Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-18 / 116. szám
Körséta a bajai Túrr István Múzeumban (<flaxgg nidtghiii A népek barátsági hónapja keretében a bajai mú- eeum kiállítási termeit is szép ezámú közönség látogatja. A Postamúzeum és a bajai bélyeggyűjtők közösen rendeztek kiállítást, melynek lelkes látogatói (elnőttek és gyerekek egyaránt. Vasárnapi napokon alkalmi postahivatal is működik külön bélyegzővel. Egy-egy ilyen jól rendezett kiállítás sok mindent elárul. Sólymos Ede, a múzeum Igazgatója meglepődve mondja: — Ha nem láttam volna, el sem hinném, hogy az egyszerű emberek is mennyire rajongói a bélyeggyűjtésnek. Az egyik tanyai parasztismerősöm is megtekintette a kiállítást, s kiderült, hogy több ezer bélyeget gyűjtött, csak úgy magánszorgalomból. Tovább ballagva megérkezünk a bolgár népművészeti kiállítás termébe, melynek anyagát a Bolgár Művelődési Intézet kölcsönözte. Itt megláthatjuk a női és férfi népviselet sokrétű gazdagságát. A népviseletet tájjellegének megfelelően csoportosították. Megtalálható itt néhány eredeti szőttes, hímzés, kerámia és az új népművészet eleven hajtása is. A harmadik teremben Leonardo da Vinci reprodukcióiban gyönyörködünk. A bajai festőművészek gyakran megtekintik a kiállítást, hiszen nekik ez a néhány napos szemlélődés 6okat jelent a mesterség elsajátításában, az ember ábrázolásában. • B aján megalakult a néprajzi munkaközösség. — Tagjai pedagógusok, akik jól ismerik a bajai járás néprajzát és sokat segíthetnek munkájukkal a néprajzkutatóknak. Céljuk: a magyar, német, délszláv főcsoport sajátos arculatának felgyűjtése. Ezenkívül a néprajzi munkaközösség feladata lenne az is, hogy a múzeum részére gyűjtsenek. Szeretnék ezzel is bővíteni a múzeum anyagát. Hat szakcsoportra tagozódik a munkaközösség területe: Sárköz, Ér- sekcsanád, Szeremle, Bátmo- nostor, Nagybaracska és Dávod. Külön csoport foglalkozik a székelyek, németek, bunyevácok és sokácok néprajzi anyagának felgyűjtésével. A fajszi Vörös Csillag Termelőszövetkezettől telefonon értesítést kapott a múzeum, s közölték, hogy a Duna- töltésen régi Sírokat találtak az árvízvédelmi munkák során. Za- lotai Elemér bajai múzeológus azon nyomban Fajszra utazott,! s megállapította, hogy az ásatás < területén egy nagykiterjedésű < avar temető fekszik. Az egyike sír felbontásánál egy agyag-' edény, egy vastőr és egy jelleg-« zetes avar övveret került elő.? Azonnal jelentették a budapesti« Múzeumi Főosztálynak, s kértek« néhány ezer forintot a további! ásatásokra. A Bajai Városi Tanács is se-J gíthetné anyagiakban a múzeum« ilyen irányú tudományos mun-| káját. A községfejlesztési alap-« ból kutatási célokra is fordít- ‘ hatnának bizonyos összeget. Ezt« megkövetelné a múzeum és az? egész város érdeke. Bieliczky Sándor oooooooooo-ooooooooöoooöooi A hirtelen jött meleg idő, s a péntek délutáni szélvihar okozott? kiesést Kecskemét vízellátásában Pénteken este, s szombaton reggel városunk több helyén is —, különösen az emeleti lakásokban — hiába nyitották ki a vízcsapokat: — hörgő hangnál egyéb nem jött ki azokon. Kecskemét vízellátásának pillanatnyi helyzetéről érdeklődtünk ezért a Kecskeméti Vízműveknél, s Tassi Lajos igazgatótól a következő felvilágosítást kaptuk: — Vállalatunk már 1956-ban jelezte a vájrosi tanács illetékeseinek, hogy a vízellátás három éven belül nem tud majd lépést tartani az igények növekedésével. E probléma ismertetése hosszabb időt venne igénybe. Most csupán annyit, hogy egy új, eddig be nem kapcsolt kút beiktatásával ezen a nyáron kielégítő mennyiségű vizet tudunk szolgáltatni a lakosságnak. Az igaz ugyan, hogy az új kúthoz való transzformátort bérbe kaptuk a DÁV-tól, s az is igaz, fl dolgozók ügyeinek jobb intézéséről tárgyalt Kerekegyházán a községi tanácstitkárok értekezlete hogy az új kútba egy másik kúti tartalékszivattyúját építettük? be, de, ha a szivattyúk nemé romlanak el, ezen a nyáron ? nem lesz baj a vízellátással. — Pénteken délután — foly-? tatta ismertetését Tassi elvtársé — a nagy szélvihar megron-s gálta az egyik széktói transz-? formátorunkat, s ezzel több kuts rövid órákra használhatatlanná? vált. Majd mikor ezt megjaví-?, tottuk, áz esti, újabb vihar azCK>0<:K5<KK><H:K><3K^0<>0<>00<>00'0'0<XH>^^ Áramszolgáltató Vállalatnál äu par oS^egszüntTz ip'ri Naponta húsz ember munkáját végzi el áramszolgáltatás. A hibát azonban hajnalra kijavították, s a francia gyártmányú hidastraktor a Helvéciái Állami Gazdaságban szombaton reggel már a szokásos víznyomás volt vezetékeinkben. A szombat reggeli csökkent vízszolgáltatást már csak a lakosság — érthetően megnövekedett — »vizszomja« okozta. Tassi elvtárs így fejezte be tájékoztatóját: — Kérjük a lakosságot, hogy a jövőben ne használja az ivóvizet hűsítő italok és ételek hűtésére, javíttassák meg a csöpögő csapokat, s minden eszközzel ügyeljenek: ne használjanak feleslegesen vizet. Ezzel is a város vízellátását, a mi munkánkat segítik. A Helvéciái Állami Gazdaságban — az Alföld legnagyobb bortermelő gazdaságában — az idén majdnem teljesen gépesítették a szőlőművelést. A régi telepítésű, keskeny sortávolságú tőkék között különösen kiváló munkát végeznek a Franciaországban nemrégen vásárolt magasvázú hidastraktorok, melyek a szőlőművelés minden ágában jól használhatók. A fedés és nyitás mellett a permetezést is szakszerűen végzi. Egy- egy ilyen traktor naponta 20 hold permetezést végez el- és ugyanennyi munkáskezet szabadít meg a nehéz fizikai munkától, a napi 9—10 kilométeres gyaloglástól. Az ennél kisebb teljesítményű lóvontatású francia permetezőgépek is igen jól beváltak. EzekneK a mintájára a gazdaság még ebben a hónapban 10 gépet gyárt a társasgazdaságok és termelőszövetkezetek részére. A tervek szerint a jövő évben 100 ilyen magasvázú permetezőgépet gyártanak itt a megye állami gazdaságai részére. Egésaiapos tapasztalatcsereértekezletet tartottak a kecskeméti járás községi tanácsainak vb-titkárai. Ezen részt vett Csecseiket János, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa, Vörös Vilmos, az MSZMP járási bizottságának első titkára, Cseh László, a megyei tanács vb-tit-j kára, a kecskeméti járási tanács vezetői, és ott voltak megyénk járási tanácsainak vb-titkárai is. Az értekezlet célja a vb-titkárok munkam<ódszereinek kicserélése, az ügykezelés menetének megtárgyalása volt, hogy ezzel is elősegítsék az államapparátus munkájának javulását. A járási tanács azért Kerekegyházát jelölte ki az értekezlet színhelyéül, mert az ottani községi tanács ügykezelése példaként állítható a járás valameny- nyi tanácsa elé. Az értekezlet elején Kovács István, a kerekegyházi tanács vb-titkára ismertette, hogy milyen munka- módszerrel dolgozik a községi tanács. A vitában felszólalók kifejtették, hogy tovább kell emelni a tanácsok munkájának kulturáltságát. A nyilvántartásokban uralkodjon szigorú rend, hogy a dolgozók kérdéseire gyorsan választ kaphassanak. Javasolták a tanácsok egységes nyomtatvány- ellátását és azt, hogy minden tanács szerezzen be határidős szekrényeket, mely napról napra mint élő lelkiismeret, figyelmeztet az ügydarabok elintézésére. A tanácstitkárok politikai tevékenységével • kapcsolatban az a nézet alakult ki —, melyet Csecsetka elvtárs, Vörös elvtárs ás Cseh elvtárs is alátámasztott hogy elsősorban a jó ügyvitelt biztosítsák. Ha a dolgozók ligyét gyorsan intézik és elégedetten távoztak a tanácsházárol, az a tanácstitkár politikai érdemének tekinthető. Az értekezlet végül leszögezte, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a tanácstitkárok szakmai továbbképzésére. — Élelmiszeripari beruházásokra az idén 1 435 000 forintot fordít megyénk. Ebből 720 000 forintot építkezési, 515 000-et pedig gépi berendezések vásárlására szántak. Amerikai cirok és borsfű is terem a kiskunsági földeken egy olyan növényt, melyet ad' dig nem termesztettek ezen a vidéken. Az idén a homokos területeken mintegy 700 holdon termesztik a »hegali« amerikai cirkot, amely az elmúlt években lefolytatott kísérletek szerint igen kiváló takarmánynövénynek bizonyul. Az alacsonynövésű, igénytelen, kevés munkát kívánó növény a homokon is jó termést ad. Szára és magja egyaránt jó takarmány. Több termelőszövetkezet és egyéni gazda az idén főleg maghozásra neveli ezt a növényt, hogy jövőre minél nagyobb területeken szaporíthassák el. A felső- szentiváni iskola úttörői ötholdas kis földjükön is hegalit termelnek. A bevételből országjárásra indulnak a nyáron. Üj növény Bács megyében a borsfű is, amelyet egyedül Fel- sőszentiván határában termelnek. Az értékes gyógyszeralap- | anyagot a községben 16 holdon ’termelik az egyéni gazdák; A Duna—Tisza köze változatos talajviszonyai között minden évben meghonosítanak egy*** Nekem a tavasz igazi kezdetét az orgonanyílás jelenti. Igaz, most későn nyitották lilafürtös kis fejüket, s szinte már a nyárban ébredtek fel, mint lusta, későnkelő suhan- cok. Pedig hogy vártuk őket már anyák napjára is, hogy velük köszönthessük a legdrágábbakat. No, én azért nem haragszom rájuk — pedig volna rá okom, igazi komoly okom, hiszen valamikor, évekkel ezelőtt nagy szomorúságot hoztak árva kis gyerekfejemre. Legalább is akkor a világ legnagyobb tragédiájának gondoltam. De hadd meséljem csak el sorjában. Kicsi házunk előtt, a vadszőlő szomszédságában három kontyos fejű orgonabokor van. Azért neveztük el így anyámmal, mert pontosan olyanok vékonyka törzsükkel és hirtelen kiszélesedő lombjukkal, mint egy vékony lábú, feltűzdelt kontyú öregasszony, aki minden tavaszon újra és újra megfiatalodik« Kettő a kis gyalogjáró fölött egymást átkarolva, a harmadik pedig a kert végében bólogatott rám hűségesen, ha iskolába indultam. Egy reggel anyám korán kelt — s mosni indult. Én alig vártam, hogy elmenjen, mert különös terv forrongott a fejemben, ami napról napra szenvedélyesebben gyötört. Anyámnak nem volt ünneplő ruhája, hiszen élelemre is alig volt elég a tíz forintos mosónő-napszám. Éppen Katalin-vásár napja következett — s én elhatároztam, hogy meglepem őt egy csodálatosan szép selyemruhával. ;; Erre kellett a pénz... Félénken lestem ki a teljes virágban pompázó orgonabokrokra — aztán nagy elhatározással beszaladtam a konyhába a ruháskosárért — amibe sebtiben egy kést is beledobtam és izgalomtól remegve álltam meg a két hatalmas bokor előtt« Az orgonák délcegen tekintettek rám — apró emberkére: Vajon mit akarhatok velük. Én azonban nem sokat teketóriáztam. Előbb lassan, — aztán egyre bátrabban tép- desni kezdtem őket. Csokorba kötöttem az illatozó, friss harmattól csillogó szálakat s púposra raktam belőlük a nagy ruháskosarat. Városszéli kis házunktól a nyüzsgő Rákóczi úti vásárig meg sem álltam. Ott egy kis szabad helyet találva, csendesen letettem — s alig álltam ott néhány percig: már üres volt a kosár. Tervem sikerén felbuzdulva, mégegyszer fordultam — s még nagyobb halom orgonával tértem vissza a vásárba. Dél felé már csak egyetlen hervadó csokor volt a kosaramban — hát elindultam, hogy most már én is megvásároljam, amit akartam. Sokáig válogattam a tarka anyagok között« míg egy szép pettyes anyaggal hazafelé indultam. Izgatottan vártam az estét, mikor anyám haza szokott jönni. Mikor nyílt a kapu, kipi- rultan álltam a kopasz orgonabokrok között — de egyszerre hófehér lett az arcom, amint anyám bokrokra vetődő fáradt, fájdalmas tekintetét megláttam. — Mit csináltál az orgonával — kérdezte s már láttam, hogy tekintete mögött a köny- nyek kopogtatnak. Akadozva, sírva vallottam be, hogy eladtam és ruhát vettem rajta; Anyám szemében könnyek csillogtak — és ez volt a legszomorúbb tavaszi esténk. Nem tudtam, nem értettem meg, miért nem örül az új ruhának — miért sajnálja úgy a virágokat — hisz úgyis elhervadtak volna. Napok múlva árulta el, hogy a bokrokat szegény, meghalt apám ültette házasságuk első esztendejében — s az ő sírjára szánta a virágokat* E-ná 9 Értesítjük 9 Kecskemét város kö-0 2 zönségét, hogy 9 2 május 18<án, X vasárnap a széktől 9 5 strandfürdőt g o megnyitjuk. 1319 o
