Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-24 / 303. szám
1960 december 24. szombat 7. oldal A klubsovinizmus megszüntetése felé várjuk helyi sportköreink és a dl Otéjfu téli ipart akadémiája A nő és a sport írta: dr. Somogyi Lajos sportfőorvos Ezt a gondolatot két legutóbbi halasi labdarúgó-mérkőzésen látottak alapján adtam címül cikkemnek. Érdemes vele foglalkozni. Ez a sportfekély — amely még ma is megtalálható minden olyan városban, ahol több sportkor működik —, reméljük, Kiskunhalason lassan megszűnik. Erre remény van az alábbiak alapján. A KISZ Kongresszusi Kup»a, majd az FTC ifi—H. MEDOSZ ifi és a Budapesti Petőfi—Kiskunhalasi Honvéd mérkőzéseken látottakból: A Határőr—MEDOSZ mérkőzésen a Határőr Dózsa csapatában szerepelt már Jager és Fenyvesi II., a MEDOSZ két volt kedvence. A túlnyomórészt MEDOSZ-szurkolók; meglepetésemre, lelkesen biztatták a két játékost — most nem is a Dózsa sikertelenségére, de nem is a MEDOSZ javára. Mind a két csapatot egyformán lelkesítették “■az eredmény nem fontos« jelszóval. Az FTC—MEDOSZ ifjúsági mérkőzésen egy hét múlva újabb kedvező jelét láttam a klubsovi- nizmus múlásának. A MEDOSZ csapatában — a két sportkör megegyezése alapján — Csányi, Savanya és Vikor, a H. MÁV három legjobb, ifjúsági korban levő játékosa szerepelt erősítésképpen. A nagymérkőzésen a Budapesti Petőfi ellen játszó honvédőinket a lelkes szurkolók egyhangúlag biztatták a győzelemre, mintha a MEDOSZ játszott volna a pályán. E tapasztalatok alapján már * most, a téli pihenő alatt támogassuk és ápoljuk, a sovinizmus végső felszámolásának a gondolatát, mert ez a helyes és sportszerű gondolkodás. Mi, a JTST és a labdarúgó szövetség régóta szurkolok meleg, sportbarati közeledését egymáshoz. Most nézzük a jövőt. A Határőr Dózsa feljövőben van, s reméljük, a tavasszal Jagerék- kel sok jó sporteseményt biztosítanak szurkolóinknak. A MEDOSZ kiegyensúlyozott csapatával valószínűleg bajnokságot, s ezzel az NB III-ba való visz- szajtást szerzi meg magának és a városnak. A MÁV állandóan javuló együttese a következő bajnokságban újra bajnokságot nyerhet nekünk. A Gábor Áron Honvéd SE az I. osztályban, a Spartacus a második osztályban bajnoki reményekkel állnak az élen. Mi kell még ehhez? Semmi más, mint a közös érdek kívánta sovinizmus megszüntetése által sportköreink szurkolóinak teljes baráti összefogása. Ezzel vigyük előre városnk sportkultúrájának fejlődését. Kiskunfélegyházán is megtartották a Magyar Honvédelmi Sportszövetség járási küldöttértekezletét. Vajda István járási elnök beszámolójában elmondotta, hogy a járás területén mindenütt megtartották a vezetőség- és küldöttválasztó taggyűléseket. Az 1960-as kiképzési évben a járás meglehetősen elmaradt a többi mögött, ugyanis évekig nem volt függetlenített vezetője. Az új elnök első feladata a gyenge szervezetek megerősítése lesz. A kiképzés tapasztalatairól szólva elmondotta, hogy a jövőben a Idejében fogtak hozzá Béke és barátság sportünnepélyt rendeznek májusban Kiskunfélegyházán. Már megalakult a szervező bizottság és megkezdték a kötelező gyakorlatok betanításét. Négy középiskola és öt általános iskola felső tagozata vesz részt majd az ünnepélyen, amelynek műsorában látványos bemutatók, torna-, szertorna- gyakorlatok és atlétikai számok szerepelnek. Bácsalmási versenyek A KISZ-kongreszus tiszitele- letére Bácsalmáson is több versenyt rendeztek már. A leg- . utóbbi versenyeken a következő eredmények születtek: Asztalitenisz: 1. Pletikoszity Antal, 2. Szabó Attila, 3. dr. Péterfia László. Sakk, női: 1. Rakonczai Hajnalka, 2. Király Ágnes. Teke, férfi: 1. Pletikoszity Antal, 2. Bukovácz Lajos. Horváth Máté vezettnél legalább 25—30 százalékkal több fiatalt kell bevonni a kiképzésbe. Így biztosítható lesz a tanfolyamok végére a szükséges létszám levizsgázta- tása. Haracsi élvtárs, a pártbizottság kiküldötte megígérte, hogy a jövőben több segítséget nyújtanak az MHS-nek és időnként beszámoltatják a járási elnökséget munkájáról. Így bizonyára rendszeres, aktív MHS-élet fog kialakulni Kiskunfélegyházán és nem fordulhat elő többé, hogy olyan fontos feladatot, mint pl. a honvédelmi tömegversenyek, elhanyagolnak. Bár a nőket emberemlékezet óta a férfiak oldalán találjuk az élet minden nehéz helyzetében, mégis századunk hozta csak el egyenjogúsításukat. A rómaiak rabszolgasorban tartották őket. Nagy bölcselőjük, Cato a nőket szükséges rossznak mondotta. A török és arab világ többnej őségé szintén a nő lebecsülését. jelentette. Igaz, hogy a lovagkorban felmagasztalták és eszményképnek tekintették, de akár ez, akár az történt, egyik esetben sem mérték emberi mértékkel. A nők helyzete több nyugati országban még ma is alárendelt. Kaszubszki asszony, az Egyesült Államok női atlétikai bizottságának vezetője mondotta egy interjú alkalmával, hogy igen nagy akadálya az atlétika ottani elterjedésének a közfelfogás, amely szerint a nőknek nem való az atlétika. A sportok közül legfeljebb a tenisz a társadalmilag elfogadott. Ez a vallomás, persze, több más nyugati országra is értendő. Nem csoda hát, ha az olimpiai játékokon eleinte nem voltak nőd számok, 1900-ban kapcsolódnak be először a nők a teniszben. Később, 1912-től az úszásban, majd az első világháború után tőrvívásban, tornában, atlétikában és evezésben is szerepelnék. Nálunk a nők egyen jogú sltása a munkában, társadalmi és politikai téren egyaránt megtörtént. S amilyen jól megállj ált helyüket nőink a termelésben, ugyanolyan jól szerepelnek a sportban is, sokszor világsikert aratva. Persze, az egyenjogúsítás tényét nem érinti az a körülmény. hogy a férfiak és nők között bizonyos különbségek vannak szervezetük felépítésében és működésében. A gyermeki korban még lappangó nemi különbségek a serdülő kortól kezdve egészen élesen kifejlődnek. Ez időtől a nők élete nem folyilk olyan egyenletesen, minit « férfiaké. Életükben bizonyos szakaszosság mutatkozik. Ilyen egyenetlenség a nőik életében a terhesség, a szülés, az anyaság és a változás kora. Ezekkel nnind számolnia kell annak, aki a nők helytállását és teljesítőképessé* gét méri munkáiban és sportban. A fizikai teljesítőképesség szempontjából a nők legjelentősebb tulajdonsága az, hogy csontrendszerük és izomzatúk finomabb, kisebb tömegű. A nőj izomzat a testsúly 32 százalékát teszi ki átlagosan, míg a férfiaké 40—50 százalékot. A nők szívizomzata átlagban 220 gr, a férfiaké 350 gramm. A női tüdő befogadóképessége 2500 köbcentiméter, a férfiaké 3500 körül van. A női szív perctérfogata kisebb, piulzusszáma viszont magasabb. Ezek a tulajdonságok a nőket általában finomabb, kevés erőkifejtéssel járó, de tar- tósabb munkára teszi képessé. A férfiak viszont a durva ellenállás legyőzésére, küzdelemre vannak beállítva. A legjellegzetesebb nőd sportnak ezért a mozgásművészetet és a talajtor- nát tartom. Viszont a férfisportok közül legkifejezőbb — úgy gondolom — a birkózás és az ökölvívás. Persze, igen megfelelő női sport még az atlétika* a labdajátékok, a vívás, az evezés, az úszás és a korcsolyázás is. (Folytatása következik.) A női NB I-es tekebajnokság végső állása 1. Ganz-MAVAG 1« 37 857 94.3 2. Bp. Előre 16 36 203 86.* 3. Sz. Petőfl 16 37 329 76 4. Sz. Kender 16 37 517 76 5. F. Szél. 16 36 673 61,S 6. RF Építők 16 36111 87 7. Kmétd TE 16 35 051 47,* 8. Csepel 16 35 237 44,S 9. Z. Danuvia 16 36164 42,5 körök szervezése idejen a ter30000000000000000000000000 OOGOOOOOOOOOOOOOOGOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Szalay László Ellenőrizzék őket, az is segítség MHS-küldöttértekezlet Kiskunfélegyházán XLV. Már semmit sem érez. Sem múltat, sem jövőt, sem jelent. Már nem is önmaga. Nagy, nagy üresség tátong körülötte. A társaság árnyszerű alakjai kísértetnek rémlenek...-— Belefulladni a mocsárba! — dadogja Marcello. — Szép halál... De senki sem hederít rá. Csak a tollak kavarognak a levegőben . Megszólal Nadia: — Reggel? — délelőtt 10 óra... — majd úgy mellékesen hozzáfűzi: — Ma este felhívhatnál. A társaság szedelőzködni kezd. Végigbukdácsolnak a teraszon, a parkon. A délelőtti nap vakít. Ä nők arcán a rúzs elkenő- dött. — A legtöbb férfién is. Valamennyien sápadtak, vacognak. A menetet a feketehajú Conocchia vezeti. — Menjünk a tengerpartra. Zúg, morajlik a hullámverés. A társaság nagynehezen végigbotorkál a kis réten, amely Ric- cardo házát elválasztja a tengertől. Marcello nem érzi a lábát. A festőbe kapaszkodik. — 0, a természet! — mekegi gúnyosan a festő. — Az a felséges természet... Gyűlölöm!... A tengerparton halászok húzzák a hálót. Csaknem derékig vízben állnak. Kiáltoznak. — Miért nem hívtuk őket is? — mondja Conocchia. Marcello megragadja a karját: — Jössz ... ahogy megbeszéltük, jó? — Rád jött a szerelem? — Ki beszél szerelemről? — Mit tudsz te a szerelemről? ... De nekem az is elég, ha okos vagy. — Nyájasan belekarol a férfiba. — Gyere! A halászok kiáltoznak, húzzák a hálót. Lábuk körül habzik a víz. — Hó-rukk: — Fázom. — Reggel van * 1 2 3 4 5 6 7 8 9— feleli Ric- cardo. Laura egyszerre felkiált: — Gyertek csak!... Egy tengeri szörny! A halászok óriási halat rángattak a partra. Először csak hatalmas, szürke kocsonya hegynek látszik, azután előtűnik fehér hasa, háromszögletű fogazott uszonya. — Félre! Félre! — kiáltják a halászok. A 'hatalumas hal mozdulatlanul fekszik a homokon, óriási rája, sekély vízbe tévedt. A halászok boldogok. — Ez igen!... Ez pénz! Most már nem zavarja őket a lármás társaság, örülnek, hogy valaki csodálja gazdag zsákmányukat. Marcellót megdöbbenti a hal nagy, tiszta szeme. Kis rák mászik a rája hátán, azután lepottyan a homokba. Marcello a hal szemét nézi. Sápadt, elnyűtt arcokat lát benne felcsillanni. Marcello elfordul a haltól, néhány lépést megy, és leül a homokba. »Nem szabad megfordulnom — gondolja, — a szem még mindig rám tekint.« A túloldalon, a lets laguna partján két kisgyermek játszadozik. Fiatal lány vigyáz rájuk. Paula, a kis cselédlány, akinek ostiai szökésekor udvarolt Marcello. A leány azonnal megismeri a férfit. Integet. Marcello ül a parton, a homokot keresztülfolyatja ujjain. A lány lábujj hegy re ágaskodik és odakiált neki. Marcello felemeli a fejét. Nem tudja: sirály kiáltoz-e, hullám zajong, vagy szólt valaki? Pislog: kislány integet, milyen kislány? Csinos vagy csúnya. Mindegy. De, ha integet, illik visszaintegetni. Feltérdel, néhány métert előre csúszik. A leány kiált, de Marcello nem hallja. Motyog és mosolyog. A lány, ott messze, a laguna túlsó partján szájához emeli a kezét. Most eljut néhány szófoszlány Marcellóhoz: — Én ... magát... néhány hónappal ezelőtt... — Mit? — kiáltja Marcello. Nem értem! »Mit akar tőlem ez a lány?« — gondolja Marcello. Mára már van nőm. Holnapra? ... De hiszen nincs holnap. A lány még mindig mosolyog. — Ha megvár — kiáltja — odamegyek magához. — Nem értem — kiáltja visz- sza Marcello, és a vállát vonja. Conocchia szólítja mo3t. Ezt hallja. Feltápászkodik és tántorogva megindul. Fotonporterek és prostituáltak. — Mit akarsz: — Induljunk — feleli a lány, — elegem van ebből. — Nekem is. Akkor hát mindketten megelégeltük... Conocchia Marcello vállára teszi a kezét. A szél a férfi arcába vágja a nő haját, Marcello beleharap a hajfürtökbe. A laguna túlsó partjáról Paula még mindig mosolyogva néz utánuk. De most már nem szól egy szót sem, és nem is kiálto- zik. Nem tudja, vajon újra sírni fog-e ma esté. Nem tudja, vajon egyáltalán fog-e sírni még valaha. De mosolyogni, azt fog. Bátran és szomorúan. Ügy, mint most... Nagyokat nyel, mintha torkát fojtogatná valami. Szürke felhőnyúlvány takarja el a napot. A szél felborzolja a laguna pangó vizét Túlságosan széles a víz és Paula karcsú lába amúgy is, mintha gyökeret vert volna. Vajon hová mennek, gondolja Paula. És a menyasszonya-e, vagy pedig a felesége? No, de mindegy.. . Paulának mindenképpen az. Hisz az ő korában az ábrándok: könnyen elröppennek, és csak halvány, elmosódó emlék foszlányai maradnak meg belőlük. És Marcellónak is mindegy* hová megy. Nem is tudja, hogy hová. Mindig szerette volna tudni. És néhányszor már-már tudta is. De aztán zátonyra futott, megfeneklett... Hajótörött igen hajótörött. Ebben az órában világos ez. Világos, mint az éles körvonal, amely a láthatáron elválasztja egymástól a földet és az eget. Steinerrel beszélgetett erről valamikor régen, ősrégi időkben. De Steiner halott Egy más, jobb élet...? Marcello beleköp a homokba. Conocchia ott van az oldalán ... Ez az egyetlen vigasz* amely megadatott neki. Magához öleli. Megindulnak. Nehezen gázolnak a bokáig érő homokban. Marcello rádől a lányra. — El ne aludj. Tovább mennek. Conocchia kézenfogva vezeti á férfit. Marcello még egyszer visszatekint, a laguna túlsó partján már nem látja a lányt. Á kis Paula a földre vetette magát* egész testét rázza a zokogás. Conocchia tovább vönszólja Marcellót , A laguna túlsó partján Paula a földön fekszik és zokog. Elsői elvesztett szerelmét siratja. . Vége. * >. ✓
