Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-11 / 59. szám
é 4. «Ida) 1959. márclns 11, szerda fl kflzsigfejiesztési létesítmények nyilvántartásba vételét javasolja a megyei tanács községfejlesztési állandó bizottsága Érdekes számadatok A közelmúltban ülést tartót a megyei tanács községfejlesz- tési állandó bizottsága. Az építési osztály ismertette az állandó bizottság előtt az 1958. évi községíejlesztósi tervek végrehajtását és az idei fejlesztés megvalósítására történt előkészületeket A beszámoló szerint a beszedett községfejlesztési alap 80 százalékát, 44 és félmillió forintot fordították tavaly beruházásra. A fennmaradt 20 millió forinttal együtt az idén 88 milliós értékű lé esítmények- kel gyarapodnak majd megyénk községei, városai. Az állandó bizottság megállapította, hogy a kezdeti nehézségek ellenére is jól oldották meg községeink túlnyomórészben a községfejlesztéssel kapcsolatos feladataikat. Nagy segítséget nyújtott számukra, hogy június végére már megfelelő műszaki gárda támogatta a munkát. Egyedül a dunavecsei járásban folyt rosszul a községfejlesztés. Ugyanakkor az elismerés hangján kell beszélni a bajai és bácsalmási járásban, Kalocsa és Kiskunhalas városban végzett munkáról, Ebben az évben 27 milliót irányoztak elő különböző szociális és kulturális intézmények felépítésére, 15,5 milliót törpevízművek, kutak, s csatornák építésére, 9 és fél milliót falu- villamosításra és villanyhálózat bővítésre, 11 milliót utak, járdák építésére, s több mint háromnegyedmilliót parkokra, piacterekre és fásításra. Ezek csak a főbb mutatószámai az idei községfejlesztésnek. Az állandó bizottság javasolta, hogy a létesítményeket most mór vegyék községgazdálkodási nyilvántartásba, hogy a jövőben karbantartásukról, felújításukról. a költségvetésben gondoskodhasson ak. Ezután megvitatták a termelőszövetkezeti községek fejlesztési kérdéseit. Erre vonatkozólag azonban — a termelőszövetkezeteknek a napjainkban történő térhódítása miatt — határozatot, illetve javaslatot nem terjesztenek a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé. A megyei tanács művelődési osztálya elkészítette megyénk népművelési fejlődésének egyéves Összesítését. Ezek az adatok arra világítanak rá, hogy pártunk művelődéspolitikai irányelvének szelleme hatalmas jelentőségű mozgósító erővé vált falvainkban. Művelődési apparátusunk lendületes munkája következtében egyre rendszeresebbé, megalapozottabbá válik a kulturális irányítás megye- szerte. A fejlődés még nem egyenletes. Egyes járásaink kimagasló eredményei mellett fellelhetők az elmaradottság jelei is, A múlt esztendőben 3460 ismeretterjesztő előadás hangzott cl például megyénk városaiban és községeiben. Ez a szám nemcsak az ellen- forradalom utáni konszolidáció egyik biztos jele, hanem azt is mutatja, hogy előrehaladás jelentkezik bizonyos területeken, így a korszerű, tudományos igényű ismeretterjesztésben a korábbi évekhez viszonyítva is. örvendetes jelenség, hogy emelkedett a politikai jellegű elő©OOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOeOOOOOOOOOO©OOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO< 'VÄXijriTiCTK ]E]l Zenés vígjáték a Kecskeméti Katona József Színházban DLöztl 80 íotJel ezelőtt íródott Sardou »»Váljunk el« című színdarabja, s amikor 1946-ban Budapesten felújították, Bajor Gizi és Ajtay Andor játszották benne a főszerepeket. Majd a József Attila Színház tűzte műsorára és a Ráday Imre—Komlós Juci kettős aratott benne sok estén át tartó sikert Érdekes, a kecskeméti Színház is nagyobbrészt prózai színészekre osztotta ki a darab főszerepeit, pedig a címlapon ez áll: zenés vígjáték. A néző azonban, aki a köny- nyed francia színmű előadása közben elsősorban szórakozni akar, nem veszi zokon, hogy az énekszámok egyik-másik részlete — akárcsak a budapesti előadáson is — nem mindig ad kellő zenei illúziót. Elsősorban a játékra és nem a hol helyénvaló, hol kissé betoldás ízű dalbetétekre figyel, bár néhány dallam, pl. a Váljunk el és a Szegfűt tégy a gomblyukadba című, azért elkíséri még az előadás után is. Sard OIL oiqjjátíka nem túlságosan nagyigényű. Egy unatkozó, a házasélet szürke hétköznapjaiba «-belefáradt« úriasszony valami szebbet, ro- mantikusabbat akar, s úgy néz ki, hogy ezt a férj unokaöcs- csében, a snájdig, kikent-kifent házilovagban véli megtalálni. A parlament éppen a válást lehetővé tevő új törvényről tárgyal s ez a lehetőség buzdítja az asszonyt és ifjú hódolóját. A darab csattanóját — s az ebből takadó sok szellemes vígjátéki helyzetet — az ■ adja, hogy a lérj látszólag lemond a feleségéről, majd mint független hódító indul harcba érte. A csatát természetesen megnyeri s közben a pipogyaságá- ban lelepleződött lovag szégyenkezve vonul vissza. Eny- uyi a darab meséje röviden. ^/ILindex. azonban untig elég a drámai szerepekből — legutóbb a Stuart Mária címszerepéből — oly jól ismert Dévai Kamillának és az ebben a műfajban Otthonosan mozgó férfipartnerének, Sárosi Gábornak, hogy három órán át kellemes izgalomban tartsák a nézőteret. Különösem Dévai Camilla alakítása sokoldalú, nagyon jól érzékelteti az asszony fokozódó féltékenységét, szerelmét az új oldaláról megismert férj iránt. Mindig megtalálja azt az apró nüanszbeli gesztust vagy fintort, ami a drámaivá fokozódó jelenetet a végén vígjátékivá teszi. Sárost Gábor ügyesen árnyalja, kísérj ezt a játékot, s különösen a harmadik felvonásban, ahol a kezdeményezést a szerep szerint is át kell vennie, alakítása egészen kiemelkedő. Jó érzékkel poentírozza ki a vígjátéki helyzeteket. Dobók Da jós, áld egyébként szintén prózai színészként jeleskedik, ezúttal a daliásnak ígérkező, majd egyre ügyefoöi irha tűi Úbn n : a színház változatos repertoárjában — amivel ebben a szezonban, azt hiszem, meg lehetünk elégedve — beleilleszkedett ez a könnyű, szórakoztató darab. S hogyha hozzátesszük, mindezt a tájelőadások s az elkövetkező nagy feladatok — Optimista tragédia, Koldusdiák, Szentivánéji álom — nehézségeivel gyürkőző kollektíva összmunkájának részeként tekintjük — a jelen előadás kapcsán is csak dicsérőlég szólhatunk a Katona József Színház művészeiről. F. Tóth Pál adások száma, javult általában az előadások tematikája. Helyes irányítás mellett bevált az az elv, hogy messzemenően figyelembe kell venni a lakosság különleges igényeit, tekintettel kell lenni érdeklődésük irányára, amikor az előadássorozatok témáját összeállítják. Ez történt falun is, amikor a helyi termelési adottságokból kiindulva, a község igényeinek megfelelően állították például össze a mezőgazdasági előadások tématervét. A növénytermesztés különböző ágai, a zöldségtermesztés, a szőlő- és borkezelés módszerei általános érdeklődést váltottak ki. Az ilyen természetű előadások látogatottsága faluszerte igen magas volt. Rendkívül figyelemreméltó, hogy nemcsak gondosabb téma- választás, hanem a tanyai területek kulturális érdeklődésének kielégítése iránti igény is jellemezte az ismeretterjesztés megszervezését. Félegyházán például ma már nemcsak egyes előadásokat tartanak a tanyavilágban, hanem összefüggő előadássorozatokat. Kovács Sándor népművelési felügyelő fáradhatatlan buzgalommal járta a tanyákat és vett részt a különböző előadássorozatok szervezésében. Alpár- Polyáktelepen például 80—100 tanyai parasztember is részt vett egy-egy előadáson és ami külön figyelmet érdemel, a tanyai dolgozók egyre növekvő érdeklődést mutatnak a korszerű technika eredményeit ismertető témák iránt. Az egészség- ügyi kérdések is foglalkoztatják a tanyai dolgozókat — erről számolnak be a járások jelentései. Néhány, korábban erősen elmaradott járásunk előbbre lépett az ismeretek terjesztése tekintetében, örvendetes javulás mutatkozik például a du- navecsei járásban. Kialakulóban van tehát megyeszerte egy általános jó színvonal, nivellálódsak a korábbi nagy ellentmon- ' dások. A helyzet gyökeres megjavítása érdekében természetesén még sokat kell tenni. Nagyon hiányoznak az ismeretterjesztés korszerű segédeszközei: a diavetítőgép, a filmvetítés stb. Kívánnivalókat hagy maga után itt-ott az előadások színvonala is. Az is kétségtelen viszont, hogy a minőség javítása szempontjából már tett lépéseket nem egy járásunk, községünk. Most a legfőbb cél a falusi ismeretterjesztés színvonalának emelése, a részvevők létszámának növelése és nem utolsósorban az, hogy a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság rohamléptekben történő fejlődése által követelt kulturális feltételeket megteremtsük faluszerte. Az első lépések e felé már meg is születtek. A bajai járásban például külön népművelési ügyve-» zetőket állítanak munkába a fejlettebb termelőszövetkezetekben. Csávolyon két tsz-ben, Felső* szentivánon pedig a cserepese tanyarészen már működik is új tisztségében egy-egy, ezzel a feladattal megbízott tanyai nevelő. A Hercegszántó melletti Hódunapusztán, valamint Bács- bokod-Cérnaháton most van folyamatban a szövetkezetben működő népművelési ügyvezetők megbízása. A példát valószínűleg rövidesen követik a többi járásaink. Hiszen a műveltség terjesztésének sikerei megyeszerte fontos feltételei annak, hogy dolgozó parasztságunk minél nagyobb tömegekben lépjen a szocialista társas gazdálkodás útjára, amely a paraszti jólét, a helyesen értelmezett »paraszti jövendő« kulcsa. S ezzel az új típusú szocialista faluval együtt jár majd társként a kultúra, a magasabb műveltség, művelődésügyünk eddig nem látott felvirágzása. — Cs. L. — gyottabbá váló csábító jellel zetes fjguráját kelti életre, néhol talán túl élénk színekkel, de mindenesetre mulatságosan, kacagtatóan. Sajnos, a. izerza eléggé mostohán bánt a darab többi szerepével. Fekete Tibor a férj barátját alakítja, de a figura jellemének kibontásához kevés lehetőség áll rendelkezésére. Játéka így is megnyerő. Az epizódisták közül az inas és a szobalány, Zilahy Hédi, Krasznói Klára (kettős szerep- osztás), illetve Fonyó József vannak legtöbbet színen, s szereznek derűs perceket a közönségnek. A -társadalmi hátteret« néhány öregkisasszony és özvegy — kmetty Mária, Borbíró Andrea, Szántó Mária — s a süket zeneiskolai igazgató szerepében Komlós József képviselik — élethűen, s különösen Kmetty Mária és Komlós emlékezetesen. Molnár Zoltán a főpincér szerepében hiteles, Budai László a rendőrbiztos szerepében egy kissé eltúlzott figurát kelt életre. A rendező, Orbók Endre jó munkát végzett, kár, hogy a darab ritmusát — annak felépítése, adottságai miatt —nem tudta néhol gyorsabbá, illetve egyenletessebbé tenni. Megcsodáltuk a női főszereplő gyönyörű estélyi ruháját, a díszletek megfelelnek a várakozásnak, a táncbetétek sajnos nem eléggé kidolgozottak. A zene — amikor a darabot végignéztük — olykor nem »kísért«, hanem előreszaladt, majd lemaradt. s ezt még a zongoristakarmester igyekezete sem tudta mindig ellensúlyozni. Látogatás a „tacjofyv.á’i uiénát" A »várúr« Selmeczi Károly 75 éves matematika-. fizika-, kémiatanár, birodalma pedig nem egyéb, mint a kalocsai gimnázium kétemeletes épülete felett a kietlen padlás szomszédságában meghúzódó bagolyvár. A második emeletről felvezető titokzatos falépcső zegzugos padlásszobák útvesztőjébe torkollik. Ezek egyike a kedves meleget árasztó remetebarlang: az idős tanár otthona. Most is itt találjuk egyik növendéke társaságában, alti segítségért jött hozzá, hogy a számok rejtelmes világában eligazítsa. — Mióta él Kalocsán, s hány éve neveli már az ifjú gimnazistákat? — ötvennegyedik esztendeje tanítok, s 1927 óta élek Kalocsán. Ez alatt az idő alatt diákok ezreit tanítottam, akiket nagyon megszerettem, mert látják, nyugdíjas létemre sem tudom itthagyni őket. Óraadó tanár vagyok a gimnáziumban, s ezenkívül már éppen tíz esztendeje a meteorológiai állomás itteni vezetője. Körülnézek a szobában, de itt nyoma sincs a meteorológiai műszereknek. — Azok az épület tetején vannak elhelyezve, majd megmutatom maguknak, — s máris indul rövid kabátban, fiatalosan, mint egy elsőéves kisdiák. Az általános szél- mérő és az aspu'áloros hőmérő működését ellenőrzi, utána a napsugárzásmérő működését figyeli meg. Azután körülnéz, néhány pillanatig élvezi a szép kilátást, s lefelé menet érdekes történetet mesél el: — Egy téli estén ugyanitt nézegettem a műszereket és villanyt is gyújtottam, hogy lássak valamit A hangok kristálytisztán érzékelhetők voltak, s egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy lent az utcán két asz- szony rólam beszélget: »Na látod, ugye mondtam, hogy a gimnáziumban él egy holdkó- »os ember... Nézd, most is ott szaladgál a tetőn.« ók persze nem tudták, hogy Selmeci tanár úr fontos megbízatást teljesít a tetőn. Naponta háromszor küldi a táviratot megfigyelése eredményeiről az Országos Meteorológiai Intézetnek, havonta egyszer pedig írásbeli jelentést is ad. A bagolyvár tehát nincs elzárva a külvilágtól, sót, szoros összeköttetést tart vele, lelkes és lélekben örökifjú »urának« révén. Ismét a meghitt kis szobában vagyunk, s kintről riadozó csengő szava veri fel a csendet. Űjabb látogató, vagy talán egy korrepetálásra szoruló kisdiák érkezését jelzi. Reméljük, soká hallgatja még e frissen szóló csengő hangját a diákjaihoz, s munkájához hűséges idős tanár. Eszik Sindomé
