Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-29 / 305. szám
4. old a! 1958. december 29, héttő Modern életmentő-készülék a bajai DÁV-nál /§ Kecskeméti Városi Ta- nács kultúrtermébe hívják össze azokat az árvagyerekeket,, akiket nevelőszülőkhöz adtak ki. A színpadon két nagy feldíszített karácsonyfa, alatta különböző nagyságú csomagok 'állottak. A műsort a Zeneiskola növendékei szolgáltatták, majd Mackó Margit négyéves kislány és Szondik Éva, Hegyi Zsuzsa állami gondozottak szavaltak. A műsor végén kiosztották az ajándékokat. Mindenki névre szóló kis csomagot kapott, melyben fehérneműk, zoknik, harisnyák voltak 80—120 forint értékben. , A Megyei Gyermekvédő Otthon a Kinizsi Konzervgyártól, a Patyolattól, a Gépgyártól és a FÜSZÉRT dolgozóitól kapott jelentős anyagi segítséget, hogy a gyermekeknek boldog karácsonyuk legyen. Természetesen a közös karácsonyi ünnepség után otthon, a nevelőszülők is veitek karácsonyfát és ajándékokat a gyermekeknek. így hát a kecskeméti árvagyerekeknek a karácsony kétszeres örömet jelent. (bé) * i * i Elektro-stimulátort tart készenlétben a bajai DÁV az áramütéses szerencsétlenségek áldozatainak életrekeltésére. Mint ismeretes, a magasfeszültségű áramütés tetszhalált okoz, amelynek tünetei egyeznek a klinikai halállal. Az 5— 15 percen belül érkező gyors segítség — mielőtt a szívműködés megállna — visszaadhatja a szerencsétlenüljártat az életnek. Az elektro-stimulátor ma£zLÍLtkciLílZfri ta nlöltjaniők gyár találmány és magyar gyártmány. Lényege, hogy 5—25 mi- liamper erősségű árammal izgalomba hozzák az agykéregét, s az működésre készteti a szívet. A készüléket mindenki tudja kezelni, mert az elektródokat csupán a sérült halántékára kell tenni, s be kell kapcsolni az áramot, amelyet egy táskában lévő elemsor szolgáltat. Az év hátralévő napjaiban még két slimulátort helyeznek üzembe Baján. A cél az, hogy minden üzem, s a mentőszolgálat kocsijai is legyenek ellátva ilyen mo-i dern életmentő készülékkel. Az, első elektro-stimulátor a bajai transzformátor-állomáson van, Falurészlet. Koncz Béla (kecskeméti művésztjelep) linómetszetet A gorombán fújó északi szélnek hátamat vetve várakozom Soltvadkerten az autóbuszra Azaz hnív m ú _ sodmagammal, egy takaros kis öregasszonynyal lessük türelmetlenül az útat, de ő is fázósan takarja arcát a berlinerkendő meleaéÄ csiramáls mea a síeli-------------- ix -----------MU NKÁSSZOLIDARITA Az értekezletre váró zajos csoportoktól félrehúzódva meghitten beszélgettek Budai Feri és Nagy László, a Kecskeméti Gépgyár dolgozói. Az utóbbi homlokát időnként összeráncolta, látszott arckifejezésén, hogy valamin töpreng. Barátja, Budai Feri őszintén és részletesen válaszolt kérdéseire. — Te már építettél? Hallom, az asszony, meg te húztad fel a falakat?’— szól Nagy Laci. — Igen. V i — Mibe került? — Négy évig gyűjtöttünk rá. Tizenháromezer forintot pedig kértem az OTP-től. ügy voltam, hogy nem kérem a maximális összeget, mert ' akkor másnak nem jut kislakásépitésre. — Tudod, én is építeni aka rok. Volt egy kis házunk, az eladtuk, de még így is kevés pénz. Míg idáig jutottak, addigra el kezdődött az értekezlet. Pár nappal később újra ősz szefutottak. s Nagy László me gint a ház építésével hozakodot elő. Budai Feri ekkor így szól kenyeres pajtásához. — Én is elmennék hozzád se gíteni. — Tényleg? — lepődött me a válaszon Nagy Laci. — Igen — erősítette az meg — Tudod, hogy kevés a pén zem . . . — Nem is így gondoltam. Ne kém a terraszom még nyitott Te megcsinálhatnád ide az ab lakkeretet, én pedig elrhenné hozzád. A koma arca fel derül. Látszik rajta, hogy jól esik neki egy részt az ajánlkozó?, másrészt pe ciig az ajánlat. De Budai Feren nem hagyta abba. hanem így folytatta: — Hogy egyikünket se érje csalódás, egyezzünk meg: mun káért munkát adunk. Kezetráztak. A két, munkában megkérgesedett tenyér összefo nódása volt a jelképes szerző déskötés. Nem sokkal később — augusz — Fikuszok, hortenziák, cik lámenek és sok zöld nővén} (pálmaféleségek, stb), valamin szekfü között válogathatnak vásárlók karácsonykor a Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalat üzleteiben. Jövőre még nagyobb lesz a választék, mer az idén egy 360 négyzetmétei jíűtöfelületu üvefeházat építettek tusban — Budai Ferenc ott szorgoskodott a ház építésénél. Ügy rakta a falat, mint a vérbeli kőműves. Három nap szabadságot is kért, két egész vasárnapot ott töltött, s munkaidő után, sötétedésig dolgozott komájával és annak feleségével. 80 órát töltött el a házépítésnél. Nagy Lászlóék már beköltöztek. Tavasszal, közösen még bepucolják, s mellékhelyiségeket építenek hozzá. Addigra viszont a Csáktornya utcai Budai-portán a nyílt ter- rasz is zárt lesz, mert így akarja a munkásszolidaritás. Egyébként ez nem egyedülálló dolog. Ugyanis Budai Ferenc ismét egy munkatársának ajánlkozott el az idén. — Venesz Károly — be. Nem szívesen nyi- togatjuk társalgásra a szánkat; Hirtelen két gyerek trappol el mellettünk. /Mintha korcsolyázná- 1 nak, úgy fenik erős ^ cipőcskéjük talpát a “ kövezethez, s az egyik akkora cukros zacskót lóbál, hogy majd leszakad apró ökle. — Látna csak anyátok, majd megdicsérne a csúszkálásért! — csóválja fejét mosolyogva szomszédom, a gyerekek után intve. Én válaszoltam valamit, s így kezdődött a beszélgetés. Vagyis inkább ő beszélt. Hirtelen felszabadult bizalmassággal sorolt életéből s oda lyukadt ki, hogy a mai gyerekek sorsát össze* sem lehet hasonlítani a régiekével. — Tudja, kedvesem, az én kislánykoromban, ha valami édességre áhítoztunk, sütött jó anyánk egy tepsi csiramáiét. Maga nem is tudja mi az, ugye? De nekünk a legjobb nyalánkság volt. Karácsonykor, nagy ünnepkor, ha kaptunk a keresztapánktól 2 fillért, haj, majd felvettük a házat örömünkben! Azon vettünk cukrot, persze a legolcsóbbjá- ból, hogy minél többet kapjunk és minél tovább tartson. A kendő alá nyúl, s a klott kötény zsebéből kis kartonborítékot húz elő. Benne fényképek, vagy öt-hat változatban egy bájos, vasgyúró gyerek. Az egyik képen kis biciklin ül, a másikon a macskát nyalábolja, a harmadikon meg éppen a néni öléből nevet a lencsébe. — Nézze, ez a dédunokám. Az apja csinálta a képeket, most viszem a fotográfustól. S a gyerek most is parancsba adta: — Nyanyám, hozzon nekem stolit, de abból a jobbikból ám! — Mert még alig látszik ki a földből, de a stol- verk cukor a kedvence, s már azt is tudja, hogy melyik fajta a jobb . ;: Elképzelem a há- romaraszos családi zsarnokot a cukor birtokában. De azt hiszem, az előbb nem jól hallottam. — Dédunokát mondott a néni? Hát hány éves? — Bizony már a hatvannyolcadikat taposom. — Nem létezik! — tör ki belőlem a csodálkozás. •— Korán mentem férjhez és korán jöttek a gyerekek — magyarázza. — Szegény jó uram meg — és el- felhősödik a szeme — már 18 esztendeje a temetőben. De megverne az isten, ha panaszkodnék .. ; Kutatóan rámnéz, találgatja, ki lehetek s aztán folytatja. — Nézze, én nem vagyok kominista (így mondja), nem iratkoztam cn föl életemben semmiféle pártba. Da ha az a kominizmus; hogy' a szegény embert nemqsak élni hagyják; hanem előre segítik; akkor jó az. Mert nekem nincs több, csak egy }iold szőlőm,- de arról az idén is 90 hektój mustot szűrtek el az unokák, aztán szükséget nem látunk; Csak így maradjon; csak háború ne legyen! — sóhajt, A tfégszóra az épülő emeletes iskola irányából méltóságteljesen begördül a busz. Bent elszakadunk, nem folytathatjuk a beszélgetést, s én még csak a nevét | sem kérdeztem meg aj néninek. De már akkor elhatározom, hogy |az esetet megírom. !Csak azt sajnálom, Ijogy azon a sarkon rhindössze ketten voltunk. Mert ez a »nem -politizáló«, semmiféle! pártban nem levő Öreg parasztasz- szony jelmehetne akármelyik dobogóra, hogy emberek százai előtt tegyen hitet a mi életünkről, két aprócska dolog: j a csiramáié és a stoli összehasonlításával . |; G. K. Gondosan bezárta a laboratóriumot, majd. áyors léptekkel megindult a kijárat felé. De még el sem érte Harwood dolgozószobáját^ ajnikor elől, a kanyarból meghallotta Smith köhögését. Jack megállt. Vjsszafordulni már késő volt. El sem bújhatott sehová. A falmélyedés, ahol az előbb Smith bíbelődött, jelentéktelen horpadásnak tűnt fel, azt is egészen betöltötték a vezetékek és az Alkatrészek. A mérnök tekintete Harwood dolgozószobájának ajtajára esett. Az ajtó félig nyitva volt: valószínűleg oda ment be Smith. Ha Jacknak gaindolkozási ideje lett volna, bizonyára nem kockáztatja meg,| hogy a főnök dolgozószobájába' lépjen; kellemetlen helyzetéből így igazán veszélyes körülmények közé került. De gondolkodni már csak akkor tudott, amikor a tiltott szobában volt, és szeme a kulcslyukra tapadt. Smith lassan befejezte a szerelést, kezével még egy mozdulatot tett, felbukkant a résből, egy csempével pontosan befedte a falmélyedés]:, majd Harwood dolgozószobájának ajtaja felé indult. Jack oldalra ugrott. A vaksötétben még helyet sem talált, ahová elbújhatott volna. Valami kemény tárgyba ütközött; Felszisszent. Aztáp kétszer kattant a zár és csend lett. (Folytatása kivetkezik) 8. Ö, az a tábor!... Jack ott őszült, kopaszodott meg, és ott vesztette el egészségét... A mérnököt úgy megszállták az emlékek, hogy észre sem vette: a laboratóriumi asztalnál elszunnyadt. De felzaklatott agyát az álom sem nyugtatta meg; élményei újra és újra feltámadtak, mind világosabb alakzatokat öltve. Azt álmodta, hogy reggel van a táborban: a villamoscsengők élesen felberregtek, s ez a hang a közeli gyötrelmeket, a halál fenyegetését jelezte. Hogy szerették volna akkor l'ejüket. a válluk közé húzni, semmit sem hallani, s elcsigázott. erőtlen testüket legalább még néhány perccel tovább pihentetni. Jack álmában egészen összehúzódott, s várta, hogy vállán végigcsattogjon a korbács... .. .A laboratórium ajtaja felett pedig csak csengett, csengett a csengő. A munka végét jelezte. Öt perc múlva bekapcsoltál^ az elektromos védőberendezéseket: ilyenkor már senki sem tartózkodhatott a laboratórium épülettömbjében. Jack a második jelet sem hallotta meg. De, mint oly gyakran előfordult, alighogy teljes lett a csend, felébredt és az óra világító számlapját azonnal a szeméhez emelte. »öt perc múlva tizenegy — gondolta ijedten a mérnök--mo st mit tegyek?« Lábujjhegyen az. ajtó felé indult. várta, hogy felvillanjon a fény, és a magasfeszültségű áram mellébe szúrjon. Jack Peterson éberen emlékezett a parancs első pontjára: a laboratóriumi épülettömb védelmére. Ám nem történt semmi különös. A bőven megolajozott ajtó könnyen engedett. Jack pillanatnyilag elgondolkozott, majd kidugta fejét a folyosóra. De tüstént .vissza is ugrott is Smithet, Harwood segédjét pillantotta meg a folyosón. Smith lopakodva járt, mint mindig. Kísértetiesen emlékezetett egy óvatos, szimatoló ragadozóra; kissé hajlott háta mintha bármikor kiegyenesed- íetne, akár egy acélrugó; kö- íyökben meghajlított karja törzséhez simult, mintha arra vár- ía, hogy mikor ragadhatja meg ddozatát; görényszerű, kellemetlen és jelentéktelen vonású arca folyton rángatózott. Kevésbé vonzó és a mérnökétől óbban elütő külsőt aligha leleteit volna találni. Greenhou- ;e, a titkos laboratórium ős- akói már az első nap figyel- neztették Petersont és Black- vellt. hogy Smith nagyon 0- rasz, eszes és kegyetlen em- )er. Résen kell lenni! Harwood ajong érte és minden Száváján hisz. Jack mozdulata gépies volt lem szívlelte Smith-t és táróit tőle. De hiába, csak Smith segíthetett neki abban’ hogy a véletlen fogság szorongató helyzetéből kiszabaduljon. A mérnök erre a gondolatra már elszántan kinyitotta az ajtót és a folyosóra lépett. Smith, Harwood dolgozószobájával szemben, egy falmélyedésben bíbelődött. Jack megesküdött volna, hogy sem mélyedés, sem ajtócska nem volt azelőtt a falban. A mintás linóleum nyilván valamilyen rejtekhelyét takart. Ebben a percben esztelenség lett volna Smithez fordulni: Harwood segédje sohasem bo- csátaná meg a laboratórium egyik titkának felfedezését. Jack mérgesen behúzta az ajtót, és a keskeny résen át les- kelődött tovább. Smith valószínűleg az egyik elektromos góc berendezését javította. A szerelési vázlatot nézegetve, összekötötte a színes vezetékeket, majd hirtelen a kijárat felé indult, talán hogy másutt is ellenőrizze a berendezést. Jack úgy döntött, ki kell törnie, másképp nem tud ép bőrrel kiszabadulni a laboratóriumból. Az épülettömb ívalakban épült és a folyosó a front körvonalának hosszában futott végig. Peterson és Black- well laboratóriumát csaknem az épülettömb középpontjában rendezték be. Harwood professzor dolgozószobája mellett. Jacknak. közel húsz métert kellett volna megtennie az első emeletre vezető lépcsőkig,- A múlt évben Kiskőrösön^ szervezett ezüstkalászos tanfo-/y lyamok hallgatói az idén további bővítik a mezőgazdasági isme-y reteiket. Decembertől kezdve is-{/ mét két tanfolyamon hallgatják/) a szőlő- és gyümölcstermelő \ szakemberek előadásait. Az alsó-y cebei iskolánál Balpataky Pál, afí járási tanács szőlészeti felügye-Ä lője, az agárhalmi iskolánál pe-\ dig Papp Sándor, az SZJK főag-v ronómusa vezeti a tanfoiyamo-(0 kát. A Árvák karácsonya Kecskeméten y0mm\\ NYiUOL Aj 6ASUUW ; ^ • FOkOnoilA : CA/Sai ootjr.oÁr
