Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

I oldal I960, április ti, vasárnap ^DfWkflhnnpn?3^fítÍ Dr. Snunyoghy János útleírása VIII. Váltakozó szerencsével A második táborunk az el­ejtett állatok fajszámát és da­rabszámát illetően, bár elma­radt az első mögött, mégis nyújtott újdonságot. Így itt lőt­ték a mi szarvasainkhoz ha­sonló nagyságú topikat, vízi- bakokat és az egyetlen ruan- bikát s az apró termetű oribi- ket. Itt lőtték a mi vaddisz­nónknál jelentősen kisebb tes­tű, de jóval nagyobb agyarú varacskos disznókat, a ragado­zók közül a jól megtermett foltos hiénákat és a szépen fejlett oroszlán nőstényt, s az egyetlen pávián hímet. Vadászaink mindent elkövet­tek, hogy oroszlán hímet is ejt­senek el. Több helyen volt csalétek kihelyezve. Ha jól em­lékszem, egy hétnél hosszabb ideig jártak reggelenként és naplemente tájon a kihelyezett dögökhöz lesre, de nem volt szerencséjük. Oroszlánhölgy — puskavégen Csak Széchenyi volt annyiban szerencsés, hogy az egyik dög­nél néhány napon keresztül megfigyelhetett két fiatal, fé­lig kinőtt, gyönge sörényű hím­oroszlánt, melyet azonban el­ejteni éppen gyönge sörénye miatt nem akart. Mindketten többször láttak viszont a dög­nél hiénákat, melyek közül — sajnos — csak négyet ejtettek el. Végül is Dénesnek sikerült egy szép oroszlán nőstényt lő­nie, persze nem a kihelyezett dögnél, hanem egészen más he­lyen. Ha jól emlékszem, egy autós cserkés zésünk alkalmá­val találkoztak nem messze a dűlőúttól három pihenő orosz­lánnal, melyek közül azután az egyik nőstényt sikerült el ejteni. Érdekes az a bizonyos va­dászszerencse, amelyről oly sok­szor hallani. Míg például va­dászainknak nem sikerült elej­teniük a két kafferbivalyt, csak nagy távolságból és elvétve ta­lálkoztak vele. Amikor végre kilőtték az engedélyezett pél­dányokat, utána gyakorta lát­tak sokszor egészen közelről szép és jól fejlett trofeájú kai- ferbivalyokat. Egy külföldi egy igen jó nevű fehér vadász kíséretében ugyan­ezen a területen hét számra csak bottal ütötte a kafferbi- valyok nyomát, de sohasem ta­lálkozott velük. Vagy, míg nem lőtték a párducokat, soha senki 6em találkozott e szép foltos macskával. Miután azonban a két engedélyezett párducot ki­lőtték, a második táborunkban a kihelyezett oroszlán-csalétkek mellett két helyen is jelentke­zett párduc, sőt egy ízben a tá­bor konyhasátrából a másnapi húsatísgot is ellopta. A párducnak „nincs humora“...! Dénesék pl. egy igen szépen fejlőd párducot találtak alva azon a fán, melyre a kihelye­zett csalétek volt felfüggesztve. Olyan mélyen aludt, hogy autó­OOOOOOGOOOOOOOOOOOOOC Iratkozzon be olvasónak, a megyei, a járási és a községi KÖNYVTÁRAKNÁL. Könyvtáraink állandóan gyarapodó állománya minden igényt kielégít. COOOOüOOOOOOQOOOOOüKJc. jukkái egészen a közelébe men­tek. Fel sem ébredt, nyugodtan meghúzhatták volna a párduc lefelé csüngő hosszú farkát Ez utóbbi cselekedettől azonban mégis eláUottak, mert a pár­duc nem nagyon szereti a tré­fát s könnyen az emberre tá­mad, sokkal könnyebben mint az oroszlán. Érdekes, hogy bár a párduc jóval kisebb az oroszlánnál, mégis szinte nagyobb a tekin­télye a fehér vadászók előtt éppen vakmerősége és támadó kedve miatt Az utolsó felvonás Minden elejtett vadnak a bőrét bennszülött szakképzett nyúzok lehúzták és sóval ideig­lenesen konzerválták. Emellett a múzeum számára eltettük minden egyes állat koponyáját, végtagcsontjait és medencéjét Minden állatot pontosan meg­mértünk, részben a további tu­dományos vizsgálatok és a ki­tömés megkönnyítése céljából. A begyűjtött anyagot hatalmas ládákba csomagoltan Momba- sában tettük hajóra, amely előre láthatólag április 10—15 között; érkezik Genuába, ahonnan ma-; gyár teherautón szállítjuk haza.! A begyűjtött anyagról vég­eredményben elmondhatjuk, hogy az mind tudományos, mind kiállítási szempontból igen jelentős. Sőt nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a Ma­gyar Nemzeti Múzeum Termé­szettudományi Múzeuma birto­kában ilyen értékes emlősanyag sohasem volt. A köszönet mind­ezért kormányzatunkat és az Országos Erdészeti Főigazgató­ságot illeti teljes egészében. A múzeum dolgozói pedig min­dent elkövetnek, hogy a be­gyűjtött anyag, minél előbb — egy kiállítás keretében — a nagyközönség számára is hoz­záférhető legyen. (Vége.) A NYÄRI PEDAGÓGUS TOVÁBBKÉPZÉSRŐL; GYÓGYSZERTÁRI KÖZPONT ÉPÜL KECSKEMÉTEN; HOGYAN HASZNÁLJUK A TELEVÍZIÓT; MŰSZAKI SZERVEZÉSI INTÉZKEDÉSI TERVET KÉSZÍTENEK A TAN ÁCS VÁLLALATOK Mi újság a megyei ianácshássán? ■ Több mint ezer kislétszámú és részben osztott iskolában dolgozó pedagógus részére ren­dez a nyáron szakmai és ideoló­giai továbbképző tanfolyamot a megyei tanács művelődési osz­tálya. A tanfolyamok egy—há­rom hét időtartamúak lesznek. A tananyagot három évre osz­tották be, s az A, B és C szak­nak megfelelően sajátítják el a nevelők. Aki az első évben ma­gyar-történelmet tanul, az a kö­vetkező évben biológia-föld­rajzot; a harmadik évben pe­dig számtan-fizikával foglalko­zik majd. Egyébként mindhá­rom szakon már az idén meg­kezdik a továbbképzést. A tanfolyamok színhelyéül Kecskemétet, Kalocsát és Baját jelölte ki a művelődési osztály. Az A, B és C szakon kívül a rajz, kémia és testnevelési sza­kos tanítókat, valamint a nem­zetiségi iskolák és napközi otthonok nevelőit is bevonják a továbbképzésbe* ■ Az egészségügyi osztályon arról tájékoztattak bennünket, hogy az ötéves terv első évé­ben több millió forintos beru­házással egy új megyei gyógy­szertári központ építését kezdik meg Kecskeméten. Az építke­zéshez szükséges telket még eb­ben a hónapban kijelölik. Nagy szükség van az új központra, mert megyénk egyre növekvő gyógyszer forgalmát csak meg­felelő raktározással lehet lebo­nyolítani. Az új gyógyszertári központban korszerűen felsze­relt analitikai és galcnusi la­boratóriumot is létesítenek. Az utóbbinak azért lesz nagy je­lentősége, mert az olyan gyógy­szereket, amiket jelenleg a gyógyszertárban készítenek cl, a jövőben itt állítják majd elő a legmodernebb laboratóriumi felszerelések segítségévek A gyógyszerkészítés ily módon való megoldása gazdaságosabbá teszi annak előállítását, ugyan­akkor a patikában is meggyor­sul a kiszolgálás. ■ Nagyszabású, vásárlással egybekötött rádió-, televízió-, magnetofon-, lemezjátszó- és hangszerkiállítást rendez április 29-től május 4-ig a megyei ta­nács kereskedelmi osztályának irányításával a Bács-Kiskun me­gyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi yállalat. A kereskedelmi osztály fiz Orion Gyár és a Székesfehérvári Vo- dásztölténygyár több kiváló mérnökét és technikusát felkér- te, hogy a kiállításon tartson szakelőadást a látogató közön­ség számára a rádió és a tele­víziós készülékek használatáról, ,A kiállítás színhelyéül a kecs- 'keméti Cifrapalotát jelölték ku Most értékelik az ipari osz­tályon a tanácsvállalatok 1960. első negyedéves tervének telje­sítését. Az eredmények áitaiá- ben jók, bár a különböző ipar­ágakban a tervek jóval maga­sabbak a múlt évinél. A leg­jobb eredményt a könnyűipar és az élelmiszeripar érte el. Az előbbi 103.3, az utóbbi 115.7 százalékra teljesítette első ne­gyedéves tervét. Kedvezően ala­kult valamennyi vállalatnál az egy főre eső termelés értéke, ami részben az elmúlt években végrehajtott műszaki fejlesztés eredménye. Minden lehetőség megvan arra, hogy a párt és a kormány által kitűzött célokat minden vállalat elérje, sőt je­lentősen túlteljesítse. Az ipari osztály most azt a feladatot állította a vállalatok elé, hogy a mennyiségi növekedésben el­ért eredmények a minőségben is mutatkozzanak meg, ezért utasította a gazdasági vezető­ket: készítsék el a műszaki szervezési intézkedések tervet és az utókalkulációkat. Haklunor regénye Egész idő alatt valami homá­lyos érzés élt benne, hogy eb­ben a hóesésben, ebben az el­szigeteltségben valaminek tör­ténnie kell. Az ilyen megérzés rendszerint ritkán csalja meg az embert. — Megparancsolom — kia­bálta közben Rebrov a fülé­be, s mint általában a bi­zonytalankodó emberek fel­emelte a hangját, erősen hang­súlyozta a »megparancsolom« szót —, küldjön haladéktala­nul egy szakaszparancsnokot a gyalogsághoz, hogy tudja meg, mi a helyzet az első vo­nalban! Rebrovot bármelyik pillanat­ban felhívhatta az ezredpa­rancsnok, hogy megérdeklődje a helyzetet, ezért idegeskedett. Az ütközetben Rebrov egy kilométernyire az ütegparancs­noki harcálláspontok mögött tartózkodott. Emiatt tűnt neki úgy, hogy az ütegparancsnokok is igyekeznek figyelöpontjaikat amennyire csak lehet, hátra­vonni, a szakaszparancsnokok pedig, amikor a gyalogsághoz küldik őket, elüldögélnek vala­hol útközben, s aztán közük az első fülükbe jutott érte­süléseket. Rebrov nem bízott meg bennük, követelte, hogy küldjenek ki újra, határozzak meg pontosan a helyzetet, je­lentsenek. hogy aztán senki­(15.) nek se higgyen. Akkor talán elhitte volna, ha a saját sze­mével látja. De ő nem járt a gyalogsághoz. És, különös dolog, de »fent« Rebrovban nem bíztak meg. Más parancsnok bátran füllent, neki hisznek. Rebrov pedig rendszerint pontos értesüléseket jelentett, mégis kételkedtek sza­vában. Talán azért nem bíztak benne, mert mindig sietett hoz­zátenni; »De parancsot adok, hogy mégegyszer nézzenek utana...« — És ha a szakaszparancs­nok a gyalogsághoz ér, raké­tával je.ezze tartózkodási he­lyét! — kiabálta Rebrov. Beücsenko visszagondolt rá, hogyan kacagott tegnap, hogy mutatott rá ujjal. »Megijedt a németektől! A német csak üldö­gél itt, és az istenhez fohász­kodik.« — Érezte, hogy egyre ingerültebb lesz. De ekkor a szomszéd magaslat felől, melyet a gyalogság védett, aknák rob­banása és géppisztolyok ijedt kattogása hallatszott. — »No, tessék!« — gondolta Belicsen- ko és szíve hevesebben vert. Rögvest elfeledkezett minden­ről, ami a Rebrovval való kap­csolatát illeti, s rövid »értet­tem« kiáltással visszaadta a kagylót a híradósnak. A megíigyeiőponton most minden arc gondterhelten bal­ra, a magaslat felé fordult. Tud­ták jól: ha a németek birto­kukba veszik, aknavetőket ál­lítanak fel, és akkor a meg­figyelőponton nem lesz mara­dásuk; arról a magaslatról be­látható az égési terep. — Ha kiverik onnan a gya­logságunkat, nem maradhatunk itt — mondta Beücsenko. A mellette álló Bogacsov nem válaszolt, csak csizmája orrát nézegette. Tudta, hogy rajta kívül nincs senki, aki oda­menjen, de neki sem volt hozzá kedve. A tegnapi nap után zűr­zavar uralkodott lelke mélyén. Sokat ivott, és mint ilyenkor rendesen, reggel úgy tetszett, hogy sok felesleges, szégyellni vaió dolgot fecsegett. Különö­sen akkor szégyellte magát, amikor arra gondolt, hogy Be- licsenko és Tonya melleU, mint felesleges harmadik, ezt kiabál­ta az asztalon keresztül: »Ez az ő ünnepe!« — és Tonya min­denki előtt leintette. S ő most haragszik rájuk, és saját ma­gára is, és nem tud a szemükbe nézni. A magaslaton, a hófúvásban emberek bukkantak fel. Lefelé futottak. Bogacsov egy ideig szemöldö­két összehúzva figyelte őket, aztán hirtelen döntött. — Magammal viszem Rat- nert — mondta gyorsan Beli- csenkonak. — És felderítőket Hármat. Most már nem is kérdezett, hanem purancsolt, s megne­vezte a felderítőket. Azok libasorban vonultak cl a fuíóárokoan, vállukon csö­vével lefelé fordított német géppisztoly lógott. .Hátulról mind egyformák voltak. A leg­hátsó géppisztolyának a szíja beleakadt egy földből kiálló gyökérbe. Sietve kiakasztotta, aztán futva utolérte a többie­ket. Az árok fordulójánál beleüt­köztek Tonyába. — Hova mentek? — kérdezte a lány, s a falhoz lapult, hogy utat adjon nekik, és bátortalan pillantást vetett Bogacsovra. Ép­pen most, amikor olyan boldog, kissé bűnösnek érzi magát vela szemben. — »Ha lehet, ne ha­ragudj« — sugározta a szeme. És Bogacsov keserű elégté­telt érzett. — Tartson velünk Tonya —* hívta Ratner. A leghátsó felderítő pedig menet közben átkarolta, kapott is a kezére egyet, és hangosan* elégedetten nevetett. A megfigyelőponton kisvár­tatva látták, amint szétszóród­va, az épségben maradt fák között fel-felbukkanva rohan­tak. Balszélen hatalmas ugrá­sokkal Bogacsov szaladt Kezé­ben korongtáras golyószóró, siettében nem rögzítette az áll­vány lábait, s azok futás köz­ben egymáshoz verődtek. Mel­lette a zömök Ratner söpörte a havat köpenye szárnyával. Eltűntek a szakadékban, az­tán újra felbukkantak a má­sik oldalon mind az öten, a tá­volság már összezsugorította őket. Velük szemben a gyalo­gosok bukdácsoltak lefelé a magaslatról, megfordultak és lőttek. Egymást taszigálták, ösz- keveredtek, — a hóesésben le­hetetlen volt kivenni, mi ját­szódik le a domb oldalán. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom