Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-24 / 71. szám

1960. március 24, csütörtök .A MAGVA!? SZOCIALISTA MUNKÄSPÄPT BACS-KÍSKUN MEGYEI LAPJA Hetven kilométeres sebességgel a mentőautón öt telefonra figyel egyszerre a kecskeméti mentőállomás ügyeletese. Nem múlik el perc, hogy valamelyik ne berregne. Alig teszi le a középsőt, már a mellette levő cseng — egyre türelmetlenebbül. — Ács Istvánná, Epreskert utca 20. szám alatti lakos ma reggel rosszul lett. Siessenek, mert állapota súlyos.:. Két „eset“ — több tanulság A következő percben már a Csongrádi úton járunk, a meg­adott cím irányába. Csikorogva fékez a kocsi, öreg néni jön elibünk, s mutatja, hol a be­teg. A kis szobában halottsápadt asszony hánykolódik a vánkoson. Görcsök kínozzák, arcát kiveri a verejték. A házbeliek hama­rosan felöltöztetik. Közben elő­kerül a hordágy és a két mentő óvatosan ráemeli a félig esz­méletlen asszonyt. Irány a Me­gyei Kórház. A lift pillanatok alatt a II. emeletre ér. Ács István- nét a műtőbe szállítják, s né­hány perccel utána elhangzik TÉVEDÉS Igen, kedves Olvasónk! Té­vedett! Mert az igaz ugyan, hogy — mint tavaly is — a meleget nem Sándor, József, Benedek hozta meg, hanem Gá­bor, de azt ne higyék, hogy képűnk most készült. Tavaly nyáron a bácsalmási strandon fényképezte le fotóriporterünk a napbarnított lányt. Szóval, még ilyen meleg nincs. Ámbár, ha a képre nézünk.., yyyWwVVVWVVVWVWVWVWVVVVV»^V»VVVWVVVVVW><W»^VVVVVVVVVVVVVWVVVVS JfAPKÖZBEH Áz „önállósdi" igazi okai Egyik új termelőszövetkezeti községünk KlSZ-titkárá- val beszélgettem a napokban. Sok érdekes, szép dolgot hal­lottam tőle a fiatalokról, de amint gondjaikra terelődött a szó, keserves panaszra fakadt. Elmondotta, hogy az egyik területi KISZ-szervezet székhazát el akarják venni, mert nincs a termelőszövetkezetnek napközije, s ott akarják azt berendezni. Ezzel — ő úgy véli — lehetetlenné teszik mun­kájukat, hisz a faluban egyetlen olyan helyiség sincs, ahol a kiszesek második otthonra lelhetnének. S ha még a most épülő új kultúrházban tudnának is biztosítani számukra helyiséget, ők akkor sem mondanának le szívesen erről a székházról, hiszen ez egyedül és kizárólagosan csak az övéké. Látom rajta, hogy érzi, s tudja: a kultúrház első­sorban, s legfőképpen a fiatalok érdekeit szolgálja majd, de mégsem ismeri el ezt nyíltan, mert ők »önállóak« akar­nak maradni még akkor is, ha ennek árán 50—80 termelő­szövetkezeti asszony nem tud a közös munkában részt venni. KISZ-fiatalokhoz méltatlan önzésnek is nevezhetnénk ezt az állásfoglalást, de a dolog nem ilyen egyszerű. Erre még ugyanazon a napon egy másik községben, Bugacon döbbentem rá. Itt a község új, korszerű művelődési ottho­nában — első látásra úgy tűnik — hajlékra találtak a KISZ-fiatalok. Ám az éppen jelenlevő KISZ-titkártól tudom meg, hogy ez az »együttélés« mégsem olyan ídeáiis, mint amilyennek első látásra tűnik. Elmondotta, hogy a fiata­loknak elmegy a munkától a kedvük, mert — míg a ínaguk »gazdái« voltak — mindig volt a szervezetnek pénze, s ez újabb rendezvényekre, további munkára ösztökélte őket. Pénzükből aztán futotta arra is, hogy egy-egy jól dolgozó fiatalt megjutalmazzanak, vagy közös kirándulást rendez­zenek. Most minden bevétel a kultúrházé, s abból — mint mondják — ilyesmire nem lehet költeni. Izsákon hasonló elgondolások alapján méltatlan »ver­seny« alakult ki a fiatalok és a kultúrház között. Mint c példák igazolják tehát, a fiatalok önállóságra való törek­vése gazdasági alapokon nyugszik, s nem csupán az önzé­sen. S bár nem elsőrendűen