Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-24 / 96. szám
I oldal I960, április ti, vasárnap ^DfWkflhnnpn?3^fítÍ Dr. Snunyoghy János útleírása VIII. Váltakozó szerencsével A második táborunk az elejtett állatok fajszámát és darabszámát illetően, bár elmaradt az első mögött, mégis nyújtott újdonságot. Így itt lőtték a mi szarvasainkhoz hasonló nagyságú topikat, vízi- bakokat és az egyetlen ruan- bikát s az apró termetű oribi- ket. Itt lőtték a mi vaddisznónknál jelentősen kisebb testű, de jóval nagyobb agyarú varacskos disznókat, a ragadozók közül a jól megtermett foltos hiénákat és a szépen fejlett oroszlán nőstényt, s az egyetlen pávián hímet. Vadászaink mindent elkövettek, hogy oroszlán hímet is ejtsenek el. Több helyen volt csalétek kihelyezve. Ha jól emlékszem, egy hétnél hosszabb ideig jártak reggelenként és naplemente tájon a kihelyezett dögökhöz lesre, de nem volt szerencséjük. Oroszlánhölgy — puskavégen Csak Széchenyi volt annyiban szerencsés, hogy az egyik dögnél néhány napon keresztül megfigyelhetett két fiatal, félig kinőtt, gyönge sörényű hímoroszlánt, melyet azonban elejteni éppen gyönge sörénye miatt nem akart. Mindketten többször láttak viszont a dögnél hiénákat, melyek közül — sajnos — csak négyet ejtettek el. Végül is Dénesnek sikerült egy szép oroszlán nőstényt lőnie, persze nem a kihelyezett dögnél, hanem egészen más helyen. Ha jól emlékszem, egy autós cserkés zésünk alkalmával találkoztak nem messze a dűlőúttól három pihenő oroszlánnal, melyek közül azután az egyik nőstényt sikerült el ejteni. Érdekes az a bizonyos vadászszerencse, amelyről oly sokszor hallani. Míg például vadászainknak nem sikerült elejteniük a két kafferbivalyt, csak nagy távolságból és elvétve találkoztak vele. Amikor végre kilőtték az engedélyezett példányokat, utána gyakorta láttak sokszor egészen közelről szép és jól fejlett trofeájú kai- ferbivalyokat. Egy külföldi egy igen jó nevű fehér vadász kíséretében ugyanezen a területen hét számra csak bottal ütötte a kafferbi- valyok nyomát, de sohasem találkozott velük. Vagy, míg nem lőtték a párducokat, soha senki 6em találkozott e szép foltos macskával. Miután azonban a két engedélyezett párducot kilőtték, a második táborunkban a kihelyezett oroszlán-csalétkek mellett két helyen is jelentkezett párduc, sőt egy ízben a tábor konyhasátrából a másnapi húsatísgot is ellopta. A párducnak „nincs humora“...! Dénesék pl. egy igen szépen fejlőd párducot találtak alva azon a fán, melyre a kihelyezett csalétek volt felfüggesztve. Olyan mélyen aludt, hogy autóOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOC Iratkozzon be olvasónak, a megyei, a járási és a községi KÖNYVTÁRAKNÁL. Könyvtáraink állandóan gyarapodó állománya minden igényt kielégít. COOOOüOOOOOOQOOOOOüKJc. jukkái egészen a közelébe mentek. Fel sem ébredt, nyugodtan meghúzhatták volna a párduc lefelé csüngő hosszú farkát Ez utóbbi cselekedettől azonban mégis eláUottak, mert a párduc nem nagyon szereti a tréfát s könnyen az emberre támad, sokkal könnyebben mint az oroszlán. Érdekes, hogy bár a párduc jóval kisebb az oroszlánnál, mégis szinte nagyobb a tekintélye a fehér vadászók előtt éppen vakmerősége és támadó kedve miatt Az utolsó felvonás Minden elejtett vadnak a bőrét bennszülött szakképzett nyúzok lehúzták és sóval ideiglenesen konzerválták. Emellett a múzeum számára eltettük minden egyes állat koponyáját, végtagcsontjait és medencéjét Minden állatot pontosan megmértünk, részben a további tudományos vizsgálatok és a kitömés megkönnyítése céljából. A begyűjtött anyagot hatalmas ládákba csomagoltan Momba- sában tettük hajóra, amely előre láthatólag április 10—15 között; érkezik Genuába, ahonnan ma-; gyár teherautón szállítjuk haza.! A begyűjtött anyagról végeredményben elmondhatjuk, hogy az mind tudományos, mind kiállítási szempontból igen jelentős. Sőt nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeuma birtokában ilyen értékes emlősanyag sohasem volt. A köszönet mindezért kormányzatunkat és az Országos Erdészeti Főigazgatóságot illeti teljes egészében. A múzeum dolgozói pedig mindent elkövetnek, hogy a begyűjtött anyag, minél előbb — egy kiállítás keretében — a nagyközönség számára is hozzáférhető legyen. (Vége.) A NYÄRI PEDAGÓGUS TOVÁBBKÉPZÉSRŐL; GYÓGYSZERTÁRI KÖZPONT ÉPÜL KECSKEMÉTEN; HOGYAN HASZNÁLJUK A TELEVÍZIÓT; MŰSZAKI SZERVEZÉSI INTÉZKEDÉSI TERVET KÉSZÍTENEK A TAN ÁCS VÁLLALATOK Mi újság a megyei ianácshássán? ■ Több mint ezer kislétszámú és részben osztott iskolában dolgozó pedagógus részére rendez a nyáron szakmai és ideológiai továbbképző tanfolyamot a megyei tanács művelődési osztálya. A tanfolyamok egy—három hét időtartamúak lesznek. A tananyagot három évre osztották be, s az A, B és C szaknak megfelelően sajátítják el a nevelők. Aki az első évben magyar-történelmet tanul, az a következő évben biológia-földrajzot; a harmadik évben pedig számtan-fizikával foglalkozik majd. Egyébként mindhárom szakon már az idén megkezdik a továbbképzést. A tanfolyamok színhelyéül Kecskemétet, Kalocsát és Baját jelölte ki a művelődési osztály. Az A, B és C szakon kívül a rajz, kémia és testnevelési szakos tanítókat, valamint a nemzetiségi iskolák és napközi otthonok nevelőit is bevonják a továbbképzésbe* ■ Az egészségügyi osztályon arról tájékoztattak bennünket, hogy az ötéves terv első évében több millió forintos beruházással egy új megyei gyógyszertári központ építését kezdik meg Kecskeméten. Az építkezéshez szükséges telket még ebben a hónapban kijelölik. Nagy szükség van az új központra, mert megyénk egyre növekvő gyógyszer forgalmát csak megfelelő raktározással lehet lebonyolítani. Az új gyógyszertári központban korszerűen felszerelt analitikai és galcnusi laboratóriumot is létesítenek. Az utóbbinak azért lesz nagy jelentősége, mert az olyan gyógyszereket, amiket jelenleg a gyógyszertárban készítenek cl, a jövőben itt állítják majd elő a legmodernebb laboratóriumi felszerelések segítségévek A gyógyszerkészítés ily módon való megoldása gazdaságosabbá teszi annak előállítását, ugyanakkor a patikában is meggyorsul a kiszolgálás. ■ Nagyszabású, vásárlással egybekötött rádió-, televízió-, magnetofon-, lemezjátszó- és hangszerkiállítást rendez április 29-től május 4-ig a megyei tanács kereskedelmi osztályának irányításával a Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi yállalat. A kereskedelmi osztály fiz Orion Gyár és a Székesfehérvári Vo- dásztölténygyár több kiváló mérnökét és technikusát felkér- te, hogy a kiállításon tartson szakelőadást a látogató közönség számára a rádió és a televíziós készülékek használatáról, ,A kiállítás színhelyéül a kecs- 'keméti Cifrapalotát jelölték ku Most értékelik az ipari osztályon a tanácsvállalatok 1960. első negyedéves tervének teljesítését. Az eredmények áitaiá- ben jók, bár a különböző iparágakban a tervek jóval magasabbak a múlt évinél. A legjobb eredményt a könnyűipar és az élelmiszeripar érte el. Az előbbi 103.3, az utóbbi 115.7 százalékra teljesítette első negyedéves tervét. Kedvezően alakult valamennyi vállalatnál az egy főre eső termelés értéke, ami részben az elmúlt években végrehajtott műszaki fejlesztés eredménye. Minden lehetőség megvan arra, hogy a párt és a kormány által kitűzött célokat minden vállalat elérje, sőt jelentősen túlteljesítse. Az ipari osztály most azt a feladatot állította a vállalatok elé, hogy a mennyiségi növekedésben elért eredmények a minőségben is mutatkozzanak meg, ezért utasította a gazdasági vezetőket: készítsék el a műszaki szervezési intézkedések tervet és az utókalkulációkat. Haklunor regénye Egész idő alatt valami homályos érzés élt benne, hogy ebben a hóesésben, ebben az elszigeteltségben valaminek történnie kell. Az ilyen megérzés rendszerint ritkán csalja meg az embert. — Megparancsolom — kiabálta közben Rebrov a fülébe, s mint általában a bizonytalankodó emberek felemelte a hangját, erősen hangsúlyozta a »megparancsolom« szót —, küldjön haladéktalanul egy szakaszparancsnokot a gyalogsághoz, hogy tudja meg, mi a helyzet az első vonalban! Rebrovot bármelyik pillanatban felhívhatta az ezredparancsnok, hogy megérdeklődje a helyzetet, ezért idegeskedett. Az ütközetben Rebrov egy kilométernyire az ütegparancsnoki harcálláspontok mögött tartózkodott. Emiatt tűnt neki úgy, hogy az ütegparancsnokok is igyekeznek figyelöpontjaikat amennyire csak lehet, hátravonni, a szakaszparancsnokok pedig, amikor a gyalogsághoz küldik őket, elüldögélnek valahol útközben, s aztán közük az első fülükbe jutott értesüléseket. Rebrov nem bízott meg bennük, követelte, hogy küldjenek ki újra, határozzak meg pontosan a helyzetet, jelentsenek. hogy aztán senki(15.) nek se higgyen. Akkor talán elhitte volna, ha a saját szemével látja. De ő nem járt a gyalogsághoz. És, különös dolog, de »fent« Rebrovban nem bíztak meg. Más parancsnok bátran füllent, neki hisznek. Rebrov pedig rendszerint pontos értesüléseket jelentett, mégis kételkedtek szavában. Talán azért nem bíztak benne, mert mindig sietett hozzátenni; »De parancsot adok, hogy mégegyszer nézzenek utana...« — És ha a szakaszparancsnok a gyalogsághoz ér, rakétával je.ezze tartózkodási helyét! — kiabálta Rebrov. Beücsenko visszagondolt rá, hogyan kacagott tegnap, hogy mutatott rá ujjal. »Megijedt a németektől! A német csak üldögél itt, és az istenhez fohászkodik.« — Érezte, hogy egyre ingerültebb lesz. De ekkor a szomszéd magaslat felől, melyet a gyalogság védett, aknák robbanása és géppisztolyok ijedt kattogása hallatszott. — »No, tessék!« — gondolta Belicsen- ko és szíve hevesebben vert. Rögvest elfeledkezett mindenről, ami a Rebrovval való kapcsolatát illeti, s rövid »értettem« kiáltással visszaadta a kagylót a híradósnak. A megíigyeiőponton most minden arc gondterhelten balra, a magaslat felé fordult. Tudták jól: ha a németek birtokukba veszik, aknavetőket állítanak fel, és akkor a megfigyelőponton nem lesz maradásuk; arról a magaslatról belátható az égési terep. — Ha kiverik onnan a gyalogságunkat, nem maradhatunk itt — mondta Beücsenko. A mellette álló Bogacsov nem válaszolt, csak csizmája orrát nézegette. Tudta, hogy rajta kívül nincs senki, aki odamenjen, de neki sem volt hozzá kedve. A tegnapi nap után zűrzavar uralkodott lelke mélyén. Sokat ivott, és mint ilyenkor rendesen, reggel úgy tetszett, hogy sok felesleges, szégyellni vaió dolgot fecsegett. Különösen akkor szégyellte magát, amikor arra gondolt, hogy Be- licsenko és Tonya melleU, mint felesleges harmadik, ezt kiabálta az asztalon keresztül: »Ez az ő ünnepe!« — és Tonya mindenki előtt leintette. S ő most haragszik rájuk, és saját magára is, és nem tud a szemükbe nézni. A magaslaton, a hófúvásban emberek bukkantak fel. Lefelé futottak. Bogacsov egy ideig szemöldökét összehúzva figyelte őket, aztán hirtelen döntött. — Magammal viszem Rat- nert — mondta gyorsan Beli- csenkonak. — És felderítőket Hármat. Most már nem is kérdezett, hanem purancsolt, s megnevezte a felderítőket. Azok libasorban vonultak cl a fuíóárokoan, vállukon csövével lefelé fordított német géppisztoly lógott. .Hátulról mind egyformák voltak. A leghátsó géppisztolyának a szíja beleakadt egy földből kiálló gyökérbe. Sietve kiakasztotta, aztán futva utolérte a többieket. Az árok fordulójánál beleütköztek Tonyába. — Hova mentek? — kérdezte a lány, s a falhoz lapult, hogy utat adjon nekik, és bátortalan pillantást vetett Bogacsovra. Éppen most, amikor olyan boldog, kissé bűnösnek érzi magát vela szemben. — »Ha lehet, ne haragudj« — sugározta a szeme. És Bogacsov keserű elégtételt érzett. — Tartson velünk Tonya —* hívta Ratner. A leghátsó felderítő pedig menet közben átkarolta, kapott is a kezére egyet, és hangosan* elégedetten nevetett. A megfigyelőponton kisvártatva látták, amint szétszóródva, az épségben maradt fák között fel-felbukkanva rohantak. Balszélen hatalmas ugrásokkal Bogacsov szaladt Kezében korongtáras golyószóró, siettében nem rögzítette az állvány lábait, s azok futás közben egymáshoz verődtek. Mellette a zömök Ratner söpörte a havat köpenye szárnyával. Eltűntek a szakadékban, aztán újra felbukkantak a másik oldalon mind az öten, a távolság már összezsugorította őket. Velük szemben a gyalogosok bukdácsoltak lefelé a magaslatról, megfordultak és lőttek. Egymást taszigálták, ösz- keveredtek, — a hóesésben lehetetlen volt kivenni, mi játszódik le a domb oldalán. (Folyt, köv.)
