Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-23 / 276. szám
1960. november 23, szerda 1 oldal Tízéves a posta hírlapszolgálata AAost van 10 éve annak, • y* hogy a postás dolgozók addig is sokrétű munkájuk mellett hozzáláttak egy új, a régitől sokkal különböző feladat elvégzéséhez. Pártunk és népünk bizalmából kapott nagy feladatot a postás lapterjesztők jól oldották meg, évről évre nagyobb feladatokra vállalkozva olyan ismereteket és tapasztalatokat gyűjtöttek, melyekre támaszkodva bátran indulhat neki új és nehezebb feladatok megoldásához. Bács megye terjesztési adatai is világosan bizonyítják azt a fejlődést, melyet a postai hírlap-terjesztés bevezetése óta elért. 1951-ben a havi összpéldányszám a megyében 1 231 000 volt, míg 1960. októberében ez már 2 032 000 db-ra emelkedett. Az említett fejlődést mutatja még a kézbesített előfizetői példány is, amely 1951-ben havi 783 000 db-ot, 1960. októberében pedig 1 349 000 db-ot tett ki. A megye egy lakosára eső hírlapok darabszáma 1951-ben még csak 26 db volt. Ezzel szemben 1960-ban már 49,9 db-ra emelkedett. Az eredmények elérésében nagy szerepet játszottak azok a hírlapárus, hírlapkézbesítő és hírlapfelelős postás dolgozók, akik a posta munkájában, a hírlapterjesztésben résztvettek. Ha közülük csak egy néhányat említünk is meg, nem feledkezhetünk meg Cseh János (Kecskemét), Hitre Erzsébeté* Mojzes György (Solt), Varga Lajosné (Kalocsa), Hajagos János és Bajári János (Kiskunhalas), Burai Imre (Baja), Páífi Katalin (Soltvadkert) Fries János (Bátya), Kökény Lajos (Kiskunhalas), Fekete Mátyás (Kecskemét 1.) elvtársak kimagasló és élenjáró munkájáról, akik fáradságot nem kímélve, szívvel-lélekkel fáradoztak azon, hogy a posta betölthesse a szocialista sajtóterjesztés reáváró feladatát. Köszönjük a lelkesedést, az odaadást, a sok kiváló teljesítményt, amellyel a pártsajtó terjesztését végezték. Helytállásuk bizonyította, hogy a postás lapterjesztőkre a legnehezebb fejlesztési feladatok elvégzésében is számítani lehet. Sok közönyt és szembenállást kellett legyőzni, sok buzdító szó, lelkesítés hangzott el, amíg a hírlapszolgálat elérte a mai színvonalat. A 10. évforduló: számadás “ a megtett útról — felkészülés az újabb feladatokra. A számadás megtörtént, következzenek szorgos munkában eltöltött évek, fejlődjék tovább a postai hírlapszolgálat, gyarapodjék újabb tízezrekkel az újságolvasók milliós tábora. Kónya Imréné a szegedi postaigazgatóság hírlaposztályának vezetője Illemtudó oroszlán Egy afrikai kutató házaspár néhány évvel ezelőtt 3 hónapos nőstényoroszlánt talált, amelyet felneveltek. Amikor elérkezett a pározós ideje, az oroszdánt kiengedték az őserdőbe. Az oroszlán nemrég kölykeivel együtt átúszta a folyót, hogy meglátogassa »nevelőszüleit«, majd visszatért az őserdőbe. UCatizáz mázna náthát. új tanyahajó születik Júliusban kezdtek hozzá, de- Serény munkások dolgoznak cember 31-e volt a határidő, hatalmas testén, a Folyamszade a november 7-i felajánlásuk bályozó és Kavicskotró Vállanyomán már december 1-re el- lat bajai hajójavító üzemében, készül. Neve nincs, csak száma: A tanyahajó 35 méter hosszú, 4 FK—609 ... méter Széles lesz és 1 millió Harminc nappal előbb készül el az FK—609-es Építéséhez 600 mázsa vasat használtak fel. Cikkünk nyomán A jegyzőkönyv és a jegyzőkönyvvezető Mándity elvtárs cikke késztetett írásra, amely a Petőfi Népe november 15-i számában jelent meg a felelősségtől félő hozzászólókról. Írásával egyetértek s néhány gondolattal szeretném kiegészíteni. Néhány értekezleten már én is részt vettem. Volt olyan, amelyikről hiányzott a jegyzőkönyvvezető, pedig fontos dolgokról volt szó. Tudok olyanról is, hogy a jegyzőkönyvvezető a hallgatóság utolsó soraiban ült, tömbjét térdére fektette, de nem jegyzett. Szem- és fültanúja voltam továbbá egy esetnek, amikor néhány jó emlékezőtehetségű résztvevő a tanácskozás után három nappal fejből rögzítette az elhangzottakat. Ezek az esetek, mint mondani szokás, fehér hollók. Mégis úgy érzem, hogy a jegyzőkönyvvezető nem mindenütt kapja meg azt az elismerést, ami őt megilleti. Ültessük őt a megillető helyre, az asztal mellé. Ezzel biztosítjuk azt, hogy minden hozzászólás, javaslat papírra kerül. Hálásak lesznek ezért a hozzászólók és javaslattevők, hiszen azzal az érzéssel távoznak egy-egy értekezletről, hogy érdemes szót emelni, mert azt intézkedés követi. Tari Sándor üzemi tudósító 800 ezer forintba kerül. Teljesen itt készül az üzemben: ebédlővel, konyhával, fürdőszobával és 30 dolgozó részére kényelmes kabinnal. Ez a hatalmas hajótest ugyanis munkások szállása lesz, azoké a dolgozóké, akik hosszabb ideig a Duna valamelyik szakaszán dolgoznak. Csere Róbert kísérőnk, akivel járjuk a készülő hajót, csodálkozásunkra megjegyzi: — Ez már a második tanyahajónk ebben az évben. Az elsőt a Bajai Vízügyi Igazgatóságnak készítettük. Üzemünkben eddig húsz hasonló modern tanyahajó készült el. Tavaly pedig 50 személyes motoros vízibuszt adtunk át a forgalomnak. A modem vízijármű Visegrád környékén közlekedik. Arról is felvilágosítást kapunk, hogy nagy fejlődés elöl* áll az üzem. Jövőre a hajók vízreengedéséhez új sójateret építenek, s teljesen a bevált tanyahajók készítésére állnak á’t. Egynek már meg is kezdték az építését Balatonfüreden kívül, hazánkban csak itt készülnek ezek a hajók. A terv szerint még húsz darabot bocsátanak vízre az ötéves terv időszakában. Egy-egy tanyahajó készítésekor 5—600 mázsa vasat dolgoznak fel. Jövőre hozzákezdenek egy nagy vízielevátor építéséhez is: 60 méteres lesz és 18 vagon vaslemez izüksége* hozzá-Szép tervek ezek. s a lelkes kollektíva — mindössze negyvenen dolgoznak az üzemben — állítja, hogy még jobb eredményeket is elérhetnének, ha primitív szerszámaikat korsze-' rűre ' cserélnék ki. Valóban ideje lenne .. mwIMSgMgm ü? it A modem tanyahajó belsejében már az utolsó simításokat végzik a szerelők. Még most is elevenen él emlékezetemben az a nap, amikor 1958 őszén senkit sem találtam Lezha körzet pártbizottságának és tanácsának épületében. — Hiába vár az elvtárs, — mondta az öreg kapus, aki egyedül maradt az épületben — ide Ugyan senki sem jön vissza addig, amíg a Mati folyó vissza nem tér medrébe. Emlékszem, elképesztő, rémítő látvány fogadott, amikor Lezha város legszélső házait rült, pusztulással fenyegetve a környező falvakat. A Mati folyó emberemlékezet óta könyörtelen pusztító csapás volt, holott igazi áldást jelenthetett volna nemcsak a völgyében elterülő falvaknak, hanem az egész Albániának. A felszabadult ember ennek az ősi szörnynek is hadat üzent és h & Üj, közös medret kapott a Bistrica és a Kala folyó alsó folyása, hogy gyakori áradásaival többé ne veszélyeztethesse a parasztok munkájának gyümölcseit. elhagytam. Mintha a tenger csapott volna ki medréből, egyetlen hatalmas, zavaros víztükör tárult elém, amelyen háztetők, fák, elhullott birkák és töménytelen sok aranysárga kukoricacső úszott. A megáradt, felbőszült Mati folyó, ez az ősi szörny, mindent magával ragadt, ami csak az útjába ke-1957 októberében először sikerült térdre kényszerítenie. Ulza mellett, a Mati folyó felső folyásánál megtelt a 240 millió köbméteres víztároló, feldübörögtek a „Kari Marx” vízierőmű turbinái és a folyó féktelen ereje villamosenergiává szelídülve áradt szét az ország minden vidékén. Az első nagy alkotás befejeződött, a Mati völgyében, de alsó folyásán tovább szeszélyeskedett a folyó. 1958 őszén azonban utoljára pusztított, mert hamarosan, egyszerre két fronton indult meg ellene a harc, hogy örökre és teljesen az építő ember és a jólét szolgálatába állítsák. A festői Shkopeti sziklánál megkezdték a folyó második vízierőművének építését, a síkságon pedig megindult az egész meder szabályozása. A sziklák közt még fülsiketítőén kattognak a légkalapácsok, még egymást követik a robbantások, de a síkságon már befejeződött a munka. — Innen a gátról gyönyörködhetünk a legjobban a mi munkánkban! — mondta az idén ősszel Hysen Manushi, a táléi „Vörös Csillag” Termelőszövetkeze elnöke és csak úgy ragyogott az arca az örömtől, amikor a gazdag terméssel kecsegtető kukoricatáblákat mutatta. Eszembe jutott az 1958-as év, amikor egyetlen tenger volt az egész síkság. A halál és a pusztulás tengere volt ez. Most is tengert láttam magam előtt, de az élet, az öröm tengerét. Kukorica, kukorica, a domboldalakon fiatal fügefák és új telepítésű szőlők. Azelőtt ezeken a dombokon legfeljebb a kecske talált magának sovány legelőt. Hiába telepítettek volna itt szőlőt, gyümölcsöst a múltban a síkság parasztjai. Az év legnagyobb részében még csónakkal is nehezen közelíthették volna meg. Ma több mint 15 kilométeres hosszúságban kígyózik az emberi életet és javakat termést és jószágot véA Mati folyó ma már az embert, a fejlődést, a békés építőmunkát szolgálja. Tegnap még az ő szeszélyei diktálták a törvényt, hiszen a síkság falvaik ban még az általános közoktatást is külön törvény szabályozta, mert a gyerekek csak a száraz évszakban járhattak rendszeresen az iskolába. Ma már az ember akarata érvényesül, aki céltudatos akaratával térdre kényszerítette, hasznos munkára fogta ősi ellenségét. Az esős évszakban bőszen Ahol a Mati folyó kilép a heg; ték már a folyó által szolgálta az ország mi gálatukba is állították, öntözőcsatornák ezüstös csíkjai viszik el a folyó vizét a földekre abban az évszakban, amelyben néhány évvel ezelőtt még arasznyi repedések rútították el a földet. delmező gátrendszer. Hiába harsog, tajtékzik a Mati folyó, ha az esős évszakban megárad. Völgyében nyugodtan hajtják álomra fejüket a parasztok a napi munka után, mert tudják, hogy az ősi szörnyet egyszersmindenkorra sikerült legyőzniük. Nemcsak legyőzték. A szolfék közül a síkságra. A távveze» tott villamos energiát juttatja d nden részébe. zúg, harsog a Mati folyó, de két partján a szabad munka dala száll, távvezetékek zúgnalk az őszi szélben, meleg otthonná szelídült a tegnap még zordon Mati-vidék. (Zija Behri riportja nyomán)