fontos, hogy a KlSZ-szerve- zetek pénzzel rendelkezzenek, — belépődíjas rendezvénye­kért folyó elkeseredett harcról nem is beszélve — fontos­nak tartjuk, hogy a legszükségesebb összegek munkájuk arányában biztosíthatók legyenek számukra, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy valóban második otthonuknak érez­zék a művelődési házat, ahol rájuk nagy szükség is van. (éné) az orvosi szó: meg kell ope rálni. Az óra mutatója 10 óra 45 percet jelez. Üj feladatot kap­nak a mentők: — Most Csikai nénit visszük el a fizikoterápiára — szól a mentőápoló. — Valamikor ízületi műtétje volt cs azóta nehezen jár. Ilyen fuvar bi­zony gyakran adódik. Egy ille tőt, akinek hét nyakcsigolya- törése volt, egész esztendőn át hordtunk kezelésre. Szélmalom utca 32/a. — hir­deti a megkopott számtábla. Az 53 éves Csikai Sándorné már hónapok óta nyomja az ágyat. Bénult testének nagy erőfeszí­tést jelent a járás, — ezért a mentőknek kell kitámogatni, Odakint felsegítik a lépcsőn és pokróccal takarják be a lá­bát. Mikor végzett, vissza is szállítják. A mentők elbúcsúz­nak: — Pihenjen Csikai néni, hol­napután ismét magáért jövünk. Minden jót! Gyomorátfúródás Lassan dél felé jár az idő. Riportunk névtelen szereplői — akiknek nevét a szabályzat értelmében tilos kiírni (!?) — ebédelni készülődnek. Alig fo­gyasztják el azonban a fel- langyosított levest, belép az ügyeletes: — Herczeg Jánosnak, a Ti- szakécskei Béke Termelőszövet­kezet tagjának, átfúródott a gyomra. A kerekdombi vasút­állomástól 500 méternyire talál­ják meg. Nem sokkal utána íeldübö- rög a motor és a következő percben a szolnoki betonúton szeljük a kilométereket. A se­bességmérő mutatója íelkúszik a 70-re. Az esőcseppek vékony réteget vonnak az ablaküvegre, s a törlő szünet nélkül köröz a vezető előtt. A borús idő fokozott figyelmet kíván. 13 óra 35 perckor feltűnik a kerekdombi vasútállomás. Herczeg Jánost felesége és fia kíséretében hozza a kétlovas szekér. A javakorabeli ember arcán iszonyú fájdalom tükrö­ződik. Miközben átteszik a mentőautó alsó fektetőjére, halkan nyögdécsel. Felesége sírvafakad: »Pedig cseresznye­paprikát sem evett; bort is csak legénykorában ivott. Vajon mi okozhatta?« Herczeg Sándor azóta a bel­gyógyászati osztályon várja ál­lapota jobbrafordulását. Egy ostoba „tréfa* Mikor visszatérünk a mentő- állomásra, egyelőre »csend« van. A társalgóban együtt a törzsgárda, a mentőállomás ál­dozatkész beosztottja: sakkoz­nak és beszélgetnek. A tegnapi esetet vitatják, amikor rútúl becsapták őket. Egy telefonáló a nyomási iskolánál eszmélet­len asszonyt jelentett, úgy­mond, fekszik az árokban. A ?' mentők percek alatt kivonul­tak, de az asszony helyett egy kisfiút találtak az árokparton, aki békésen sütkérezett a na­pon ... A mentők életünket oltal­mazzák. Ezért felelőtlenség, ha egyesek ok nélkül hívják őket, mert az alaptalan bejelentések a súlyos és halasztást nem tűrő szállításoktól vonják el a men- lőerőt. Pedig ha jól meggon­doljuk, az ilyen telefon »tréfák« egy élet és halál partján álló ember sorsát is megpecsétel­hetik ... Kohl Antal Ismét időszerű a „NúbfeJ tragédia44 Képünk a szakállas Armstron- got és két francia fiatalembert ábrázol, akik negyedik társula­ttal együtt tavaly nyáron egy személyautóval negyvenezer ki­lométert alcartak megtenni Af­rikában. Július 25-én a Núbiai sivatagon akartak átkelni, s a helyi beduin törzsfőnök intése ellenére indultak útnak. A törzsfőnök figyelmeztette őket: az év e szalcaszában lehetetlen átkelni a sivatag előttük álló tájain. »Ne induljatok — mon­dotta — a halál vár rátok.-"1 Jóslata beteljesedett. Október végén akadt az autóra egy si­vatagi járőr, akik a négy em­ber közül már csak három holt­testét találták az autó mellett, borzalmas sérülésekkel. Mellet­tük véres franciakulcs hevert. Hivatalos bizottság későbbi megállapítása szerint a sivatag­ban eltévedtek, és a félelemtől, szomjúságtól félig megőrülve verekedtek össze az utolsó korty1 vízen, s a győztes — eltűnt. Mikor képünkhöz hozzájutot­tunk — nem szándékoztuk azt közölni, gondolván arra: hiába­való szenzációhajhászás lenne. Most azonban a »Núbiai tragé­diának- ismét időszerűséget ad a hetekig tengeren hányódó szovjet tengerészkatonák meg­mentése, akik még tangóharmo­nikájukat js megették — bőrét tengervízben z-vuhítva« meg —, hogy éhen ne haljanak, s a vég­sőkig bízva az életben — meg­menekülhessenek. Ez az eset is a núbiaiélioz hasonló tragédiá­val végződhetett volna. A. szov­jet tengerészeket azonban a tragédiától — mint megmene­külésük után elmondották ' — nevelésük tartotta vissza... Képünk az Armstrong-expe- dició utolsó fényképe, a Cheops piramis előtt. A sivatagban megtalált autóban levő filmek­ből hívták elő. Alap- és felsőfokú gépkocsivezetői tanfolyamok Kecskeméten Néhány nappal ezelőtt ötve­nes létszámmal tízhetes szak­másított alapfokú gépkocsive­zetői tanfolyam kezdődött Kecskeméten, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szerve­zésében. Előnye az utóbbi évek­ben — különböző tömegszerve­zetek által — rendezett tanfo­lyamokkal szemben az, hogy aki itt sikeres vizsgát tesz, el is helyezkedhet mint gépkocsi- vezető. A tanfolyamnak a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola adott helyet. A hallgatók az elméleti órákon megismerkednek a gép­kocsik szerkezetével, a közle­kedésrendészet szabályaival, a gyakorlati órákon pedig a sze­relést és a vezetést sajátítják el. Hetente öt alkalommal, napi négyórás foglalkozást tartanak. Rövid idő alatt nagy anyagot vesznek át a hallgatók és ott­hon is sokat kell íoglalkozniok az elméleti tárgyakkal. Gyakor­lati oktatásukban viszont nagy segítséget jelent a korszerűen felszerelt tanműhely. Egy időben a fenti oktatás­sal, az MTH-iskola műszaki tantermében megkezdődött a gépkocsivezetők tízhónapos fel­sőfokú tanfolyama. Ezen heten­ként két alkalommal, szomba­ton délután és vasárnap dél­előtt tartanak előadást. Azért osztották be így a tanulmányi napokat, hogy a sokat vidéken tartózkodó, vagy más városban, községben lakó gépkocsivezetők is részt vehessenek a tanfo­lyamon. Akik sikeres vizsgát tesznek, garázsmesteri oklevelet kapnak, mivel a tananyag meg­egyezik a négyéves gépjármű­technikum sűrített anyagával. A tanfolyam azonban nem nyújt technikumi végzettséget. Automatizált jegygyüríívásár Az egyik chicagói anyakönyv­vezető előszobájában automatát állítottak fel, amely pénzbedo­bósra két jegygyűrűt ad ki. A pénzbedobás előtt egy ujjmére- teket jelző skálán be kell állí­tani a vőlegény és menyasszony ujjvastagságának megfelelő szá­mot. Ezenkívül a betűkkel el­látott billentyűkből is meg­nyomják a megfelelőt és az au­tomata belevési a gyűrűkbe a vőlegény és a menyasszony ne­vének kezdőbetűit. ^wws»wwwwwww^v^^^^^vw PETŐFI N£PE A Magyar Szqcialista Munkáspárt Bacs-Kiskun hiegyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemet, Szjéchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Pártépítés és ipart rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 11 Ft Bács-KLskun megyei Nyomda V. Kekkemet s* Tel.; I&-29. 27-19

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom