikocog­janak a szőlőbe, annak négy sarkát borral locsol­ják meg — aztán sült szalonnával, sonkával „ányat”-vetve, vidám iddo- gálásba kezdjenek. A „vincézés” szokása ma már sokat veszített erejéből. De akik ápolják a haladó hagyományokat, azok — ha a szőlő sarkait nem is — de torkukat megöntözgetik ezen a na­pon ... Sólymos Ede Egy perces találkozás QiazsÁ QátiOiiaL Feketevágásért három hónapi börtön Ribár István sükösdü lakos árdrágító üzérkedésért és enge­dély nélküli borjúvágásért ke­rült a bajai járásbíróság dr Lantos büntetőtanácsa elé. 900 forintért vásárolt bikaborjút és azt engedély nélkül levágta, majd húsát 20 forintért mérte kilónként. Három hónapi bör­tönbüntetésre és 300 forint pénzbírságra ítélték. Az ítélet még nem jogerős. i<nfi)¥>v>¥>vivri*i**********>*‘>‘ A társadalmi tulajdont nem lehet büntetlenül dézsmálni! Fehér Pálné kunszentmiklósi lakos tíz mázsa kukoricát lo­pott el a Solti Állami Gazdaság földjéről. Ezenkívül egy isme­rősének is segített a lopásban. A 2500 forint értékű kár a nyo­mozás során megtérült. A du- navecsei járásbíróság dr. Váczi büntetőtanácsa most Fehér Pál- nét nem jogerősen 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Ugyancsak dr. Váczi büntető­tanácsa tárgyalta Kincses Sán­dor szalkszentmártoni lakos bűnügyét. Kincses Sándor a tassi Petőfi Termelőszövetkezet tehenészetében dolgozott és a tsz vegyes darájából etette a saját tehenét. Mintegy 50 kilo­gramm darát lopott így el a közösből. A bíróság tekintettel arra, hogy Kincses Sándor bün­tetett előéletű, társadalmi tu­lajdon sérelmére elkövetett lo- oás miatt három hónapi bör­tönbüntetésre ítélte. A vádlott enyhítésért fellebbezett. 500 forint pénzbüntetést sza­bott ki a bajai járásbíróság Nagy István nagybaracskai la­kosra. A vádlott az Oj Tavasz Termelőszövetkezet raktárából 371 forint értékű lucernamagot lopott el. Bíróságaink továbbra is szi­gorúan büntetik a közös tulaj­don ellen vétőket, azonban ter­melőszövetkezeti gazdáinknak is éberen kell mindenhol őr­ködni a társadalmi tulajdon fö­lötti AZ OLVASÓT, a képzőművé­szet iránt érdeklődőket mindig „birizgálta” a jó értelemben vett kíváncsiság: vajon hogyan él egy művész, mit tesz-vesz •\... -• • •» •: % •- v. Bozsó János Goya: „A köszö­rűs” című festményének repro­dukcióját tanulmányozza a gyors egymásutánba tűnő na­pokon, és mi ad ihletet egy-egy mű alkotásához? Bozsó Jánossal kapcsolatban könnyű kielégíteni a kíváncsi­ságot, hiszen az ő művészi élete nyitott könyv, amelyből min­denki könnyen olvashat. Ha va­lakinek egy vagy két hétig nem sikerül találkoznia vele Kecs­kemét utcáin, akkor kei esse a Tisza vagy a Duna mellett, amint egy szijjal átkötött, szőr­mebélésű bekecsében rója a ha­tárt, az Alföldet, és keresi a témát: a természet meghitt, ecsetre kívánkozó zugait. Volt, aki megrótta Bozsót azért, mert „csak” tájképet fest. De lehet-e szó nélkül elmenni az Alföld csodálatos látványai mellett? Ha nem több, de egy messzire tekintés is megindítja az em­bert. Kiváltképp, ha arra gon­dol, hogy ezen az asztallap sík­ságé vidéken valaha mennyi kínzó fáradság ment veszen­dőbe, és manapság traktor do­bog és egybeszántott nagy táb­lák szinte kiáltják: A közösben az erő! BOZSÖ JÁNOS művészi in­dítékai és kifejezésmódja na­gyon sokat fejlődött Legutóbbi sóit—dunamenti termése is ezit igazolja. Az a romantika, amely például a tanyavilág ábrázolá­sához vonzotta Bozsót, nagy belső átalakuláson ment keresz­tül. Nem stagnál már, mint egy-két évig (legalábbis én úgy láttam), hanem valami ölvén buzog fel belőle, hogy ennek meg kell változni. Azt mutatja színeivel, a téma „kivágásával”, hogy a tanyasi élet egy letűnt társadalmi rend következmé­nye, amely mostanság vajúdik átalakulni. Nemrég még meg­ejtette egy, a napsugárban káp­rázatosán csillogó feh^r tanya- oldal. Mostanság mintha egy kissé felborzolná és ecsetével mondia a jelen- és az utókor­nak: ilyen volt az alföldi pa­raszti élet. A realitások felé ievekszik még azokkal a képei­vel is, ameiveknek meseszerű IditVzmusa fölhevíti a kénze’e- tet és valami önfeledtségbe rin­gatja az embert. AZ FMBFR! Csakhogy ennél a szónál vagyunk, mert az em­ber ugyancsak beleszól Bozsó művészi fejődésébe. Szaknyel­ven: a figurális elem már sok Képén szükségszerű tartozék és egyben bizonyítéka annak a szocialista, realista beteljesedés felé igyekvő művészi felfogás­nak, hogy mindennek terem­tője, géniusza az ember, az em­beri alkotás. CSAK SZAVAK voltak ezek Bozsóról, csak néhány szavas k&tanlevett, utcán szokásos üd­vözlés. De szükségesek ezek á mllanatokra szóló találkozások, hogy mindig lássuk, merről jöt* és merre megy az alkotó. Bozsó János alulról és messziről jött, de felfelé megy, és ezt vala­mennyien, akik szeretiük a művészetet, elégedetten állapít­hatjuk meg. w D Készül a „Műteremsarok” — a festő műtermének sarkában. szentmiklóson, akik nagyszü­lei k elbeszéléséből emlékeznek a mai rafiapapucs ősére, a ká­kából és sásból készített mamu- szokra. Talán az 1870-es évek táján lehetett, amikor a pa­pucskészítők áttértek a kapta­fára húzott és gyékénybordára fonott sás- és szalmapapucsok gyártására, maid később ugyan­ilyen technológiával a rafia- papucs készítésére. A papucs­készítés üzletszerű fenntartása és folytatása később a község legszegényebb lakosságának volt életfenntartó foglalkozása. A z évek során nemcsak a ” papucsok formája válto­zott, hanem megváltozott Kun- szentmiklóson a földhöz ragadt, megalázott, kiszolgáltatott pa­rasztság helyzete is. A papucs- készítő családok életkörülmé­nyei sokat javultak. Ma már talán igénybe sem vennék • a papucskészítés nyújtotta anyagi lehetőségek formáját, ha nem karolta volna fel népi ál­lamunk— több népi hagyomány folytatása mellett — a papucs­készítést. 1952-ben Kunszent- miklóson megalkult a Háziipari Szövetkezet, amelynek fő gyárt­mánya éppen a papucs lett, s az is maradt napjainkig. A szövetkezet keretében ma " hat községben készítik a rafiapapucsot, és ilyenkor, ami­kor vége a mezőgazdasági mun­káknak, gyűlik és szaporodj ki az egész világon keresett áru­cikk. A fonók jó pénzt k.mnala az elkészített papucsokért. Ezen túlmenően jó munkái Vkal egész nénünk felemelkedését is szolgálják, hiszen a magyar ipar nevét világszerte ismertté teszik. Lipthay Istvám i B eköszöntött a tél, megbé­nult a határ, pihenni tér az ásó, a kapa és a többi kézi szerszám. Ilyenkor sok, szor­galmas, dolgos kéz veszi kezé­be újra ősi „fegyverét”, amely, annyiszor volt már segítségére történelme során. Mintha egy- egy kis üzem volna a Kunszent- miklósi Háziipari Szövetkezet papucskészítőinek otthona. Min­denki, a legkisebb gyermektől a legidősebb aggastyánig szor­galmasan dolgozik, hogy minél több rafiapapucsot tudjon a szövetkezet elindítani világjáró útjára. A községben és vidékén a pa­pucsfonás ősi hagyomány, amit még 800 évvel ezelőtt az ide­telepített kunok hoztak maguk­kel. Ez a vidék napjainkig meg­őrizte ezt az ősi hagyományt, sőt azt tovább is feilesztette. Még ma is élnek öregek Kun­Kunszentmiklósi papucsfonók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom