Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-18 / 221. szám
\ WW. srepfember IS, rasírnap Kíjátszhatják-e a lakásrendelet: A MAGYAR. SZOCIALISTA* MUNKÁSPÁRT BÁCS - ICISIiWN MECV|I LAPJA EGY KIS SZÁMOLGATÁS Érdemes-e borjút vágni feketén Kiszámították, hogy 1960 el- BŐ felében a megye területén közel 1400 feketevágás történt. Nemcsak közellátásunknak okoznak súlyos károkat a feketén vágó gazdák, hanem — ha jobban utána számolunk — sajátmagunknak is. Mert mit is tesz az ilyen termelő? Elsősorban is gátolja állat- tenyésztésünk fejlődését, és azt, hogy az ország lakosságának mind több hús. tej és tejtermék jusson. Éppen ezért mélységesen elítéljük a feketén vágóikat, ugyanakkor hatóságaink — ha tetten érik — büntetéssel sújtják őket. Nézzük azonban, ntít tesznek a feketevágók saját kárukra?1 Levágják 80-85 kilós borjújukat, s belőle nyert 40—42 kiló tiszta húst 20 forintos áron kimérik. Ügy számolnak, hogy ezzel 800—850 forint haszonra tesznek szert és ehhez jön még 800—500 forint értékű tej ára, amit a továbbtartott borjú még kiszopott volna. Ily módon zseb- revágnak 1100—1300 forintot. Rossz ez a kalkuláció, s hogy mennyire nem tudnak számolni a feketevágók, azt az alábbiakkal bizonyítjuk: Ha a gazda a borjú születését bejelenti a tanácsnál, — s nyolc napon belül járlatlevelet vált részére — adókedvezményben részesül. Uszőborjú után — amennyiben hathónapos korában eléri a 160 kilót — 600 forint, bikaborjúra és súlyhatáron aluli üszőborjúra pedig 400 forint az adókedvezmény. Itt meg kell jegyezni, hogy — talán a rendelet ismeretének hiányában —' az elmúlt év alatt kfo. húszezer borjút felejtettek el bejelenteni. Az adókedvezmény mellett jól jár a gazda, ha szerződik növendékállatára az Állatforgalmi Vállalattal. A vállalat — ha a gazdának kevés a takarmánya — a 120 kilós borjút már átveszi, s kilónként 10 forintot fizet érte élősúlyban. Ez 1200 forint, hozzá az adókedvezmény 400—600 forint, összesen 1600—1800 forint a haszon. Még nagyobb jövedelemre tehet szert az, aki továbbte- nyésztésre alkalmas üszőborjú nevelésére vagy hízónak való növendékállatra szerződik. A tény észár például Jóval magasabb. mint a vágóár, s e 400- 450 kilós növendéfcállaitért 5000- 7000 forintot kap a gazda a vállalattól. Végül az sem lehet kifogás, hogy a feketevágók gyorsabban jutnak a pénzhez, mert az Állatforgalmi Vállalat 800 forint előleget fizet, a tanács pénzügyi csoportja pedig az állat átadásakor az adókedvezményt törli a gazda össz-adójából. Rosszul spekulál tehát az a termelő, aki népünk közellátási érdekeit sértő feketevágással igyekszik pénzhez jutni. Nagy Ottó Bevonták két italos motoros vezetői igazolványát A baja! Járásbíróság dr. Kárpáti büntetőtanácsa az elmúlt napokban két italos motorkerékpáros közlekedési bűnügyét tárgyalta. Hajnal Mihály 26 éves bácsborsodi lakos Bajára igyekezett motorkerékpárjával, s útközben megállt az egyik italboltban, ahol kevertet, majd később sört és bort fogyasztott. A bíróság a vádlottat ittas vezetéssel elkövetett közlekedési bűntett miatt 4 hónapi javító nevelő munkára kötelezte 15 százalékos bércsökken téssél és a rendőrség hat hónapra bevonta vezetői igazolványát Bleszity István 25 éves bács- bokodi lakost régebben szintén italos vezetésért pénzbírsággal sújtották. Ügy látszik azonban, hogy ez sem használt mert legutóbb Baján a Véndiófa vendéglőben mulatozott majd amikor innen motorkerékpáron elindult hazafelé, Csávolyon is megállt öt korsó sörre. A bíróság öt hónapi javító-nevelő munkára kötelezte 10 százaié kos ibércsökkentéssel, s vezetői igazolványát egy évre bevonták. Mindkét vádlott megnyugodott az ítéletben. Mintegy félévvel ezelőtt dr. Csere Ilona orvos Bajáról Siklósra költözött, mivel férje siklósi lakos. Elköltözése után édesanyja egyedül lakta az előzőén általa használt, Mészáros Lázár utca 1 szám alatti háromszobás lakást. Annak érdekében, hogy mégis a családon belül maradjon a háromszobás lakás, elhatározták. hogy dr. Csere Ilona testvére, Csere László fog odaköltözni. Beköltözésének törvé- nyesítése céljából dr. Csere Ilona kérte, hogy bajai lakását két évig mentesítsék, mivel „a szocializmus építésével kapcsolatos átcsoportosítás során” (?) került Siklósra. A lakásrendelet 53. §-a ilyen, — de csak ilyen esetekben erre lehetőséget ad. A városi tanács igazgatási osztálya azonban ezt a kérelmet elutasította, mert köztudott dolog volt, hogy dr. Csere Ilona Siklósra nem átcsoportosítás miatt, — hanem férjhez ment. A siklósi tanács igazolása arról, hogy dr. Csere Ilona férje lévén fóbérleti lakással rendelkezik ott, — csak alátámasztotta a kérelem elutasítását. Röviddel ezután újabb igazolás érkezett Siklósról. Ebben az állott, hogy dr. Csere Ilona nem rendelkezik ott fóbérleti lakással. A bajai városi tanács nagyon helyesen, ezek után is fenntartotta saját döntését. Erre újabb Igazolás érkezett Siklósról, hogy dr. Csere Ilona férjének Siklóson saját háza van; majd néhány napon belül egy következő: nem dr. Csere Ilona férjének, hanem férje édesanyjának van háza. Amíg a Baja-Siklós közötti — finoman mondva: idegesítő — levélváltások történtek — Csere László egy éjszaka titokban. — a tanács előzetes hozzájárulása nélkül — beköltözött a Mészáros Lázár utcai lakásba. Pedig ez ideig sem lakott valami szűkösen, hatodmagával élt egy négyszobás lakásban, a Bakonyi Dezső utca 55. szám alatt. Csere László az önkényes beköltözés után kérelmet adott be a városi tanácshoz, mely szerint a Mészáros Lázár utcai lakásba mint családtag kíván bejelentkezni. A városi tanács az ő kérelmét is elutasította, mert beköltözése nem volt indokolt és szabályszerű. Csere László fellebbezett és a megyei tanács v. b. igazgatási osztályán Misz- kuly főelőadó a tények nyilván nem eléggé alapos ismeretében elfogadta Csere László indokait. A siklósi tanács ingadozó álláspontja és a megyei tanács v. b. igazgatási osztályának ilyen Irányú döntése érthetetlen. Mert amit a Csere család művel, az nem más, mint a lakásrendelet „mintaszerű” kijátszására való törekvés. T. S. Kérés az egy telefon Csak a MEZŐSZÖV Vállalattal ne legyen dolga az emberNAPKÖZBEK ' 99 Üzleti levelezés zokogással Lapunk július 29-i számában »Mi köze hozzá« címen Lnsztig József községi tudósítónk jogosan neheztelt a kiskunhalasi dohányelosztó vezetőjére. Az történt ugyanis, hogy a Jánoshalmi 12. számú Földművesszövetkezeti bolt üzletvezetője Munkás cigarettát kért egy levélben az elosztótól, megemlítve, hogy szerinte nem a leghelyesebben folyik a cigaretta elosztása. A dohányelosztó pedig, ahelyett, hogy megfelelő helyre továbbította volna a levelet, pirosceruzával, nagybetűkkel ráírta arra: »Mi köze hozzá!« A levél hátoldalára pedig a félre nem értés okából akkurátusam ezt is pdagépelte: ».. .ki, mikor, mennyit visz, az a boltvezetőt ne érdekelja. .« Tudósítónk ezt, az üzleti levelezésben minősíthetetlen hangot ítélte el cikkében, s gondoljuk, a jobb érzésű emberek helyeslésével találkozott. De nem így a dohányelosztó vezető véleményével. Levelet írt ugyanis Gál László, a dohányelosztó vezetője szerkesztőségünknek, amelyben tájékoztat a Munkás cigaretta elosztási módjáról s visszautasítja tudósítónk feltevését. Azt tudniillik, hogy a boltvezetőnek joguk van megérdeklődni az elosztás helyzetét, hiszen a vásárlók tőlük is erről érdeklődnek. Gál László levele végén — ismét csak furcsa hangnemben — így ír: ».. .bárhogy is zokog a 12-es bolt vezetője, nem kaphat több Munkás cigarettát, mint amennyi boltja részére biztosítva van.« Az üzleti levelezés, s általában az üzleti élet manapság már külön tudományág, amelynek egyes törvényeit már a kapitalista kereskedelem is ismerte. Ezek szerint a boltvezető levelének vételekor körülbelül az lett volna a dohányelosztó vezetőjének helyes cselekedete, ha a levél tartalmát, vagy az egész levelet ismertette volna. Az egyes boltok Munkás cigaretta szükségletét megállapító szervekkel. Az onnan kapott választ azután elküldhette volna a földművesszövetkezetnek. Az a mód, az a durvasággal, faragatlansággal határos válasz, amelyet a boltvezető levelének hátoldalára nem is írt, hanem vastag, piros ceruzával vésett; meg az — a szerkesztőségünknek írt levélben is megnyilvánuló következetes és üzletellenes modortalanság (ti.: »bárhogy is zokog«) — már a kapitalista üzleti levelezésben is súlyos fegyelmi vétség tárgyát képezné. Hát még nálunk? Ebben az esetben pedig a levél írójának volna oka a — zokogásra... A józansághoz Az ösztön szennyet, jnszkot felkavart s társat keres a bűn, az ostoba, járod az utcát, helyed nem leled — s messzire futnál, ha volna hova, arcokba bámulsz s megreszketsz belül, a félelem lassan szivedre ül. Elég a nádasba követ dobni, riad a sikló és a rút varangy — a szurkos iszap böfögve buggyan fel — és menekül a szép szárcsa-had, apró halacskák buknak a mélybe, a zavaros: törpék menedéke. Vigyázz! Ha csak indulat vezérel —■ mert a józanság régen nincs sehol egyszer felébredsz, mint a részegek s önmagádtól is megutálkozol, —* kiöklendenéd, de már nem lehet, beléd kövesült, bénult lelkedet. (1957) F. Tóth Pál ne!k! Legalábbis telefonon keresztül ne. Nem is azért, mintha a vállalattal lenne különösebb baj, hanem a telefonnal. Azzal az átkozott 27-72-vei! Pedig nem a telefon a hibás. Szegény egyetlen vonal — mert csak egyetlen a vállalatnál! — hogyan is győzhetné a nagy ostromot?! Hanem a posta! A vállalat többször kérte — legutóbb május 31-én — a Szegedi Postaigazgatóságot, segítsen ezen az áldatlan állapoton. Eddig azonban válasz sem érkezett. Pedig a felekkel foglalkozó vállalati ügyintéző, ki egyik füléről a másikra emeli a soha ki nem hülő telefonikagylóját, lélegzetvisszafojtva várja, hátha egyszer egy kedves hang így jelentkezik: »Posta vagyok. Szeretném bejelenteni, hogy holnap meg« kezdjük vállalatuknál a második telefon szerelését. (T. G.) r Épül a DCM, a Dunamellék óriása Kecskeméti fiatalok is dolgoztak a nyáron a cement- és mészmű építésén C rre mifelénk. ü Bács-Kiskun megyében is mindenki tudja, mennyire hi-' ányzik építőipari vállalatainknál a cement. A korszerű tartógerendák, vasbetonelemek használatával egyre nagyobb tért hódít alkalmazása, s a megyebeli építkezések ütemét is minduntalan zavarja a cementhiány. Országosan gond ez, de nemcsak nálunk. A világ össztermelése sem elégíti ki az igényeket. Építőiparunkra rendkívüli feladatot ró a lakásépítési program, az ipari- és mezőgazdasági építkezések üteme,s a pillanatnyilag hazánkban működő cementgyárak évi termelése megközelítően egymillió tonna, amely a szükségletekhez mérve kevés. Éppen ezért határozta el pártunk és kormányunk, hogy megépítjük a Dunamellék óriását, a Dunai Cement- és Mészművet, amelynek évi kapacitása egymagában egymillió tonna lesz, — vagyis ugyanannyi, mint az ország eddigi cementgyáraié. É rthető, hogy erre az óriási vállalkozásra államunknak nagy erőket kellett összevonnia. Majdnem ötmilliárd forintot fordítanak a cementműre, azaz — mint az építők emlegetik, — a DCM-re. A DCM Vác határában, az Északi Közép- hegység festői vonulatának tövében épül, — közel a Dunához. Ebből logikusan következik: a nyersanyag az üzem közelében található, hatalmas kőbánya ontja majd a hegyvidék mélyéből a DCM számára a kincset érő építőkövet, hiszen drótkötélpályán alig párszázmé- teres az út a robbanással kifejtett kő számára a leendő gyár helyéig. A Duna olcsó víziúL hasznos és eve nyös együttműködést nyújtva majd Sztálin- várossal és a többi, dunamenti ipari góccal. Közép-Európa egyik legnagyobb cementgyára lesz a DCM. Termelését minden tekintetben modern elvek szerint szervezik, messzemenően gépesítve azt. Ezt bizonyítja a foglalkoztatandó munkások csekély száma, s a hatalmas, évi egymillió tonna termelés közti arány is. Nem újság talán olvasóinknak, hogy a gépi berendezéseket többnyire a Német Demokratikus Köztársaságból szállítjuk, s a most folyamatban levő szerelési munkákat is német ifjúmunkások végzi\. D e sok a magyar fiatal is az építkezésnél! A KISZ Központi Bizottsága védnökséget vállalt a DCM felett. Ezen a nyáron z önkéntes ifjúsági uriaádok egyike éppen Itt táborozott a Rózsa Ferenc táborban. A nyár folyamán körülbelül kétezer egyetemista és középiskolás diák — köztük kecskemétiek is — végzett földmunkát a DCM- nél. Hét és félméter széles, négy méter mély csatornát ástak a hegység tövében a lezúduló víz felfogására, mert különben a: tavaszi • vagy őszi esőzések megrongáltálc volna az építkezést. A fiatalokat egyéb földmunkákra, vagy alkalomadtán rohammunkára is bevetették. A DCM az ötéves '* terv keretében három szakaszban készül el, a tervek szerint 1965 végére. Az első üzemrészeket 1963-ban, a következőket egy év múlva, a harmadikat pedig 1965-ben adják át a termelésnek. Az építkezés KlSZ-fiatal- jai azonban szeretnék egy esztendővel megrövidíteni a határidőt. Pankovits József I
